Mi a boldogság?

A hozzászólások között már felmerült, hogy “mi is az a boldogság?”. Meg tudjuk ezt frappánsan, egy mondattal fogalmazni?
Első nekifutásra talán mindenkiben az merül fel, hogy a boldogság:

  • öröm,
  • elégedettség,
  • lelki béke,
  • kiegyensúlyozottság,
  • harmónia jelzői villannak fel, de szerintem mindannyian érezzük, hogy ez így mégiscsak kevés.

Brian Tracy szerint:

Boldogság az, amikor mentesek vagyunk az olyan romboló érzésektől, mint a félelem, a düh, a kétség, a bűntudat, a megbánás, az aggódás…

Nekem ez a definíció segített nagyon sokat, ez  után a meghatározás után értettem meg és fogtam fel végre, hogy mi is a boldogság. De csak önmagában ez a definíció még édeskevés.
Mi nők, gyakran hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy félni, aggódni, bűntudatot, megbánást, haragot, dühöt érezni, ráadásul folyamatosan, teljesen természetes dolog. Oké, normális, hétköznapi dolog, mert mindenki érzi, de egyáltalán nem szükséges! Az én nagymamám legendásan aggódós volt, és a család minden nő tagja “örökölte” ezt tőle. Szinte megtanultuk, hogy így kell, csak így lehet élni. Viszont amikor hónapokon keresztül nem alszunk normálisan, felriadunk, napközben is érezzük, hogy gondok nyomják a vállunkat, akkor azt hiszem megegyezhetünk, hogy ez nem normális, ez nem lehet normális!

Ha összetesszük a két megközelítést, az általam felvázolt, pozitívumokra koncentrálót és a Brian Tracy által megfogalmazott, kimondottan negatívumokat felsorolót, akkor érzékelhető  szerintem a legegyszerűbben lényeg, de még egy rövidke mondatrésszel is kiegészítem:

Boldogság az, amikor mentesek vagyunk az olyan romboló érzésektől, mint félelem, düh, kétség, bűntudat, megbánás és aggódás, és közben elégedettnek, lelkileg kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, a felmerülő problémákra pedig megfelelően reagálunk.

Hogy is van ez?

Mert mondhatnád ugyebár azt, hogy: de a problémák azok jönnek, vannak, léteznek, nem lehet előlük elfutni. Nem is kell. Ugyanis nem az a lényeg, hogy milyen gondod, bajod, problémád van, hanem az a lényeg, hogy hogyan reagálsz rájuk.

Nyilván érzed, hogy úgy reagálni valamire – ahogy ezt  a nagy többség teszi egyébiránt -, hogy: “jajj, de szörnyű, annyira nagy gondom-bajom vaaaan, és ezt nem lehet megoldani” sehova sem vezet. Mindez miért fontos? Azért, mert a boldogság nem azt jelenti, hogy heverészünk a tengerparton és hordják nekünk a finomabbnál finomabb koktélokat, és semmi más dolgunk nincs, mint semmit-tenni.

Nem! A boldogság sokkal könnyebben elérhető és megélhető, ha lelkileg edzettebbek, erősebbek vagyunk.  Mert akkor ugyanazokra a problémákra egészen másképp reagálunk. Tehát nem akkor leszünk boldogok, ha semmi gondunk nem lesz, hanem

akkor leszünk boldogok, amikor nagyon sok mindent megtanulunk magunkról, és közben lelkileg sokkal ellenállóbbá, tudatosabbá válunk.

Rengeteg módszer létezik ezen állapot eléréséhez, biztos, hogy mindannyian öntudatlanul is használunk már ezekből nagyon sokat, de az még jobb, még hatékonyabb, ha tudatosak vagyunk :). Ezért fontos az önismeret.

De maradjunk ma csak annál, hogy érlelgetjük magunkban ezt a gondolatsort, és nem sokára visszatérünk erre a témára, a módszerekkel.

23 thoughts on “Mi a boldogság?”

