A nyertes elég nagy, hogy beismerje a hibáit, elég okos, hogy hasznot húzzon belőlük és elég erős, hogy kijavítsa azokat.” (John Maxwell)

Ez amolyan buszon-vonaton olvasós, magunkkal hordós kis könyvecske, amit, ha autózol, a kesztyűtartódba tehetsz. Kitöltheted vele a kényszerű várakozások egyébként kárba vesző perceit.

Zig Ziglar - Az vagy, amire gondolsz
Zig Ziglar - Az vagy, amire gondolsz

Zig Ziglar motivációs előadó Amerikában. Egyike a legnépszerűbbeknek. A titka, talán, abban rejlik, hogy közérthető, reményt adó. Úgy szólít meg, mint egy sokat tapasztalt barát. Történeteit a hétköznapokból meríti. A hétköznapok – egyébként – nem mindennapi hőseit állítja elénk példaként: ha nekik, úgy nekünk is sikerülhet. Tulajdonképpen bármi, amit valóban és kitartással akarunk, óhajtunk.

A kötetben százkét egy-kétoldalas történetet gyűjtött össze a szerző. Mindegyik egy-egy kapcsolódó idézettel kezdődik és végződik. Mind az idézetek, mind a történetek továbbgondolásra, a saját életünkben fellelhető párhuzamok keresésére ösztönöznek.

Magam három csemetémmel nyakig vagyok a gyereknevelési kérdésekben. Néha bizony nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a szigor és engedékenység között. A könyvben az egyik kedvenc történetem a zsiráfmamáról szól.

A zsiráf az egyik legnagyobb termetű elevenszülő emlős. Az újszülött zsiráfbébi, amikor evilágra pottyan, rögtön megpróbál talpra állni, akárcsak a kiscsikó vagy a kiselefánt. Nekik se könnyű, de a zsiráfbébi valószerűtlenül vékony, ugyanakkor roppant hosszú lábain próbál imbolyogva egyensúlyozni, amikor végül sikerül felállnia.

Még gyenge lábú zsiráfbébi
Még gyenge lábú zsiráfbébi

És mit csinál ekkor a zsiráfmama? Elégedetten felhorkan? Nem. Hanem elsőre logikátlannak tűnő dolgot tesz. Fellöki a kicsit.

Az csodálkozik, majd ismét lábra kecmereg. Ha nem magától, akkor erre is némi rúgással ösztökélik. Áll már és ekkor a „gaz” anya ismét feltaszítja. Ez így megy hosszú órákon át. Miért? A zsiráfmama nem szereti a kölykét? Dehogy. A zsiráfmama azt szeretné, ha a kölyke túlélővé válna. A csordának gyakran menekülnie kell egy-egy ragadozó elől. Ha a kis zsiráf nem képes villámgyorsan felállni és futni a többiekkel, áldozattá válik. Ettől igyekszik az anyja megóvni azzal, hogy trenírozza.

Az igazi szeretetről akkor teszünk tanúbizonyságot, ha azt tesszük, ami a másik embernek a legjobb, akár tetszik neki az adott pillanatban, akár nem.” – írja Ziglar.

A másik kedvencem szintén a gyermeki próbálkozásokon keresztül magyarázza, hogyan is kellene kudarcainkat kezeljük. Ahogy a járni tanuló csemete szülője sem tiltja meg a sokadszori próbálkozást ismét és újra felbucskázó gyermekének, úgy nem kellene magunkkal szigorúnak és büntetőnek lennünk, ha hibázunk. Ha hibázunk egy még ismeretlen területen próbálva magunkat. „Jól eszünkbe kell vésnünk, hogy nagy különbség van egy alkalmi vereség és egy egész élet kudarca között. Ha ezt megértjük, sokkal nagyobb esélyünk van a sikerre. Gondoljunk arra, hogy a nyertesek olyan emberek, akik eggyel többször álltak fel, mint ahogy elestek.” – írja Ziglar a Kudarcot vallottál – most ülj le című írásában.

