Egy mai modern nőnek számos életkihívással kell szembenéznie. Nem elég, hogy a konvencionális szerepeit elvártan teljesítenie kell, mindemellett a munka világában is érvényesülnie kell. Méghozzá úgy kell előrejutnia, hogy a férfiarcú karriergondolkodásban hátrányos megkülönböztetéssel kell megküzdenie. Ugyanazon időben részt kell vállaljon a család ellátásában és eltartásában is.

A nő alkalmazkodó fajta. Rugalmasan alkalmazkodik a változó világhoz, dolgozik és pénzt keres. Mindezzel még nem is lenne gond. A fő aggodalmam az, hogy az alkalmazkodó folyamatának az irányelveit a modern, még mindig férfiarcú társadalom szabja meg és a megfelelési kényszerek sokasága kötheti gúzsba a sok fronton teljesíteni akaró nőt.

Pozsgai Nikoletta cikke

A megannyi szerepben való egyidejű megfelelési vágyat javarészt össztársadalmi elvárás gerjeszti:

1. A gyermektelen nő keresztje.

Ha már van gyermeked, számítasz a nők között”. Egy nőnek ma anyává kell válnia, ahhoz, hogy elismerjék mint nő. Ezen elvárás miatt a nők kétségbe vannak esve, ha nem szültek még gyermeket, de már közelítenek a negyvenhez. Pedig értékes nő lehet valaki akkor is, ha még nincs gyermeke, vagy nem is lesz neki.

2. A családos nő keresztje.

Van gyermeked? Hmm. Meggondolom, hogy téged választalak-e munkatársnak”. A hagyományos értékrendszerrel ellentétben, szigorúan gazdasági szempontból megközelítve a kérdést, a nő még mindig másodrendű állampolgár, pont az anyai szerepköre és a munkából való távolmaradás és a kihagyások ideje miatt.

Ezen két alapelvárás miatt, a hivatásában is előrejutásra vágyó modern nő elsőrendű keresztje, hogy egyszerre legyen jó anya és munkaerőpiaci főszereplő is. A család és a munka összeegyeztethetősége megoldható, de komoly prioritássá és életszervezési kritériummá kell válnia a nő életében.

Nem véletlen az sem, hogy azok a nők, aki magasabb önértékeléssel rendelkeznek és jobbak az önérvényesítő képességeik, gyakran pont azért indítanak vállalkozást, hogy a két területet össze tudják egyeztetni. A vállalkozói életformával újabb kihívásokkal tetézik a már meglévőket, de ugyanakkor legalább kiutat jelentő lehetőséget is teremthetnek önmaguknak.

3. A trendkövető, csinos és jó testű nő mítosza

A média által közvetített és gerjesztett elvárások alapján egy nő tartsa karban a testét minden tekintetben, legyen fitt és jól ápolt, csinos és divatkövető, ugyanakkor a tipikus nőies tulajdonságoknak se legyen híján, legyen kedves, megértő és gondoskodó. …de mindezt, hogyan tegye meg egy nő mondjuk három gyerek és egy állás mellől? Ez sem lehetetlen, de ha kényszerré tesszük már meg is betegíthet.

4. Az odaadó, gondoskodó, és jól főző nő mítosza

A férfi elvárásai alapján a nő tudjon főzni és gondoskodjon a férfiról, a gyermekeiről, mindeközben legyen odaadó szerető és persze járuljon hozzá a költségvetés bevételi oldalához is. Nos, ugye itt már tényleg szupernői adottságokra és megoldásokra lehet szükség!

Ha a modern nővel szemben támasztott elvárásokat vesszük sorra, gyakorlatilag egy átváltozóbajnok szupernőt keresünk és talán szeretnénk magunkból varázsolni!

Ha érdekel a téma olvasd el a szupernős bejegyzésem: Az elvárás nem kevesebb: Legyél Szupernő! Tényleg ez kell?>>>

Vajon léteznek-e szupernők? A filmekben talán…

De egyáltalán jó-e az, hogy mindenben szerepben tökéletesen meg akarunk felelni?

Rossz kérdésre csak helytelen válasz adható.

