Tegnap sétáltunk a kisfiammal – pardon, ő a biciklin ült, én pedig toltam -, és eljutottunk egy olyan utcába, ahol az egyik kertbe bepillantva, szinte földbe gyökerezett a lábam: sárga homokot láttam! Nálunk itt, fekete, kissé agyagos beütésű a talaj, nehéz művelni, cserébe gazdag, erős, egészséges termést biztosít. Nem értek hozzá, de azt tudom, hogy ég és föld a különbség a sárga homokos, és a fekete agyagos között.

Rögtön a gyerekkorom jutott eszembe, ahol felnőttem: a forró nyári napok, amikor mezítláb nyargaltunk az utcán, és égette a sárga homok a talpunkat. Vagy az esős nyári napok, amikor akkora felhők szakadtak ránk, hogy az egyébként mindig szomjas homok sem volt képes elnyelni, és ezért folyt a víz az utcán, és mi dagonyáztunk a meleg, selymes sárban.

Eper terem a földben
Eper terem a földben

A Föld napján nekem mindig valahogy a talaj, sőt, a termőtalaj jut eszembe. Nem vagyok nagy kertész, de mióta szinte csak vízben termett paradicsomot lehet kapni, külön megbecsülöm azokat a növényeket, amikre homok vagy sár került!

A technológia és a civilizáció hatásaként, teljesen megpróbálunk eltávolodni a Földtől. Igen, szándékosan. A városokban, lakótelepeken élők szinte nem is látják a talajt, mert mindent beton, aszfalt, fém és üveg borít.

Ház eladás-vétel ügyben sok ingatlant láttunk mostanában, és mindenhol, ahol beszélgettünk az eladókkal, felmerült a kert témája, és kis kivételtől eltekintve, egyöntetűek a vélemények: senki nem akar már kertet művelni, senki nem akar már kapálni, senki nem akar már növényeket, gyümölcsöket termeszteni, és újabban már füvet sem akar nyírni senki. Szándékosan távol akarjuk tartani magunkat a természettől, már vidéken is.

Holott nincs annál éltetőbb étel, mint amit a saját kertünkben termesztünk: nyáron, kimegyek a kertbe, leveszek annyi paradicsomot, ami éppen kell, és plusz még egyet, mert forrón, napízűen a legfinomabb, és míg visszaérek a házba, meg is eszem azt az egyet.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A Földtől eltávolodni azt jelenti, hogy eltávolodunk az élettől. Valóban, nem kell mindenkinek kapálnia, kertet művelnie. De ha jól körbe nézel, lassan már venni sem lehet olyan élelmet, amelynek köze volt valaha a Földhöz. Az állatokat – a húst amit megeszünk – nem növényekkel etetik, hanem hormonokkal, a növényeket városnyi méretű „gyárakban” termesztik, vízben és futószalag rendszerben.

Ha máskor nem is, csak ma gondolj vissza arra, hogy milyen érzés frissen leszedni a cseresznyét a fáról, és befalni két marékkal, vagy milyen kihúzni a sárgarépát a földből, és bébipapit csinálni belőle a kisbabád számára.

Ne akarj ennél messzebb kerülni a Földtől! Mert akkor teljesen eltávolodsz az éltető energiától.

Föld... ma az Ő napja van
Föld... ma az Ő napja van

Te hogyan gondolsz a Földre? Hogyan véded a környezetedet? Mit teszel azért, hogy Föld-lakó maradj, ne pedig ipar- és technológialakó? Legalább gondolsz rá? Gondolsz ilyenekre?

Ui.: Javaslom letöltésre a fiam által „bolygós játék”-nak nevezett, Google Earth-öt. Fedezd fel a bolygót, legalább ma! Csodálkozz rá arra, mennyire kicsik vagyunk mi, emberek. Utazd körbe a Földet, tölts egy kis időt minden földrészen, és gondolj arra: ettől akarunk mi emberek, távol maradni. Vétek lenne…

A Google Earth letölthető innen: http://earth.google.com/download-earth.html

13 thoughts on “A Föld napjának margójára”

  1. Kedves Rita!
    üdvözlöm-köszönöm az írásodat. A mai reggelt én a közeli réten és erdőben kezdtem…és szomorúan láttam, hogy tele van szeméttel. De nem baj, délután megyünk a kiscsaláddal szemetet szedni:) A magam kis sétáján gyönyörködtem, kapcsolódtam, fát öleltem. Közben megszületett bennem egy írás, én ezzel köszöntöm a Földet: elmondom minél több embernek, hogy akkor tehet a legtöbbet a Földért, ha önmagát gyógyítja, a környezetét emeli, egyre tisztábban LÁT és mély szeretetben él!
    Aztán megnéztem a nap számmisztikai üzenetét és ledöbbentem… a saját erőnkbe való visszatalálásról szól!

