A jobb agyféltekés kreatív írás tréningeken nagyon sokat beszélünk a karakterábrázolásról, és ezen belül is a hősök megformálásáról. Ott azt szoktuk kiemelni – és gyakorolni -, hogy hogyan alkothatunk íróként kerek, egész, hiteles, szerethető, magával ragadó főszereplőket, más néven: hősöket.
Sokan még fanatikus olvasóként sincsenek tudatában annak, hogy a hősök nem kizárólag JÓK, és az ellenfeleik sem kizárólag ROSSZAK.
Mindenkinek és mindennek több oldala van, az emberek pedig alapvetően dugig vannak jó és rossz tulajdonságokkal, jó és rossz gondolatokkal, jó és rossz érzésekkel, sőt, jó és rossz cselekedetek fémjelzik életútjukat.
Amikor ezen az oldalon azt a szót mondjuk/írjuk, hogy HŐSNŐK, akkor nem arról beszélünk, hogy legyél Teréz Anya, vagy Jeanne d’Arc, vagy hasonlíts bármilyen szentre, hanem arról beszélünk, hogy LEGYÉL ÖNMAGAD, csak a céljaid legyenek hősiesek.
Egy hősnő nem istennő. Egy hősnő a mi olvasatunkban nem szent, nem mártír, hanem az a valaki, aki kihasználja a képességeit annak érdekében, hogy először a saját, majd a családja, majd a világ életének jobbá tétele felé haladjon.
Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
Mindenek előtt mindenkinek tudatosítania kell önmagában, hogy ahogy senki ember fia ezen a Földön, úgy ő sem tökéletes.
Én például utálok mosogatni. De nagyon. De annyira, hogy még a mosogatógépet is utálom ki-be pakolgatni. És nagy a szám. És mindenen képes vagyok felfortyanni. És annyira nem tudok alakoskodni, hogy gyakorlatilag egyetlen barátnőm van, mert csak vele lehetek őszinte, vele lehetek önmagam.
Néha érzem, hogy milyen jó lenne, ha SZERETNÉK mosogatni, mert amennyire utálom magát a tevékenységet, körülbelül annyira szeretem a tisztaságot és a rendet a konyhában, nem beszélve a tisztaság illatáról.
De ha szeretnék mosogatni, akkor most sem írnék éppen, hanem a gépbe már be nem férő három bögrét és két műanyag tányért suvickolnám.
Azt gondolom, hogy lehetnek emberek a Földön, akik a mosogatás tevékenységével és magas szinten űzésével tehetik jobbá a világot, de én biztosan nem tartozom közéjük. De ez jó!
Ezt jó TUDNI.
Szuper dolog szembesülni azokkal a dolgokkal, amiket utálunk. Azért, mert azzal, hogy felismerjük az utálatunk tárgyát/tárgyait, máris tudatosabbak lehetünk azzal kapcsolatban, hogy mégis mi végre vagyunk itt ezen a bolygón, mi a fő életfeladatunk. Mert ha kihúzom a mosogatást a lehetséges küldetéslistámról, akkor máris előrébb vagyok. Attól még én is szoktam mosogatni, de nem abba teszem bele az összes proaktív energiámat.
Hiszek abban, hogy mindenki életében fő feladat, hogy előre felé haladjon. Ne álljon egy helyben, pláne ne sodródjon hátra felé, hanem mindig, mindenben, amiben csak lehet, menjen előre, az útján.
Egy embernek sok párhuzamos, egyidejűleg fontos út futhat az életében, egy nőnek meg aztán pláne. Szerintem egy nőnek sosem kell kategorikusan és szélsőségesen elköteleződnie valami konkrét mellett, kizárva azzal minden mást, mert annyira sok mindenre vagyunk képesek egyszerre, hogy ha nem foglalkozhatunk egyidejűleg legalább három dologgal, akkor már nem is érezzük jól magunkat.
Amikor azt mondom, hogy HŐSNŐ, akkor arra mindig arra a szituációra gondolok, amiket a repülőgépen, felszállás előtt szoktak az ember szájába rágni a légikisérők.
Ha baj van, akkor először MAGADNAK kell feltenned az oxigénmaszkot, utána a gyereknek, utána meg annak, aki a legközelebb van hozzád. Mert ha nem így teszel, akkor óriási az esélye, hogy SENKIT nem mentesz meg. Se magadat, se mást.
Ezért szerintem a hősködés úgy kezdődik, hogy először magaddal foglalkozol.
Jó neked?
Jó az életed?
Boldog vagy?
Elégedett vagy?
Megvan mindened?
Van terved arra, hogy a vágyaidat hogyan váltod majd valóra?
Ha ezekre igen a válaszod, akkor lehet teljes energiánkat a gyerekeink, a párunk, a szüleink, a barátaink felé fordítani, és ha mindenkiért megtettünk mindent, ami a mi dolgunk és felelősségünk, akkor lehet foglalkozni a világ megmentésével.
Természetesen mindezek történhetnek akár egyszerre is, elvégre sehol nincs előírva az, hogy márpedig csak akkor lehet egyet előre lépni, ha magad mögött már elgereblyézted a terepet.
Ugyanakkor a hősiesség nem merülhet ki abban, hogy a nap 24 órájában hősi halált halsz másokért. A gyerekeidért, a párodért, a főnöködért, a szomszédért, a városért, az országért, a világért.
Igazi hősi alkatok számára természetesen hatalmas örömet és megelégedettséget okoz másokért tenni, de ha ott belül, a lelked legmélyén te csak menekülsz a problémáid elől az által, hogy másokért teszel, akkor nem hős vagy, hanem mártír. Az meg nem ugyanaz.
Szólva, drága HősNőim, a teendő: tenni.
Magunkért, másokért, mindenkiért. Ebben a sorrendben 🙂
És akkor a világ tényleg egy jobb hely lesz!
Szeretettel,
Vidi Rita
