Nőideál… de melyik?

Nőideál… de melyik??

Szelíd és békés,  monogám, házias, családcentrikus, ugye? Ismerek olyan nőket, akik éppen ilyenek és nagyon boldogok.

De ismerek szintén sokakat, akik csak kínlódnak ebben a szerepben. Hány meg hány megbélyegző jelzőt tudnánk hirtelen felidézni azokra, akik régen vagy ma kilógtak a sorból, mert nem passzoltak a nőideálhoz  – vénlány, boszorkány, feminista, szingli – de inkább hagyjuk is abba ezt a felsorolást. A megbélyegzés megmaradt az  évszázadok alatt, s az se sokat változtatott rajta, hogy szabad lett nekünk egy külső munkahelyen is eldolgozgatnunk 8 órát.

Mert már a görögök is…

Pedig ott vannak például azok a karakteres görög istennők, akik valójában nagyon is emberiek, s így ma is elevenek. Mert miről is szól a történetük? Emberi alaphelyzetek, válaszutak, bukások, hibák, konfliktusok, vágyak – megannyi őstípus.

Lehet, hogy az Élet belső magva olyan nagyon sokat nem változik? C.G.Jung archetípus-elmélete is ezen alapul, ám Jean Shinoda Bolen pszichiáter csodálatos könyvében továbblépett, és éppen az ókori görög mitológia nőalakjait vizsgálta női archetípusokként.

Iskolás korunk óta tudjuk, hogy Héra a feleség, Aphrodité a szerelmes nő alaptípusa, de… Mitől van az, hogy Nike, Artemisz, Pallasz Athéné nevét mintha ritkábban hallanánk? Csak nem attól, hogy a győzelem, a vadászat, a városok, háborúk, tudományok istennőiként más erényeket villantanak fel, mint a szelídebb, konfliktuskerülőbb, férfiak tekintélyét elfogadó nőtípusok?  Nikét, Artemiszt, Athénét ma egyenesen fiúsnak neveznék sokan, mert erősek és függetlenek a férfiaktól.

Elsőnek kedvencemről, Artemiszről írok. Íme az egyik szobra – nézzétek csak, milyen gyönyörű – dehogy fiús, nagyon is nőies.

Tunikája térdig feltűrve a futáshoz, felemelt kezében íj, hátán a tegezben a nyilak, és az egész testtartása egy bátor, ügyes, támadni kész vadászé.

Krimibe illő fiús nőtípus

A dologhoz hozzátartozik, hogy Artemiszről szól néhány krimibe illő történet is. Tudott véreskezű és kegyetlen is lenni. Acteon-nak hívták például azt a földi halandó férfit, aki balvégzetére véletlenül meglátta Artemiszt, amint fürdik. Artemisz haragjában, amiért egy férfi őt meztelennek, nőnek, sebezhetőnek látta, szarvasbikává változtatta Acteont, akit aztán a saját vadászkutyái téptek szét.

Artemisz, mondják, nem szeretett a városban lakni. Lovagolt, futott, íjjal lőtt, az erdőt járta vadásztársaival vad után kutatva, és ha egy célt kiszemelt magának, nem nyugodott, míg meg nem szerezte. Nem szült gyereket, de lánytársai és a szülő nők védelmezője volt. Soha nem ment férjhez, szerelem nem homályosította el a látását, nem térítette el a céljaitól. Szabad maradt és bátor, sokszor nagyon kemény.

Artemisz lovagolt, futott, íjjal célba lőtt – olyan istennő volt ő, aki nem otthon bontakoztatta ki magát, nem főzött, nem takarított, nem szőtt, nem nevelt gyereket – erejét és bátorságát más terepen engedte szabadjára.

Artemiszek itt és most

Ezt a mai mesterlövésznőt megismeritek? Sportlövészetben magyar olimpiai és világbajnok – és nem különös-e, hogy éppen Artemisz római nevét viseli Igaly Diána?

Ez tehát egy háromezer évvel ezelőtti női arckép… de ma nem ugyanezekre a képességekre van-e szükségünk ahhoz, hogy megőrizzük hidegvérünket, miközben távoli és nehéz célokat tűzünk ki magunk elé, és nem nyugszunk, míg el nem értük őket? Vagy, amikor egy mai nő elmegy futni vagy aerobikra, vagy végigcsinál egy pilates-órát, nem törődve se az anyósa rosszallásával, se férje vagy gyerekei megjegyzéseivel? A futó vagy tornázó, táncoló, bicikliző nő megtapasztalja saját fizikai erejét és ügyességét, és ezáltal megerősíti a saját magába vetett hitét.

Egy kis Artemisz mindannyiunkban van, kiben több, kiben kevesebb. Keveredik bennünk Héra és Aphrodité, Artemisz és Athéné, és folytathatnám. A keverési arányok eltérnek.

Bennem például tudom, hogy van némi Artemisz-ség: a háztartásom nyűg, kerülöm a gasztroblogokat, tele vagyok gyerekes kíváncsisággal és tudok őrült erősen koncentrálni egy célra, legyen az munka vagy blogírás.

De mit mondjak, szelíd kis háziasszonynak érzem magam a barátnőm mellett, aki a fogcsikorgató mínuszokban is kerékpárral tép át a városon, három munkahelye van, korosztályos triatlonbajnok, de szellemileg is Artemisz:mindig kutatja az új szellemi utakat és nem fél keményen odamondani, ha nem tetszik valami. Akár a vadászistennő, néha hetekre eltűnik az erdőben – a munkában és az edzéseken – de ha baj van, ő az, aki azonnal ott terem, erővel teli védelmező nővérként.

Hát Benned vannak-e Artemisz-tulajdonságok elrejtve vagy átélve?

Hogy látod, ez előre visz vagy inkább gondot jelent számodra a mostani élethelyzetedben, környezetedben?

Lilakávé / Kriszta

Blogom: Nők mozgásban