  1. Én egy nagyon aggódó típus vagyok. Nem magamért, hanem a gyerekeim életéért. Becsületesen dolgoznak, albérletben laknak, – mert becsületes fizetésből nem lehet spórolni és gyereket nevelni – és alig tudnak kijönni, néha még ennivalóra is éppenhogy telik. Akkor hogy ne aggódnék. Én más világban nőttem fel, lakásokat építettek, meg lehetett vásárolni részletre is. Ma ilyen nincs. A fiatalok legalább 50 %-a albérletben lakik. Mi lesz még, ha a kisembereken próbálnak még tovább spórolni, megvonni tőlük azt a kevés kedvezményt is.
    Nem szeretek politizálni, de kedves képviselőink a saját fizetésüket, prémiumukat, végkielégitésüket nem csökkentik. A fiatalok pedig el vannak keseredve, mert nem jutnak 5-ről a 6-ra, éppen hogy éhen nem halnak. Szórakozás? Azt régen elfelejthették, mert mint mondtam becsületes bérből, fizetésből élőknek nem telik még egy mozira sem.
    Bocsánat, de tényleg aggódom, persze RÁK jegyében születtem.
    Én akkor lennék boldog, ha a gyerkeimet is teljes mértékig biztonságban tudnám.

  2. Kedves Rita!
    Nagyon jól látod a helyzetet. A Király Évának a hozzászólásával,teljes mértékben egyet értek.
    Igen egy igazi Édesanya aki a gyermekeit egyedűl neveli. Sajnos a mai bürokrácia nállunk az sajnos nem a rendes példa mutató családokat támogatja,és segiti! Akik keserves bérből,és fizetésből élnek,iparkodnak gyarapitani szeretnének,és közben a gyermekeit, vagy gyermekeiket szeretnék valami módon segiteni. A Szülő megkapja pl:a minimálbéri hatalmas összeget, egyes miniszterek szerint, mert azt a pénzt ők csak zsebpénznek tekintenék, hisz ők milliókkal mennek haza. El sem tudják a hétköznapi emberek életét és aggodalmát élni,sem elképzelni! És legyen az ember nyugodt és ne ideges!Igen haza viszi a kispénzét, már előtte ott sorakoznek a befizetendő csekkek,ugye amit be kell fizetni, hisz ha nem kűldik pár napon belűl a felszólitást, és egyéb intézkedési formájú leveleket. Na ugyebár ha mindent befizetett az ember csak néz maga körűl, hogy mi tévő is legyen Ő! Fejéhez kap és csak töpreng,hisz ott a család a gyerekek, a havi bevásárlás stb. Szóval már alig jut,és nézegeti az ember tényleg sokszor az olcsóbbat,amit a pénztárca megenged. Az ember szive fáj és facsarodik,hogy a drága szeretet gyermeket hogyan is tudná Ő segiteni kicsikét.Jó hogy elvan az a gyerek is keseredve,hisz látja ezt a reménytelen idegbeteg napi sorsot./ mit tegyen? alig keres? albérletbe megalapozatlan élertre gyereket? nyomorba? kilátástalan helyzetbe?és még ezeket a végtelenségig sorolhatnám!/ Ha pedig én boldog szeretnék lenni, azt én csakis ugy tudnám elképzelni, szivemből ha tényleg szivből boldog lennék, nem pedig lehetnék! Ahhoz az kellene nékem,hogy a becsületes munkából becsületes bért költhatném el látványosan a fontos dolgokra, és a gyermekeimnek is örömet szerezhetnék kis némi anyagi besegitéssel. Az ő munkájukat, igyekezetüket is az állam anyagilag értékelné,és ugy tekintené, hogy aki becsületesen rendesen dolgozik, annak segitséget is adna hogy még jobban ösztönözné,és ők is boldogok lehetnének,hogy mégis van miért tenniük,élni és dolgozni! De mig az ember azt éli meg,hogy a fesőbb rendű kategóriájuaknak dőjzsölésig jut! nekünk meg szinte az éh bér jut! Hát én igy bevallom nem vagyok boldog! Tudom azek nagyon szomorú dolgok, van aki aboldoságot másként éli meg, hisz mi emberek nem vagyunk egyformák. Van aki annak is örűl hogy él,igen én is örűlök de nem vagyok boldog!!!

  3. A cikkben foglaltakkal teljesen egyetértek.
    De kedves Király Éva, miféle kijelentés az, hogy
    “becsületes fizetésből nem lehet spórolni és gyereket nevelni”??? Szívesen írnám le a gondolatmenetemet, de félek, hogy ugyanúgy megsértenélek, ahogy Te sértesz meg (sőt rágalmazol)ismeretlenül sokezer embert egy ilyen kijelentéssel.

  4. Mariann, szerintem Éva nem sérteni akart, hanem így gondolja a dolgot és kész. Azt a jogot, hogy hogyan gondol valaki valamire, azt nem lehet elvitatni, ráadásul ez egy hétköznapokban általánosan használt szófordulat, és ilyenkor nem MÁSOKRA gondol az ember, hanem magára: te jó ég, fogalmam nincs, hogyan jövök ki ilyen kevés pénzből. Például. Itt senki nem bánt másokat, kérlek soha ne vegyél magadra ilyesmit!

