Küzdeni 2

Ha lesz, aki extrémnek találja a példát, és ha lesz, aki felszisszen…merthogy  juj paralimpikonok, nem gond.

Most hagyjuk is azt a részét, hogy ha nem is vagyunk érintve, bármikor történhet velünk vagy a környezetünkben bármi, mert nem erről szeretnék szólni. Aki pedig érintve van, lélekben vagy más okból, úgyis továbbolvas.

Szóval csak néztem ezt a Paralimpiát Vancouverben, és nem tudom elfelejteni a látássérültek síversenyeit.

Az úgy van – én nem tudtam – hogy a látássérült, mondjuk ki, sokszor majdnem vak síző egy vezetővel működik. A pályán a vezető halad elöl, és közvetlen mögötte a párja, rádióösszeköttetésben, s aki elöl van, így ad instrukciókat a mögötte száguldó párjának: merre kanyarodj, mikor jön bucka, vigyázz,  jeges a pálya. Közben persze folyamatosan figyel a háta mögé is, nehogy a párja elessen, vagy letérjen a pályáról. A hátul haladó pedig … nos, ő figyel a rádión érkező útmutatásra, közben persze azért száguld ő is,  – ha kell, visszajelez a rádión, érzi-e az irányt, megfelelő-e a sebesség.

A páros így elszakíthatatlanná válik. Kölcsönösen függenek, tanulnak egymástól.

Az egyik fél megtanul megbízni a vezetőjében, akiből csak a háta foltját veszi ki, és csak a hangját hallja rádión a sisakjában.

A másik fél pedig ott elöl megtanul felelősséget vállalni, vigyázni a társára, de – hozzám, hozzád hasonlóan – tanulhat a párja őrült bátorságából is, amivel bízni mer és tud őbenne.

Nem tudom, melyik a nehezebb.

Nekik nem elég küzdeni megtanulni: bízniuk is kell egymásban.

Amikor egy majdnem vak versenyző, akinek a látását 4%-osra mérik az orvosok – nem a szemüvege ilyen erős hanem a látása, gyakorlatilag elmosódott foltokat lát a világból – és 120 km/h sebességet ér el a pályán egy versenyen, az két ember hihetetlen összeforrottságán alapuló csapatmunka, ráadásul olyan, ahol a bizalmon és a kommunikáción maga az élet múlik.

Ők ketten szervesen összetartoznak, és mindenki számára magától értetődő az is, hogy az érmet is ketten kapják meg.

Tudom, extrém a példa… de maximálisan megbízni a másik emberben vajon nem extrém vállalkozás-e? Nekünk magyaroknak van erre egy olyan szép kifejezésünk: vakon megbízom benne.

De Te tudsz-e vakon bízni?

Van-e az életedben olyan személy, aki mögött így, vakon, százzal, nekierednél a lejtőnek?

Fotó: Hannah Johnston/Getty Images

Blogomat itt találjátok: Nők Mozgásban