És fordítva?

Tegnap találkoztam egy régi kolléganővel, aki 4 év után nemes egyszerűséggel közölte, hogy „Rita, te egyre szebb vagy!”.

Valljuk meg őszintén, mikor egy nő mond ilyet, akkor az számunkra, szintén nők számára az a nap jokere :).

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Igazság szerint nem vagyok szebb, nem vagyok egyre szebb, de az biztos, hogy valami olyan van itt bennem, amivel a volt kolléganőm mostanában ritkán találkozik: elégedettség, biztonságérzet, tervek, célok, vidámság, öröm, és ha kiemelhetek valami fontosat: az elfogadás.

Szombaton, miközben takarítottam, a háttérben a Viasat 3 ment – bűnöztem, bevallom 🙂 – és azon belül pedig a „Meztelenül is szép vagyok!” című műsor. Ez arról szól, hogy a saját külsejükkel nem éppen megbékélt nőknek megtanítják, hogy igen is, szépek még 20 kiló súlyfölösleggel is, tekintet nélkül korra, beosztásra, gyerekek számára, egzisztenciára. Itt egy régebbi rész videója: Katt>>(új ablakban nyílik).

A műsorban megtanítják az éppen aktuális alanyt arra, milyen fazonú, színű ruhák állnak neki jól, hogyan tudja ízlésesen összeválogatni a kiegészítőket, megcsinálják a haját, kisminkelik. Ha valami régóta dédelgetett, valóra nem váltott álma is van – a legutóbbi szőke hölgynek például a táncolás -, akkor titokban még azt is megszervezik neki. Ja, és persze aktfotókat is csinálnak róla, mint a sztárokról a playboyba, csak éppen izlésesebbeket 🙂

A por törölgetése közben többször is megálltam és bámultam a tévét. Az történt, hogy már a műsor elején le kellett vetkőznie a hölgynek, és szépen végigvette az összes testrészét és végigkritizálta magát: túl magas vagyok, túl hosszú a lábam, a hasam nem formás, a derekamon úszógumi van, széles a csípőm, semmi kellemes nincs rajtam…

És sírt! Már majdnem én is… Egyébként egy 28 éves, csinos, tanult nőről beszélünk, sajnos képet nem tudtam szerezni a műsorból, hogy lásd, ki tartotta magát kimondottan semmilyennek, átlagon alulinak.

Még mindig az alapozásnál tartott a műsor, amikor mutattak a hölgynek 3 életnagyságú női test-fotót, de fej nélkül. Mindhárom fotón ugyanolyan beállítással álltak a nők. Megkérték a főszereplőt, hogy véleményezze a testeket.

Sorban ment: nahát, ez milyen sportos, jól áll neki a keskeny csípő, nagyon tetszik. Második képnél az tetszett neki, hogy milyen szép gömbölyded idomai vannak, szép a melle, kerek a csípője, az is nagyon tetszett neki. A harmadik képnél már rendesen áradozott: nahát, milyen szép alakja van, milyen szép hosszú a lába, meg a karja, milyen szép lapos a hasa, semmi úszógumi, bárcsak ilyen testem lenne!

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Na, ekkor jött a döbbenet. Ugyanis a harmadik fotón szereplő test, amiért úgy rajongott és irigyelt, az az ő testéről készült fotó volt! Átszínezték a bugyit és a melltartót, a bőr tónusát egy kicsit kreolosabbra vették, és kész. Minden más, az egész testalkata, a hosszú keze, lába, amivel egyébként eddig egész életében elégedetlen volt, a hasa, amire önmagán azt mondta, hogy löttyedt és túl nagy, az a fotón máris laposnak számított!

Számomra ez a véletlenül elcsípett rész felért egy önismereti és önbizalomnövelő tréninggel, mert rávilágított arra, amit szakemberek már gyakran elmondtak: néha teljesen torz képet őrzünk a saját testünkről a fejünkben, és kizárólag negatív jelzőkkel jellemezzük a kinézetünket. Ugyanakkor, ha látnák magunkat szembejönni az utcán, akkor egyből arra koncentrálnánk az alteregónkon is, mint másokon: a kisugárzásra, a tekintetre, a gesztusokra, az energiára.

Mi meg a lábméretünkkel és a szőrnövekedési adottságainkkal vagyunk képesek foglalkozni egész életünkben 🙂 (Szándékosan szélsőséges példák :))

Abban akkor gondolom megegyezhetünk, hogy a külső szépségünk először is bennünk, jó mélyen ered. Az pedig, ahogy kívülről feldíszítjük magunkat, az már igazán hab a tortán, illetve pont az i-n. A kettő mindenképpen összefügg.

Azt meg végképp nem kell ecsetelnem, hogy az önbecsülésünkhöz milyen nagyban járul hozzá az, hogy milyen képet dédelgetünk a saját külsőnkről…

Te milyennek látod magad kívülről?

Iratkozz fel a Lelki állóképesség kurzusra, ha további, önbizalom növelő cikkeket és írásokat szeretnél kapni.

