Hogyan változik meg az ember gondolkodásmódja? Másképp, mint gondolnád.
Sokszor és sokan elmondták már előttem is, hogy az emberek gondolkodásmódját, szemléletmódját a legnehezebb megváltoztatni. Hiszen a gondolkodásmódunk a személyiségünk része.
De a személyiségünk egész életünkben változik, fejlődik, így a gondolkodásmódunk is tud.
Bármennyire is furcsa, a gondolkodásmódunk megváltoztatása nem egy élethosszig tartó, végeláthatatlan folyamat, hanem olykor egy csapásra lezajlik.
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a gondolkodásmódváltozást úgy lehet elérni, ahogy – szerintük – a szokások megváltoztatását is, tehát minimum 21 napon keresztül KELL másképp tenni-gondolkodni-érezni, és akkor örökre bevésődik az új szokás, gondolati séma, és így tovább.
Nos, ez sajnos nem így van. A változás akár egy pillanat alatt is lezajlik!
Például tipikus dolog, hogy vannak a kutyások, meg a macskások. 35 évig gondoltam magamról azt, hogy én sokkal inkább macskás vagyok, ha a kedvenc állatomról kérdeznek, akkor rögtön a bengáli tigris, meg a fehér tigris jutnak eszembe, de ezektől függetlenül 4-5 éve már sokkal inkább kutyás vagyok.
Ha meglátok az utcán egy macskát, még odaköszönök neki, hogy szia cica, de ha kutyát látok, akkor konkrétan érzem, ahogy ellágyulok. Még a nagy dögök láttán is, akiktől azért tartom a 20 méter távolságot, de már sokkal jobban értékelem a kutyákat a macskáknál. (Bocsi macskások :D)
Ez az egész változás a kutyáinknak köszönhető: Szellinek és Godzinak, akik nemcsak megtanították nekem, hogy milyen gazdinak lenni – voltak rossz tapasztalataim bőven, korábbról… -, hanem pillanatok alatt belopták a szívembe magukat, kiszorítva onnan a macsekokat.
Csomó ilyen radikális változást tudnék sorolni magammal kapcsolatban, példának csak néhány, ami nálam pillanatok alatt megváltozott, lezajlott, különösebb előjel, vagy hosszas szoktatás nélkül.
– iszonytató ellenérzés a súlyzós edzések iránt -> lelkes súlyzózós lettem.
– politikai hovatartozás -> először oldalt váltottam, majd apolitikus lettem, majd már-már objektívnek érzem magam.
– hit -> volt, ment, jött.
– előítélet bizony emberekkel és embercsoportokkal szemben -> teljesen eltűnt.
– szimpátia bizonyos emberek iránt -> előítéleteim lettek.
Az ilyen fordulatok nem tartanak évekig, akár egy-két perc alatt megtörténik az, hogy rádöbbenünk: már teljesen másképp gondolkodunk bizonyos dolgokról, mint akár egy órával, vagy szélsőséges esetekben, akár percekkel az előtt.
Ha hagyjuk, hogy hassanak ránk a dolgok, a körülmények, emberek, sőt, mint a példám is mutatja, az állatok is, akkor változunk, fejlődünk, még olyan területeken is, ahol csak két véglet van.
Mi kell ehhez?
Szerintem nyitottság, és annak megélése, hogy a személyiségünkkel szorosan összefüggő értékeken és elveken túl is vannak még a világban jó dolgok.
Ha meghagyjuk annak lehetőségét, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek, akkor az élet, az Univerzum, a sors, vagy Isten – ki miben hisz -, megmutatja nekünk, hogy milyen színes a világ, és milyen színesek tudunk benne lenni mi magunk is.
Ez a fejlődés.
Ez az ÉLET.
