Nem tagadom, a napokban elég sok, űrben játszódó film fordult meg a DVD lejátszónkban, többek között a Star Trek egy-két régi epizódja, és a Csillagok háborúja, kitudja hányadik részei. A harmadik körnél – a filmek sorban következnek egymás után, megállás nélkül, akár napokon keresztül, ahogyan az a kisgyermekes családoknál bevett szokás – arra figyeltem fel, hogy minden epizódban elhangzik a „Minden energiát az elülső védőpajzsokra!” parancs a kapitányok szájából. Akármelyik monumentális szériáról beszélünk is, ez a mondat tuti, hogy legalább egyszer elhangzik epizódonként!

Amikor a jófiúk tűzharcba keverednek egy ellenséges csillagrombolóval, akkor mindig az a legfontosabb, hogy a szemből jövő támadásokat kivédjék, többek között azért, hogy vissza tudjanak támadni, de legalább valahogyan reagálni tudjanak.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Mi köze ennek a cseppet sem nőies témának a HősNőkhöz?

Ha értek már támadások, akkor sejted, igaz? 🙂

Amikor rendszeresen találkozunk embertársainkkal, akár nagy tömegben, akár csak néhányukkal, akkor bizony előfordulhat, hogy „betámadnak” bennünket valamivel:

  • beszólnak
  • leszólnak
  • ránkszólnak
  • vagy épp látványosan és direkt, keresztülnéznek rajtunk
  • provokálnak szavakkal, vagy tettekkel

Ha támadás ér bennünket, akkor nagyon sok mindentől függhet, hogy hogyan reagálunk:

  • az alapbeállítottságunktól, ami a harciastól a végtelenül visszahúzódóig bármi lehet
  • az uralkodó alaphangulatunktól, ami a vidámtól a levertig bármi lehet
  • az aktuális energiaszintünktől
  • a támadás váratlanságától, vagy épp várható mivoltjától
  • a támadás intenzitásától és módjától
  • a támadó személyétől
  • a támadásokkal kapcsolatos rutinunktól (bizony, ebben is rutint lehet szerezni sajnos)
  • az irracionalitásra való hajlamunktól (lehet, hogy a fentiek függvénye ellenére épp másképp reagálsz, mint mondjuk amit a józan eszed diktálna)

Milyen védőpajzsaink vannak?

  • Elsődleges védőpajzsunk az arcunk,
  • a hangunk
  • a testünk
  • az elménk
  • és az energiaszintünk.

Védekezést eszközölhetünk úgy, hogy az arcunk pókerarccá dermed, a hangunk nem gyengül el, nem remeg, a testünk pedig olyan tartásba igazodik, ami higgadtságot, nyugalmat, sugároz, és közben az energia lerablását is megakadályozza. Például, egy nagyon híres orosz természetgyógyásztól, Volkov doktortól tudtam meg egy jó pár éve, hogy minden, ami keresztbe van (karunk, lábunk), az védi az auránkat. Persze nem csak a támadástól, hanem kimondottan a növekedést is megakadályozza, de amikor támadnak minket, akkor pont nem akarunk szerintem aurát növelni és fényesíteni ;). Persze a profiknak ez is sikerülhet!

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Például jól működhet, ha egyenes háttal, fejet felszegve, de a karunkat magunk előtt összefonva várjuk, míg véget ér az „áldás”.

Ugyanakkor, a védőpajzsok felhúzása mellett, két nagyon fontos dologra célszerű azonnal odafigyelni. Az első az, hogy bárki és bármilyen indokkal is bánt minket, érdemes azonnal egy végkimenetelt vizualizálni magunkban. Ez meghatározza a reakciónk típusát és intenzitását. Nyilván, mikor egy űrhajó egy csillagrombolóval szembesül, akkor sem várják meg, míg a csillagromboló eldönti, hogy mi legyen a végkimenetel. Természetesen az első döntést bármikor felül lehet írni, de akkor is, nagyjából már eleve tudnunk és döntenünk kell, hogy meddig engedjük „elfajulni” a dolgot.

