Digitális munkarend, távoktatás

2020. március 16-a óta Magyarország minden iskolása otthon maradt a koronavírus járvány lassítása és megfékezése céljából, és hivatalosan tantermen kívüli, digitális munkarend szerint szervezik a tanítást. (Magyar közlöny>> )

Rengeteg szülő vállalt ezzel egyidejűleg úgynevezett home office-t – már akik megtehették persze –, hogy összekösse a kellemest a hasznossal: míg ő otthonról dolgozik, az iskolák által biztosított digitális távoktatást felügyeli a gyereknél.

Az első napon még csupa euforikus és kíváncsi állásponton lévő posztot lehetett látni a közösségi oldalakon. Hogy milyen izgalmas nem hajnalban kelni, otthon lenni együtt, mégis tanulni, tehát értelmesen eltölteni az időt. Kedden, a második napon már gyülekeztek a viharfelhők, ugyanis a szülők azzal szembesültek, hogy távoktatás alatt a legtöbb intézmény azt érti, hogy megküldik a tervezett óra anyagát meg a feladatokat, aztán a gyerek azon rágja magát keresztül egyedül.

Mindegy, hogy alsó tagozatos, fölsős, vagy épp már lényegében teljesen önálló középiskolás.

A harmadik napon már nagyon sok szülő homloka szaladt ráncba, és elindultak a tanárok felé azok a kérések, hogy legyenek szívesek ne küldjenek ennyi anyagot!

Nos, ha te is azt gondoltad, hogy te, vagy bármelyik szülő, egy ilyen vészmegoldásként meghozott intézkedés hatására három nap alatt majd átállsz otthoni oktatás üzemmódra, és majd te tanítod a gyerekedet, hát ezt jobb, ha még most, az elején elfelejted.

Az otthonoktatás hullámvasútja

Ugyanis az otthonoktatás még azok számára is hatalmas kihívás és hullámvasút, akik:

– ezt önként vállalták,

– esetenként évekig készültek fel rá,

– és normál életvitel mellett, nem házikaranténoktól, maszkoktól és fertőtlenítőszertől övezve volt lehetőségük ebbe belekóstolni.

Azok az otthonoktató családok, akik évek óta csinálják ezt, és előtte is éveken át készülődtek erre az életvitelre, többnyire a hétköznapok kvázi unalmas sodrásában kezdték ezt el:

– Az otthonoktatás  nem úgy nézett ki náluk, hogy naponta-hetente kapták az anyagot és a feladatokat, amiket teljesíteni kellett, hanem önmaguk találhatták ki, hogy milyen tananyagot milyen ütemezéssel és mennyire belemélyedve vesznek át,

– önmaguk dönthették el, hogy mit mennyi ideig gyakorolnak, hányszor ismételnek,

– a tanulás és a beépülés megkönnyítésére számtalan szabadon választott eszközük volt, mint például múzeumok látogatása, kirándulások, hasonló érdeklődésűek csoportba szerveződése, könyvek, filmek, stb.

– előre felkészülhettek a digitális kapcsolattartásra, megfelelő internet sávszélességgel, hozzáférésekkel, virtuális tananyagokkal, jó előre megtervezve mindent, a próbálkozás végtelen lehetőségét meghagyva,

– és közben vizsgára készültek, a tanároktól pedig konzultációs lehetőséget kaptak (mármint a jobb iskolákban).

Ezek közül most semmi nem valósul meg azoknál a családoknál, akiknek ez az egész a koronavírus miatt a nyakukba szakadt.

  • A gyerekek nem választották az otthontanulást – vagy hivatalos nevén digitális, tantermen kívüli oktatást –, hanem szünetként értékelik ezeket a napokat.
  • A szülők szintén nem választották ezt, ahogy fentebb is fogalmaztam: a nyakukba szakadt most az állam és az oktatási hivatal feladata. Kapnak azért plusz fizetést, juttatást, hogy tevékenyen tanítják otthon a gyereket? Ez az időszak duplán beleszámít a nyugdíjalapba esetleg? Jár utána cafeteria is? Nincs elég stressz a járvány miatt ugyebár, és akkor még ez is hatványozza a problémákat, hogy ki érzi magát egyedül felelősnek? Aki otthon van a gyerekkel.
  • Az a segítség, amit most tudnak nyújtani az egyszerű iskolák, hogy e-mailen van a kapcsolattartás, és küldözgetik a dokumentumokat, hát az ebben az esetben konkrétan a vicc kategória.
  • Nincs mindenkinek annyi és olyan minőségű digitális eszköze, internet hozzáférése, ami a mindennapos HATÉKONY tanuláshoz szükséges, ha esetleg valamelyik iskola tényleg fejlett módon, digitálisan, webinárium jelleggel akarna tanítani.
  • Gyakorlatilag egyetlen szülőnek, de tanárnak sem, tehát SENKINEK nincs stratégiája még az otthonlétre és bezártságra sem, nem még az otthonoktatásra, vagy az otthon tanulás támogatására, és ez napokon belül nagyon durva vitákhoz tud vezetni családon belül is, meg az intézmények és családok között is.

