Önismereti teszt: érdemes eljönnöd a tréningre?

8 thoughts on “Önismereti teszt: érdemes eljönnöd a tréningre?”

1. Kedves Rita és Mindnyájatok!
   Köszönöm a tesztet és a véleményalkotásodat rólam.(Egyetlen döntés romba dönthet mindent cikkje után)
   Azt gondolom, a legnagyobb törekvés ellenére is képes az ember magáról elfogult vagy téves véleményt alkotni. Mégis, megpróbálok relatívan gondolkodni ez ügyben.
   A teszt értékelésében leírtak szerint magabiztos és lelkes, néha mások véleményét kikérő, meg-megingó kategóriába tartozom.
   Igen, nagy igazság van ebben!
   Ám, bár kíváncsi voltam valóban eseteim kapcsán véleményetekre, egyik -másik olyan „piszlicsálé”, hogy szinte említésre sem lett volna méltó.
   Leginkább bosszúságot okoztak és ezért cikked folytán arra szerettem volna utalni, mennyire bántó, ahogyan visszaélnek velünk szemben emberek szitukban.
   Mondhatjátok, erre nem szabad lehetőséget adni!
   Kérlek szépen Benneteket, tegyétek szívetekre a kezeteket, s úgy mondjátok , de őszintén, hogy mindig, minden helyzetben valóban képesek vagytok teljes mértékben a már elsajátított tudásotok birtokában előre megtervezni a lépéseket, s sosem érnek csalódások?
   Vagy rosszul értelmezem az egész folyamatot?
   Azt vettem ki Rita segítő szándékú szavaiból, hogy nincs meg nálam az a láncszem-tudás-, mely akkor kellene bekapcsolódjon bennem, mikor egy ilyen eset felüti a fejét. Ill. már előre tudnám az események folyását, ha e láncszem birtokában lennék.
   Oké! Tapasztalataink, tudásunk megvan. Bocs, Nektek van meg. S így már sosem kerültök ilyen helyzetbe, mint én:
   – valami balul sül el, s érdeklődsz másoktól, Te voltál-e benne a hunyó, majd már tök ciki az eset, mert bizonyítanom kell,szerintem ők voltak a haszontalanok velem.
   Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, én mindent csakis helyesen teszek, dehogy !
   De, azt hiszem, lökött voltam, hogy nem a felháborodásomnak adtam hangot, mikor ezek felbosszantottak és szerintem teljes joggal kijelenthettem volna: hibáztak velem szemben, nem voltak jó fejek, mert maguk érdekeit nézték csak, s én balga, hagytam ezt. Ezt kellett volna!
   No. Vagy szerintetek itt lép a képbe, amit Ti megtanultatok már?!
   Nem vagytok már „balgák” -bocsi!- s elébe mentek minden a dolgoknak,tarveztek: így be sem következik a bántó körülmény.
   Jól kiveséztem, ne haragudjatok!(Elég hülyén érzem most magam ettől, de végigcsinálom,ha elkezdtem.) És most?

2. Zsutta, úgy jellemezném a szituációt, mint a hangyák életét: hangyaként ismerjük az egész kolónia működését, apránként.
   A részleteket képesek vagyunk valamilyen szinten összetenni, de globálisan nem vagyunk képesek az egész képet látni, mert mi is éppen benne vagyunk ebben a képben…

   A tisztánlátás tréningen azt szeretném megmutatni, hogy hogyan léphetünk ki a kolóniából, és hogyan nézhetjük madártávlatból, összefüggéseiben az életet. Nem csak a miénket, másokét is.

   Aztán visszatérve a hangyabolyunkba, utána, bár megint csak részleteket fogunk látni a saját szemünkkel, de már érzékelni fogjuk a rendszert mögötte.

   Vagy más példa: egy nagy vállalatnál dolgozol pl, és ismered az osztály működését, az embereket, a problémákat.
   De az egész cégre nem látsz rá, ha ellátogatsz más osztályokra, ott láthatsz bizonyos részleteket, de a rendszert nem.

   A tisztánlátás tréning olyan, mintha megbíznának az ügyvezető igazgatói poszttal: rálátsz mindenre, és beleavatkozhatsz mindenbe.

   Ha felülről nézed – TUDOD – a dolgokat, akkor be tudsz avatkozni, előre.

   Ugyanakkor fontos megjegyeznem Zsutta: a bántó körülményeket te érzékeled bántó körülménynek. Nagy a gyanúm, hogy a benned rejlő bizonytalanság miatt érzed ezeket intenzíven. Ha rálátsz az egész képre, akkor az aprócseprő butaságok, hülyeségek, gonosz, kicsinyes emberek valószínűleg meg sem fognak hatni.
   Mert tudni fogod, hogy mindenki ugyanazon sablon alapján működik. TUDOD, miért csinálja az illető, és miért nem kell neked ezzel foglalkozni…

   Te a rendszerre nem látsz rá. Minden apró részletet érzékelsz, de nem látod a rendszert. Ezért vagy nyugtalan.