A második fontos tényező, amire neked kell koncentrálnod, az az, hogy a támadód, akár milyen indokból is lendül bele, jónak hiszi magát, hozzád képest. Tehát szerinte erkölcsileg alul vagy maradva. Te a rosszfiúk bandájában játszol az ő olvasatában (azért nem a rosszlányok „kategóriát” használtam, mert ennek kissé túlzottan szexuális jelentéstartalma van már…), és számára teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, mert szerinte mindenképpen neki.

Ugyanakkor itt van a helyzet megoldásának a kulcsa: el kell döntened, hogy mennyire áll közel hozzád az illető, illetve a sorsodra mennyire van hatással (nyilván a főnökkel vigyázni érdemes, ha a viszonyotok ezt kívánja).

Ha hozzád közel álló illetőről van szó, és a támadása derült égből villámcsapás színvonalú, akkor az támadás pillanatnyi alábbhagyásakor érdemes a következő kérdést feltenni: Mi bőszített fel ennyire?

A kérdés csak akkor hatásos, ha valóban őszintén szívedből jön, ha valóban érdekel! Arra kell gondolnod, hogy most aztán tényleg kihozta valami a sodrából, és tényleg ki akarja adni magából, és lehet, hogy éppen rosszkor vagy rossz helyen, és valószínűleg ez az egész nem neked szól, hanem valami másnak, csak az illető nincs olyan szinten, hogy ezt kezelni tudja.

Az őszinte érdeklődés kizökkenti az illetőt a mantrából, amibe lehet, hogy órákon keresztül lovalta bele magát. Az érdeklődésed nem harcot, hanem kooperációt eredményez, és megkaphatja tőled, amire vágyott: ő kerül a középpontba. Vigyázz, hogy még véletlenül se legyél lekezelő, vagy rafináltnak tűnő. Szerintem sokszor találkoztál már azzal a kósza gondolattal a fejedben, hogy: Na, ennek vajon mi a baja? Tehát simán el tudom képzelni, hogy őszintén tudj érdeklődni az illető problémája iránt.

A „Mi bőszített fel ennyire?” kérdésre, bármi is a válasz, a helyzet fölé helyez téged. Akármit kaphatsz erre vissza – még több dühöt, még több szidalmat, vagy akár csendes döbbenetet, lehiggadást (igen, ez lenne a cél) -, de nagy valószínűséggel az illető észbe kap, és emberi hangnemre vált. Ekkor ezt kell szinten tartani, és ha lehet, kibeszélni a dolgot, jó alaposan. Érdeklődj őszintén, és választ kapsz!

Ha hozzád nem közel álló illetőről van szó – mondjuk egy vadidegen rád támad, mert egy évvel idősebb nálad, és nem adod át a helyed a buszon (láttam már ilyet!) – akkor fontos tudnod, hogy valószínűleg mindketten veszítetek ebben a harcban. Mert ez harc. Ha nem reagálsz, vagy megpróbálsz barátságos lenni – ez nagyon nehéz -, akkor a további könnyen előforduló sértések miatt (mert ebben az esetben miért is akarna együttműködni veled az illető? Mindenképp bele akar kötni valakibe…) súlyosan sérülhet az önbecsülésed, mivel úgy vagyunk kondicionálva, hogy még mindig többet számít a lelkünknek, amit mások mondanak, mint amit mi mondunk magunknak.

A vadidegenektől elszenvedett támadásoknál az a legfontosabb, hogy az önbecsülésünk ne sérüljön, de rzzel együtt meg kell próbálni együttműködni. Na, nem kell kitenni a lelkedet is, elég éppen, hogy csak nem-visszatámadni. Ha olyan típus vagy, mint Teréz Anya, akkor nyilván tartani fogod magad a formádhoz, könnyen barátságos leszel. Ha olyan típus vagy, mint Xéna, akkor meg már egy sanda pillantásra lekaratézod az illetőt, de legalábbis harciasan próbálsz majd együttműködni. Lehet, hogy átadod a helyet, de utána föléállsz és osztod neki az észt egész úton 😉 (Ilyet is láttam már :)).

