Szegény, ronda hernyó, ha ezt tudná… Ha csak halvány fogalma lenne arról, hogy mekkora szerencse éri hamarosan, mit gondolsz, nem érezné magát sokkal jobban? Ha tudná, hogy teljesen fölösleges a külseje miatt aggódnia, rejtőzködni az alakja miatt, mert bármit is tesz, bizony pillangó lesz belőle, nemsokára.

Mi emberek, tudjuk, hogy a hernyónak előre meghatározott életútja van. Nekünk viszont lehetőségünk van dönteni arról, hogy mivé válunk. Ez, akárhogy is nézem, hatalmas megtiszteltetés, még akkor is, ha ettől aztán kétesélyes lesz a dolog. Erről fogok mesélni ma, kicsit félelmetes csak: a döntésről.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A feng shui szerint a ház/lakás és annak berendezése annak az embernek az ízlését kell, hogy tükrözze, aki a pénzt hozza a házhoz. Hogy miért is lehet ez? Nem vagyok feng shui szakértő, de az a néhány könyv és több évnyi kísérletezés tapasztalata beszél belőlem. Szóval, én ezt úgy értelmeztem, hogy ha azt szeretnénk, hogy aki a pénzt keresi, az egyre jobban teljesítsen, akkor meg kell adni neki azt a pozitív visszajelzést, ami további energiát, önbizalmat ad neki, ami további teljesítmény növekedésre ad neki lehetőséget. Az általa kedvelt tárgyak az ő személyes energiáját tükrözik vissza, tehát őt erősítik.

A minket körülvevő tárgyak hatással vannak ránk, erősítenek vagy gyengítenek, attól függően, hogy milyen érzést váltanak ki belőlünk. Ezért van az, hogy a feng shuit, mint még annyi minden mást sem, nem lehet ráerőltetni senkire. Viszont aki ráérez az ízére, annak egy életre meghatározza a szemléletmódját. Azt is mondhatjuk, hogy eggyel több térképet ad a kezünkbe a világ értelmezéséhez, egy új aspektust amiből nyilvánvalóvá válik az, ami korábban megfejthetetlennek bizonyult. Így járul hozzá egy bögre, amiből a reggeli kávét szürcsölöd, egy óra, amin a percek múlását követed, egy kép amit csak nézel de nem látsz, hiszen a fejedben kattogó kerekekre figyelsz, befelé – ahhoz a titokhoz amiről kérdezgetnek majd egy szép napon azok, akik a sikereid okát szeretnék megtudni.

Az elmúlt másfél évtized alatt volt nem kevés olyan munkám, amelyben a fontos döntéseket több ember egyetértése alapján lehetett meghozni. Az a tapasztalatom, hogy minél több szempontot kellett figyelembe venni, minél több ember tette hozzá a szakmailag megalapozott véleményét az optimális megoldás létrehozása érdekében, a végeredmény annál általánosabb, vérszegényebb lett. Lapos, mint a húsleves adalékanyag nélkül 🙂 Logikus, meglapozott és mindenki előtt vállalható. De a világot nem a szabályok betartása viszi előre. A forradalmakat nem az alkalmazkodás és megfelelni vágyás váltotta ki.

Na, és mi van azokkal a lepkékkel?

Tegyük fel, hogy éppen válogatsz, vásárolni fogsz magadnak valamit. Elég az, ha a kiválasztott tárgy a paraméterek alapján mindenben megfelel a célnak, a funkcióval kapcsolatos elvárásaidnak és még a családod/barátaid is jóérzéssel bólogatnak a döntéshez? Vagy, ha jobban figyelsz magadra, a lepkéket a hasadban egy teljesen más megoldás mozgatta (volna) meg? Egy olyan választás, ami nem jutott volna eszébe a férjednek, sem a főnöködnek, sem a barátnődnek, Neked magadnak mégis igazán szárnyakat csakis ez a dolog tudna adni. És a környezeted nem egyetértően bólogatna rá, nem a válladat veregetné, hogy milyen helyre kis döntés is volt ez és mennyire igazad is van, hanem valami teljesen más történne. Az a bizonyos csillanás a szem sarkában, az AHA élmény, hogy tökös egy csaj ez a mi …nk, assszta! Érdekel, vagy sem a mások véleménye, tudnod kell, hogy a döntéseid következményeit, legyenek azok jók vagy rosszak, első sorban te fogod vállalni. A tárgyak, amelyekkel körülveszed magad, a Te energiádat fogják erősíteni vagy gyengíteni. Tárgyaid szimbólumok, amelyeknek a jelentését csak azzal osztod meg, akivel akarod. Ettől teljesen függetlenül, számíthatsz rá, hogy dolgozni fognak neked, ahányszor csak a közeledben vannak, emlékeztetni fognak arra a gondolatra, amit előhívtak belőled.