Gyermekember első lépései
Gyermekember első lépései

Kifogásgyártásban mindannyian élen járunk. Hogy miért csak holnaptól élünk egészségesen, hogy miért nem intézünk már el végre valamit, amit tegnapra kellett volna, hogy mi miért nem tudjuk épp azt, épp akkor megcsinálni … és sorolhatnám. Azok az alibik, amik ideiglenesen előnyöseknek tűnnek, hosszú távon mindig kiderül, veszteségbe sodornak minket. „Nem akkor van véged, ha legyőztek, akkor van véged, ha feladod.” – írja Ziglar. A kifogáskeresés a feladás egy formája. A felelősség hárításáé.

Legtöbben el sem jutnak odáig, hogy mint a járni tanuló gyerek, hibázzanak, mert áthalogatják magukat az életen. Nem hibáznak, de nem is nyernek. Nem élnek, csak elszenvedik az életet.

Nem könnyű a saját sorsunkat, életünket felelősen választva élni. Nem könnyű felnőttként élni. De az ilyen kis könyvecskék, zsebkísérők segíthetnek a mindennapok választásainál. Amikor csak rajtunk áll, be merünk-e szállni a játékba vagy csak a partvonalról nézzük vágyakozva a „nagyok” játékát.

Hantos Gyöngyi

http://blog.ladyuser.eu

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A gazdagság receptje

8 thoughts on “Az vagy, amire gondolsz”

  1. Nagyon szeretem ezt a könyvet…

    Főleg azért, mert tőkéletes arra amire kivan találva: regggeli motiváció-bombának! Rövidek, velősek, és nagyon inspirálóak a benne levő írások. 🙂

  2. Köszi a könyvtippet!
    Pont most kerestem valami ehhez hasonlót és íme… ;)Esténként 1-2 oldal pozitiv gondolat napzárásnak, hmmm. (Mert ugye kicsi gyerkőcök mellet reggel nem megy.)

  3. Nem az számít hányszor esel el, hanem, hogy hányszor tudsz felállni!

    Valamikor nagyon régen olvastam, nem tudom ki a szerző

  4. A könyvesboltok polcai szinte roskadoznak a hasonló jó minőségű könyvektől, csak azt kellene elérni, hogy sokunknak, sokaknak, kiknek nagy szükségük volna 1-1 napindító pozitív mondat csodára, az meg is lelje őket.
    Akiket mindez a téma érdekel, megkeresi hozzá a számára ideális fórumot- gondolhatnánk.
    S mégis épp ma d.e.-tt kért meg szépen a Nővérem, hogy bár e magvas gondolatok igazán hasznosak, de sajna hiába küldök neki emaileket a lényeges mondatokból, képtelenségnek tűnik számára még ezt is napi ritusába beiktatni- nem csak elolvasni, jól értelmezni.
    Nyitottnak, dinamikusnak, felelős személyiségnek ítélem Őt, mégis a napi tennedő halom kupacába temetkezve él, már nem illeszt be újabb szokásokat, melyek akár csak 3 percet vennének el, s sokkal többet adnának a napra, mint gondolná!
    Hogyan vehetjük rá a hasonló életformában élő, de magukon önhibájukon kívül nem segítő sorstársainkat,hogy tegyenek néha próbát?! S már meggyőznék Ők saját magukat,belátnák, miért is érdemes erre picit áldozni.

  5. A nehézség – talán – abban áll, hogy biztonságra törekvésre vagyunk programozva. Bejáratott szokásainkon, napi rutinunkon csak akkor változtatunk, ha valami krízishelyzet erre kényszerít. Amikor az elégedetlenségünk erősebb, mint az ismeretlentől való félelmünk.
    Igaz, az önmagában nem tűnik félelmetesnek, hogy minden reggel elolvassunk egy elgondolkodtató idézetet és az sem tűnik megeröltetőnek, hogy a tömött buszon ne ezredszerre is ugyanazokat az épületeket mustráljuk, kibámulva az ablakon, hanem a kis idézeten gondolkodjunk. Ami ijesztő ilyenkor, hogy változtatni kell valamin, ami eddig így-úgy működött és “igazolást” kell rá találjunk magunkban, hogy valóban szükséges, jó, helyes dologba vágunk.