Keresztneved: *
E-mail címed: *

A gazdagság receptje

7 thoughts on “Aki belül szép, az kívül is?”

  1. Fú, már megint itt vagyok, de-nagyon-ráérek!? Tényleg ráérek, kivettem pár napot, hogy azzal foglalkozzak, ami most a legjobban foglalkoztat:))) Dolgozom és közben feltöltődök nálatok.

    A mai betevőnk Nálad, Rita, épp jókor jött: mindjárt itt a fürdőruhaszezon, sokak réme…

    Az írással teljesen azonosulni tudok, én még egy dolgot teszek ehhez:

    aki elégedetlen lenne a testképével, az gondoljon abba is bele, hogy ez a test mi mindenen ment keresztül az évek során… és még min fog!

    ÉS, anyukák, tessék azt a hasikót úgy nézni, hogy ott lakott a Bab’ci! És ott szép, nagyra megnőtt, szerencsére, igaz? A derekadat hogy szemléld? Hányszor hajoltál le hozzá pelust cserélni, megfürdetni, öltöztetni? A csípőd kerekségéről? Hisz ki tudtad benne hordani a szemed fényét! A cicid? Mit kibírtak már a drágák? A kedves hogyan érintette meg először? Emlékszel a pillanatra? És arra, amikor a Bab’ci cuppogva falta és nyelte…? Meddig is szoptattad Őt? …

    Csodálatosan nézel ki, sokoldalú vagy, életet adtál, vagy ezután fogsz! Ha az a választásod, akkor nem, akkor úgy leszel értékes és izgalmas… NŐ.

  2. Andrea, ezt olyan szépen összeszedted, hogy még meg is hatódtam tőle!

    Hát igen, néha nagyon bután tudunk gondolni magunkra, csak a negatívumokat nézzük, túlságosan kritikusak vagyunk magunkkal kapcsolatban. És milyen nehéz erről leszokni!

    Mindennek a kulcsa a(z) (ön)szeretet és a pozitív hozzáállás :))

    Például nekem iszonyatosan vékony és hosszú a lábfejem, de olyannyira, hogy mai napig van, hogy rácsodálkoznak emberek 🙂

    Viszont amikor a barátnőmmel elmentünk shoppingolni, akkor nekem kellett felpróbálnom a csinibbnél csinibb cipőket, amik neki tetszettek, mert az ő lábfejére rá sem mentek azok a cipellők!

    Nagyon sok függ a hozzáállástól, ehhez Andrea, szuper támpontot adtál, köszönjük szépen! 🙂

  3. Nem tudom, hol, kitől, és mikor olvastam, de nagyon megtetszett egy mondat. Egy hölgy mondta, valahogy így: Nem engedem, hogy bántsátok a ráncaimat! Rengeteget dolgoztam értük!
    Ugye, hogy jó? Ilyen szemszögből nézve máris könnyebben elfogadhatóak még a ráncok is.
    Érdekes egyébként, én sem vagyok az a magammal elégedett típus (melyik nő az?), de a környezetemtől mindig pozitív visszajelzéseket kapok. Azt mondják kolléganőim: Marcsi, te olyan jó vagy, sose akarsz senkinek rosszat. Marcsi, te milyen jól nézel ki! stb, stb. Én meg magamban arra gondolok, de jó lenne jónak lenni, de jó lenne jól kinézni. Hát, mindenesetre én igyekszem 🙂

  4. 🙂

    Én 35 éves vagyok, és ha nagyon kritikusan nézem magamat, akkor talán 1-2 olyan évet tudnék idézni az életemből, amikor tényleg úgy istenigazából jól éreztem magam a bőrömben, tetszettem magamnak.

    Hát lehet így élni? Illetve rosszul fogalmatam: szabad így élni?

    Semmiképp!
    Ismerek olyan kamaszokat, akik anorexiásak AKARNAK lenni… Borzalom, hogy hova vezetnek ezek a dolgok, meg amiket belénk sulykol a média, meg a sztárokról szóló megjelenések.
    Nagyon észen kell lenni:)

    Szuper az idézet Marcsi, nekem sem ugrik be, hogy ki mondta, de ha kiderül, majd ideírjuk, a történelmi hűség kedvvéért 🙂

  5. És meg kell tanulnunk a dicséretet elfogadni is! Hogy ha valaki megdicsér, hogy milyen jó ez a ruha, akkor ne kezdjünk el szabadkozni, hogy “á, csak egy ezeréves vacak”, meg pl én amikor dicséretet kapok a hallgatóimtól egy webkonferencia után, hogy milyen sokat tudok arról a témáról, amiről beszéltem, akkor rákezdem, hogy “á, nem nagy dolog, ezt bárki meg tudja tanulni”, ami persze igaz is, de nincs rá szükség (hiába így neveltek), hogy (ál)szerénykedjünk! Sokkal jobb érzés a dicsérőnek is, a megdicsértnek is, ha egyszerűen csak annyit mond: “köszönöm”. Mert megérdemlem 🙂

Comments are closed.