„Nézz rám és most
láss bennem mást,
mint mit eddig láttál
eszmélj föl!
Mintha egy átok érne véget,
úgy ébredsz majd az életből.”
Ákos: Láss bennem mást
Ma rövid leszek, de lényegre törő: csak két variáció van.
Vagy pozitív beállítottságú vagy, vagy negatív.
Vagy bármire képesnek érzed magad, vagy semmire sem érzed magad képesnek. Nagyon nincs átmenet. A beállítottságodat nagyon nagy arányban az határozza meg, hogy mit hittél el magadról. Eddig.
A pozitív beállítottság hitet eredményez, a negatív beállítottság hitetlenséget.
Biztos vagyok benne, hogy még sosem foglalkoztál ennyit önmagaddal így, mint ahogy ezen az oldalon következnek az olvasnivalók és ilyen formában sem. Remélem, hogy lassan kialakul benned a vágy a saját életed irányítása iránt, szeretni is elkezded magadat, és közben a hitetlenségből áttérsz (megtérsz) az önmagadban való hitre.
A saját magunkba vetett hitünk abból táplálkozik jórészt, amit eddig hallottunk és gondoltunk magunkról. Értelemszerűen borzasztóan sokat számít, amit mások mondanak, közvetítenek felénk, és amit mi magunk gondolunk, érzünk. Ez akár évtizedek „áldozatos” munkájának eredménye is lehet, ugyanakkor egyszerű, mégis nehéz a megoldás.
Egyszerűen hinned kell magadban. Ismered a „Segíts magadon, Isten is megsegít!” mondást? Lefordíthatnám így is: „Higgy magadban, és Isten is hinni fog benned!”.
Ugyanúgy, ahogy önmagunk szereteténél, most is azt kell mondanom: mégis hogyan várják el emberek azt, hogy a gyerekeik, a családjuk higgyen benne, ha egyszer önmagukban nem hisznek?
Remélem, te az optimista csoportba tartozol. Ha mégsem, akkor egy kicsivel több feladat áll előtted, de a végeredmény garantált: higgy magadban, és a jó úton fogsz haladni, ráadásul előre.
„Hogyan higgyek magamban?”
Gondolj arra, hogy bármire képes vagy. Nem, ne arra gondolj, hogy „á, már próbáltam ezt, nem jött össze”, vagy „á, már akartam azt, de nem sikerült”.
Arra gondolj, amilyen idealizált kép él benned önmagadról, és hidd el végre, hogy nem csak lehetnél OLYAN, hanem vagy is olyan! Dolgozz meg önmagadért, a jutalom boldogság, egészség, teljesség lesz.
Egy adalék: Einstein sosem mondta magáról azt, hogy ő kiemelkedően zseniális lenne. Egyszerűen csak állandóan azzal foglalkozott, amivel akart, ami érdekelte, ezzel kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kapott, amik megerősítették a hitét önmagában. Kész, kör bezárult, ennyire egyszerű.
Gondolj bele, hogy ha csak azzal foglalkoznál, ami érdekel, ami szórakoztat, amire szívesen feltennéd az életedet! Biztosan kiváló lehetnél benne, és egyáltalán nem számít, hogy honnan származol, milyen volt a neveltetésed, milyen iskolába jártál, milyen végzettséged van. Ha pozitív visszacsatolásokat kapsz, megtáltosodsz.
Hát tegyél magadnak jó szolgálatot, legalább te magad adj magadnak pozitív visszajelzéseket: higgy magadban, értékeld magadat!
Gyakorlat: A napi többszöri mosolygós és önmagad iránti szereteted kifejezős gyakorlat mellé vedd fel szépen a repertoárodba a következő gyakorlatot: Ha úgy érzed, hogy valami nem fog sikerülni, valamiben gyenge vagy, akkor állítsd át a hozzáállásodat úgy, hogy azt mondod magadnak: „Képes vagyok rá, én bármire képes vagyok.”
A lényeg, hogy pozitív üzenetekkel bombázd önmagadat. Nem várhatod el a külvilágtól, hogy megtegye neked ezt a szívességet, magaddal szemben viszont kimondotta kötelességed: pozitívan állj hozzá mindenhez. (Főleg önmagadhoz).
Kapcsolódó cikkek:
20 thoughts on “Mit hiszel magadról?”
Comments are closed.