    Az új szokások kialakításáról itt írt Rita:
    https://www.hosnok.hu/a-21-napos-szabaly-ellentmondasa/

    Hogy mások érdekében mit lehet tenni? Az a tapasztalatom, hogy a személyes példamutatás mellett a “kiszemelttel” egyszerűen együtt kell végezni azt a cselekvést, ami iránt igényt akarunk kialakítani benne.
    Pl. a gyereked sohasem fogja megszeretni a könyvolvasást, ha téged sohasem nem lát olvasni, illetve, ha nem szánsz arra időt, hogy együtt olvassatok.
    Ezen felül mindenkit arra biztatnék, hogy beszélgessen. Remek az írásbeli kommunikáció, de egy e-mail elsikkadhat. Egy telefon- vagy személyes beszélgetésben “elejtett” idézet, aminek az értelmezéséhez segítséget kérsz 🙂 eredményesebb lehet.

  6. Kedves Gyöngyi !
    Soraid végig figyelmesen olvastam, mert szerettem volna mint szivacs magamba szívni a hasznos információkat.
    Okfejtésed valóban megalapozott, s teljes mértékben igazad van- szerintem .
    A kivitelezésén dolgozni fogok, törekszem a személyes kapcsolattartásra, hisz az egyébként is csábítóbb- nekem.
    A bibi csak ott van, hogy sokszor nincs lehetőségünk úgy együtt szeretteinkkel fenntartani a kapcsolatot, mint szeretnénk.
    Tudom, minden megvalósítható, ha nagyon szeretnéd!
    Sajnos 200km-es távolságot nem tudok áthidalni egykönnyen, s a mai telefonszámlák arra ösztönöznek, hogy a zsúfolt időbeosztású távol lakókkal a személytelenebb írásformában jelezzem, sokat jelentenek nekem.
    Nyílván klassz elcsacsogni és elmélkedni az utcabeli Barátnőmmel, ez nem vitás, sőt, bárcsak gyakrabban tehetném!!
    Mégis mindig szaladunk, s alig marad kevéske idő a komoly dolgok együtt elemzésére.
    Vagytok ezzel így Ti is ?

  7. Zsutta, teljesen igazad van. Nekünk a nagymama lakik 150 km-re és bizony esténként kb. egy órát beszél a család felváltva vele telefonon.
    Ezt persze nem tudnám finanszírozni hagyományos módon, úgyhogy – ez most nem reklám 🙂 – olyan díjcsomagot kerestem, amivel csúcsidőn kívül szabadon beszélgetek. Mobilszolgáltatóknál is van erre lehetőség. Pl. van egy ismerősöm – persze ehhez a megoldáshoz kell egy bizalmi szint – ahol három barátnő állt össze, az egyik nevén van 3 telefonszám, amelyeket családi csomaggal összekapcsoltak egy minimális előfizetői áron. Ha jön a számla, a részletes számlát elosztják a telefonhasználat arányában.
    Akinek meg a modemesnél gyorsabb internetkapcsolata van, ott már szóbajöhet a Skype vagy más, hasonló szolgáltatás. Külföldre pl. csak így beszélek, még vonalas telefont is így hívok, mert lényegesen olcsóbb, mint a nemzetközi díjak.
    Abban is igazad van, hogy jó lenne, de kinek van erre ideje 🙂 Valóban jól meg kell választani, kivel beszélgetünk, mert egy óra pletykálásnak 😉 valóban nincs túl sok értelme. Az is igaz, hogy átrohanjuk az életünket, főképp, ha a munkánk mellett 1+n db gyermek a passziónk.
    Anyukám azt mondta: “Először a kötelesség, utána a szórakozás!” No ezen elv mentén én egy könyvet se tudnék elolvasni. Nekem – bevallom – vannak halasztott kötelességeim. Olyanok, amelyek kibírják még pár napig, hétig, hónapig. Talán nem is fontosak 🙂
    Rita épp most írt egy könyvet az időgazdálkodásról:
    https://www.hosnok.hu/noiidogazdalkodas.html
    egyelőre látatlanban ajánlgatom, tapasztalva, hogy ő mit tud kihozni egy napjából. De ha igény van rá, a következő könyvajánlót akár ennek alapján is megírhatom. Legalább aki veszi, nem vesz zsákbamacskát 😉
    Szép napot Nektek, Hősnők!

Comments are closed.