3. Visszajelzés: Amikor már látod a lényeget, de nem érheted el - Tisztánlátás Tréning | HősNők

4. Köszönöm!
   Rendben.
   Értem!
   Túl érzékeny vagyok az tény, s persze vannak hiányosságaim.
   A példákkal nagyon jól érzékeltetted a dolog lényegét!
   Kis időt kérek szépen gondolkodni.
   Kellemes vasárnapot e búbánatos időjárás ellenére Mindnyájatoknak!

5. Sziasztok!

   Zsutta, nálam az eredmény: Totál hősnő. Ezt csak azért írom meg előre, hogy lásd, én sem vagyok tökéletes, van még mit fejlődnöm, ennek ellenére. És biztosan rengeteg hasznos infót kaphatnék a tanfolyamtól.
   A történetem. Egy hirdető portálon találtam egy hirdetést, miszerint babysittert keres amerikába magyar család. Teljesen véletlenül bukkantam rá, nem is kerestem. És gyorsan be is zártam a honlapot, hiszen van munkám, és szeretem is, nem kell másik. De éreztem, valami belűl mocorgott. Nem hagyott nyugodni egész délelőtt. Majd ismét visszatértem a hirdetéshez, és elküldtem egy önéletrajzot, kisérőlevéllel. Délután jött a visszajelzés. Telefonálás, emailezés. Már késő délután leültettem a főnökömet, és megbeszéltem vele, hogy a fél év helyett, amit a család ajánlott, 4 hónapra elenged. Már este, haza felé menet tudtam, hogy megyek. Két hét sem telt el, és kint voltam. Majd kint szép lassan kiderült, hogy gyakorlatilag nőt keres magának az elvált férj, és volt felesége segít neki ebben. És mivel én erre nem voltam hajlandó, tehát, hogy Florida nívosabb részén lakjam együtt egy lelkileg testileg beteg, depressziós emberrel, ezért jöttek a gondok. Persze, én is hibáztam, volt egy két dolog, amit máshogy kellett volna csinálnom. A férfi manipulálta a volt feleségét, és a feleség is ellenem fordult. Nagyon rossz volt egy olyan helyen, ahol senkit nem ismertem, senkinek nem mondhattam semmit. Maradt a net, és volt is laptopom, de végül elvették, mondván, hogy a laptop miatt nem látom el a munkám, és követelték, hogy a jelszavamat, amivel védtem a gépet, oldjam fel, vagy írjam le. Mikor vissza kaptam, bekapcsolás után megtartotta azokat az oldalakat, amiket megnyitottak. Az emailjeimben kutakodtak. Azt akarták tudni, hogy mi a véleményem róluk. Persze értek a gépekhez, így mielőtt átadtam nekik, kitöröltem minden olyan honlapot, ahol jártam, és a jelszómegjegyzéseket is pl: iwiw, msn. Ezért, ami emailrendszert meg tudtak nyitni, semmi számukra hasznos infot nem tartalmazott. De nekem egy info volt róluk. Hogy érezzétek: a férfi Miamitól fél órányira lakik a tengerparttól 5 percre. 3 hónapig, míg kint voltam, egyszer volt a parton, és 2x volt kint a saját jachtjával. Gyakorlatilag minden hétvégén Jóban rosszbant, és Barátok köztöt nézett, az egész heti adagot. Biztos boldog? Én kételkedem. A kislánya egy tünemény, és haza mentettem volna, mert mire a 7 éves gyerekből 17 lesz, ha nincs szerencséje, drogos, iszákos depressziós minifelnőtt lesz. De ne így legyen. Szóval, kockáztattam. Megérte? a fizetésem egy részét levonták, így mikor haza jöttem, kölcsön kellett kérnem. Tehát -90.000.- A rokonaim, néhány ismerős, azt mondta: látod, én mondtam, hogy ne menj ki. De majd legközelebb biztosan nem fogosz ilyen butaságot csinálni. Nem válaszoltam, mert ők nem is értik, mekkora butaságot mondtak nekem.
   Dehogy nem, valószínűleg akkor is kimentem volna, ha ezt előre tudom. Mert uram isten, mennyit nyertem. Tény, hogy mikor a repülőről megláttam a dunát, bőgtem. Kellett egy hét, Balaton egy csendes eldugott falujában, hogy összekaparjam magam. És néha úgy éreztem hogy teljesen egyedül vagyok a világban. De szerencsére vannak olyan barátaim is akik adtak egy puszit, megsímodatták a kezem. Akikre számíthattam, és érezhettem, hogy él mellettem rengeteg ember. Most is elindulnék, bár nem tervezem, mert ilyesmit nem tervezek meg előre. Ez csak jön. Érzem, hogy mikor mit kell felkapni a földről.
   Szóval, mi is hibázunk, tévedünk. És néha nem azért, mert bennünk van a hiba. Szóval, ne aggódj. Elgondolkodtál azon, mit tanított neked az a másik, aki veled rosszat tett? Nem konkrétan azt, hogy ilyen ember is van, és ha nem vigyázol átverlek, hanem valami egészen mást.
   Én például azt tanultam meg, hogy nem leszel boldog, ha átgázolva másokon, nagy vagyonnal egy paradicsomban élsz.
   Vagyont akarok? Dolgozzak meg érte, elérhetem, de úgy nincs értelme, hogy a sok rossztól amit teszek, nem fogom élvezni, amit megkaptam, vagy inkább elvettem. A legszomorúbb, hogy erre ők még a mai napig nem jöttek rá.
   Én azt gondolom, hogy néha kell, hogy negatív élmények érjenek minket, hogy abból is építkezni tudjunk.
   Bocsánat, ha hosszúra sikerült.