Kedves Zitta!Köszönöm ezt az új lehetőséget-(már az info leckékkel is sokat segítettél!!)Szerintem az egész értelmi,érzelmi életünk attól függ,mennyire fejlett az ön- ismertünk,illetve hogy felismerjük mit és hogyan kell még fejlesztenünk önmagunkban.Mi nők,”lelki túl súllyal”küszködünk,s ha nem sikerül értelmesen irányítanunk,bizony sok felesleges szenvedés,félreértés(értelmezés?)adódik belőle…Viszont ha sikerül irányítani-jó irányba!-lelki energiáinkat,hiszem és vallom,szinte mindenre képesek vagyunk.Ki próbáltam és működik!..de ehhez sokat kell még tudni,és gyakorolni…:)))Örvendek,hogy itt lehetek,ebben a „lelki edző táborban”!
Szia Anna!
Lelki edzőtábor 🙂
Nagyon egyetértek azzal, amit mondtál: utóbbi időben szinte fáj, mikor azt hallom másoktól, hogy kategórikusan kijelentik: ezt nem lehet, azt nem lehet.
Legutóbb épp anyuval beszéltünk telefonon, és egyfolytában kijelentgetett ilyen „nem” szóval kezdve. Kénytelen voltam azt mondani neki, hogy: Anyu, ha te ezt így eldöntötted, akkor úgy is lesz. De ha rám hallgatsz, döntsd el inkább, hogy lehet! És lám, másnapra megvolt a megoldás is.
A tudatosságon van a hangsúly, ahogy írtad is, értelmesen kell irányítanunk 🙂
Én örülök, hogy itt vagy!
Én csak egy idézetet írnék ide, ami nekem a nehéz pillanatokban nagyon bejött:
„Engem semmi sem állíthat meg,
még a siker sem.” 🙂
Rita!Neked az anyukád,nekem a párom olyan negativista,hogy majdnem belebolondultam évekkel ezelőtt.Szerencsére idejében észbekaptam,hogy őt már nem tudom megváltoztatni,de magamat még igen.Drasztikusan változtattam gondolkodásomon,élet ritmusomon és ami a legfontosabb:egyszerűen nem engedtem,hogy befolyásoljon!!!Ez volt a legnehezebb…Évek teltek el,elértem a célom,jóban vagyok magammal,élvezem és szeretem az életet,-ő meg magára maradt,és már nem csak a gondolkodása,de a teste is kezd leépülni,-és még mindig nem hiszi,hogy az életfelfogásán kéne változtatnia.Ezért,és még számtalan konkrét példa miatt,maximálisan hiszek abban,hogy a gondolat az,ami meghatározza életünket….Persze ehhez kell némi tudás is(önismeret,önbizalom,tudatosság)-Élvezem minden írásodat,-én ezekre a dolgokra saját tapasztalatból jöttem rá,de nagyon boldoggá tesz,hogy nem maradtam egyedül,-és van kikkel meg vitatni ,át gondolni,ki egészíteni saját gondolatainkat….Viviennek üzenem:tényleg semmi nem állíthat meg,kivéve az,hogy tévedtünk és rossz az irány! :))Mert ez is meg történhet…és a „siker” csapda is lehet,amire csak évek múlva jövünk rá!!Azt hiszem elsősorban az akarat az,ami képessé tesz bármire….”Akarom,vagy sem,ez itt a kérdés”,-és ezért milyen áldozatra vagyok kész?Ezt kell mindenkinek eldönteni.
Anna, én meg köszönöm, hogy ezt megosztottad velem, és azt is, hogy mit jelent számodra ezeket az írásokat olvasni 🙂
Mikor kinyílik a szemünk, és elkezdünk jó irányba haladni, akkor sokkal jobban észrevesszük, hogy mások mennyire más úton – urambocsá’ tévúton – járnak a saját életüket tekintve. Egyet ilyenkor nagyon keményen meg kell tanulnunk a saját bőrünkön: mást nem húzhatunk magunkkal, ha ő nem akar jönni…
Természetesen vannak olyan kapcsolatok, mikor a felek annyira hatással vannak egymás véleményére – pozitívan -, hogy amikor egyikük elindul, akkor a másik öntudatlanul követi őt. Ez a szerencsés eset, mikor együtt ismernek fel dolgokat, és együtt váltják valóra. Azok az irigylésre méltó, tényleg működő kapcsolatok 🙂
De ilyenkor derülhet ki a másikról, hogy hoppá, a megszokott, szürke hétköznapokban – a taposómalomban – lehet, hogy jó társ, de amikor esemény van, akkor meg lehet, hogy negatívan akar ránk hatni…
Persze ez a téma sokkal-sokkal mélyebb és szerteágazóbb annál, hogy egy kommentbe beleférjen, és lesz még róla szó, mert sok erre utaló kérdést kaptam e-mailben! 🙂 Meg amúgy is érdekes nagyon 🙂
Tényleg jó idejárni 🙂 Ez az a blog, amit reggeli közben szoktam olvasni.
