A barátság világnapja 07. 30.
A gazdagság receptje

Július 30-a a barátság világnapja. Egy idézettel futnék neki a mai irományomnak.

“A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit – egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”

Mondja Müller Péter.

Persze, mint mindennel, ezzel is tudnék vitatkozni. Hiszen, mi van a férfi és nő közötti barátságokkal? Ahol sokszor előfordul, hogy az egyik többet érez, mint a másik?

Na, de most ebbe ne menjünk bele, ez egy másik téma lesz. 😊

Müller Péter a fenti gondolatával a való igaz, szinte szimbiózisban lévő igaz barátságokról beszél.

Hogy van-e ilyen?

Hát persze!

Azt mondják, hogy az életben vannak sorsszerű találkozások. Ebben (is) hiszek.

Biztos vagyok benne, hogy sokatokkal előfordult már, hogy olyan emberrel kötöttetek barátságot, aki mélyebb szinten van, mint a többiek. Amikor pár szó után azt érzed, hogy ezt a valakit 1000 éve ismered?

De felmerül a kérdés, kit hívunk barátnak?

Aki ott van melletted minden jóban és rosszban? Aki támogat, vagy épp összeszid, ha arról van szó? Akinek kiöntheted a lelked? Aki megvéd minden rossztól?

Részben igen.

Szerintem a barát-érzés egy nagyon komplex dolog. Olyan érzelmeket képes megmozgatni egy jó barátság, mint egy vér szerinti testvéri kapcsolat.

Egy barátnak alapvetőlegesen “rendelkeznie kell” a fent említett jegyekkel.

Egy igaz barát lát Téged. A Lelked, az elfojtott könnyeidet, az eltitkold örömödet. Aki majdnem úgy lát téged, ahogyan Te magadat.

És akkor jön a nagy kérdés: Miért van ilyen sok magányos barátok nélküli ember a Földön?

Azért, mert félnek. Félnek ismerkedni, és nehezen tudnak bízni. Az emberiség, beleértve minden embert, óvatos lett. Óvatosan közeledünk, mindenhol a jeleket keressük, próbálunk hamar rájönni a másik fél szándékaira velünk kapcsolatosan.

Az óvatosság pedig nem mindig hasznos dolog. Úgy állunk hozzá a másikhoz, hogy “biztos akar valamit, azért akar velem barátkozni”. Ez az érzés pedig olyan erős tud lenni, hogy ennek köszönhetően ki tud alakulni ugyan egy barátság, de ez csak a tipikus érdek barátság. Csak a felszínt kaparják.

Ezek azok a barátságok, amik képesek egy nyári szünet alatt véget érni, mert nem tudtak beszélni a felek egymással minden nap.

Számomra a legrondább barátság az álbarátság. Biztosan ismertek olyan lányokat és fiúkat, akik, hű de nagy barátok, egymás háta mögött pedig kígyót békát mondanak egymásra. A tipikus pár hetes “öri-bari szindróma”. Ez a 21. század egyik nagy betegsége.

A vetítés

A rémisztő az benne, hogy már az egészen fiatalok képesek egy ilyen nagyon erős, rossz érzést megélni, sőt ezzel együtt élni. Furcsa, hogy manapság az őszinteséget oktatni kell! Lásd Szabó Péter és még lehetne sorolni azokat az embereket, akik nap, mint nap erről beszélnek.

Tedd fel magadnak a kérdést: Szeretnél barátokat? Képes vagy őszinte lenni magaddal és a barátoddal? Mit vársz egy baráttól? Mit vársz a barátságtól? Mit vársz magadtól a barátságban?

Az ember társas lény. Ezt már általános iskolában belénk nyomják. És tényleg így van. Az ember tud egyedül lenni, de sokáig a magányt senki sem tudja elviselni.

Az élet gyakran a legnagyobb sötétségben mutatja a fényt, egy igaz barátot. Aki felkarol a mélyből. Akinek nem kell mondania semmit, mert lát téged. Látja, ahogyan érzel. Aki ott van. Ott és akkor.

Amikor nincsenek kérdések, csak megragadja a kezed és azt mondja: itt vagyok Neked!

Ha ismersz olyan embert, akiről tudod, hogy nincs senkije, vedd fel vele a kapcsolatot!

Ne csak a Youtube és Facebook videók által töltsd fel a szeretet raktárod, hanem mozdulj! Bátran! Mert egy dologtól sosem szabad félni: a szeretettől.

Ma pedig hálát adok annak a néhány igaz barátomnak, akik annak látnak, aki vagyok! A mai nap menj és mondd el a barátodnak vagy igaz barátodnak, hogy mennyire hálás vagy neki, hogy boldog vagy a tudattól, hogy Ti vagytok egymásnak!

Kis dolognak tűnik a hála, pedig lassan kezd kiveszni az emberekből. Légy Te, aki elkezdi megfordítani a dolgokat, hiszen a hála érzése vírusszerűen képes terjedni és a lehető legjobbat tudja kihozni az emberekből!

Éljenek a barátok, a barátságok, a találkozások!

Zsófi

 

Vélemény, hozzászólás?