Még javában tombol a vénasszonyok nyara, amikor ezeket a sorokat írom, és drága Nagymamám szavai visszhangoznak a fülemben. Lelkes szószólója volt a női optimizmusnak, súlyos betegségében is tervezgetett, sosem látott, még pocaklakó lánykámra gondolva indult neki az utolsó telének.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Azt mondta, hogy a világháborút, 56-ot, az egész rendszert úgy sikerült optimistán túlélnie és egészséges mentalitású három fiút felnevelnie, hogy mindvégig a jövőre gondolt. Addig is, amíg tervezgette a következő lépést, járta a korábban megtervezett utat.
Mindig annyi munkát sorolt be magának, amennyitől már nem volt ereje este rágódni a kor megoldhatatlan problémáin. Amikor nem volt elég munka, mert jött a tél, és föld keményre fagyott, malacokat, bárányokat, nyulakat neveltek nagyapámmal. S mert az állatok ellátása sem egész napos feladat volt, ősszel gyümölcsfákat ültettek a ház elé, és az utcafrontra.
Innentől kezdve már nem volt kérdés, hogy mire fordítsa esetleges kevés szabadidejét: befőzött télire, rendíthetetlenül, irreálisan magas cukorárak mellett is. Neki volt igaza. A boltival sosem tudtunk jól lakni, az Ő lekvárjaival, befőttjeivel igen.
Most, hogy jól alakulnának a dolgok, beütött az egészségügyi krach nálunk, s hogy ép ésszel túl legyek az orvosi darálón, úgy döntöttem, követem nyomdokait. De nem kispályázok a konyhában, a félméteres lábassal, hanem kivonulok a kertbe az üsttel.
Kérem szépen, megfőztem 50 liter lecsót, és újabbra készülök. Ahogy Ő mondta, ha Isten megsegít, még szilvalekvárt is főzök odakint, faparázson.
Nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, már csak azért sem, mert szülés előtt a férjem elhagyta…
A befőzés munka után, egy hetes elfoglaltság délutánonként. Legtöbb időt az előkészítés veszi el, a vége már viszonylag gyorsan megy. Kikapcsol és új ötleteket ad.
Egyik ilyen ötlet volt, hogy papírt szerezzek ismét, olyasvalamiről, amit már jó ideje művelek. A coachingot azért szeretem, mert az ügyfélnek gyors visszacsatolást ad, miközben én is fejlődök.
Harmadik pillére a télre készülésemnek, hogy felkerekedek, és feltöltöm a mézkészletet (a bárándi Tibi méze mosolygós méz, a nátha menekül az illatától), feltöltöm a Biokovács-készletemet, és addig pakolom a szekrénybe a gyógyteákat, míg a hátammal nem kell a szekrényajtónak feszülni, különben kibukik a polcról a sok egészség.
Míg ezeken gondolkodtam, odaperdült mellém az Angyalom.
Kérdezte a kislányom, hogy miért az üstben főzöm a lecsót? Mert megsüti a Napocska – feleltem. Három éve minden bölcsességével így szólt:
Szeretem Napocskát. Attól lesz jóízű.
Ti hogy készültök a hideg napokra?
Erdei-Gulyás Gabriella
Nonprofitpályázat.hu – Pályázatok ősszel is
Kapcsolódó cikkek:
5 thoughts on “Készüljünk a télre!”
Comments are closed.
Kedves Gabi!
Nagyon meglepődtem amikor a mézről írtál. Én is Bárándon lakok, és én is Kiss Tibi mézét szeretem és eszem-iszom, főleg teába nagyon finom.
Örülök, hogy írtál a befőzésről is, pedig már azt hittem ebben a rohanó világban nem divat. Nálunk is sorakoznak a kamra polcán a finomságok: meggy, barack és szilvalekvár; körte, barack és meggybefőtt, és paradicsomlé.
Kedves Éva,
a Tibi méze: A Tibi Méze.
Ha lemennek az őszi pályázatok, írni fogok róla, mert az valami csoda.
Kedves kamaszkori könyvemben, a Karfiol virágában, Gabrysia szilveszteri buliba készül, de nincs ruhája.
Felveszi az iskolai egyenruháját, felveti a fejét, és mélyen a szemünkbe nézve közli: „köpök a divatra!”.
Ebben a mondatában benne volt minden, amit a lázadó ifjúság gondol az elvárásokról.
Ahogy néztelek, Te sem vagy egy hétköznapi nő, akit a konvenciók leigáznának… 🙂
Szerintem simán megfér az üzletasszony és a világ elől elbújó házitündér a bőrömben egymással.
Kár, hogy kevés fiatalt látok magam körül, akit érdekelnének ezek az apróságok, amik a konyhát is boldogabb tereppé teszik.
Arról nem is beszélve, hogy egy üveg, szépen csomagolt, saját készítésű befőtt, gyógytea, fűszerolaj kiváló ajándék is lehet…
Családban nálunk bevett szokás volt, míg éltek a nagyszüleim.
Amikor felnő a lányom, alkalmazni fogom én is.
🙂
Mit ültetsz az őszön? 😉
Imádom a felkészülést a télre és magát az évszakot is.
Méhűtőben a fagyasztott „antioxidánsok”,polcon a MEGGYSZÖRP,birsalmasajt,lekvárok.
Idén újdonság nagymamától a sütőtöklekvár!!Lányommal szedjük a „didót”..
Dugi aszaltgyümi-minek lába kél…. fahéjszag…muffinsütés,mézestea…
Számtalan lélekmelengető dolog vár ránk!!
Összefutott a nyál a számban, a bejegyzésedre, Kati 🙂 !
Nagymamáimnak volt varázslatos spájza/kamrája, melyik hogy hívta – a lényeg ugyanaz volt, oda bejutni szinte lehetetlenség volt. Amikor mégis sikerült, és megdézsmáltuk a befőtteket, csoda, gyermeki izgalom volt. Mintha a kertben üldögéltünk volna.
Soha, egyik sem szólt egyetlen rossz szót sem miatta. 🙂 🙂 🙂
…és időnként ott rejtőztek a bukták, lepények is…
🙂 🙂 🙂
Szia Gabi!
Én is bárándi vagyok és természetesen a mi polcunkon is ott „mosolyog” Kiss Tibi méze, hiszen nem múlhat el tél nélküle!
A lekvárkészítést kezdő háziasszonyként beterveztem, de sajnos elmaradt! DE!Jövőre bepótolom, az biztos!Ajándéknak is tényleg tökéletes, köszi az ötletet!
Kíváncsian várom a mézről szóló cikkedet!
További szép napot! 🙂
Rita