  5. Igen, Rita, Tudom, hogy nem akart. Azért szólok, hogy tudja, hogy vegye észre, mert ha tudná, nem tenné. Szerintem igenis oda kell figyelnünk, mit beszélünk, márcsak a saját érdekében is. És szerintem tudod, miről beszélek. Ez nem valami “hősnős”…

  6. Szerintem Éva senkit sem akart megsérteni!
    De sajnos sokan vagyunk, akik ugyan azt gondoljuk amit ő mond.Ez nem bántás mások számára,hanem az elkeseredettség mondatja ki velünk ezeket a szavakat.Azthiszem én is sokszor így gondolom,de aztán átértékelem a dolgokat,de bizony sokszor elkeseredik az ember mert kilátástalannak érzi a gyermekei jövőjét mert mi anyák aggódunk agyermekeink miatt!

  7. Egyetértek azzal, hogy nem egyszerű megélni a mai világban.Hiszek a változásban és saját életem is bizonyítja: az folyamatos. Őszintén bevallom: én a gyermkeim jelenénél tartok.Azt kell megélnem.A nagyon távoli jövő, mindig a horizont mögött lesz.
    Enniük, ruházkodniuk ma kell.Lehet, hogy nem tudom nekik az általam megálmodot színvonalat biztosítani.De kérdés: valójában mire is van szükségük?Gondolom ezt érzelmi háttér és persze anyagiak tekintetében is.

  8. Igen nem könnyű! Én 11 év után lettem álláskereső, de nem panaszkodom az az igazság, hogy most hogy fele annyi pénzzel rendelkezem így is betudom fizetni a csekkjeimet, persze nincs felhalmozott adóságom, nincs autóm, nem fizetek részleteket, felnőtt gyerekeimmel élek együtt a rezsin is megosztozunk. Szerencsére van megtakaritott pénzem is.
    Ezek a körülmények persze adottak, de nem gondolom hogy a boldogság érzése ezt nagyon befolyásolja. Mostani helyzetemben az mégis a boldogság, hogy szabadnak érzem magam, régen kaptam eddig 3 hónap szabadságot, sokat gondolkodom, szeretek is magamban lenni, olvasni, tanulni, ezek lefoglalnak, és még eddig nem aggódtam, lesz-e munkahelyem. Biztos vagyok benne, hogy találok valamit.

  9. Aggódni a gyerek miatt? Hát…Igaz nekem még nincs gyerekem és ha lesz az biztos sokat fog változtatni a hozzáállásomon…
    de most csak annyit szeretnék hozzászólni,hogy az én szüleim is aggódnak miattam, az apukám kéthavonta legalább egyszer megkérdezi,hogy hová fogok tudni elhelyezkedni a doktori után és rendben van hogy féltenek,de az isten szerelmére!!!ez olyan mintha nem bíznának bennem,hogy meg tudok állni a lábamon,jó döntéseket hozok,jó úton járok… pedig már egy-két dolgot (sikeresen)letettem otthon az asztalra (egy év külföldi nyelvtanulás az érettségi után az ő anyagi támogatásuk nélkül,amit adtak volna,de én ragaszkodtam hozzá,hogy megmutassam hogy tudok magamtól is boldogulni… aztán diploma,nyelvvizsgák,oklevelek…)Szóval támogatnak a szüleim,de az ilyen kérdések után mindig letörök egy kicsit hogy,nem igaz hogy nem hisznek még mindig bennem és nem hiszik,hogy képes vagyok rá? (Aztán persze feleszmélek azzal,hogy na majd megmutatom nekik.)
    Egyébként is szerintem aki becsületesen él és dolgozik és van egy kis esze azt nem kell félteni.

  10. Szerintem elég jól sikerült elkanyarodni a Rita által felvetett kérdéstől:) Így most – bár mindenkit megértek, én is sok mindenen mentem keresztül – megpróbálom én is megvilágítani a boldogság fogalmát.

    Mondják, a siker maga az út. Amikor ki tudsz tűzni egy célt, s ennek elérésére törekszel tudásod, képességeid szerint. Ld. Előttem szóló (családi zűrök ellenére kitűnőre érettségiztem két középfokúval, majd minden nehézség ellenére én is doktorizam, az egész egy nagy siker volt), boldoggá tett a jó teljesítmény, hogy megmutattam…
    Aztán jött egy nehezebb időszak, a lejárt szerződésem nem hosszabbították meg.