Nem kell minden szerepben tökéletesen megfelelni!

A női önmegvalósítás pedig nem abban áll, hogy mindenben tökéleteset alkotunk, minden szerepben maximális teljesítményt nyújtunk és minden elvárásnak megfelelünk!

Az önmegvalósítás (az emberé!) elsősorban abban áll, hogy megtalálja a saját útját és abban törekszik tökéletességre, önmagát találja meg, megtanulja értékelni mindazt ami Ő és ezeket a belső értékeket bontakoztatja ki.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Önmegvalósítás és/vagy önérvényesítés?

Az önmegvalósítást ma alapvetően és a köztudatban két szinten értelmezik. Igen, az önmegvalósításnak van egy – a tömegmédia és a köztudat által preferált – rész-értelmezése, mely szerint ki kell állj önmagadért, a céljaidért és meg kell teremtsd magadnak a lehetőséget az előrejutásra, az érvényesülésre. Ezt a szintet úgy hívjuk „önérvényesítés”.

Mindemellett az önmegvalósításnak van egy teljesebb egészre törekvő értelmezése is, amely egy belső értékek felismerésén és azokra felépített tudatos kiteljesedési folyamattal azonosítható.

Az önérvényesítés nem (lehet!) egyenlő a valódi értékeken nyugvó kiteljesedési folyamattal. A kettő összekeverése zavart és megfelelési kényszert teremt bennünk, nőkben.

Az önmegvalósítás női útjának lényege pedig pont abban áll, hogy nekünk nőknek fel kell ismernünk a belső értékeinket, tudatosítanunk kell létünk csak nőként megélhető ajándékait és hogy mindezek révén megtaláljuk magunkban női-erőnk forrását!

Amit pedig egyszer a felszínre hoztunk, azt meg is kell óvnunk és meg kell tanulnunk kiaknázni is! Mindezek hozzátartoznak az igazi női önmegvalósításhoz!

A női önmegvalósítás legjellemzőbb gátjai

Azonban a nőként való kiteljesedés elsődleges gátjai, a megfelelési kényszerek, a bűntudat és szégyen, az önértékelési hiányosságok, hogy csak néhány példát említsek, komoly tanítómesterek a női életút során. Bizonyos szempontból meg kell velük küzdeni, de inkább úgy fogalmaznék, hogy észre kell őket venni és tudatosítani kell önmagunkban, hogy melyik gát mennyiben akadályoz minket a saját önmegvalósításunkban. Minél inkább akadályozó valamely tényező, annál inkább felelősséget kell vállalnunk a felszámolásáért, oldásáért.

Jó, ha küzdelem és harc szavak helyett a tanítás, a feladat és fejlődési lehetőség kifejezéseket társítjuk az önmegvalósítási gátak felszámolásához. Nekünk lesz jobb, könnyebb. Hiszen a küzdelem és a harc kontra erőket mozgósít bennünk, felszítja a stressz-szintünket, az erő pedig ellenerőt szül. Minél keményebben küzdünk valami ellen annál jobban beleássuk magunkat a küzdelembe, annál görcsösebbé válik a harc, és annál nagyobb lesz az áldozatvállalás is szükségszerűen. Mindezeknek pedig negatív visszahatásai lesznek a közérzetünkre, és a testi-lelki jól-létünk kárára válnak.

A nőkre oly jellemző külső elvárásoknak való minduntalan megfelelési vágy pedig nem csak a lelki közérzetünket teheti tönkre, hanem folytonos elégedetlenséget, kisebbségérzetet és teljesítménykényszert ránt maga után.

A megannyi akadályozó tényező ellenére a nőkben megvan az az erő, amely ahhoz szükséges, hogy kiteljesíthessék önmagukat. A női test, a női energetikai és lelki működések különlegesek, a nő jellemzően közelebb áll a belső hangjához és ezáltal képes – vagy képessé teheti magát – arra, hogy intuitíven és spontán cselekedjen, a jelenben éljen és minden körülmények között feltalálja magát. Ez, a nagyon sajátos belső (női) erő, amely a nőkben lakozik kibontakoztatásra vár és mindazon blokkok, melyek útjában állnak oldódásért kiáltanak. Ez a kettős folyamat határozza meg alapjaiban a mai nők önmegvalósítását.