6. Kati és a Többiek!

   Bár azt írtad, mit hallani akartam és számomra ez pozitív visszajelzés,
   – s ki az, kinek a kritika jobban esne, mint ez-,
   de…
   Rita is nagyon hasznos dolgokat javasolt nekem, s a többiek soraiból is -akár más cikkek folytán- próbálom a rám illő témát „kipecázni” úgy, hogy ez ne az egomnak legyen jó, hanem épülhessek tanácsaitok, tapasztalataitok folytán.
   Nagyon szimpatikus Okos Nők sorait olvasni, s ha hiányosságokat tapasztalok is magamban, engem (is) ez csak sarkall a pótlásra.

   Azt tudom, én őszintén fogtam volna Veled kezet, hogy mindezt nemcsak végig csináltad, hanem le is írtad nekünk – azaz felvállaltad, ez is Te vagy. Én ezt nagyon nagy erénynek tartom, mert míg mások esetleg leplezik rosszul elsült ügyeiket, közben még mások felett is pálcát törnek?! Tapasztaltad!

   Summa summárum: Lehet nagyon sokat tanulni, előre tervezni, körülményeket és lehetőségeinket, korlátainkat, saját önismeretünket elemezni, majd azt gondolni, gyakorlás után ez működni fog, néha hiba csúszhat a számításba?!?

   Talán ezzel az állítással nem lőttem nagyon mellé.

   Hálás vagyok soraitokért, esetleg még rajtam keresztül vannak olvasók, kik hangot nem adnak ugyan véleményüknek, de elgondolkodnak észrevételeinken.

7. Zsutta és Kati!
   Köszönöm az őszinteségeteket és a hosszú beszámolókat. Nincs limit, bármilyen hosszan írhattok :).

   Amit szeretnék most gyorsan elmondani: Kati története kiválóan mintázza a három döntő pillanat közül a másodikat!
   Akik ott voltak az előző tréningen, azok tudják, hogy ilyenkor is pokoli nehéz kiszállni, és nagyon nehéz szembenézni azzal, amire közben rájöttünk.
   A legfontosabb – nem csak ilyenkor, hanem mindig! – az önbecsülésünk magas szinten tartása, az önbizalmunk folyamatos fejlesztése.
   Mert ha ezzel nem foglalkozunk, akkor automatikusan ROMLIK.
   Tudat alatt is szoktuk az önbecsülésünket növelni – erről szól majd az első előadásom -, de az meg káros…

   Na, ezért nem mindegy, hogy tudjuk-e, mi zajlik közben bennünk, vagy csak lutrizunk.
   Kati ügyes voltál! Talpraesett, bátor nő vagy. Emelt fővel, büszkén járhatsz-kelhetsz, mert a többség addig hagyta volna a helyedben elfajulni a dolgokat, mígnem katasztrófa történik…
   A kívülállók mindig okosak, ezért hallgatni is lehet rájuk. De ha van kiszállási stratégiánk, illetve mindig észen vagyunk és kellő akarattal, önuralommal rendelkezünk, akkor belemehetünk rázósabb helyzetekbe is, mert ki tudunk szállni.
   De ha nincs ilyen önuralmunk, akkor néha inkább hallgassunk a károgókra… :). Mindennek megvan a maga előnye 😉

8. jol van nem teszek sziveen

Comments are closed.