    Nagy hiba, de neveltetés kérdése is, hogy mindig meg akartam felelni, mindig bizonyítani akartam.
    Na ez nem egy boldog állapot.

    Viszont ha megváltoztatjuk hozzáállásunk (attitűdünk), sokkal könnyebb boldognak lenni.

    Állítólag félrefordították a Carpe diem -et. Nem azt jelenti, hogy élj a mának. Hanem hogy Élj a mában!

    Vagyis tanuld meg minden napban meglátni a jót, s a mai jó és megfontolt cselekedeteiddel mindent megteszel a jobb jövőért.

    Boldognak lenni egyet jelent többek között tisztában lenni egészséged értékével, tudni hálásnak lenni mindenért, amid van – még akkor is, ha az albérlet.
    Mosolyogva hálát adni azért is, ha a gyereked bosszant, s arra gondolni, Istenem, de jó, hogy Ő van:)
    Párod széthagyta a koszos zoknit? És akkor mi van? Szedd fel, mondd el, neki, hogy ez nem igazán helyes, de közben adj hálát, hogy van mire felvennie azt a zoknit!

    Boldoggá teheted magad, ha hajlandó vagy egy kicsit önzőnek leni magadért! Pl. Venni egy jó fürdőt, kikapcsolni egy jó filmet nézve, hímezni. S itt jut eszembe a karitatív, jótékony szolgálat.
    Amikor baromira nem volt pénzem, akkor is írtam – ingyen – cikkeket, adtam oda védőnőknek ajándékban kézimunkát stb stb.

    Találd meg, mi tesz boldoggá!

  11. Anikó, ez jó volt, akár egy külön poszt is lehetne belőle :))

    A carpe diem pontos fordítása: “Éld meg a napot.”

    Nekem a carpe diem a lassan életfilozófia. Mármint az eredeti értelmében. Ragadd meg a pillaantot, ne habozz, tedd meg ma amit akarsz, elég a mának a maga baja, használd ki a mai napod maximálisan…

    Ezekkel a szinonimákkal :))

    Mint a Holt költők társaságában. Egyébként is szeretem Robin Williamset, az a film meg pláne zseniális! 🙂

  12. Azt bírom, de nagyon, hogy ha nem is tetszik Valakinek a hozzászólása, akkor is megpróbáltok mögé nézni, mit, miért úgy tesz.
    Okunk mindig minden tettünkre van.
    Szerintem magunk is érezzük, ha nem feltétlen helyesen cselekszünk, de akkor, abban a pillanatban, mégis …
    Ha vannak olyan Kedves Társak, kik ezt szépen elmondják nekünk -mint Ti- és megerősítenek, elgondolkodtató, számunkra új dolgokat tudnak adni, azzal segítünk Nekik, s nem kirekesztjük őket!
    Köszi, örülök, hogy itt összetartás van!!!!

  13. Én most kaptam meg ezt a levelet (nem rég iratkoztam fel), bár látom a válaszokból, hogy már a nyáron jól felkavarta a kedélyeket.
    Az első észrevételem a volt, hogy az aggódás az egyetlen, amelyen nem tudok uralkodni. Aztán rájöttem, tévedek. Az őszinte és reális önismeret a megoldása a kérdésnek.
    “Nem az a lényeg, hogy milyen gondod, bajod, problémád van, hanem az a lényeg, hogy hogyan reagálsz.” Ez Rita gondolata és ebben van a megoldás, szerintem. Minden azon múlik, hogyan reagálunk, mert az élet zajlik és hozza a megoldandó helyzeteket. “A félelem, a düh, a kétség, a bűntudat, a megbánás, az aggódás…”, mind “csak” érzések. A hogyan reagálunk pedig a gondolatainkon múlik. “AMIRE GONDOLSZ, AZ MEGNŐ!” (Ezt nem én találtam ki, de az a tapasztalatom, hogy igaz.)
    Amikor a kialakult helyzet megoldására koncentrálok, a gondolatok uralkodnak az érzések felett. Márpedig a gondolatnak teremtő ereje van.
    Kb. 15 éve találkoztam először az alábbi technikával. Kipróbáltam, működik és a ma már rutin a számomra. Minden helyzetben felteszem a következő kérdést: “Mi a legrosszabb, ami történhet?”
    Ez a kérdés elindítja a gondolatokat és hozzásegít a megoldáshoz. Közben a negatív érzéseknek esélyük sincs úrrá lenni rajtam.
    Nekem bevált, próbáljátok ki!
    Üdv. Éva

  14. Éva, köszönöm!
    Szenzációs ez a módszer: Mi a legrosszabb, ami történhet?