  2. A HősNők-ön nem pont erre a postra számítottam, de hát a meglepetésekhez már hozzá vagyunk szokva Nálad, kedves Rita.

    A lényeg a lényeg: igen, gondolni kell a Földre, és nemcsak a Föld napján. Hanem minden nap. Már azzal is, hogy egyáltalán kimegyünk a gyerekkel biciklizni, vagy játszani, mert akkor még élőben láthat fűt, fát, bokrot. A nevelés része kell, hogy legyen, hogy ha elmegyünk a családdal kirándulni, akkor nem viszek magammal hangosan bömbölő rádiót, magnót, mert éppen az erdőt, amiért odamegyek, nem hallani tőle. A nevelés része kell, hogy legyen, hogy a szemetet nem dobálom el útközben, ahol éppen kihullik a kezemből, sem az erdőben, de még az utcán sem, hanem zsebre vágom a csokis papírt, és otthon kidobom a kukába. A nevelés része kell, hogy legyen, hogy nem pazarlom a vizet, az áramot, vagy az, hogy szelektíven gyűjtöm a hulladékot.

    A vállalkozók nevelésének pedig része kell, hogy legyen az ún. win-win-win módszer, amikor nemcsak arra törekszem, hogy nekem és az üzleti partneremnek legyen kedvező az üzlet/tranzakció/eljárás kimenetele, hanem a környezetünknek is – és ebből a szempontból édes mindegy, hogy a természeti, vagy a társadalmi környezetünkre gondolunk-e. Erről szerintem még lenne mit tanulniuk a népeknek. Te hogy gondolod, Rita mint tanító?

    Szép napot, és gyönyörű Földet kívánok mindenkinek!

    🙂 Csilla 🙂

  3. 2006 őszén a kezembe került egy hirdetés, amelyben novemberre a Danu Papnője Iskola indulását hirdették. Két dolog ragadott meg benne: a természettel való kapcsolódás hangsúlyossága, illetve a szertartások, rítusok jelentősége.

    Álmomban sem gondoltam volna arra, hogy papnőnek lenni is olyan, mint egy új mesterséget kitanulni. Pedig így van; ám évszázadokkal ezelőtt a bábák, a sámánasszonyok, a jósnők, a füvesasszonyok, a papnők saját lányukat, unokájukat, vagy egy-egy kiválasztott tanítványt maguk mellé véve adták tovább az ismereteiket. Ma pedig iskolákban, felnőttek kisebb-nagyobb közösségeiben nyílik rá mód, hogy ezen a téren is visszaemlékezzünk ősi tudásunkra. Amikor beiratkoztam, igazából nem gondoltam bele abba, hogy a végén valóban papnővé fogok válni. Csak azt éreztem, hogy rendkívüli módon vonz ez az út, mely vonzalom idővel mély elköteleződéssé változott. Ma már azt is látom, hogy milyen nagy szükség van mindarra, amit egy papnő nyújthat; én pedig örömmel veszek részt ebben a szolgálatban.

    Ennek a három éves folyamatnak köszönhetem, hogy ténylegesen visszataláltam a természethez. Pedig akkor már kilenc éve kertes házban éltem, mégis, azóta szeretem igazán az esőt, a havat, a szelet, a hideget, a meleget, amióta tudatosan törekszem arra, hogy mindennapjaim részeként összekapcsolódjak az elemekkel: a földdel, a levegővel, a vízzel, a tűzzel.

    Tegnap este egy olyan szertartást vezettünk,amely az anyagi biztonságról, a háláról, és a bőségről szólt. Természetes volt, hogy – kezdve a Földdel – a négy elem energiáját megszólítjuk és behívjuk, hiszen a biztonság érzete el sem képzelhető anélkül, hogy ne éreznénk a Föld szilárdságát a talpunk alatt, a levegő áramlását a tüdőnkben, a víz tisztító erejét a sejtjeinkben, és a tűz melegét az otthonainkban.

    Abban bízom, hogy egy-egy ilyen szertartás után a résztvevők is máshogy viszonyulnak a Földhöz, így visszaadhatok valamennyit abból a törődésből, amit a természet folyamatosan és önzetlenül biztosít a számomra.

    A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján érdemes megnézni (és átélni) a napokban útjára induló „Fülemülék éjszakája” program sorozatot. Különleges élmény!

  4. Rita!
    Mindig elhűlve hallgatom azokat az embereket, akik városban laknak, semmi kapcsolatuk a természettel és nem is akarják megismerni. Mi itt vidéken látjuk a föld állandó tavaszi megújulását, az őszi vegetációba vonulását. Aki ezt nem látja nem érzi, nem tudhatja, hogy honnan teremtődött. Nem tudhatja, hogy mit ad neki a föld, miért kell vigyázni rá és miért nem lehet korlátok nélkül használni, kihasználni.

  5. Kedves Rita!
    Teljesen igazad és szomorú,hogy sok embernek még ezen a napon sem jut eszébe tisztelni a földet.Én vidéken lakom.Hatalmas udvar nagy kert.Most fejeztem be a fűnyírást.Jó érzés így végignézni az udvaron.Sajnos a mai embereknek csak a kész termékek kellennek.Nem baj hogy azt sem tudják miből van mit esznek meg.Hétvégén veteményeztem a kislányommal.Alig várja már ő is látható jeleit a munkánknak.Szeretek a kertben tenni-venni és tudni ami abban nő a mi kezünk gyümölcse.Megnyugtat és kikapcsol a kertészkedés.Felér egy meditációval.