Ebben az esetben viszont – vadidegen kontra te –  elég EGYSZER megpróbálni a barátságosságot, ha arra is támadást kapsz vissza, akkor könyveld el, hogy egy idiótával hozott össze a sorsod, és próbálj inkább kitérni, kilépni a játszmából!

A közeli ismerőssel való közelharcnál egymás után többször is megpróbálhatod a kedvességet, lehet, hogy az első még nem hozza meg a kívánt hatást, lehet, hogy csak másodszorra, harmadszorra érnek célt a fáradozásaid.

Ezekben a helyzetekben nagyon észen kell lenni, ami azért is nehéz, mert rengeteg érzelem kapcsol be: félelem, ijedtség, izgatottság, utálat, stb. Ilyenkor a legnehezebb észen lenni, tudom én! De próbáld lemodellezni az utóbbi idők hasonló eseteit, és azt is, amikor te támadtál neki valakinek, és annak az illetőnek kellett minden energiáját az elülső pajzsokra összpontosítania. Így begyakorolhatod a támadások elleni védekezés készségét, hiszen a csillagromboló űrhajók kapitányai sem élesben találkoznak először ellenséggel :).

A gazdagság receptje

7 thoughts on “Minden energiát az elülső védőpajzsokra!”

  1. Tapasztalataim szerint ha egy dühös embert megkérdezel, miért olyan dühös, akkor még mérgesebb lesz, és felső hangon közli, hogy ő bizony tök nyugodt…

  2. Köszi Rita, ez nekem nagyon tanulságos volt. Velem eddig egyszer történt ilyen eset, hogy “letámadtak”. Jó egy évvel ezelőtt a szomszédasszonyom fél óráig ordibált velem, mindennek elmondott. Én meg csak álltam, meg sem tudtam szólalni. Utána még hónapokig féltem tőle. Nem tudom, most hogyan reagálnék, talán már nem így, de még van mit tanulnom. Kár, hogy nem előbb találtam rá az oldaladra.

  3. Nekem volt “szerencsém” egy ilyen támadásban,/munkahelyen történt/ szerintem nem volt jogos, de én úgy reagáltam hogy tovább adtam, fölfelé a fönökömnek, ez persze furcsa szituáció volt, mert egy olyan tulajdonságom jött elő amiről én se tudtam, de ez annyira ösztönös volt,/ egyfajta védekező mechanizmus / . A tanulság ebből annyi, hogy nagyon nehéz megtartani az embernek az önbecsülését, ha egyszer ki van szolgáltatva olyan embereknek akik hatalmat kaptak, de nem tudnak vele bánni, visszaélnek vele.
    Ez lehetne egy következő téma, mert szerintem a mai világban a munkahelyi kiszolgáltatottság elég sok embert érint, akik csak tűrnek és nem mernek lépni.

  4. Kedves Rita!
    Ez a Védôpajzs megint rendkívül tanulságos volt. ( Bár most épp nem arra gondolok, hogy bizony, bizony, az én fiaim sem hiába nézték cca. 10 éven át(!!)ezerszer újra és újra a Star Warst és a Gyûrûk urát – ez utóbbi összes könyvét a legkisebb még vagy háromszor el is olvasta háromféle nyelven…)Szintén az Erô legyen veled és más örökbecsû axiómák.

    Hanem arra gondolok, hogy ebbôl a bejegyzésbôl mostanában én és összes családtagom naponta fog profitálni!. Màr küldöm is tovább nekik, hadd legyen könnyebb és gazdagabb az életük egy ilyen jó tanáccsal!
    Köszönjük!
    Jó pihenést – és ne felejtsétek el a Múzeumok Èjszakáját!!
    Szeretettel: Mirrrcike

  5. Kedves Rita ! Nagyon tanulságos a cikk ! Nemrégiben én is álltam kábán, és nem tudtam “mi vaaan??” . Ugyan Teréz anya típus vagyok, de visszaszóltam egy idő után, bár tudtam, ez csak olaj a tűzre, mert nem tudott az illető mit mondani a megcáfolhatatlan érveimre, innentől hisztériás rohamot kapott ! De most nem is ez az érdekes, hanem miközben olvastam a cikkedet, és a “mi bőszített fel ennyire?” kérdést, eszembe ötlött, mit lépjünk, ha az illető azt válaszolja: “te!!” Előre is köszönöm tanácsod, Nóra