    A vonzás törvénye köztudatba kerülésével sajnos elterjedt az a nézet, hogy a rosszra gondolni sem szabad (mert bevonzzuk). Az ember amúgy is kerüli a legrosszabb eshetőség számbavételét, alapból, a vonzás törvényével meg már visszaigazolást is találtak erre egyesek.

    Hogy ez mekkora hiba, azt szavakkal nem is tudom kifejteni… Egyszerűen olyan, mintha vakon vezetnék: úgysem lesz semmi bajom. Aztán csodálkozom, mikor az első sarkon beborulok a kerítés tövébe…

    Félelmetes szembenézni a rosszal, de nem is kell vele szemezgetni. Csak fel kell mérni. Akár csak egy pillantással.

    Ez a gondolat – Mi a legrosszabb, ami történhet? – nemcsak a megoldáshoz segít hozzá, de még önbizalmat is ad. 🙂 Köszönöm, hogy felvetetted!

  15. Hogy mi a boldoság? Most kezdtem el olvasni egy könyvet, amit szinte akaratlanul vettem meg karácsony előtt: Eric Weinertől A boldog zarándok. Bár még csak az elején tartok, de eléggé érdekes. Arra volt kiváncsi, vajon hol, mennyire és miért boldogok az emberek. Nem is tudtam, hogy erre már komoly tudományág épül, sok-sok kutatással. Nagyon ajánlom mindenkinek a könyvet. Eddig annyira jutottam, hogy a boldogsághoz két dolog kell: megbizhatóság és hitelesség. A bizalom alapfeltétele a boldogságnak.
    És egy idézet: “a boldogság talán nem egyéb, mint hogy nem érezzük úgy, hogy máshol szeretnénk, mást szeretnénk csinálni, valaki más akarunk lenni.”
    Nem tudom.
    Vagy az a boldogság, hogy nincsenek irreális elvárásaim? Ha nem akarok a csúcsra jutni, csak tudom, hogy az élet küzdelem és én csak igyekszem helyt állni benne, és ez elégedettséggel tölt el. Hogy a nap végén azt mondhatom, ma is jó napom volt…

  16. Mi az aggódás? A hit és bizalom teljes hiánya.
    Az aggódás előrevisz az utamon? Ad valami pozitívumot az életemhez?Hát nem.
    Akkor mi értelme van? Semmi.
    Mit csinálok mikor aggódok? Rém-képeket találok ki.
    Hogy tudok teremteni? Ha az energiáimat oadaadom. (vagyis amire gondolok, amiről beszélek, amivel álmodok, annak adom az energiáimat)
    Mit csinálok mikor aggódok? Az energiáimmal megteremtem a nem kívánt helyzetet.
    Ilyen egyszerű.

    Nekem igy magyarázták egyszer el a pozitív gondolkodást. Kedves M. Éva (2009/12/29 at 04:59) a figyelmedbe ajánlom, mert a technikád bár elsőre nagyon jónak tűnik, de jobban belegondolva, nem sokkal jobb mint az folyamatos aggódás. A “mi a legrosszabb?” kérdéssel számtalan rémképet támasztasz az agyadban…hogy is működik a teremtés, meg a ‘az valósul meg amire gondolunk’ …???
    Tehát:
    – Ne gondolj a Gellért-hegyre
    Mi jut elsőre az eszedbe? Naná, hogy a Gellért-hegy és sokáig, órákig, napokig, hetekig tart míg ki tudod törölni az agyadból a képét és komoly kűzdelmet folytatsz ezért.
    – Gondolj a János-hegyre
    No, eszedbe jutott a Gellért-hegy?
    🙂 Ilyen egyszerű.

