Hogy mi a FengShui? Sok remek tanácsadó megírta könyveiben, illetve különböző publikációiban. Én néhány gyakorlati, hétköznapi gondolatot szeretnék Veletek megosztani, illetve tévhiteket eloszlatni ezzel a ma is, nagyon is élő tudományról.
„Ha a gazdagság sarokba háromlábú békát teszek sok pénzem lesz?”
„A hálószobába delfint kell tenni, hogy legyen végre pasim?”
„A tükröt tényleg nem szabad ajtóval szemben elhelyezni?”
„Az akvárium valóban fellendíti a karrieremet?”
FengShui tanácsadó lévén sok hasonló kérdést kapok, ezért gondolom azt, hogy sokan teljesen félreértelmezik eme tudomány miben létét, az ezzel kapcsolatos lehetőségeket.
A FengShui való igaz, hogy rengeteg szimbólumot használ, az egyes életterületek energetizálására, aktiválására. A szimbólumok elhelyezése a különböző életterületeken a jéghegy csúcsa, mondhatni hab a tortán, nem ez a lényege, szerintem.
Az emberi lét – mondjuk úgy – egyik célja, a fejlődés. Fejlődni érzelmileg, lelkileg, anyagilag, szellemileg. Ahogy fejődünk, egyre többet tudunk a körülöttünk lévő világról. Másként gondolkodunk bizonyos dolgokról, más lesz a véleményünk, más érzelemi, fizikai reakcióink lesznek. Vagyis változunk, változtatunk, ahogy Életünk ritmusa ezt diktálja. Vagy nem?
A saját környezetemet vizsgálva, NEM.
Egy-egy tanácsadás során, ha kimondom a „változtatni” változni” szavakat, sokszor nagyon elutasító a válasz, a reakció. Sokáig nem értettem, hogy miért.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
A következő felfedezést tettem: a változást sok esetben valamilyen fájdalmas, tragikus esemény idézi elő, amitől szenvedünk, ami gyötrődést okoz. Ez lehet akár testi, anyagi, vagy éppen érzelmi. Ilyenkor valamiből túl kevés van, vagy éppen túl sok. Így a változás, mint esemény, összekapcsolódik a félelemmel, mint érzéssel. A félelem felfogható egyfajta motivációként is, ami vagy cselekvésre ösztönöz, vagy éppen lebénít.
Azt is látom azonban, hogy bizonyos élethelyzetekben oly sokáig „ülünk”, hogy az élet, vagy sors, (tudat alatt természetesen mi magunk is)- nevezzük bárminek – kénytelen olyan szituációt produkálni, hogy kénytelenek vagyunk elhagyni a kis langyos mocsarunkat. Kényszerűségből változtatunk, és ez érthető módon fáj.
Én a FengShuira – nagy tisztelettel -, olyan eszközként tekintek, ami segít abban, hogy változzak, változtassak, akkor, amikor az időszerűvé válik.
Könnyebb mérlegelve, önként, józanul meghozni egy döntést, mint azt nyomás alatt, kényszer hatására, azt érezve, hogy nincs választás.
Még is mit tehetünk saját magunk, szakértő segítsége nélkül, ha azt érezzük, hogy időszerűvé vált, más medret választanunk Életünk folyásának? Mi az, amit mindenki, szakképzettség nélkül alkalmazhat a FengShui szabályai közül?
Ha tudatosan – és itt a hangsúly a „tudatosan” szón van – akarjuk, alkalmazni a FengShui szabályait, akkor mindenképpen az első lépéssel kezdjük, ami egy alapos lomtalanítás. Ne kíméljünk egyetlen fiókot, egyetlen szekrényt sem. Pásztázzunk át minden zugot, idejét múlt ruhák, könyvek, újságok után kutatva.
Ahogy megfogjuk régi szerelmünktől kapott csecsebecsénket, óhatatlan, hogy át ne gondoljuk mi is történt valójában. Lehet, hogy ma már bocsánatos bűn, amit a régi nagy Ő elkövetett ellenünk, és ahogy ez az ajándék a szemétben landol, úgy mi is hagyjuk azt a sebet végre behegedni.
Ha leemeljük a falról azt a képet, amit akkor kaptunk a kollégáinktól, amikor épp búcsúztattak, mert a főnök nem tartott igényt a munkánkra, és amikor erre a képre nézünk mindig az a fájdalmas emlék, jut eszünkbe, bátran dobjuk ki, vagy ajándékozzuk el.
Anyósunktól kapott rémes vázával se bánjunk kíméletesen.
Váljunk meg bátran mindentől, ami már a múlté, ne sajnáljunk semmit, teremtsünk helyet az újnak.
Ahogy fokozatosan, lépésről lépésre rend lesz környezetünkben, úgy fokozatosan bensőnkben is helyére kerülnek a „dolgok”.
A következő lépés egy alapos nagytakarítás. Ablakra, ajtóra is legyen gondunk.
Ha ezzel is megvagyunk, akkor kerülhet sor a tértisztításra. Ez nem mást, mint egy rituálé, egy szertartás, melynek célja az életterünkben felgyülemlett negatív energia eltávolítása.
Higgyétek el … … inkább ne higgyétek el! Próbáljátok ki! Figyeljetek, tapasztaljatok!