Akkor most ne is tanítsuk a gyereket és ne erőltessük a tanulást? Hagyjuk őket szabadon?

A gyerekek szeretnek tanulni. Mindenfélét. Bármit. Véleményem szerint ezekben a hetekben-hónapokban hagyni kell őket olyasmivel foglalkozni, ami érdekli őket. A természettudományos beállítottságú gyereknek keressünk olyan videókat, játékokat, könyveket, filmeket, amik erről szólnak.

A reál beállítottságú gyerekkel beszélgessünk és elmélkedjünk tudományos témákról!

Ha egy csemete nagyon-nagyon le volt maradva egy tananyagból, most érdemes lehet azzal sokat foglalkozni, hogy megszerettessük vele, gyakoroljuk, vagy akár elkezdjük elölről.

Ha az iskola tényleg proaktívan és megfelelő támogatással tudja szervezni a digitális oktatást, akkor hurrá!

De az biztos nem fog menni, hogy te szülőként most helyettesíted az összes tanárt, szaktanárt, segítő pedagógust, a csoportdinamikát, a külső-belső motivációs tényezőket is, miközben 0-24-ben még a saját feladatodat is próbálod ellátni (mert azt tudni kell, hogy a home office-ban legelőször az idő tágul ki. Utána az ember pupillája az idegtől…)

Mi van akkor, ha az iskola felől túl nagy a nyomás? Mi van, ha az intézmény nem együttműködő?

Amit megtanulhatunk ebből a járványból, az többek között az, hogy védenünk kell magunkat mindenáron. Ez a túlélés záloga vírusok, baktériumok, betörők, de dilettáns bürokraták esetében is. Egymást is kell védenünk, de először magunkat és a gyerekeinket is. Az egész világ küzd most ezzel a koronavírus járvánnyal, tehát nem elszigetelt eset elszenvedői vagyunk, hanem jelenleg is egy globális közösség tagjai, mégha olykor egyedül is érezzük magunkat a saját problémánkkal.

Ahogyan egyeztetnek a kormányok a lezárások és egyéb járványügyi intézkedések ügyében, úgy lesznek és vannak egyeztetések az élet minden területét érintően, és bízzunk abban, hogy a legjobb megoldásokat fogják megtalálni.

Véleményem szerint az évismétlés lesz a legjobb megoldás az egész világ számára. Gyakorlatilag a 2019-2020-as tanévet ki lehet húzni a naptárból, és majd a 2020-2021-es tanévvel újraindítani.

Nem elveszett idő ez, hanem ajándék!
A gyerekek fejéből nem vesznek el az információk, hanem gyakorlatilag az egész világ kap egy olyan lehetőséget, hogy például szeptembertől az összes gyerek magabiztosan és lazán kezdje a tanévet ugyanott, ahol tavaly kezdte.

Természetesen csak úgy, ha szeretné. Nyilván a középiskola utolsó két évében, amikor már saját életstratégiájukkal vannak elfoglalva a fiatalok, és úgy döntenek, hogy inkább folytatják, hadd tehessék meg azt is!

De alsó tagozatban egy olyan otthontanulós szituáció, mégha digitálisnak is van kamuzva, amire senki nem volt felkészülve, az egyszerűen kiesett idő és hatalmas fehér foltok formájában fog jelentkezni, ha mindenki továbblép egy évfolyamot, mintha mi sem történt volna.

Márpedig nem mondhatjuk, hogy mi sem történt. Hatalmas korszakváltásban vagyunk, rengeteg stresszel, kihívással, megoldandó feladattal, átértékelődő életformával.

Az nem digitális oktatás, hogy digitálisan kapod meg az anyagot, aztán ülhetsz az asztalhoz meg a munkafüzethez. A digitális oktatás az, hogy nincs füzet, nincs toll kötelezően, van az egész élet, meg a digitális eszközök. Ebből hozod ki a maximumot. Nem a füzetből meg a faragóból…

Az emberiség ebből is szuperül fog kijönni, de neked szülőként most az a dolgod, hogy a gyereked is szuperül jöjjön ki belőle.