  17. Vidi Rita
    2009/12/29 at 05:10

    Kedves Rita!
    Kedvenc mondásaim egyike:
    “Nincs az a rossz, ami ne hozna a kezében valami ajándékot.”
    Napi kérdésem, hogy milyen ajándékot kapok ma? Kemény helyzeteknél, pedig, hogy mi a mondanivalója, mi a tanulsága, mit tudok a javamra, a fejlődésemre fordítani belőle. Ugye mennyivel jobb ezzel kezdeni a napot, mint azzal, hogy mi a legrosszabb ami ma történhet velem?
    Most gyógyultam ki a rákból. Vajon sikerült volna, ha azt kérdezem minden reggel magamtól hogy mi a legrosszabb ami ma velem történhet…. mert erre a válasz az, hogy miután hagyom, hogy betegségem mellett az orvosok is agyon mérgeznek, meghalok…. Vajon ezzel a napi gondolattal meg lehetett volna gyógyulni?
    Nem hiszem 🙂
    Igy utólag azt kell, hogy mondjam, ennél nagyobb ajándékot, mint a betegségem nem igen kaphattam volna. Rákényszerített számtalan hosszú évek óta görgetett probléma megoldására. Megújult, letisztult az életem. Új úton járok…. a betegségem nékül ezeket soha se léptem volna meg 🙂

  18. Zsuzsanna, ez fantasztikus eredmény, gratulálok!
    Neked gratulálok, mert ezt te csináltad!
    Ha nem titok, elárulod nekünk, hogy a gondolkodásmódon kívül esetleg mi segített még? Azt tapasztaltam, hogy sokan olvassák olyanok az oldalt, akik hozzád hasonlóan, egy (vagy több) súlyos betegség révén ismerték fel, hogy mennyire fontos a tudatosság, és mennyire fontos valamilyen új utat keresni az életünk számára. Olyan új utat, ami tényleg visz is valahova.

    Hátha éppen most a betegséggel küzdőknek is segítene!

  19. Köszönöm 🙂

    „ gondolkodásmódon kívül esetleg mi segített még?”…. a gondolkodás, a tudat, az a dolgok alfája és omegája, ami ezen kívül még van, az csak mankó az úton….bár tagadhatatlan, hogy sokszor jó, ha van mire támaszkodnunk.

    De nézzük, hogy így visszatekintve milyen utat is jártam be és ha ezzel, csak egyetlen embernek is tudok segíteni, már megérte 🙂

    1. Tudatosítása annak, hogy a betegségemről (szegénységemről, magányomról stb) nem a társadalom meg a körülmények, se a DNS nem tehetnek, hanem az eddigi viszonyom a világhoz, a gondolkodásom, a tetteim vezettek ide….és ebből nem tud senki engem kiemelni, se a híres orvos „tudomány”, se egy partner….senki, csak ÉN!

    2. Erős vállalás.: Meggyógyítom magam és ezért mindent, de MINDENT hajlandó vagyok megtenni, mert bizony lehet, hogy költözni, válni kell, de a régi berögzült gondolkodás mintákat mindenképpen ki kell dobni, az eddig fájó-örömmel nyalogatott sebeket is el kell engedni, a biztonságot adó, belénk rögzült „tudom” mintákat is el kell engedni…….

    3. Nagytakarítás a lakásban, a napi élettérben.
    Ki kell takarítani, ki- és lemosni mindent, átszellőztetni, és hagyni, hogy átjárja a fény, a levegő. Ha lehet, megújítani a lakást, átrendezni és főleg kidobálni mindent ami nem szükséges, törött, elromlott, ami „majd jó lesz még valamire”. És még egy fontos dolog: Az ajándékba kapott tárgyak a másik (az ajándékozó) AKTUÁLIS ! érzelmeit közvetíti nekünk. Nekem az exem csodálatos szerelmes leveleit kellett kidobálnom, mert érezhető gyűlölet hullámokat bocsátott ki. Tehát szívfájdalom nélkül, vagy akár azzal, de kíméletlen nagytakarításba kell kezdeni

    4. Nagytakarítás a testben
    Itt az ideje egy nagy tisztító kúrának. Lehet néhány naposat saját szorgalomból, de betegség esetén csakis szakemberrel! Nekem az igazán hiteles tisztítókúra az ayurvedikus pancsakarma, mert e mögött sok ezer év tapasztalata és „ember ismerete” van, tehát erről már nem fog kiderülni, mint annyi új felfedezésről, hogy mégse az évszázad szenzációja, sőt káros. Ez 2-3 hetes kúra, tisztítja a beleket, az egész emésztő traktust és egészen sejtszintű tisztításra képes a masszázsaival, sőt a tisztítással együtt gyógyít és feltölt….. de mindenki találja meg a neki valót. Valahol azt olvastam, hogy pl a kövérség az testi szinten azért alakul ki, mert sok „szemét” halmozódott fel (tartósító szerek, mesterséges ez-az, rosszkor fogyasztott táplálék, amit nem tudott megemészteni a szervezet, se eltávolítani) és ezeket, hogy ne okozzanak betegséget, zsírba ágyazza a szervezet… elgondolkodtató.

