Mexikói áldás

Mexikói áldás:

“Felszabadítom a szüleimet az érzés alól, hogy cserbenhagytak. Felszabadítom a gyermekeimet az érzés alól, hogy mindig büszkévé kell tegyenek; hogy saját útjukat járhassák szívük állandó sugallatát követve.

Felszabadítom a társamat a kötelezettség alól, hogy engem kiegészítsen.

Semmiben sem szenvedek hiányt, együtt tanulok minden lénnyel, mindig.

Köszönöm nagyszüleimnek és ősatyáimnak, hogy összegyűltek azért, hogy én ma életet lélegezhessek.

Felszabadítom őket múltbeli hibáik alól, és be nem teljesült vágyaik alól, mialatt tisztában vagyok azzal, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet, hogy helyzetüket elrendezzék az akkori lelkiismeretük szerint.

Tisztellek, szeretlek, és ártatlannak ismerlek el.

Átlátható vagyok szemed előtt, nem rejtegetek semmit, nem tartozom semmivel azon kívül, ami vagyok; igaz vagyok magamhoz és a létezésemhez; a szív bölcsességét követve tisztában vagyok vele, hogy élethivatásomat teljesítem, szabadon láthatatlan és látható családi kötöttségektől, melyek megzavarhatnák Békémet és Boldogságomat, melyek az én kizárólagos felelősségeim.

Lemondok a megmentő szerepéről, aki teljesíti mások elvárásait.

Csak és kizárólag a SZERETETEN keresztül tanulva, megáldom lényegemet, kifejezési formáimat, bár lehet, hogy vannak, akik nem értenek meg.

Értem magamat, mert én, és csak én éltem és tapasztaltam meg történetemet; mert ismerem magamat, tudom ki vagyok, tudom mit érzek, hogy mit cselekszem és miért.

Tisztelem és elfogadom magamat.

Becsülöm az Istenit magamban és benned is.

Szabadok vagyunk.”

(ősi, Mexikói áldás – forrás: Facebook-on keringve találtuk, megtetszett, hoztuk :))