Pillangóskert kapuja, Kaliforniában
Pillangóskert kapuja, Kaliforniában

Azt nem mondom, hogy hűbelebalázs-módra, olyat tegyél, vagy olyan dolgot vásárolj magadnak, amit másnap, újra átgondolva a dolgot, már nem tudnál vállalni. De azt Te is tudod, érzed, hogy mikor vagy benne olyan helyzetben, amikor tulajdonképpen megtehetnél valamit, amivel felhívhatnád magadra a figyelmet, és vágysz rá, tudod, hogy a saját kis világodban ez a döntés egy nagyon nagy változást hozna, és ha ezt megteszed, holnaptól már semmi sem lesz ugyanaz. Kényes egy helyzet, nagy felelősség, mert mi van, ha megteszed? És mi van ha nem ? És senki sincs, aki megmondaná neked, hogy mit tegyél. Vagy mégis?

Nyugodj meg, nem vagy egyedül. Alkotód egy olyan szerkezetet rejtett el benned, ami csodálatosan működik, csak hallgatnod kell rá, tudnod kell figyelni. Igen, a lepkék. Az összes lehetőség közül csak egy lesz az, amire a lepkék meglibbentik a szárnyukat. Előbb alig érezhetően, halványan, de ha elkezdesz figyelni rájuk, akkor egyre egyértelműbben jeleznek. A lepkék tudják a választ, és kizárólag Neked árulják el. Jelzik, hogy melyik lehetőség hoz forradalmat és melyik nem zavarja fel az állóvizet. A döntés, hogy melyiket választod, nos az továbbra is rád vár, de jól előkészített döntést meghozni már gyerekjáték, nem igaz?

Nagy Mária

http://www.art4home.hu

15 thoughts on “A pillangók nem hazudnak”

  1. Pillangókat minden nőnek, asszonynak! 🙂
    Jól megragadtad a lényeget.
    Amikor ujjong a lelkünk egy nehéz döntés után, már olyan nehéz elképzelni, hogy vajon mi is volt olyan nehéz abban a döntő pillanatban.
    De mi már tudjuk: átlépni önnön árnyékunkat!
    🙂

  2. Köszönöm a cikket!
    Valahogy sorozatosan elfeledkezek erről a feng shuiról. Ezért nagyon jó, hogy mindig felhozza valaki a témát a köreitekből. 🙂 Szükség van rá, mert most például az egyik szobánkat elözönlötték a rokonoktól kapott játékok. Ideje rendberakni őket, mert kiszorítanak minket a saját kuckónkból!
    Na és a pillangók, akarom mondani a belső hang. Tényleg jó módszer megkönnyíteni a dolgát azzal, hogy a külső világunkban rendet tartunk.

  3. Na igen, a rendrakás. Ha eltévedek a sok teendő között, akkor elkezdem a rendszerezést. Rendrakás, takarítás, friss levegő, napfény – és valahogy helyére kerülnek a fejemben is dolgok. Ahogy kint, úgy bent is – ez másnál is így működik?
    Jut eszembe, ismeritek a Titkok kertje című gyerekfilmet? Alapmű!

  4. Két évvel a válásom után (én váltam) dobtam bele a Dunába a jegygyűrűmet. Mindezt egy rituálé keretében, ráadásul véletlenül(!) a Szabadság hídról. Akkor már volt tudásom a feng shuiról, sőt eszerint vettem körül magamat a tárgyaimmal, és ekkor néztem rá arra a gyűrűre, amit már 4 éve nem hordtam. És négy éve nem volt férfi az életemben, semmilyen szinten.
    Hogy mi történt utána? Mintha egy kapu nyitódott volna ki, úgy kezdtek áradni felém a férfiak. Szinte sorszámot kellett nekik osztani.
    A tréfát félretéve, én tényleg megtapasztaltam, hogy milyen ereje van a tárgyaknak. Nézzetek körül ti is otthon, mi húz vissza a múltba.

