Ahhoz, hogy egészséges önértékelésű és kiegyensúlyozott felnőtt váljék gyermekeinkből, már nevelésük során segítenünk kell őket ebben. Ha gyermekkorban nem alakul ki a megfelelő önbecsülésük, sokkal nehezebb lesz felnőtt korban pótolni és nagyfokú hátránnyal indulnak az élet nevű hadszíntérre. Pár jó tanáccsal próbálunk segíteni ebben:
- Biztos háttér!
Ahogy a növénynek, úgy az embernek is szüksége van gyökerekre. A gyökér a mi esetünkben maga a család, a családunk múltja és a környezet, amiben élünk. Őrizzük a hagyományokat és meséljünk a régi családtagokról, történetekről és a családfánkról. A hovatartozás érzése olyan biztos érzelmi alapot ad egy gyermeknek, amire bátran lehet akár egy életet is építeni.
- Érezze, hogy fontos!
Mindig hallgassuk meg türelmesen és adjunk a véleményére. Kezeljük egyenrangú családtagként éreztessük vele, hogy fontos része családunknak és számít a véleménye.
- Támogató szeretet!
Biztosítsuk a feltétel nélküli szeretetünkről és becsüljük meg őt. Tudnia kell, hogy szeretetünk van és mindig is lesz, nem kell azt kiérdemelnie.
- Pozitív történetek!
Már kisgyermekkorban törekedjünk arra, hogy megalapozzuk gyermekünk önbecsülését. Meséljünk neki pozitív történeteket, meséket, úgynevezett sikersztorikat, ahonnan erőt meríthet, bátorságot gyűjthet és reményt kaphat arra, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát.
- Példakép keresés!
Segítsünk példaképet vagy példaképeket találni. Lehet szülő, vagy nagyszülő, esetleg nagyobb testvér. De lehet akár sportoló, vagy mesehős is, lényeg, hogy pozitív személyiség legyen és segítsük őt a pozitív tulajdonságok felfedezésében.
- Kedvenc elfoglaltság!
Segítsük megtalálni gyermekünknek azokat a tevékenységeket, amelyekben kedvét leli és igazán szeret vele foglalkozni. Lehet ez kedvenc tantárgy, hobby, művészet, zene vagy sport.
Támogassuk őt ennek gyakorlásában, segítsük kialakítani a megfelelő feltételeket. Lehetséges, hogy ezáltal az élethivatását is megtalálja, miközben sok kellemes órát tölthetünk együtt.
- Megfelelő elvárások!
Soha ne támasszunk elérhetetlen követelményeket gyermekünkkel szemben, ne arról szóljon az élete, hogy mit nem tud megcsinálni. Viszont segítsünk megfelelő nehézségű, reális célokat kitűzni maga elé és segítsük, hogy felfedezze a fantasztikus érzést, mikor elérte azokat.
- A siker íze!
Tanítsuk meg a helyén kezelni a sikert. Ne hagyjuk, hogy „elszálljon”, de lássa, hogy a jól végzett munkának meg van az eredménye.
- A kudarc kezelése!
Tanítsuk meg kezelni az átmeneti sikertelenséget, az esetleges kudarcot és támogassuk szeretetünkkel őket az adott helyzetben. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmüket, hogy a negatív tapasztalat is tapasztalat és tanulnunk kell a hibáinkból, hogy a javunkra fordíthassuk őket.
- Nincs egyedül!
Támogatnunk kell társas kapcsolataikban. El kell fogadnunk a barátait és a párkapcsolati próbálkozásaikat. Nap, mint nap biztosítanunk kell őket, hogy szeretjük és mellette állunk jóban és rosszban, hogy soha nincs egyedül és hozzánk fordulhat, bármi történjék is.
A teljesség igénye nélkül szerettünk volna egy kis segítséget adni, hogy gyermekünk önbecsülését könnyebb legyen kialakítani, reméljük sikerrel. Ha csak pár dolog használható lesz a hétköznapokban, már nem volt hiába.