Kérdések és válaszok az önbizalommal és az önbizalom hiánnyal kapcsolatban.
Honnan tudhatom, hogy kevés az önbizalmam?
Az önbizalom hiánynak legfőképp az a jele, hogy rendszeresen felbukkan a gondolataidban az a mondat, amely így kezdődik: „Á, én erre nem lennék képes…”, legyen szó bármiről! Az önbizalom hiánya abban nyilvánul meg, hogy nem hiszel abban, hogy képes vagy valamire, ami nem követel például több évtizedes szakmai tapasztalatot. Azt bárki gondolhatja magáról, hogy nem képes agyműtétet végezni, mert erre a világban tényleg csak kevesen képesek és kevesen hivatottak, de a hétköznapi dolgoknál már veszélyeket jelez ez a gondolat.
Hogyan lehet még kifejezni az önbizalom hiányát?
Például: kishitűség, önbecsülés hiánya, bizonytalanság önmagunkban, önértékelési zavar.
Mivel lehet mérni az önbizalom hiányát?
Az önbizalom hiányát legegyszerűbben a valóra nem váltott tervekkel lehet mérni. Ha sok a terv, de nem valósulnak meg – legyenek bármekkora horderejűek -, akkor az egyértelműen mutatja az önbizalom hiányt, de ami a legdurvább: tovább fokozza azt! A tervek – és ezáltal a célok – hiánya szintén önbizalom hiányra mutat.
Mitől nő az önbizalmunk?
Két szótól: pozitív visszajelzés.
Pozitív visszajelzés növeli az önbizalmat? Hogy kell ezt érteni?
Minden, amit csinálunk, azért történik, hogy valamiféle eredménye legyen. Az eredményt a visszajelzés minősíti: elégedettség vagy elégedetlenség. Az elégedettség pozitív visszajelzés, az elégedetlenség negatív visszajelzés. Az előbbi növeli, az utóbbi rombolja az önbizalmat.
Honnan jöhet pozitív visszajelzés?
Bárhonnan, de az a legjobb, ha alapvetően magadból fakad. Első és legfontosabb, hogy önmagunknak feleljünk meg, hiszen ha remeteként élnénk, akkor is szükségünk lenne pozitív megerősítésekre. A modern világban is úgy kell élnünk, mintha remeték lennénk, és főképp magunkat kell erősítenünk, csak az után várhatjuk, hogy mások is pozitívan álljanak hozzánk.
Mi lehet pozitív visszajelzés?
Egy elismerő pillantás, egy mosoly, egy köszönet, egy hálás kézfogás, az öröm kimutatása irányunkba, gratuláció, őszinteség. Te ezek közül melyikkel szoktad megajándékozni magadat?
Milyen trükkök vannak az önbizalom növelésére?
A pozitív visszajelzések begyűjtésére az egyik legősibb és legalapvetőbb trükk: a mosoly. Akár magadra mosolyogsz, akár másokra, mosolyt kapsz vissza.
A következő, nagyon alapvető trükk: saját eredményeink elismerése. Ha mindig arra gondolsz, hogy mit nem csináltál még meg, mit nem vittél még véghez – pl. nem találtad még fel a rákgyógyszert -, akkor az porig tudja rombolni az önbizalmadat. Míg, ha arra gondolsz, amit már elértél, és véghezvittél, vagy éppen arra, aminek a közepében vagy, és haladsz a cél felé, azok mind-mind építik az önbizalmat, hiszen elismered az eredményeidet, akkor is, ha azok csak mikrométernyi eredmények. A tieid, szeresd őket! Ismerd el önmagadat és vedd tudomásul, hogy minden áldott nap óriási küldetéseket teljesítesz!
Ha ez ilyen egyszerű lenne, mindenki tele lenne önbizalommal, nem?