  5. Ami egykor az életed része volt, az már csak hátráltatott. Aztán jött ez a “véletlen” és adott egy kis hátszelet ennek a gyűrűnek. És az életednek. Hát ebből a történetből sokan tanulhatunk, köszönöm, hogy megosztod velünk!

  6. A koleszban egyszer bejött egy társunk a szobánkba, aki feng shuit tanult, és rámutatott az egyik sarokra (mint kiderült, a szerelemsarok volt), hogy rögtön rakjuk rendbe, mert akadályoz minket a szerelmi kiteljesülésben. Hazamentem, megnéztem a szobámban a sarkot, na mi volt ott??? Egy nagy magányos szív!! 🙂 Na nem is volt fiú az életemben! Miután jól kiszörnyülködtem magamat, eltüntettem az árulkodó jeleket, és el is felejtettem az egészet.
    Kb. egy hónap múlva valami elkezdett megváltozni. Jöttek a pasik. 🙂 Bár még messze nem volt tökéletes a felhozatal, mert a fejemben nem volt rend, de alakult.
    Sztem kb. másfél évvel a takarítás után ismertem meg a férjemet. 🙂

  7. Wow…

    A feng shui számomra egy idegen terep. Tényleg ennyire tud hatni?

    Általában sokáig tart, amíg egy-egy területen a szkeptikusságomat legyőzi a kíváncsiság. Tudtok valami jó szakirodalmat, ami alkalmas ismerkedésre?

    Amúgy… Nagyanyám kinyírna, ha bármi történne a gyűrűvel, mert a nagyapám gyűrűjének az anyagából készül.

    De bevallom őszintén, engem is frusztrál. Ott van egy dobozban egy csomó régi kacat között, a doboz átlátdzó, és néha feltúrom valami ékszerért, és a kezembe kerül… Nem jó… De nem tudom, mit csinálhatnék vele. oké, talán eltehetném egy ritkán használt nem átlátszó dobozba… De az még nem elég…

    Szerintetek?

  8. Feng shui könyvekből most már nagyon sok van a piacon, tanácsadó is van jó néhány. Én a mozgásban és az energia áramlásban hiszek, ezért aztán veszek egy érdekes könyvet, kiolvasom-jegyzetelem és már áramoltatom is tovább 🙂 Anyu meg a barátnőim könyvespolcaira. Ezért nehéz lenne bármit is javasolni. Talán egy tértisztítás kezdetnek megteszi. Ez segít átlátni a helyzetet, megismerni a báguá területeket, és felismerni azt a területet, amit fejleszteni szeretnél.

    Ha eljutsz oda, hogy a saját gondolataidat megtalálod és abból kiindulva valamit teszel (változtatsz, dekorálsz, elmozdítasz, szimbólumot helyezel ki a területre) hát akkor már tényleg vicces, hogy milyen gyorsan érkezik rá a válasz. Szóval óvatosan azokkal a kívánságokkal, mert beteljesülnek 🙂

    Ja, a gyűrű kérdésre egy gondolat. Gondold végig, hogy miben lehet segítségedre ez a darab. Ha ránézel, mi az amit felidéz benned, (azon túl, hogy nem tudod hova tenni). Lehet pl- (a nem kívánt rész törlendő): családi kapcsolatok ápolása, a felmenőid iránt érzett szeretet, emberek, akik segítenek valamiben, egy dolog, amit nagyapád szimbolizál – mi az ami elsőre eszedbe jut róla, mint emberről. Itt mindegy, hogy pozitív vagy negatív dolog, mert ami negatív az is szolgálhat téged. Például egy sárkányt nem szívesen nézeget az ember, mert ijesztő. De a sárkányt a szolgálatodba is állíthatod, hogy megvédjen attól, amitől félsz – és akkor már örömmel konstatálod, hogy ott van. Én a parkolósbácsik ellen ragasztottam az autóm formás popójára. Azóta, hála neki, nem kellett újabb parkolócetlit beküldenem, bizonyítandó, hogy igenis, nekem volt erre az időszakra érvényes bilétám. Pedig előtte több alkalommal alaptalanul megvádoltak.

