Az idők üzenete

Meddig tart a háború hatása? Milyen téren változtak a körülmények anyáink, nagyanyáink dédnagyanyáink ideje óta? Hogy érint mindez bennünket? Mi az, amit érdemes a régi szokásokból megőrizni és mi az, amit érdemes mielőbb eldobni? Mit tehetünk annak érdekében, hogy amíg ezerrel pörög az élet körülöttünk, egészségesebben reagáljunk a stresszre, mint elődeink tették?

Egész addig nem tudtam semmit a háború napjainkig eltartó hatásáról, amig el nem olvastam Dr. Máté Gábor könyvét, amiben a figyelemzavarról ír. Sajnos az a könyv még nem létezik magyarul, de remélem, le lesz fordítva, mert nagyon jó. Többek közt arról ír benne, hogy ő maga hogy lett figyelemzavaros, és öccse, aki nem a háború ideje alatt született Magyarországon mint ő, míg apjuk munkatáborban volt, hanem Kanadában, sokkal nyugodtabb körülmények között, nem szenvedett ugyanattól a betegségtől. Az egésznek a lényege az volt, hogy mikor a család együtt volt, és az anyja nyugodt körülmények közt élt, sokkal nagyobb odafigyeléssel tudta nevelni kisebbik fiát, Jánost. Bármennyire szerető egy anya, ha rettegve, bizonytalanságban, nyomorban él, akkor nem képes gyerekeit kellőképpen ellátni. A háborúnál, az éhínségnél pedig nincs rettenetesebb dolog.

Sokan, akik a háború idején születtek tele vannak aggodalmakkal, legtöbbször ok nélkül. El tudom képzelni milyen volt élet, mikor a bizonytalanság, a halál, a rettegés mindennapi volt és tüzijáték helyett bombák potyogtak az égből. A hosszan tartó magas stressztől megnőnek a káros hormonok a szervezetben és aki éveken át él ilyen körülmények között annál nagy az esélye annak, hogy egész életében küszködni fog a stressztől. Az ötvenes-hatvanas években pedig nem tanították a tudatos élet fortélyait. Igy szüleink, nagyszüleink nem tudták egészségesen levezetni a feszültségüket és mi ittuk meg a levét. Ritkán, vagy egyáltalán nem hallottuk, hogy: Kisfiam, kislányom, okos vagy, ügyes vagy, szeretlek…. hanem helyette azt hogy: Hülye vagy? Maradj csöndben! Az agyamra mész! Ne futkározz! Ne rosszalkodj! Ha elestünk és sírtunk, akkor vígasz helyett két pofont kaptunk, mert poros lett a ruhánk és utána, ha szerencsénk volt, bekötötték a sebünket.

Ránk vár a változás

Most mi vagyunk a szülők, nagyszülők és ránk vár a változás, a változtatás, a jobb jövő teremtése és egészséges, magabiztos gyerekek nevelése. Persze, ugyanakkor, amikor a világot meggyógyítjuk, saját magunkat is meg kell gyógyítanunk! Hááááát nem kis feladat vár ránk, de én örök optimista vagyok és azt mondom: minden lehetséges. Hol kezdjük hát? Szerintem minden változás, minden lépés, minden fejlődés a tudatossággal kezdődik. Ha igyekszünk minél többett tudatosan élni, tenni, dönteni, akkor megoldottuk a problémák felét. Persze nem várhatjuk el magunktól, hogy tökéletesek legyünk, (én vagyok az egyedüli a világon), de ahelyett, hogy másokat hibáztatunk a feszültségünkért, felvállaljuk, hogy bennünk van a feszültség, és nekünk, magunknak kell és csakis nekünk lehet tenni ellene. Nagyon tetszett, mikor párom fia ideges lett a 3 éves kisfiával és ahelyett, hogy ordított volna a gyerekkel és megpofozta volna, vagy a szobájába zavarta volna azt mondta: Most mérges vagyok és megyek a szobámba, majd ha elmúlt a mérgem visszajövök! Szeretlek kisfiam! Mi történt velük abban az esetben? Apuka tudatosan vállalta az érzéseit, kifejezte annélkül, hogy a fiára hárította volna a felelősséget, a gyerek pedig megtanulta, hogy kell kezelni a negatív érzelmeit.

Meddig tart hát a háború hatása? Mi az, amit érdemes a régi szokásokból megőrizni és mi az, amit érdemes mielőbb eldobni? Te mit teszel a békéért és tudatos életért? Mivel növeled a kommunikáció értékét és hatékonyságát? Hogyan kezeled a konfliktusokat, a feszült helyzeteket? Várom véleményedet, hozzászólásodat!

Petz Teri

www.lelkitaplalek.com