Odisszeasz Elitisz, a napfény költője

A halálát követő évben nemcsak teljes életműve jelent meg nyomtatásban, bélyegre is került a Nobel-díjas görög költő Odisszeasz Elitisz. Profilja mellé odakerült aláírása is. Ha neve mellé írt évszámokat is megnézzük, kikövetkeztethetjük, hogy tavaly ünnepelhettük születésének 100. évfordulóját.

Elitisz (1911-1996) Krétán született Odisszeasz Alepudelisz néven. Családja Athénban költözött, ott végezte a középiskolát. Az egyetemet nem fejezte be, a családi szappankészítő-vállalkozásban dolgozott. 1935-ben jelennek meg első versei egy modernista lapban. 1940-ben már az olasz betolakodók ellen harcol. 1946-után az irodalomnak él, bár a görögországi politikai csatározások az ő életébe is bele-beleszólnak. Éveket tölt Párizsban önkéntes száműzetésben. Hazájában számos felelős kulturális vezetői posztot tölt be (színház, rádió), s többször elismerik munkásságát.
Kezdetben játékos, felhőtlen költészete egyre komorodik, komolyodik. Legjelentősebb műve a „To axion eszti” (Méltó, 1959), mely lefedi a görög nép sorsát, történelmét, s a nagyszabású mű egyfajta modern evangéliummá lett. Mikis Theodorakisz megzenésítette s ez ismertségéhez és népszerűségéhez is hozzájárult. Ebben is a modernizmus és a hagyomány fonódik össze, mint más műveiben is. S bár hatással voltak rá modern irányzatok mégsem lett ezek képviselője. Maga vallotta 1972-ben: „Soha nem voltam tanítványa a szürrealista iskolának. Találtam benne néhány olyan elemet, amelyek alkalmazkodtak a görög fényhez. Az európaiak és a nyugatiak a sötétben az éjszakában találnak misztikumot, mi görögök ezt a fényben találjuk meg, ami számunkra abszolút.”
Magyarul „A nappal születése” című kötetében, illetve gyűjteményes munkákban olvashatók versei. Közülük is kiemelhető „A bolond gránátalmafa” című kötet, mely címét Elitisz egyik verséről kapta, s a borítóján a költő kollázsa látható. Ugyanis nemcsak költő volt, hanem festett, illusztrációkat és kollázsokat is készített.