    Ezek után mit gondolsz, megér egy misét?

  9. Én néha úgy érzem, hogy a sokfelé alkalmazkodás a legtöbb nőnek sajátja. Mindenki előbbre való és a végén már magunk sem tudjuk, hogy mit mond a belső hang. Újra rá kell találni, ami nem egyszerű, de megvalósítható. Én 32 évesen jöttem rá, hogy az egész eddigi életem a külső elvárásokról szólt, s most kezdem csak peddzegetni, hogy ki is vagyok valójában.
    A legjobb az egészben, hogy a férjem nem gátol ebben (pedig kicsit tartottam tőle), hanem velemtart!

  10. Mária, köszönöm, hogy megvilágítottad, hogy egy sárkányt hogyan állíthatunk a szolgálatunkba! Erre én még nem nagyon gondoltam, de van benne valami!

  11. Zsú,
    Amit leírtál, az érzelmi ragaszkodás a múlthoz. A múlt fontosabb, mint a jelenbeli egészséged… Ez akadályoz abban, hogy helyet csinálj az újnak, a jelennek és a jövőnek az életedben!
    Eltüntetni nem lehet a kacatokat, mert az még attól ott van. El kell ajándékozni, el kell adni, ki kell dobni vagy át kell minősíteni, azaz új funkcióval ellátni.

  12. Én eldobnám… De tulajdonképpen nem is az enyém.

    Mondom, nagymamámnak hatalmas fájdalmat okoznék vele, ha nem lenne nálam, ha véletlenül kéri.

    Ez is egy érdekes téma amúgy! Miért jó a felmenőink dolgait használni ilyen dolgokra? Pl miért jó, ha a fiú a nagyanyja gyűrűjével kéri meg a menyasszonya kezét? Hiszen az egy másik kapcsolat, egy másik kötődés, és szerintem nem jó az ilyeneket keverni.

    Azt hiszem, összeszedem magam, és visszadom nagymamámnak a nagyapám gyűrűjét. Hiába van már más formája – mindkettőnk gyűrűje abból az aranyból lett – neki az még jelent valamit, valakit: a férjét.

    De az is lehet, hogy megfogadom Mária tanácsát, és a férjem helyett inkább a nagyanyám szeretetét látom majd benne.

    Látod, Titi, ez olyan, mint amiről beszéltünk a blogodon! Nekem szörnyen bűntudatom van amiatt is, hogy nagyanyám ilyen áldozatot hozott értem! Odaadta azt a térgyat, ami a legszorosabb kapcsolatát jelképezte a hozzá legközelebb álló emberhez…

    Talán itt az ideje ezt is rendbetenni, és a hálára koncentrálni.

    Köszönöm nektek! Ez most jó mélyen érintett.

  13. Hát ez egy szép kihívás, amit ez a gyűrű prezentált most neked, Zsú 🙂 azt hiszem ezt meg kell oldanod. De hogyan? Ha eldobod, az olyan, mintha menekülnél, bár az elengedést is gyakorolni kell… Ha visszaadod – hááát szerintem nem lehet semmit visszacsinálni, egy folyamatban élünk, ahol találkozunk problémákkal, amik emlékeztetnek a korábbiakra, de nem ugyanúgy. Mondjuk nem lehetsz már ötéves, akárhogy is szeretnéd… nem lehet a dolgokat visszaállítani.

    Csak feltételes módban és kérdőjellel: mi lenne, ha kutakodnál kicsit a kitűzött céljaid között, kiválasztanál egy szimpatikusat és kitalálnál hozzá egy szimbólumot, ami segít téged a célod megvalósításában. Ha megvan, lerajzolnád, vagy körülírnád, vagy keresnél egy hasonlót, aztán fognád a gyűrűvel együtt és elvinnéd egy ügyes ötvöshöz. A tűz megtisztítja, formázhatóvá teszi, az ötvös megformázza belőle amit szeretnél, és ettől kezdve már azt a célt fogja minden alkalommal eszedbe juttatni, amit meg szeretnél valósítani, megerősít benne.

    Csak egy gondolat, talán hasznát veszed 🙂

Comments are closed.