Nem. Az önbizalmat hosszú ideig tart felépíteni és fejleszteni – nem nehéz, de időbe telik, és ez egy folyamatos dolog -, míg lerombolni le lehet akár csak egy fél mondattal, vagy egy szóval, de egyesek képesek egy pillantással is…
Az hogy lehet, hogy nagyon híres, nagyon sikeres emberek is komplexusokkal és önbizalom hiánnyal küzdenek?
Az önbizalom növelését lépésenként kell végrehajtani, és szülőként fontos, hogy gyermekeinknél ezt már születésükkor megalapozzuk, és folyamatosan fejlesszük. A tudatalattink irányítja az életünket, és amellett, hogy a tudatalattink a javunkat akarja, néha úgy akarja a javunkat, hogy közben meggátol bizonyos dolgokban. Mégpedig azért, mert a tudatalattink a mi biztonsági szolgálatunk, ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megvédjen minket a szélsőséges érzelmektől és impulzusoktól.
Amikor hirtelen az ölünkbe pottyan a siker – például lottó ötös formájában -, akkor hiába, hogy az új helyzet nagyon jó, de a tudatalattink minden eszközzel húz vissza a régi komfortzónánkba, mert azt tartja biztonságosnak, ismertnek számunkra.
Ezért a fejlődés mindig csak fokozatos lehet, a fokozatok pedig ott vannak mindannyiunkban, bekódolva. A híres és sikeres emberek is küzdhetnek kóros önbizalomhiánnyal, mert a saját eredményeiket nem tartják arányosnak például a befektetett energiával, vagy nem tartják sajátjuknak, hanem mondjuk a menedzserük javára írják.
Akkor mi a teendőd ha önbizalom növelés előtt állsz?
Két fontos teendő van ilyenkor: tudatosítás és pozitív visszajelzések. A tudatosítás elengedhetetlen, anélkül semmi nem történik készakarva, csak esetlegesen. Jó környezetben, megfelelő emberekkel körülvéve magunkat, automatikusan növekedhet az önbizalmunk, mert értékesnek érezzük magunkat. De a jó környezet ritkán adatik meg a nap 24 órájában, ezért keresnünk kell. A jó környezetnek akkor is jónak kell lennie, amikor egyedül vagyunk: önmagunk számára kell elismerést és pozitív visszajelzést biztosítanunk, méghozzá – ez a harmadik kulcsszó – őszintén.
Tudatos és őszinte pozitív visszajelzések. Ez az önbizalom növelés kulcsa.
Nincs más dolgod, mint csinálni! Csináld!
Kapcsolódó cikkek:
19 thoughts on “Önbizalmat? Hogyan?”
Comments are closed.
Az a legnehezebb az egészben, hogy szinte ez az egyetlen dolog, amit senki más nem csinálhat meg helyettünk bármennyire is szeretné.
Hát igen 🙂 De spontán segíthetnek, illetve van még plusz feladat: akik rombolják az önbizalmunkat, azokat nagy ívben kell kerülni…
Nálam az önbizalom egyértelműen az évek múlásával jön/jött meg.
Talán azóta jön nagyobb adagokban, mióta anya lettem. Mert tudom, hogy most a helyemen vagyok, ez adja az alapjait az önbizalmamnak. (de azért még férne belém 🙂 )
tényleg az van, hogy ezen csak mi magunk segíthetünk, ha nincs elég. és ezért ez néha nehéznek tűnik, mert azt gondolod… „eddig sem volt, ez után mért lenne? hiába strapálom magam…” de mint mindenre, igaz erre is, hogy csak elkezdeni nehéz. én épp most építek magamra, még az elején tartok, de szép lassan megyeget.
de amúgy nem az a legrosszabb az egészben, hogy az önbizalomhiány a „jó” embereket sújtja? mert annyi gonosz utálatos ember van, aki olyan biztos magában hogy az csak na:D meg átgázolnak mindenkin. vagy lehet h nekik sincs,és csak ezzel palástolják a gyengeségüket?
mindenesetre az önbizalom megszépít:) már csak ezért is jó, ha van:D
Kedves Rita!