***

Számomra a női kiteljesedés tanulmányozása és elősegítése küldetés, az emberi önmegvalósítási utam és a női önkifejezésem része. Minden személyiségbeli és szakmai eszközzel a nők előrejutását, kiteljesedését erősítem. Fontosnak tartom azt is, hogy a női önmegvalósítás nem létezik az emberként való önkifejeződés és „beteljesülés” nélkül. Emberi beteljesülés és női kiteljesedés pedig nem létezik a nő és a férfi egymásra találása, az egymásnak nyújtott értékek kölcsönös tisztelete és megbecsülése nélkül – az egyéni, közösségi és globális szinteken, testi-energetikai-érzelmi és gondolati, valamint spirituális szinteken.

Mindezekért indítottam útjára a Női-Erő-Forrás havi e-magazint, melyben olyan írásokat és anyagok jelentetek meg, melyeknek legfőbb célja, hogy az igazi és különleges női értékeket tudatosíthasd és kibontakoztathasd! >>> A Női-Erő-Forrás e-magazinért kattints ide!>>>

Ha most jelentkezel, akkor automatikusan küldöm a 14 napos önértékelés-fejlesztő anyagokból álló korábbi Női-Erő-Forrás anyagokat is!

6 thoughts on “A SzuperNő és a Női Önmegvalósítás”

  1. Niki, már Nálad is olvstam a cikket, akkor is tetszett. Olvasok egy könyvet Hyrum Smithtől az időgazdálkodásról, és abban nagyon megfogott egy rész, amit te is írsz: meg kell határoznunk a vezérlőelveinket, és minden döntésünket aszerint meggozni.
    Ha nekem a legfontosabb vezérlőelvem, hogy a családom boldogságát helyezem mindenek elé, akkor valószínű, hogy anyaként, feleségként érzem magam a szupernő szerepében. Ha meg a saját, egyéni boldoogulásom a legfontosabb, és rögtön utána az, hogy anyagilag sose kelljen függnöm senkitől, vagy hogy szakmailag ismert és elismert legyek, akkor valószínűleg karriert kell építenem a boldogsáomhoz.

    Szóval a Szupernőt mindenkinek magában kell meglelni.

  2. Ja, és nagyon várom Rita könyvét az időgazdálkodásról, mostanság foglalkoztat a téma 🙂

  3. Úgy érzem, nekem, mint “Csodanőnek” nyilatkoznom kell ez ügyben… :)))

    Amikor nevet adtam a honlapomnak, komoly gondban voltam. Volt bennem egy érzés, egy tudatállapot, amit szerettem volna már ebben is átadni. Ezért lett Csodanő az oldal neve. Ugyanis úgy gondolom, hogy minden látogatóm (is) Csodanő. Az is, aki ott marad, és velünk tornázik, és az is, akinek most erre nincs szüksége. Mert Csodává nem válni kell, az ilyen plusz dolgokkal, mint a mozgás csak kiteljesíthetjük ezt a bennünk levő “Csodanőséget”.

    Azóta is ezerféleképpen megpróbáltam már leírni, végiggondolni, kifejezésre juttatni, hogy mit jelent a mozgás ha jól éljük meg. És majdnem szó szerint azt fogalmaztam meg, amit Te is írtál: nem szabad, hogy küzdelem, külső elvárás, harc legyen. Nem szabad úgy látni, hogy most rossz vagyok, és jóvá kell válnom. Azt kell látni, hogy most jó vagyok, és jobbá kell válni.

    Úgyhogy minden szóval mélyen egyetértek, és nagyon jó érzés volt olvasni!!!

  4. Most elgondolkodtam a saját Szuper női szerepemen. Ez az írás inkább egy monolog féle lesz.

    Szóval, házasságom első tíz évében tettem a dolgom, mindent amit egy női szerep megkiván: munka, gyerek,főiskola, feleség, háztartás stb., hiszen tudjátok…

    Csak “zárójelesen” jegyzem meg, a kőkemény Ceausescu-éraban (hű a hideg is kiráz a szó hallatán) szültem amikor a gyes 3 hónap volt és a cumisüveget is recepre lehetett kiváltani.

