Ezek is érdekelhetnek az önbizalomról:
Önbizalom növelő tippek – Irányítsd a gondolataidat
Önbizalom növelő tippek – a pozitív gondolkodás a kulcs?
Neked is jól esik, ha érdemeid szerint megdicsérnek? Szereted, ha bármit is csinálsz, akkor arról kapsz valamiféle visszajelzést?
De ugye nemcsak másoktól várod azt, hogy dicsérjenek, visszajelezzenek, mondhatni útba igazítsanak, hogy jó irányba haladsz-e, vagy sem?
Nagyon jól gondolod: a legtöbb visszacsatolást magadtól várhatod el. A visszacsatolás egy visszajelzés, visszaigazolás arról, hogy a törekvéseink iránya megfelelő-e, a részeredményeink megfelelők-e, avagy jól csináljuk-e a dolgainkat, vagy rosszul.
A pozitív visszacsatolás, ahogy a megnevezésében is van, leginkább pozitív előjelű visszajelzés önmagunk számára, hogy az, amit éppen elértünk vagy műveltünk az helyes volt, vagy épp sikeres.
A pozitív visszacsatolás nélkülözi a kritikát, az úgynevezett konstruktív kritikát is (ez utóbbiban egyébként baromira nem hiszek, ha az emberek tudnák, hogy milyen pusztítást képes végezni a lelkükben az úgynevezett konstruktív kritika – mármint azéban, aki kapja –, hát jobban meggondolnák, hogy műveljék-e vagy sem. Vannak, akik évtizedekig szenvednek egy konstruktív kritikától úgy, hogy nincsenek is tudatában, hogy mi okozza a pusztítást. Hát köszi, inkább nem kérjük!).
A pozitív visszacsatolásnál nincs olyan, hogy „legközelebb majd arra figyelj”, meg hogy „ez egész jó volt, bár lehetett volna jobb is”, hanem a pozitív visszacsatolás egyszerűen nem más, mint ÖNDICSÉRET.
Miért önbizalom növelő az öndicséret?
Azért, amiért pusztító az önkritika és a mások által adott kritika: mert a dicséret mindig épít, a kritika meg mindig lebont.
A dicséret, ami épít, az mit is épít? Nem házat. Nem várat. Hanem önbizalmat.
Most akkor az önbizalom érdekében orrba-szájba dicsérjük magunkat?
Dehogy! De mindig dicsérd magad, ha megérdemled!
- Ha egy hosszú nap végén hulla fáradtan dőlsz be az ágyba, utolsó gondolatoddal az elalvás előtt még dicsérd meg magad, amiért ilyen remekül helytálltál.
- Egy unalmas sorban való várakozás közben nyugodtan dicsérd meg magad, hogy hisztizés nélkül kibírod (nézz szét magad körül, hogyan képesek viselkedni az emberek. Ha benned van tartás, az dicséretre méltó és kész.)
- Egy rázós időszak örömteli pillanatiban dicsérd meg magad, hogy tudsz még nevetni.
- Veszteség utáni gyász közben dicsérd meg magad minden nem borongós gondolatért.
Az öndicséretben fürdőzők tovább élnek – ennyi.
Nem jobb az, ha mások dicsérnek?
Nem. Önmagaddal kapcsolatban kinek kell a leginkább képben lennie? Neked. Ha kívülről jön dicséret, az csodás, csak arra nem tudsz önbizalmat építeni, mert arra nem számíthatsz bárhol és bármikor. Önmagadnak viszont rendszeresen és gyakran adhatod a pozitív visszajelzéseket.
És ha hibázunk? Hunyjunk fölötte szemet?
Dehogy! Ha hibázol akkor tanulj belőle, de ne kezdd el magad ekézni, kritizálni, szidni, ócsárolni! Ha túlvagy rajta, láthatóan és érzékelhetően levontad a tanulságokat és sikeresen előrébb léptél életed társasjátékának következő mezőjére, akkor jöhet a pozitív visszacsatolás: Nem volt egyszerű helyzet, de jól megoldottam. És pont.
Nem lesz attól valaki narcisztikus, ha mindig dicséri magát?
A narcisztikus önimádót jelent. Ég és föld a különbség a jogos és építő szándékú öndicséret, meg a minden alapot nélkülöző önimádat között. Az egészséges önbizalomépítés nem okoz nárcizmust, mert a nárcizmus az már egy kórkép, az egészség meg egészség. (Egyébként is érdemes józan paraszti ésszel végig gondolni, hogy mi mit jelent, mielőtt még összemossuk az almát az autóval.)