Se magadat se a gyereket ne stresszeld azzal, hogy egyszemélyben kiváltod a teljes oktatási rendszert, mert bármennyire is hős vagy, erre nem vagy képes.

– Hagyd aludni!

– Hagyd olvasni!

– Vond be a házimunkába!

– Beszélgess vele!

– Adj olyan feladatokat, amik nem tűnnek feladatnak, mégis megtanítanak vele valamit (bármit).

– Hagyd a nagyobbnak, hogy tanítgassa a kicsit! Hagyd, hogy tanítson téged!

– Hagyd, hogy megtervezze a napját, és segíts neki a tervek betartásában!

– Hagyd szórakozni is (legyen benne a tervben).

– Hagyd alkotni!

– Vezess naplót ezekről a napokról, és ha már olyan korú, vezethet ő is! (Legfejlesztőbb hatású eszköz.)

– Hadd gépezzen annyit, amennyit akar, észre sem fogod venni, és ezernyi dolgot megtanul napok alatt (pl. nyelvet).

– Hagyd egyedül lenni, és tanítsd meg arra is, hogy egyedül is jó lenni!

– Nap végén értékeljétek az aznapot! Iszonyatosan fontos túlélőképesség az áttekintés képessége!

Tehetsz többet is, akár a könyv fölé is odaülhettek, lehet órákon át gyakorolni, csak most nem az a cél, hogy megmutasd, hogy tudsz gondoskodni az állam feladatairól, mert elsősorban magatokról kell.

A jelen helyzetben, azt gondolom, hogy mindent meg kell tennünk, amit csak tehetünk, és kötelességünk engedelmeskedni a központi intézkedéseknek, a lázadásnak nincs most ideje.

De ez nem jelenti azt, hogy szülőként neked az is kötelességed, hogy 15 ember és 8 hivatal helyett végezd most a munkát. Meg lehet próbálni, csak nem fog sikerülni – és nem is várja ezt el senki, mert a kormány nem neked adott utasítást, hanem az intézményeknek. Ennek a projetknek vannak felelősei, és a szülők nem tartoznak közéjük.

Miért írtam ezt meg?

Nagyon sokan kerestek meg e-mailben és FB-on, mert ismert arca vagyok az otthonoktatásnak, és hat évig voltam egy olyan iskola fenntartó alapítványának elnöke, amely iskola kiemelt feladatának tartja az otthonoktatás támogatását, digitális eszközökkel is persze. Van egy „kis” tapasztalatom ebben, ezért sokan fordulnak hozzám ilyen ügyekben.

Nyugodt szívvel senkinek nem tudom azt mondani, hogy „ó, persze, menni fog”, mert mi, akik ezt anno választottuk, mi is naponta küzdöttünk azokkal a kérdésekkel, hogy „Jól csinálom egyáltalán? Hosszú távon jó lesz ez a gyereknek? Jajistenem, mostanában alig van kedve tanulni. Jaj, most meg mindenféle nem tananyagba illő dolgok érdeklik…”

Ez egy hullámvasút, amire ha önként ülsz, vagyis ültök fel a gyerekkel együtt, akkor egy hatalmas, izgalmas kaland.

De ha rádobnak és rákötöznek a hullámvasútra, akkor rettegni fogsz, és csak a rosszat látod benne. Könnyű azt mondani, hogy élvezd, amikor éppen azt érzed, hogy zuhansz…

Szóval ez ilyen: ha kényszerítő körülmények hatására 3 nap alatt kell erre átállni, az irtózatos kihívás, aminek senki nem tud megfelelni.

Véleményem szerint érdemes úgy állni hozzá, hogy ki kell hozni belőle a maximumot, de nem úgy, hogy tizenöt ember munkáját bevállalod még a saját munkád és a gyereknevelés, és az életed mellé, és azt még 100%-on is akarod csinálni. Annak a 15-nek se megy 100%-on, akit most helyettesítesz…

Persze, ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz, csak szerettem volna egy másik nézőpontból való rálátást mutatni, mert az sosem árt. (Ha úgy tetszik, te is tanulsz ilyenkor :)).

Vidi Rita

Tippek, ötletek, segítség a kialakult helyzetben

Ön- és egymást segítő csoportok, oldalak a témában:

Online otthonoktatás csoport

https://www.facebook.com/groups/onlineotthonoktatas/

Egyetemisták az online közoktatásért:

https://www.facebook.com/oktondi/

Tanárszakosok a távoktatásért:

https://www.facebook.com/groups/2581540201971733/

Az Oktatási Hivatal módszertani ajánlásai:

https://www.oktatas.hu/kozneveles/ajanlas_tantermen_kivuli_digitalis_munkarendhez/

 

 

Légy te is kreatívabb!