    5. Nagytakarítás a fejben
    Nem könnyű, de kezdjük a pozitív gondolkodás bevezetésével. Már leírtam, de most idemásolom, hogy hogyan működik a gondolkodás:
    „- Ne gondolj a Gellért-hegyre.
    Mi jut elsőre az eszedbe? Naná, hogy a Gellért-hegy és sokáig, órákig, napokig, hetekig tart míg ki tudod törölni az agyadból a képét és komoly küzdelmet folytatsz ezért.
    – Gondolj a János-hegyre.
    No, eszedbe jutott a Gellért-hegy?”
    Ilyen egyszerű a dolog és ha sikerül, akkor soha többé az eddig állandóan ismételt megerősítés, hogy „ Nem vagyok beteg!

    6. Nagytakarítás a napirendben
    Legtöbbünk hajszolja egyik napot a másik után és soha se képes utolérni magát. Milyen jó lenne, ha néhány napra, hónapra leállna a világ és csak én tevékenykedhetnék…. Hányan gondoljuk ezt 🙂 Hááááát, akkor most állítsuk meg a világot.
    Én a papír-ceruza módszerben bízom, mert amit leírok, azt előtte jól meg kell gondolnom, megfogalmaznom, és ha már leírtam, akkor szemtől szembe látom. Tehát elő a papírral, ceruzával és egy hétig írjuk a napi programokat, lehetőleg mindent és részletesen, sőt jó, ha rögtön leírod, hogy mikor mit eszel, a legkisebb torkosságig.
    Most látod, hogy mit is művelsz magaddal.
    Egyenlőre dobáld ki belőle azt, amit könnyen ki tudsz dobni, meg azt amit kis nehézséggel… 🙂 és tegyél a helyére „csak neked jó” programokat. Legyél kicsit önző, meditálj, menj sétálni, jógázni, és felejtsd el, hogy ezekhez túl öreg, túl kövér, vagy túl beteg lennél és főleg azt, hogy nem lehet (maximum nem szabad, vagy nem szokták, de mindent lehet!!!).

    7. A tested kitisztítva, pozitívabban gondolkodsz és már törődsz magaddal (egy kicsit). Akkor most építsünk föl egy új napirendet, új étkezési szokásokat. Most megint az ayurveda sok ezer éves bölcsességével jövök, de ők olyan sokat tudnak az emberről, annyi tapasztalatot halmoztak föl és főleg olyan régi, hogy talán itt a legkisebb a hiba lehetőség. A neten találni ayurvedikus testtípus tesztet (http://www.natursziget.com/ajurvedikus-teszt) és étkezési ajánlásokat testtípusokként és még sok érdekességet, a napirendről, az ajánlott mozgásformákról stb, pl itt elég részletesebben olvashattok róla http://www.maharishi-ajurveda.hu/ayurveda/
    Egy idézet innen:
    „Az ajurvéda azt tartja, hogy minden betegség egy mélyebben levő ok következménye mely nem más, mint a belső egyensúly elvesztése. Az ajurvéda az egyensúly visszaállításával törődik, valamint segítséget nyújt egy egyensúlyban levő egészséges életstílus kialakításában.
    Az egészséges és egyensúlyban tartott élet a kulcsa a betegségek nélküli hosszú életnek.
    Az ajurvéda talán legfontosabb leckéje megtanítani azt, hogy az egészségünk csak rajtunk áll. Életünk minden napján, minden órájában választhatunk egészség és betegség között. Ha bölcsen választunk, a természet boldogsággal és egészséggel jutalmaz. Amikor rendszeresen helytelenül döntünk, a rendkívül bölcs természeti törvények megbetegítenek, mely során lehetőségünk nyílik hogy kipihenjük magunkat, és átgondoljuk döntéseinket.”
    De hangsúlyozom, hogy mindenki keresse meg a neki hitelest, mert itt is az a fontos, hogy mit gondolok róla.

    8. Akkor most jó lenne lebontania a gátakat amiket belénk neveltek, vagy mi építettük fel őket. A bölcsek azt tanítják, hogy sokkal-sokkal több mindent kaphatnánk az Univerzumtól, ha hagynánk, de mi görcsökkel, félelmekkel, rémképekkel, aggódásokkal, gátakkal akadályozzuk ezek beáramlását…… tehát le kell bontani a falakat. Gyurkó Zsoltnak van egy nagyon jó, ingyen letölthető meditációja a gazdagságért, de a meditáció gyakorlatilag a gazdagságot (és ez nem csak anyagi javakat jelenti) akadályozó gátak elengedéséről szól, http://spirit.hu/gazdagodj-iii-3-gyakorlat.html a Gazdagodj sorozat többi részét is ajánlom figyelmetekbe.

