A gazdagság receptje

A napokban cseppet sem nőies dolgokkal foglalkoztam, itt van előttem 2 és fél könyv, amit nagyon gyorsan ki akarok olvasni (összesen 1200 oldal), ugyanakkor ezt meg már nagyon régóta meg akartam írni, úgyhogy essünk túl rajta:

Mégis mire jó az önbizalom?

Nemrégiben végignéztem legalább 30 olyan oldalt, ahol önismereti tréningekkel kapcsolatban írnak – általában rövidebben, mint hosszabban -, és az önbizalom egyértelműen minden önismerettel foglalkozó oldalon a TOP témák között van.

Ugyanakkor kezdem kissé úgy érezni, hogy az önbizalommal is úgy van a nők többsége, mint a nyugdíjas évekkel: majd ha több időm lesz magamra… Majd, ha ráérek ezzel foglalkozni.. Majd ha már nem lesz más dolgom… (nyugdíj).

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Önbizalom témában ez így néz ki:

  • Ha több önbizalmam lenne…
  • Majd kijárom még ezt a tanfolyamot, meg elolvasom még azt a 8 könyvet, meg végigolvasok még 150 fórumot, majd akkor talán lesz önbizalmam…
  • Ehhez kevés az önbizalmam…
  • Bárcsak több önbizalmam lenne, de íííííígy…

Érted mire akarok kilyukadni?

Az önbizalom egy alapkövetelmény, ugyanakkor nincs pontosan definiálva, hogy mi ez, és mire jó. Valamelyik önismereti tréninges oldalon azt írták, hogy önismeret nélkül nincs önbizalom.

Az önismeretbe körülbelül 200 -féle dolgot bele tudok pakolni, az meg viszont elég nagy gond lenne, ha önbizalmat csak az adna, ha mind a kétszáz dolog teljesülne!
Önismeret nélkül is van önbizalom, hiszen kisgyerekként még semmit nem tudunk, szinte ösztönösek vagyunk, mégis, már onnan eredeztethető az önbizalmunk forrása. Akkor miről is beszélünk?

Másik oldalon meg ezt olvastam: önbizalom nélkül nincs önismeret. Ahha… Tehát, ha én egy kicsit bátortalanabb vagyok, több külső visszajelzésre van szükségem, nehezen döntök, akkor számomra nem létezik az önismeret, tehát nem is tudhatok arról, hogy bátortalanabb vagyok, külső visszajelzésekre van szükségem, satöbbi?

A két dolgot – önismeret és önbizalom – szerintem egyáltalán nem kell összemosni, összevegyíteni.

Természetesen külön-külön tárgyalva a két dolgot, hatással lehetünk a másikra (önismeret esetén az önbizalomra, és fordítva), ami jó. De két ekkora fába belevágni egy fejszét… Hát, merész…
Láttam olyan kurzust, ami több, mint másfél évig tart. Nem, nem oktatás, hanem személyes konzultáció, önismereti témában!

Na, de nézzük már meg, mire jó a megfelelő mennyiségű (nagyságú, kiterjedésű, mértékű) önbizalom:

  • Döntések meghozatala: mivel ha tele vagy önbizalommal, nem úgy döntesz, hogy „jajj, mi lesz, ha ezt döntöm, jajj-jajj-jajj”, hanem úgy, hogy „kész, döntöttem, izgalmas lesz, már alig várom”, ezért nem okoz gondot a döntések meghozatala, sem időt nem pazarolsz, sem energiát, sőt, új energiák ébrednek benned.
  • Másokra tett benyomás: valljuk meg őszintén, fontos számunkra az, hogy milyen benyomás alakul ki rólunk elsőre, másodikra, sokadikra, másokban. Képzeld el magad büszke, egyenes tartásban, és képzeld el magad görnyedten, nyakadat behúzva, szinte láthatatlanná válva. Ez utóbbi esetben biztos nagyon mély benyomást lehet tenni ;).
  • Problémák kezelése: mivel önbizalommal telve nem a problémán rágódunk, hanem a megoldás felé haladunk, ezért semmi nem okozhat súlyos dilemmákat, ami tőlünk függő. A külvilág persze beavatkozhat, de azokat sem úgy éljük meg, hogy padlót fogunk, és onnan kanalazzuk össze nagy nehezen magunkat.
  • Lelkierő: Volt olyan időszakom felnőtt életem során, amikor havonta legalább egyszer ki kellett sírnom magam. Az előtte lévő napokban már éreztem, hogy egyre érzékenyebben reagálok mindenre, mígnem egy konfliktus keretében szépen alkalom nem adódott a kiadós bőgésre! Ez így ment hónapokon át. Akkor azt hittem, ez a normális. Hát nem az. Hiába, hogy nők vagyunk, és a sírás sokszor segít, de az nem normális, hogy telítődünk, telítődünk, majd egy jókora egéritatás után egy hónapig semmi bajunk! Nem vagyunk egyformák, ez tény, van akinél már jó jel, ha havonta csak egyszer kapja el a ríhatnék…
  • Hullámvölgyek: ha helyén van a női önbizalmunk, akkor az életünk hullámzásait nem tragédiaként, hanem tanulási görbeként fogjuk fel. A mélypontokon általában csőstül jön a baj: elromlik a kávéfőző, lebetegszik a fél család, defektes lesz az autó, késik a postás a pénzzel, és sorolhatnám. Ugyanakkor az önbizalom kellő mértékével a birtokunkban TUDJUK, hogy ez pár napos átmeneti időszak lehet csak, mert az élet hullámvasút, a mélypont után csak felemelkedés jöhet. És azt is kell várni. Hogy is szól a mondás? Ha úgy érzed, hogy már nagyon mélyen vagy a gödör alján, akkor hagyd abba az ásást…
  • Kapcsolatok: ki a fene akarna barátkozni egy állandóan panaszkodó, rinyáló, negatív, energiaszívó emberrel? Nagyon sok olyan elvált nővel találkoztam, akik azt hitték, azért lettek negatívak, mert elváltak, holott már 20 éve negatív beállítottságúak voltak… Kellő önbizalommal egyrészt tartalmasabbá válnak a kapcsolataink, másrészt redukálódik is a számuk, mert az önbizalom birtokában tudjuk, hogy nem kell mindenkivel jóban lennünk a lakótelepen, vagy a munkahelyen. A kevesebb több…