Vajon mi történik, ha „csak” ennyit alkalmaztok a FengShui szabályaiból? Milyen változásokat eredményez az életetekben?
Első lépésként ne szimbólumokban gondolkodjatok. Tudom, hogy könnyebbnek tűnik egy szimbólum megvásárlása, elhelyezése. Ez azonban csak illúzió. A befektetett munka, az erőfeszítés, a helyes törekvés az az, ami meghozza a kívánt eredményt. A FengShui egy lehetséges út a sok közül mely segíti a fejlődésünket, és elvezet céljaink megvalósításához, már ha nem felejtettük el azokat kijelölni.
Ha engem kérdeztek, saját tapasztalatból mondom, hogy a mocsarunk előbb, vagy utóbb, de menthetetlenül kiszárad.
Lehet, hogy jobb önként, időben kiszállni, amikor még kevésbé fáj?
Mindenkinek eredményes kísérletezést kívánok!!
Skultéty Andrea
Kapcsolódó cikkek:
4 thoughts on “Gondolatok a FENGSHUI-ról”
Comments are closed.
Andrea, nagyon örülök, hogy végre van fengshui szakértőnk!
És amit leírtál.. hát, beleborzongtam.
Ugyanis sosem fogalmaztam meg, hogy miért, de számomra a fengshui mindig is a letisztulást, a kitisztulást, a régiek kihajigálását, és az új dolgok befogadását jelentette.
Soha nem használtam szimbólumokat, mert azt valahogy mindig úgy éreztem, hogy nem akarhatok emeletet építeni a házra, ha nincsenek rendben az alapok…
Tehát pont azt tulajdonítottam a fengshuinak mindig is, amit te is mondasz: egy alapvető szemléletet, amit aztán, ha az alapok rendben vannak, meg lehet turbózni konkrét praktikákkal. De elkezdeni ott kell, ahol leírtad: a szelektálásnál, a rendrakásnál.
Nagyon örülök, hogy ilyen szemléletű fengshui tanácsadónk van! Köszönöm!
Én sokáig ragaszkodtam oklevelekhez. Amiket az iskolában kaptam ilyen-olyan dolgokért. Mindenféle versenyek meg közösségi szereplés címén.
Porosodtak a polcon.
Aztán megkérdeztem magamtól egy lomtalanításkor?: mit is mond nekem ez a ragaszkodásom? Csak akkor érzem magamat értékesnek, ha minden versenyen első vagyok? És még mindig iskolás lánykén tekintek magamra?
Mentek az oklevelek.
Én is úgy gondolom hogy a piszokra ne rakjunk díszt, mert az már méltatlan a díszhez akármilyen szép vagy drága. A hatás sem ugyanaz.
Személyszerint imádok rendet rakni és takarítani, nem mondhatom hogy tisztaságmániás vagyok, de mikor valami gondom van, takarítok, méghozzá fengshuisan. 🙂 Igaz a szüleim nem éppen tartják épelméjűségnek hogy még az évek óta ki nem takarított ágyat is szétszedem ilyenkor. De hát ki kellett, volt is mit találnom alatta.
A szerelmi részem régebben íróasztal volt, és hát nem is alakult úgy az életem sokáig ahogy akartam, a tanulás előbbre került mint a szerelem, és végülis egyik sem járt jól. Most már olyan hogy íróasztal nincs. Mellesleg soha nem ott tanultam. Mindig az ágyamon. A volt tanulási rész, most szerelmi szentély lett, igazi szerelmes könyvekkel. 🙂 És mondhatom sokkal jobban érzem magam azóta, és persze a falról nem hiányozhat Krishna és Rádhi kép sem. De emellett vannak saját alkotásaim is persze párokról. 🙂
Én mindenkinek azt javaslom ha valami gondja van, hogy rakjon rendet maga körül, mert azt tapasztaltam akkor bent is rend lesz. De legalábbis egy tiszta rezgésű szobában könnyebben megy minden, mint egy alacsonyban. 🙂
Az egyik típustan szerint kétféle ember van. Az egyiknek alapból magas az idegrendszeri feszültsége, az ilyen inkább elfordul a külvilágtól, nem szereti a tömeget, a zajt, az ingerek sokaságát. Nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a tapasztalatait. A bulizásnál jobban szereti az elmélyült beszélgetéseket. Akkor érzi jól magát, ha a környezete rendezett, és minél kevesebb dolog vonja el a figyelmét arról, amit csinálni szeretne.
A másik típus nyugis, és sok külső ingerre van szüksége ahhoz, hogy az idegrendszere optimálisan működjön. Pörög, élvezi a koktélpartit, a beszélgetést a beszélgetés kedvéért, a tömegrendezvényeket, a hangos zenét. A környezetében szüksége van a változatosságra.
Ez az elmélet. Szerintem minden emberben eltérő arányban megvan mindkét típus. Az aktuális élethelyzettől függ, hogy melyik kerül előtérbe. Egy lakáson belül, a különböző tevékenységekhez kapcsolódóan is eltérő lehet az ember komplexitás-szükséglete.
A Nagytakarítás azért is jó, mert elősegíti a korszakváltást. Emellett ilyenkor kidobjuk azokat a dolgokat, amelyek már nem inspirálnak, megszoktuk őket, észre sem vesszük, foglalják a helyet más, új inspirációktól.