  6. Mi ezért költöztünk Pestről vidékre, hogy érezzük minden nap a földet, a füvet, a virágokat, a fákat, a napsütést. És így nőhet fel a fiam, hogy bármikor kiszaladhat a kertbe egy picit homokozni, vagy gumicsizmában sárba tocsogni.

  7. Én azért igyekszem a kertemben nevelgetni a paradicsomot, barackot,meggyet,borsót és a virágaimat.
    Igaz, hogy én is dolgozom, de hétvégén és néha délutánonként is foglalkozom velük. Ez a munka feltölt!
    Ehhez van egy kutyám egy nyulam és egy papagájom is.:)
    Szeretném a gyermekeimnek is megmutatni,mennyire fontos a természet!Mindenkinek ajánlom!

  8. Nem is olyan régen beszélgettünk arról, hogy a városi embernek (de sok vidékinek is) lassan megszűnik a kapcsolata mind a négy elemmel. A földet Rita leírta. „Élő” víz helyett klóros csapi víz – ivásra, mosdásra, még strandolásra is. Tűz helyett gázos radiátor, a levegő szennyezettségéről pedig ne is beszéljünk.
    Mesterséges, kreált környezetben, mesterséges, kreált tevékenységek és ugyanilyen problémák jellemzik a „beszippantódott” embereket…
    Én azért optimista vagyok… 🙂

  9. Nagyon örülök az első témának, igazán szép nyitány. Pont ebben a gyönyörűséges tavaszi időben, mikor minden tele van illattal. Földanyánk elhalmoz bennünket, és időről időre bizonyságát adja annak, hogy a bőségre van berendezve világunk. Ezt nem lehet nem észre venni. Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy ebben a pillanatban is többen éhen halnak. Úgyhogy hálát adok az Égnek, hogy ebben a csodálatos, körülölelt országban élhetek. Földanyánk megtart, és befogad. Az érem másik fele viszont így néz ki – és erre eddig nem is gondoltam – tulajdonképpen mióta eszemet tudom, s míg önálló nem lettem, minden időnket a tanyán kellett tölteni. Sietni a munkával, kapálással, ültetéssel, betakarítással, hogy rohanjunk vissza a városba, az egész heti robotra. Mindig azzal riogattak, ha nem tanulok, egész életemben a földet túrhatom. Szóval semmi szép nem volt benne. És a mai napon is a városi kiskertünket a 77 éves apukám gondozza, metszi, permetezi, én pedig egy szál paréjt sem húzok ki a földből. És elképzelni sem tudom, hogy mi lesz, ha egyszer Ő már nem lesz. De az biztos, hogy a földművelés öröm aspektusát még nem tapasztaltam meg. Elég skizofrén állapot?

  10. Betondzsungelben is lehet kicsit kertészkedni. Van kifejezetten balkonládába való paradicsom pl., vagy a fűszernövények…csak nagyon meg kell mosni/szódabikarbónás vízben áztatni.
    Én se vagyok egy nagy kertész, meg általában ki is nyírom a növényeket (nem direkt), de Anyukám most ültette el a paradicsom és saláta palántákat, én meg mentát, citromfüvet, bazsalikomot. Olyan jó nézni őket, szagolgatni, meg persze megenni. Nagyon szeretem én is a napon átmelegedett paradicsomot…pólóba megtöröl, és eszi! Legjobb!

  11. Én nagyon szeretem a Földet, a természetet, és kinyílik a bicska a zsebemben, amikor a patakparton szemetet látok elszórva. Ezért megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ezt a bolygót jobb állapotban adjam át a gyerekemnek, mint ahogy én kaptam (és amilyenné az én időm alatt vált). Sajnos nincs a kezemben semmi körmösosztó (pedig sokszor az kéne), hogy a szemetelő embereket kicsit elriasszam a káros tevékenységüktől.

    Gyömbi, amit írtál: „“Élő” víz helyett klóros csapi víz – ivásra, mosdásra, még strandolásra is.” Hát igen, nem vagyok a híve például az uszodáknak, nálam a Balaton és a tenger a nyerő!

  12. Nem értem azokat az embereket akik nem szeretik a természetet,számomra nincs nyugatóbb, mint a kertben ücsörögni és hallgatni a természet hangját, nézni a pillangókat, madarakat, hallgatni a természet nyelvét, élvezni a nap melegét

  13. Kedves Rita!
    Fantasztikus a kérdésed, amire nem lehet röviden válaszolni.Szerintem ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk hozzá.Én ,Anitához hasonlóan ,meditációs lehetőségként művelem a kertészkedést. Ilyenkor csak én vagyok és a természet erői.
    Egy ismerősöm , barátjával együtt elvesztette a kertjét is.Azt mondja: Hál’Istennek, mert neki csak nyűg volt mindkettő!
    Csütörtökön a jógán kolléganőm olyan felemelő Föld meditációt tartott,hogy itt szeretném Neki megköszönni, és kívánom mindenkinek,hogy valami hasonló csodás dolgot megtapasztaljon!

Comments are closed.