Nekem a nagyon kétes megerősítésekben az szokott segíteni, ha naponta leírom kb. 20-30-szor. A legjobb, ha kézzel és elosztva egész napra.
Szép napot mindenkinek!
Minden reggel pozitív, megerősítő gondolatokat hallgatok a telefonomon, miközben elsétálok a fitness terembe edzeni. Nagyon működik, igenis felül lehet írni a negatív programot bennünk, csak idő és kitartás kell hozzá. Régen mindig a helyzetemet hasonlítottam össze a másokéval, ma a gondolataimra figyelek. Tudom, hogy a sikeres és jómódú emberek nem érnek többet mint Én, hisz egyek vagyunk. Régen irigykedtem rájuk, ma már becsülöm és tisztelem Őket. Tudom, hogy a kitűzött céljaimat meg tudom valósítani, mert hiszek magamban. Nagyon jól érzem magam ezen az oldalon, olyan jó, hogy hasonló gondolkodású embereket találok itt. Érdekes egyébként, mióta megváltoztattam a gondolkodásomat és tudom, hogy a gondolatainkkal irányítjuk az életünket, azóta két komoly barátságra is szert tettem, naná, hogy az Interneten.
Kedves Rita!
Köszike a nagyon jó dolgokat amiket küldesz,
hisz igazad van, az ember sose adja fel,
Mig élt a szegény férjem ő nagyon sok mindenben akadályozott engemet, nem akartam sokszor vele veszekedni, de találtam rá lehetőséget és leültem vele megbeszélni, hogy tudod ami nekem és a családomnak rossz lenne,azt én úgysem teszem. Igen nagyon sokszor kellett az igazamat be bizonyitani, hogy a manóba én annyi mindent megtudok csinálni, pl: ha neki megy a szekér, én is megpróbálhatom nekem is csak fog menni, de ha esélyt sem adok magamnak, akkor ez csak képzelet. Tehát igen a jó pozitiv hozzá állás a dolgokhoz az nagyon sokat számit. ügyes vagy Rita! igen szokták mondani szemesnek és ügyesnek áll a világ. Ehhez kell egy adag biztos akarat! Csak igy tovább!!
Na igen.
Én is szoktam azt hinni, hogy nem vagyok képes dolgokra, illetve hogy például csak a férjem segítségével vagy jóváhagyásával vagyok képes.
Aztán – mivel ő a nap nagy részében nincs velem – nekiállok valaminek és megpróbálom. Legalább a saját részemet tegyem hozzá. Aztán a végén sikerülni szokott. 🙂 Toronymagasan. 🙂
A szüleim nekem is nagy panasz- és kifogásgyárak. Bár mostanában a társaságomban már én is leállítom őket. Talán egyszer eljutok oda, hogy észreveszik magukat. 🙂
Titi, mintha betűről betűre én írtam volna 😉
Dr. Csernus Imre szavaival elve:
” A pesszimista minden lehetőségben a nehézséget lássa, az optimista minden nehézségben a lehetőséget keresi.”
Én úgy gondolom, hogy csak azt nem tudjuk elérni, amit nem is akarunk igazán.
Kedves Rita!
Én most vagyok érzelmileg a legmélyebb ponton!De már nem először kerültem ebbe a helyzetbe.
Még eddig mindig sikerült kilábalnom abajból’ én optimista embernek érzem magam.A férjem levan százalékolva,én dolgozom és még eddig megtudtam oldani a problémáimat,pedig nem voltak könnyűek.Nagyon örülök hogy szóba hoztad ezt a dolgot.Az én férjemre én nem számíthatok,mert ő magába zárkózik és csak nagyon sokáig tart amig lehet vele a problémáról beszélni.De addigra már én megoldom a dolgokat. Köszönöm hogy leírhattam ezeket asorokat.Szép napot mindenkinek Katica
Katica, köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk!