Nagyon nehéz kerülni azt az embert, akit 14 éves korodtól barátnődnek hittél, de egyre inkább megerősíti benned semmire sem vagy képes,még annyira sem mint ő, ti: neki már megvan a jogosítványa.De nem vezet.Én most csinálom…Lassan. De gyakorlati érzékem=0, őhozzá képest…(Szerinte)
A jogosítvány megszerzése szerintem az arra fogékonyak számára egy óriási szintlépés, mert azt érezteti, hogy: én irányítok!
A vezetés öröm – van, akiknek nem, nekem is van barátnőm, aki megszerezte a jogsit, és még két métert nem vezetett összesen az elmúlt 10 évben…-, kihívás, pozitív visszajelzés, ha lekoccolsz valamit, akkor persze negatív is lehet belőle, de oda kell figyelni és kész.
Amikor ilyen barátokról hallok, mindig a vesszőparipám jut eszembe: akinek ilyen barátai vannak, annak már nincs is szüksége ellenségekre!
Bocsánat, nem bántani akarom az illetőt, mert valószínűleg nem tudatosan csinálja, de az energiaszívás egyik formáját látom megvalósulni (uralkodó) nála…
Én sokszor építem arra a logikára az önbizalmamat, hogy ugyanúgy két fülem, két szemem, két lábam, stb. van, mint a többi embernek, a Teremtő egyedi alkotása vagyok, miért kéne kevesebbnek (vagy többnek) éreznem magamat, mint bárki más? Ugyanúgy jogom van boldognak és elégedettnek lenni, mint bárki másnak. Sőt, még néha hülyének lenni is alkotmányos jogom van. 🙂
A férjem azt szokta mondani, hogy a nagy emberek is járnak wc-re. 🙂 Ugyanolyanok, mint mi. 🙂
Nem szeretném az előttem lévő Szalkai Titi irását ujra leirni, de egyetértek az ő észrevételével és irásával, tökéletesen látja a helyzetet. gratulálok neki: Deákné Böbe
Pozitív visszajelzés: írd le egy kis papírra minden este, mit csináltál jól aznap, mire vagy büszke! Bármilyen apróság megfelel. De az is nagyon hatásos, ha reggelente a tükör előtt kijelented HANGOSAN, hogy – „szeretem magam”!
En ugy gondolom, hogy az az ember akinek nincsen onbizalma, nem tudja szeretni magat es ha nem tudja szeretni magat nincs pozitiv kisugarzasa pedig az nagyon fontos. Eloszor tanulja meg elfogadni sajat magat, mert ha o nem akkor a kozvetlen kornyezete sem fogja elfogadni és becsulni,es ezaltal soha nem fog kialakulni az egszseges onbizalom.
En altalaban, ha elerem egy kituzott celomat megajandekozom magam egy apro ajandekkal 🙂
Akinek van önbizalma, annak a tartásán és a kisugárzásán is meglátszik, hogy van.
Ha neked nincs elég, de szeretnél, akkor kezdj el sportolni akármit, vagy tornázni otthon. A tartásod javulni fog, ezáltal az önbizalmad megnő, és a kisugárzásodon és a közérzeteden is észrevehető lesz a pozitív változás.
Tudom, kipróbáltam sokszor. Az abbahagyást és az újrakezdést is. Az újrakezdés felemelő, de tényleg. Szerintem az élet nem élet mozgás nélkül.
A mozgáskoordináció, a szellemi frissesség (az agy oxigén-ellátása), a koncentráló képesség és a közérzet javul, ha edzed az izmaidat (amúgy is arra valók, hogy dolgozzanak, és az ‘egész’séged is tőlük függ, továbbá „ép testben ép lélek”).
Tehát jobb leszel a munkádban, autóvezetésben, türelmesebb és mosolygósabb a környezeteddel, családoddal, egyszóval sikeresebb leszel, és a pozitív visszajelzéseket elismerő pillantások is követni fogják, ezáltal még több lesz az önbizalmad.
