Egy csodálatos nyári napon elindultam Vancouver Szigeten egy csendes patakon lefelé élettársammal és egy barátunkkal. Csónakunk jól feküdte a vízet, megjártam a viharos tengert is már vele, teljes biztonságban éreztem magam benne. Mikor elindultunk érdekes megjegyzést olvastam egy táblán, magyarra fordítva valahogy így hangzik: Ne próbáld a folyót irányítani, magától folyik az! Mindhárman elolvastuk és ahányan voltunk, annyi féle kép értelmeztük. Csorogtunk vagy fél órát és kedves párom unatkozott és úgy döntött, evezni kell lefelé, mert soha nem érünk haza. Felváltva eveztünk, de véleménye szerint nem haladtunk elég gyorsan, így hamarosan kifejezte nemtetszését és a csendes patakból a verejtékek patakja lett. Barátunk ült a csónak végében és nem szólt semmit, csak időnként megjegyezte, hogy milyen szép a környezetünk és, hogy milyen szépen dalolnak a madarak.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A csendes, lassú folyású patakot időnként csobogók fűszerezték és én nagy élvezettel mentem végig rajtuk. Nagyon tetszett, mikor a hullámok megpörgették és megdobták a csónakot. Kedvesemnek ez is nagy problémát okozott és mikor én irányítottam a csónakot rám ordított, hogy nem jól csinálom, így hát átadtam neki a vezetést és akkor azért ordított, mert nem segítettem eleget és a csónak oldal irányban érkezett a csobogó aljára és nem orral előre, mint ő tervezte. A feszültség egyre nőtt köztünk és a kalandosnak ígérkező útból egy nyomasztó nap lett, amit szinte végig ordítottunk. Úgy döntöttem, hogy az ilyen utakat inkább egyedül teszem meg, így aztán néhány évvel később meg is tettem. Sokat tanultam magamról azon az úton.

Szintén nyár volt, a víz kellemes volt fürdésre, amit ki is használtam, mert mikor melegem volt, megálltam és úsztam. A csobogók előtt megfigyeltem a víz sodrását, miután felmértem a terepet, elterveztem, hol a legtanácsosabb lemenni a csobogón. Időnként fennakadtam csónakostól a kiálló köveken és meg kellett löknöm a csónakot, vagy addig ringattam, amíg a víz lejjebb sodort, de minden helyzetben feltaláltam magam. Ha nem úgy ment a dolog, ahogy terveztem, nem csináltam nagy ügyet belőle, csak mentem tovább. Dunai lány révén mindig is nagy magabiztossággal mozogtam a vízen, ugyanakkor úgy gondolom, megadtam a kellő tiszteletet is a víz erejének.

Fotó: Gillespie Neil
Fotó: Gillespie Neil

Azt hiszem, ezen a szóló utamon megtanultam, hogy ha az élet bármely területén megfigyelem a terepet, eltervezem a lépéseket és megteszek minden tőlem telhetőt, de ha sodor az ár, akkor nem ellenkezem az óriási erőknek, hanem elengedem magam és hagyom, hogy vigyen a víz addig, amíg újból tervezhetek és irányíthatok, akkor nem lesznek nagy csalódásaim az életben. Közben kihasználom az adott perc örömeit, lehetőségeit és ha úgy kell, egy másodperc töredéke alatt is képes vagyok dönteni és azzal a döntéssel elégedettnek lenni. Nem érdemes azon filóznom, hogy mit kellett volna tennem két órával ezelőtt, mert az akkor rendelkezésemre álló tudás szerint a legjobban döntöttem. Az, hogy közben újabb tudással rendelkezem, azt a jövőben fel tudom használni, de semmi okom szapulni magam azért, mert akkor nem gondoltam rá. Azt is megtanultam, hogy nem érdemes azzal foglalkoznom, hogy mit tegyek két csobogóval előrébb, mert az még arrébb van és jobb, ha arra figyelek, amin épp most csorgok le. Azt hiszem életem legnagyobb ZEN leckéjét tanultam. Ha módom lenne rá, minden percemet a ZEN Budhhizmus alaptörvénye szerint élném.