Nem vagy könnyű helyzetben, az én szüleim házassága betegség miatt hullott szét (anyu lett beteg), holott addig semmi problémájuk nem volt egymással (ha volt is, csak a betegség hozta felszínre az elfedett konfliktusokat).
A beteg a családban, az önmagát „csökkent értékűnek” érző ember problémája sokszoros terhet ró magára a betegre, és nem különben a családra is.
Nagyon örülök, hogy azt írtad, hogy optimista embernek érzed magad, hiszen ezzel iszonyatosan sokat segíthetsz saját magadon, még akkor is, ha ezek csak szavaknak tűnnek, és aktuálisan éppen valami sokkal súlyosabb dologgal kellene foglalkoznod…
Ez egy nagyon speciális helyzet, és nagyon átérzem a problémádat, mert ilyenkor ezerszeresére növekszik az elhallgatások káros hatása, és mind az egészségesnek, mind a betegnek segítségre van szüksége! Sajnos ez itthon olyan gyerekcipőben jár, hogy tulajdonképpen nem is létezik: családrehabilitáció súlyos betegség után.
Ha szeretnél beszélgetni, vagy segítségre van szükséged, kérlek írj a vidirita-kukac-hosnok.hu címre nyugodtan, ha bármiben tudok, segítek!
Jajj de jó volt ez így reggel 🙂
Szép, önbizalommal és hittel teli napot mindenkinek! Azt hiszem van min gondolkozni… 🙂
Amúgy nekem ez a kedvenc idézetem ebben a témában:
A győztesnek mindig van egy terve.
A vesztesnek mindig van egy kifogása.
A győztes azt mondja: engedd, hogy segítsek neked.
A vesztes azt mondja: ez nem az én feladatom.
A győztes minden problémára talál megoldást.
A vesztes minden megoldásban talál problémát.
A győztes összehasonlítja teljesítményét a céljaival.
A vesztes összehasonlítja teljesítményét másokéval.
A győztes azt mondja: nehéz, de nem lehetetlen.
A vesztes azt mondja: lehetséges, de nehéz.
A győztest nem érdekli a vereség lehetősége, csak a célra koncentrál.
A vesztes mindig a kudarc lehetőségét látja meg és ez visszaveti őt a cselekvésben.
Zsú, ezt elmentem magamnak! Köszi!
Szia Rita! Köszönöm a sok jó és hasznos tanácsot.Már 61 éves múltam,de sokat tanulok Tőletek.A győztes-vesztes idézetet én is elmentem.Csuda igaz!!!!!!
Mindenkinek a hozzászólása tetszett.Mivel az optimisták táborába tartozom,csak idő,hozzáállás és tanulás kérdése hogy mikor érem el azt a sikert,amit szeretnék.Tehát,a megoldást tudom,csak fel kellene ébrednem már,mert az idő,pénz,-én meg csak vagyok a babérjaimon.Álltam a sarat elhatározásom mellett,senki nem tudott félreállítani,mert a hitem olyan erős volt,és most is az.A Csernust,én is csípem.Ez is az Ő mondása:A siker nem más,mint néhány egyszerű, alapvető mindennapi dolog gyakorlása.Ez igaz!Csak fel kellene ébredni mély álmunkból!Különben,mindenben egyetértek veled, Rita!Mindenkinek vannak mélypontok az életében,amiket nehéz megoldani.De,mindenre van megoldás!Lev Tolsztoj írta:”Az életen keresztül nincs hamisabb vezető,mint az emberek véleménye.”Ezért,ne másra hallgassunk,hanem próbáljuk meg, mi magunk megoldani a problémákat.Biztosan,sikerülni fog!
Rita!Nagyon köszönöm a leveleidet,szeretettel várom a folytatást!
Baráti üdvözlettel:Orsi
Köszi Rita!
Nekem ebben az évben nagyon nehéz volt optimistának maradnom, sok igen rossz dolog történt velünk – közeli rokonok halála, karácsony előtt egy velünk egykorú ismerősünkké, mégis, vagy éppen ezért határoztam el, hogy a tettek mezejére lépek. Nekem egyedül nagyon nehéz lenne, hajlamos vagyok megpihenni a hullámvölgyben, de szerencsére a férjem talán még jobban hisz bennem, mint én magamban, és mindig kiránt a gödörből! Meg persze sokat segítenek a hősnők is:), nem csak itt…