    9. Szembenézés az önmagunkról alkotott képpel és a velünk történt eseményekkel, vagyis, hogy ezeket minek minősítettük. Ehhez megint jól jön a papír-ceruza. A papírt osszuk két felébe és az egyik oszlopba írjuk a jó, a másik oszlopba a rossz dolgokat. Itt megint működik, hogy az íráshoz feltétlenül meg kell gondolni, pontosan fogalmazni amit le akarunk írni….. ez rögtön elindít egy folyamatot, amivel újragondoljuk az adott eseményt, tulajdonságot. Ezt az írást ajánlott sokáig folytatni, majd eltenni és újra elővenni, a dolgokat újragondolni. Ez valahogy úgy működik, hogy most leírom, hogy Lacit útálom (mert elhagyott 2 éve és az akkor nagyon fájt és még mindig tartogatom ezt a fájdalmat), aztán mennek a napok és újra és újra előjön ez és egyszer csak rájövök, hogy a kicsi-lányom nem lenne, ha Laci marad, mert ő már az új páromtól van és most sokkal boldogabb vagyok mint vele és …. És egyszer csak rájövök, hogy nem csak nem haragszom rá, hanem hálás vagyok, hogy elhagyott, mivel én még húztam volna akár évekig a dolgot. Ez a módszer sok mindenre működik, tehát az önértékelésre is. Ha jól csináljuk, akkor hamarost kiderül, hogy nem is vagyunk olyan szerencsétlenek, sikertelenek, két ballábasok és boldogtalanok mint gondoltuk eddig.

    Amit eddig leírtam az mindenkinek szól, nem csak betegeknek, ezekkel a módszerekkel „karbantartható” az életünk.

    10. Most az következik, hogy értsük meg a betegségünk üzenetét. Azt mondják, hogy a betegség a lélek nyelve…….. de ez annyira egyénre szabott és annyira sokrétű, hogy nem is tudom leírni. Csak azt tudom javasolni, hogy ki-ki keressen magának egy gyógyítót aki fogja a kezét ezen az egyáltalán nem könnyű úton. Ami még fontos, hogy mindenki olyan gyógyítót talál amilyet „érdemel”, vagyis ha nem sikerül a gyógyulás, akkor az nem a gyógyító hibája.

    Kissé hosszúra sikerült, de remélem tudok vele segíteni.

  20. Egy nagyon fontos dolgot kihagytam…… meg kell találni az ős-bizalmat, vagy inkább újra kell találni.
    Ez az ős-bizalom nem más, mint a sejt szintű tudása annak, hogy semmi más nem történik velünk, csak az ami a mi fejlődésünket szolgálja, csak az ami az utunkon segít előrébb jutni. Minden ami velünk történik, az értünk van. Az, hogy egy dolog jó, vagy rossz, ezeket a cimkéket csak mi aggatjuk rájuk.

  21. Így tartja a legtöbb vallás is.
    “Minden ami velünk történik, az értünk van. Az, hogy egy dolog jó, vagy rossz, ezeket a cimkéket csak mi aggatjuk rájuk.”
    Hozzáteszem, vannak azért dolgok amelyekben nehéz lenne jót találni: egy szeretett ember betegsége, halála. Ezeket meg kell tanulni elfogadni.

  22. lilakávé
    2010/08/05 at 06:36

    A halál az csak neked nehéz, mert te veszítesz. Aki elmegy az …. kivéve a materiális világszemléletet…. jobb helyre kerül, más dimenzióba, olyan helyre ahol már nincsenek nehézségek. Vallása, magyarázata válogatja, de mégis mind egységesen arra tanít, hogy a halál csak a földi létnek a végét jelenti.
    És ki ne örülne, ha a szerette jobb helyre, jobb körülmények közé kerül?
    A nekem igazán tetsző magyarázat így hangzik: Isten, a Teremtő, mikor látta, hogy az emberek, hogy elfáradtak az anyagi világban örök életet élve, megajándékozta őket a halállal. Igy az aki sok fáradtságot, nehézséget élt meg itt a földi létsíkon, elmehet pihenni, energiával feltöltődni. Ehhez pedig le kell tennie a testét. Vagy inkább … leteheti a testét. 🙂

Comments are closed.