Te mit teszel, ha sodor a víz? Tervezel, mielőtt tudod, hogy jön a sodrás? Mit teszel, ha döntéseid nem jól sülnek el? Élvezed az élet adta ajándékokat? Elégedett vagy magaddal (általában)?

6 thoughts on “Ne próbáld a folyót irányítani, magától folyik az!”

  1. Fantasztikusan szemléletes példa!
    Bátor nő vagy Teri, az én víztiszteletem megáll annyiban, hogy tisztes távolságból szemlélem 🙂 (egyébként halak vagyok, és strandolni szeretek, de a szabad vizek… na, az már nem az én kategóriám :))

  2. Ez már életmódváltás:)
    Egész más szemléletet követel. Lehet, hogy az ember önkéntelenül is sokszor így lavíroz, de ha tudatosan tudja ezt tenni, talán több “borulástól” menti meg magát.
    Szép és jó gondolatok…

  3. Teri, tetszik a hasonlat! Mit teszek, ha sodor a víz? — Jó kérdés.. mint mindenki, gondolom, próbálok küzdeni és remélem nem borulok fel. Nehéz feladni azt, hogy az akaratunkat érvényesítsük .. de néha az Élet erre is megtanít.

  4. Kedves Lilakávé!

    Nekem mondod, pestinek, merre folyik a lánchíd? Életem felét kapálózva, hadakozva éltem le. Persze arra is szükség van néha, de ha nincs, akkor feleslegesen fárasztom magam. Azt hiszem egy fontos kérdés minden helyzetben, hogy képes vagyok-e befolyásolni a helyzetet, vagy sem. Ha igen, akkor mindent megteszek azért, hogy az jó irányba menjen. Ha nem, akkor elengedem. Persze azt is igyekszem célzottan elengedni. Ez alatt azt értem, hogy stabilra építem a hajómat. Olyannal, ami illeg-billeg el sem indulok az útra. Persze fontos az is, hogy úszni tudjak, vagy legalább legyen úszómellényem, hogy ha netán mégis felborulok, akkor azt is túléljem. Itt most megmaradtam a víznél, de gondolom, könnyű helyettesíteni más témakörbe is.

    Egyébként az elengedés legnagyobb leckéjét ezen a folyón tanultam 1994-ben, amikor szintén lefelé csorogva ki kellet szedni a csónakot a vízből és a sziklákon átmászva egy vízesés után vízre szállni és folytatni az utat lefelé. Minden jól ment addig, amíg megcsúsztam és 5-10 métert zuhanva egy vízesés alján levő mély tavacskába estem. Minden olyan gyorsan történt, hogy arra eszméltem, hogy nagy sebességgel megyek a fenékre és nem tudtam semmit tenni, mint zuhanni. Azt hittem végem van, ott pusztulok el, de egy idő után megszűnt a zuhanás és elindultam felfelé és láttam a víz színén a nap fényét. Nagyszerű, fejem a víz fölé került és nagy levegőt vettem, mindenre felkészülve. Nem tudtam kimászni a vízből, mert olyan magasak voltak a sziklák és csak pörögtem körbe-körbe az örvényben, de azon vettem észre magam, hogy egy kéz felém nyúl és nagy erővel kihúzott. Az akkori barátom volt.

    Mikor kiültem a sziklára a legmélyebb hálát éreztem, amit csak el tudsz képzelni és tudtam, hogy valakinek még vannak tervei velem. Azt is tudtam abban a pillanatban, hogy bármi történik, valami féle védelem alatt vagyok.

  5. Nagyon szép szemléletes példa: szinte átéltem a sorokat olvasva. Úgy gondolom, h saját életemben minden egyes döntésemre szükség volt – még ha árral szemben is úsztam -hogy “megszülessen a mai önmagam. Ma már élvezem az élet adat ajándékokat.

  6. Annyira szépen leírtad, hogy elég nagy kedvet kaptam egy kis utazáshoz. Igaz nem vancouverbe, de Szlovéniának is vannak hasonló adottságai.

Comments are closed.