    Akkor zsigerből csináltam mindent, és így 20 év távlatából visszanézve BOLDOG voltam,nagyon boldog és ezt akkor is így éreztem.

    Aztán valami megváltozott, továbbra is tettem a dolgom de már valahogy másként. Valami hiányzott. De mi?
    A szeretet az nem, az mindig a legfontosabb összetartó erő nálunk, mind a mai napig.

    Talán tudatosabb kezdtem lenni? Talán van valami küldetésem?

    Summa summárum itt vagyok 42 évesen, viszonylag még fiatalon,jó néhány tapasztalattal a tarsolyomban, épen, egészségesen. A lányom felnőtt, megáll a saját lábán, úgymond nincs kötelezettségem.
    A férjem feltétel nélkül fogadott el 22 éve és ezt a mai napig tartja.

    Mégsem mondhatom el, boldog vagyok, mint anno… Pedig jobbak a körülményeim! Elszégyeljem magam? Vagy most jön az önmegvalósítás?

    Melyik a Szuperebb női szerep? Az ösztönösen cselekvő, de boldog nő vagy a tudatosan élő, de kevésbé boldog?

    Köszönöm, hogy veletek lehettem!

  5. Gizo, tudni, tudatossá válni nem egyenlő az automatikus boldogabbá válással. Főleg, ha a világlátásod szempontjából, a saját valóságérzékelésed szempontjából eddig is minden rendben volt.

    Ügyes vagy!
    Amit most átélsz, az egy változás éppen (a korodból és az élethelyzetedből adódóan is), amikor még arra figyelsz, honnan jössz, és még nem tudod, hová mész. A múltad alapján csak jókat várhatsz! Nem lesz nehéz dolgod, de másabb lesz minden kicsit, mint volt.

    A tudatosság egyébként nem szabad, hogy kizárja az ösztönösséget, erről fogok írni egy hosszabb lélegzetvételű anyagot, mert összekeverednek a dolgok!
    Tudni valamit nem azt jelenti, hogy mindent tudatosan csinálunk ezentúl. Tudni azt jelenti, hogy rájövünk, mindennél előrébbvaló az ösztön és az intuíció 🙂 és az, hogy magunkkal foglalkozzunk, mert belőlünk sokan táplálkoznak.

    Tudni valamit, sokmindent, bármit, azt is jelenti, hogy kezünkben az irányítás, de nem kell rágörcsölni, mert akkor elvész a dolog szépsége. Ne akarj megfelelni valami “tudatos nő” képnek, mert az mindenkinél más.

    Én például néha túl tudatos vagyok, olyankor mindig rosszul döntök! Ezeket kiválóan tudom mérni.

    Egyébként volt és van olyan időszak, mikor még nincsenek leülepedve bennünk az információk, és olyankor én mindig arra gondolok: már értem, miért mondja azt a Biblia, hogy “boldogok a lelki szegények”.
    Ugyanis amikor elkezdünk sokat és egyre többet tudni, az egyben egy bizonytalanság érzés is. Sokszor van olyan, hogy megtudok valamit, és el KELL engednem a dolgot, mert különben nem hagyna más dolgokat is megtelepedni a fejemben, mert olyan fontos, intenzív információ!

    Az agyunk nagyon okos, elfelejti azt, amire nincs szüksége, és bizony rá is lehet venni, hogy néha felejtsen el bizonyos dolgokat egy rövid időre, hogy a többi “anyag” tudjon itt bennünk dolgozni…

  6. Köszönöm Rita!

    A pirkadatot napsütötte reggelé, a reggelt verőfényes délelőtté változtattad, hogy aztán egész nap fürdőzhessek a fénysugarakban.

    Vagyis ami eddig még nem volt tiszta, arra rávilágítottál, amit úgy ahogy sejtettem abban megerősítettél. Büszkén sétálok tovább utamon.

    Szeretettel
    Gizo

Comments are closed.