  6. Nóra, ha azt kapod válaszul, hogy “TE”, akkor hidd el, nincs miről beszélni. Én, a magam módján az ilyen esetekben valószínűleg odamondanám: ja, az a te problémád, nem az enyém. És elsasszéznék szépen 🙂

    Attól, hogy valakinek velünk van baja, ráadásul ezt csak fejhangon tudja közölni, az még nem biztos, hogy a mi problémánk. Valószínűleg a hiba az illető készülékében van, a legtöbb, amit megtehetünk, hogy jó szándékúan állunk a dologhoz első lépésben.

    Mindig az illetővel való kapcsolatunk alapján kell mérlegelni, hogy meddig akarunk elmenni.
    Nyilván máshogy viszonyulunk a legjobb barátnőnk hisztirohamához, vagy a férjünk idegbajához, meg egészen másképp reagálunk egy munkahelyi konfliktusra. Ez utóbbinál lehet a karmokat erősíteni 😉

    Volt olyan ordítozásba torkolló munkahelyi veszekedésem – nekem támadtak, én meg nem hagytam magam – amikor kiderült, hogy abszolúte félreértésről van szó, az illető rossz infót kapott, felment az agyvize – hajlamos volt ilyesmire… Az eset után két napig kerültük egymást, aztán meghívott egy kávéra, és én azonnal elfogadtam. Ráadásul nem is volt bennem harag, ismertem, hogy milyen a habitusa, tudtam, hogy valószínűleg nem a személyemnek szól a dolog, hanem egyrészt ered belőle magából, meg leginkább valamilyen szituációról van itt szó, csak épp ordítva nem tudta elmondani, hogy mi az…

    Kettőnk közül neki esett rosszabbul az eset.

    Egyébként én hajlamos vagyok a dacra, a régi veszekedések mind ide vezethetők vissza, hiszen nekem nem volt gond egy jóízű ordibálás.

    Azóta persze változtam, az ilyenek szőrén-szálán eltűntek az életemből, igazság szerint ideges is évente kétszer vagyok maximum. Persze a körülmények is változtak, meg a körülöttem lévő emberek is.

  7. Kedves Rita, köszönöm a segítséget, és a hosszú választ… igen, mint kiderült, valóban nem velem volt baja a hölgynek. Nekem viszont annyira fájt a többszöri embertelen, megalázó (ok nélkü) bánásmódja, hogy úgy döntöttem, 9 hónap elég volt !! Szinte mindennapos migrénes rohamaim lettek, magas vérnyomásom, magas koleszt.szintem, állandó gyomorfájás, a lábamban csonthártyagyull., és sorolhatnám, ez mind a stressz következménye. Így hát gondoltam egy nagyot, és világválság ide vagy oda, úgy gondolom, én többet érek ennél a bánásmódnál, és a gyerekeimnek egy egészséges dolgozó anyára van szükségük, nem egy beteg roncsra , felmondtam. (külföldön dolgozom, mint beteggondozó, és itt, mint mindenes, bár van diplomám, de az otthoni bankoknak ez nem elég :-))…mármint a diploma…. A munka nem szégyen, de a megaláztatást úgy gondolom, nem kell eltűrnöm!) Amúgy számomra is meglepő a bátorságom, úgy látszik öregségemre lassan kikupálódom… :-)) Sokat köszönhetek a Ti oldalaitoknak is (Ida),és máris jobban érzem magam a bőrömben, újult erővel erővel keresek olyan helyeket, mint az előzőek voltak, és igyekszem csak annyit megalkudni, amennyit nagyon muszáj. (A megalkuvás is jó téma lehet egyszer az oldaladon…)
    Köszönöm, hogy mindezt leírhattam Neked, még ha elég személyes is, és másnak nem szolgál a mostani történet tanulságul. Várom a további cikkeidet, szép hétvégét kívánok !

Comments are closed.