Még nagyon sokáig folytathatnám, mert természetesen az önbizalom az élet minden területére kihat. De meghagyom számodra a lehetőséget, hogy találj még néhány pontot, amire konkrétan és felismerhetően, sőt, megfogalmazhatóan hat az önbizalom mértéke.

Az önbizalom az életünk folyásának hullámvölgyeihez hasonlóan változó mértékű lehet, na ehhez már kell az önismeret. Az alap önbizalmunkat nem változtathatja semmi és senki (ha egyáltalán lehet ezt mérni), de lehetnek eltérések, és az eltérések okairól érdemes tudni, hiszen akkor befolyásolni is lehetséges.

Íme néhány tünete annak, hogy kevés az önbizalmad (vagy valaki másnak):

  • Minden döntés előtt más véleményének kikérése, teljesen mindegy, hogy mekkora horderejű a döntés. (Ez párkapcsolatokban csapda is lehet: kikéred a véleményét, mert fontos számodra, ugyanakkor kell, hogy legyenek olyan döntéshelyzetek, amikor egyedül KELL döntened. Megszokásból ne kérdezz!)
  • Szürke kisegér kinézet, színtelenség, meglapuló testtartás, elhaló hang.
  • Probléma probléma hátán, drámák, tragikomédiák a hétköznapokban.
  • Rossz sofőr. Nem viccelek! Akinek annyi önbizalma sincs, hogy legalább magabiztosan tudjon vezetni, annak életveszélyes autóba ülnie.
  • Gyenge lelki alkat. Mindenért sírás, duzzogás, mélabú.
  • Enyhe nárcisztikus jelek: ha a főnök mérges, csak rá lehet mérges. Ha a kormány hoz egy döntést, csak őt akarja szívatni. Ha világjárvány van, csak ő lehet beteg… Az ilyen ember az önbizalom hiányát azzal kompenzálja, hogy önmagát rakja a világ középpontjába, de érdekes módon csak a negatívumokkal kapcsolatban.
  • Mások kibeszélése, elítélése, folyamatos pletykálkodás. Ha valaki csak másokról beszél, méricskél, akkor egyértelműen gondja van az önbecsülésével, ugyanis egy megfelelő önbizalommal rendelkező nőnek nincs szüksége a másokon való nyelvköszörülésre.

Remélem, nem ismertél magadra :).

Iratkozz fel a Lelki állóképesség kurzusra, ha további, önbizalom növelő cikkeket és írásokat szeretnél kapni.

Keresztneved: *
E-mail címed: *

2 thoughts on “Mi köze a pletykának az önbizalom hiányhoz?”

  1. Hajjaj, nagyon jól leírtad a tüneteket. Az irigység is lehet tünet? A pletyka egyik oka lehet az irigység is.
    Szerintem midenkinek van az életében olyan terület, ahol kevesebb az önbizalma.
    1-2 évvel ezelőtt több tünetnél is magamra ismertem volna.
    Vannak rossz napjaim néha, most például összeesküvésre gyanakszom, minden összejött.
    De igyekszem eszembe juttatni, hogy pl. “ha azt gondolod, hogy mások kiközösítenek, akkor te magad közösíted ki saját magadat”.
    Az helyénvaló lehet esetemben, hogy én is összeesküvésre készülök, de az univerzum inkább azt akarná, hogy maradjak a seggemen?
    🙂
    Hallottam egy jót múltkor: “Minden szakma egy összeesküvés a laikusok ellen.” 🙂
    Én most épp pályát módosítok.

  2. A pletyka tapasztalataim szerint akkor keletkezik, ha KIFELÉ figyelünk, másokhoz mérjük magunkat, az értékrendünket, stb. ráadásul romboló szándékkal.
    Aki kifelé figyel, nem hallja a saját belső hangját, ami minden téren ellátná tanácsokkal, energiával, stb. Így tényleg a külvilágra van szorulva visszajelzések terén.
    Aki építő szándékkal figyel kifelé, és még a belső hangjára is képes hallgatni, vagyis megteremti ennek a kettőnek az egyensúlyát, ott kezdődik a vállalkozás. 🙂

Vélemény, hozzászólás?