Ismered azt az érzést, amikor kártyavárként dől össze minden?
Amikor csak állsz a hangzavar közepén és nem érted, hogyan jutottál ide?
Amikor csak szimplán nem érted, miért történik mindez?
Egy ilyen kártyahullás, hangzavar és meg nem értés pillanatában született bennem ez a sok gondolat…
Ha te is éreztél már hasonlót, ne aggódj. Nem vagy egyedül ezzel. Jöhetnék sablonnal, hogyha voltál fent, most lent kell lenned. De ez biztosan így van?
Ahogy az emberi agy tökéletes működését nem ismerjük még, én úgy gondolom, hogy az emberi lélek 2%-át még csak nem is ismerjük. Csak valamiért erről nem beszélünk, és közben mégis hallunk róla..
Mert ha bekapcsolod a tv-t mit hallasz? Lelőtte, megerőszakolta, felgyújtotta és még lehetne sorolni. Hús vér emberek jutnak el a teljes tudattalanság és lelki üresség fázisába.
Mi kell még, hogy felébredjünk? Influencerek idézeteit megosztva jobbak leszünk? Megváltozunk attól? Nem. Mi kell ahhoz, hogy az emberi egoizmus jóval lejjebb csökkenjen? Mi kell, hogy átalakítsuk az egoizmus sajátosságait?
Önismeret.
Annyira elcsépelt szó, hogy bárki meghallja, mosolyt csalhat az arcára. Pedig ez a dolog, a mai életben aktuálisabb, mint bármikor. Aktuális volt ez az első és a második világháború idején is, és most is aktuális a 21. században, ahol mit sem érsz, ha nem a külsőddel foglalkozol.
Hahó, emberek! Ki itt a kapitány? Valaki szólna neki, hogy elég rossz irányba megyünk és menten lezuhanunk a vízesésben?
Ja, hogy itt nincs kapitány, mert csak pózoló és megkeseredett matrózok vannak, akik a Boldogság szigetén akarnának kikötni? Értem.
A receptet ennyi év után már mindenki kívülről fújja: meditálj, hallgass zenét, táncolj, énekelj, olvass, jógázz, tornázz> más szóval találd meg magad.
De akkor miért látom azt gyakran, hogy minden csak időszakos dolog? Hogy minden csak 1-2 hétig tart? Mert csak a felszínt akarjuk kapargatni, és mivel sérültek vagyunk a körülöttünk lévő emberek rosszindulatától, és a saját önismeretünk hiányától, hogy egész egyszerűen nem jutunk el a tényleges akarás fázisába. Megreked a dolog.
Erre a megrekedésre egy jó példa:
Biztos vagyok benne, hogy neked is van olyan ismerősöd, aki csak azért beszél veled, hogy elmondja a gondját neked, és te már szóhoz sem jutsz mellette. Ő miért is van melletted? Jöhetnék az energiavámpír típus megnevezéssel, de ez nem fedi a valóságot. Az ilyen ember nem energiavámpír, mindössze szeretet és figyelemhiányos. Te meg megérzed ezt és segítesz neki. De a hallgatás nem mindig elég. Áss le jobban. Ismerd meg a lelkét, hiszen közben a saját lelkedet is elkezded megismerni. Ismerd meg a társad, a barátod, hogy magadat is megismerhesd!
De a legjobb példa a megrekedésre:
A klasszikus holnaptól diétázok, fogyózok szöveg. Valójában nem gondolod komolyan. Csak tenni akarsz valamit, de mivel nem ez az igazi vágyad, nem jutsz sehova. Diétázol 1 max 2 hétig és utána minden megy elölről. Ez azért van, mert nem ismered magad.
Nem tudod, mit akarsz valójában.
Mégis hogy lehet így élni? Úgy hogy félsz.
Félsz magadtól, és attól ami benned van. Igen, van benned kőkemény rosszindulat, bosszúvágy, féltékenykedés és még lehetne sorolni. De ezek mellett van benned jóság, kedvesség, segíteni akarás. A benned lévő rosszat nem elnyomni kell, hanem megölelni és valami jóvá alakítani. Az átalakítás nem egy egyszerű folyamat, de jól fel tud minket készíteni az akarás fázisára.
Íme egy példa:
Meglátsz valakit, egy olyan méregdrága ruhában, amiről tudod, hogy nagyon sokba kerül. Ilyenkor előfordulhat a féltékenykedés. De mi lenne, ha ebben az esetben nem azt mondanád, hogy persze, mert neki minden tálcán jött az életben! Hanem gondold végig, hogy lehet, hogy azért a ruháért 3-4-5 hónapot végig dolgozott a munkahelyén 12 órában. A féltékenykedést alakítottad át egyfajta „belegondolok a helyzetébe” gondolatra. És ezzel a semlegesnek tűnő gondolattal neked is, és a lelkednek is könnyebb együtt élni. 🙂
És, ezt a példát tovább gondolva, legközelebb ha ugyanilyen jelenet lezajlik előtted, lehet hogy az akarás fázisába lépsz bele, és ezt mondod majd: „Én is keményen fogok dolgozni, hogy lehessen ilyen szép ruhám! ”
A pozitív érzésekkel könnyebb együtt élni. Ez nem azt jelenti, hogy innentől ne legyen benned negatív érzés. Az sosem lesz! Mert a negatívat meg kell élned ahhoz, hogy rájöjj, hogy a lelked kinyitásával meg fogod találni a jó tettet, gondolatot, érzést Magadban.
Szóval kedves matrózok, le a sminkkel és a puccos trikókkal, ideje, hogy a saját lelketek csillogjon a kiegyensúlyozottságtól!
És igen, előbb utóbb mind kikötünk valahol, még én is, aki most valamiért a Bermuda-háromszögbe keveredett.
Zsófi