Hajrá HősNők!
Egy nagy körforgásban élünk, minden mindennel összefügg, máshol is kezdeted az önbizalomnövelést, én csak a legkellemesebb módját ajánlottam. 🙂
A humor is fontos összetevője az egészséges önbizalomnak.
http://www.youtube.com/watch?v=poar9AN8NGw
(ez már nem egészséges, viszont vicces: „Imádom engem!” ha-ha :-D)
Elolvasva ezt a cikket, elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is lett nekem önbizalmam. Mert, hogy nem volt. Arra jutottam, hogy minden a pozitív gondolkodással, a pozitív hozzáállással kezdődött. Pl. a napokban elkezdtem sopánkodni azon, hogy mennyi könyvet szeretnék még elolvasni és nincs rá időm. Ettől nem voltam túl jól. Majd elkezdtem összeírni, hogy már mennyit elolvastam. Teljesen feldobódtam és rájöttem, hogy ez igen, ez már teljesítmény!! És ennek az élet minden dolgával így kell lennie, szerintem. Ha tudjuk a dolgok pozitív oldalát látni (és minden helyzetnek van ilyen), akkor napról napra jobban fogjuk érezni magunkat. Egyre többet látjuk meg azt, hogy miben vagyunk jók, miben vagyunk különlegesek. Mert mind azok vagyunk, egyediek és különlegesek, fantasztikus tehetséggel valamire!!! Ha ezt felismerjük, akkor már el merjük hinni, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk.
Én azért kezdtem el ebben a témában kutakodni, mert nekem sincs sok belőle, bármint önbizalomból. Amilyen tanácsokat látok itt ez mind nagyon szép és jó, de aki önbizalom hiányban szenved és próbálkozik azt fejleszteni, nagyon könnyen hajlamos feladni.Én személy szerint nem tudom milyen kategóriába tartozom, mert végülis elég sok mindent elértem már az életemben, de valahogy mégsem érzem azt, hogy ez elég…Nagyon sok mindenbe bele kezdtem, annak érdekében, hogy több önbizalmam legyen,de a könnyeb utat választani valahogy mindig egyszerűbb. A környezetemet lehet, hogy akaratlanul betudom csapni, de saját magamat azt valahogy nem megy:)
Mónika, az önbizalommal az a „gond”, hogy folyamatosan fejleszteni kell, mert ha ezt abbahagyjuk, akkor azonnal csökkenni kezd. Csupán csak azért, mert a körülöttünk lévő világ – beleértve a szűkebb és tágabb környezetünket – egy borzalom…
Ugyanakkor sokkal könnyebb növelni az önbizalmat, mint gondolnánk, ugyanis minden, amit csinálunk, növeli az önbizalmunkat. Sőt, olykor az is, amikor nem csinálunk valamit 😉
Készítettem erről egy nagyon átfogó anyagot: https://www.hosnok.hu/onbizalom.html
Nagyon igaz!! Engem a pozitív visszajelzések „tartottak életben” a könyvem megírása után. Amikor kevés volt a rendelés, elég volt egy-egy visszatért életkedvű anyuka hálás köszenete, „miattam” szoptatott csecsemő, (volt, akinek két hónapig nem volt teje egyáltalán, és a könyvem hatására elkezdett szoptatni, s most már egy másik baba is az ő tején nevelkedik!!) és azt mondtam – már megérte, és folytatnom kell, mert szükség van rám! Pont a napokban kaptam 4 levelet is a blogommal kapcsolatban, (pedig nemrég indult) hogy mennyire jó, hogy van, lendületet kaptak, stb., és alig várják a folytatást… Ilyenkor én is új lendületet kapok, és elhiszem, hogy van értelme éjszakázni…
Ja, és Gaál Évával is nagyon egyetértek!! 🙂