Moziban voltunk a hétvégén és megnéztük a gyerekekkel az Up! című legújabb Pixar mozit. Volt benne egy szuper gondolat, amit nagyjából így lehetne megfogalmazni: a kaland valójában nem az, amit kiszínezel magadnak, amiről álmodozol, hanem maga az egész életed, minden színével, ízével történésével maga a nagybetűs KALAND.

Ha úgy érzed, az életed unalmas és egysíkú, gondolj bele, hányféle szempontból tudjuk értékelni ugyanazt a dolgot: mondjuk az autódat, amivel hazahoztátok az első gyermekedet a kórházból, amivel elmentetek nyaralni, és ami megvédett titeket az esőtől egy kirándulás alkalmával, te egészen másként értékeled, mint a használtatókereskedő, akinek el szeretnéd adni. Számodra eszmei értéke is van az autónak, élmények fűződnek hozzá, míg a kereskedő azt nézi, hol lehetne lealkudni az árból.

Pont így értékeli a sok ember a saját életét is, csak éppen ő a kereskedő… Mintha egy listán pipálná ki, mi minden nem valósult meg az életében, milyen eredményeket nem sikerült elérnie, milyen részek hiányoznak még az életéből, amik szerinte értékesebbé tehetnék azt.

Miközben ott a sok eszmei érték: a családja, a gyerekei, azok az eredmények, amiket már sikerült elérni, azok az élmények, amiket sikerült átélni, azok a tapasztalatok, amiket sikerült megszerezni… De ezeket teljesen elfelejti, amikor értékelni kell.

Pedig hány olyan apró, talán jelentéktelennek tűnő esemény van az életben, ami tele van tanulsággal, értékekkel és izgalommal. Elég csak azt megnézni, ahogy a gyerekeid cseperednek, okosodnak napról napra, ahogyan változnak, nyílik bennük az értelem, majd ahogy fokozatosan felnőtté cseperednek – minden korszakuk rejt kalandokat és tanulnivalókat is a számodra. Velük újra felismerheted az élet egyszerű összefüggéseit és megláthatod, mi miből következik.

Vagy nézd meg a mindennapok apró történéseit! Sokszor az olyan bosszantó dolgokból, mint a sorban állás, vagy a dugóban való várakozás is sokat tanulhatunk. Pár éve például, amikor még alkalmazottként autóval jártam munkába, a dugóban összeismerkedtem egy nagyon kedves koldussal, aki immáron 7 éve ugyanabban a kereszteződésben dolgozik. Példakép ő a számomra, mert mindig mosolygósan köszönti az autósokat, és nem csak ugyanazt a sablonszöveget mondja el, hanem apró szívességeket is tesz a sofőröknek (pl. megrendelésre napilapokat is hoz, így nem kell a kocsiból kiszállni újságot venni), mindenkivel beszélget, kapcsolatokat épít – a mai napig, ha arra járok, mindig veszek tőle valami apróságot. Őt biztosan nem ismertem volna meg, ha nem kellett volna minden reggel negyed órát állnom annál a lámpánál.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

De hány és hány élményem kötődik unalmas napokhoz, amikor nem csináltam az égvilágon semmi érdekeset, mégis megmaradt bennem annak a napnak a hangulata és tanulsága, pedig semmi különöset nem csináltam. Számtalan érdekes embert és történetet ismertem meg a postán való sorban állás közben vagy a buszon utazva is (a legérdekesebb embereket azalatt a 2 év alatt ismertem meg, amikor diákként sokat vonatoztam).

Az élet önmagában is egy kaland, csak az a kérdés, hogy hajlandó vagy-e ezt észrevenni. Hajlandó vagy? 🙂

Légy te is kreatívabb!

5 thoughts on “Az életed kalandregény”

  1. Én megtoldanám azt a kérdést, hogy hajlandó vagy-e észrevenni. A tapasztalataim alapján ez úgy helyes, hogy “Hajlandó vagy-e olyan változtatásokat eszközölni magadon, hogy képes legyél észrevenni?”
    Ha valaki energetikailag le van merülve, tele van blokkokkal a meridiánjain, akkor szerintem nagyon meg kell magát erőszakolnia, hogy észrevegye az élet színeit. Viszont ha foglalkozik ezekkel a problémákkal és megoldja őket, akkor már minden további nélkül menni fog neki az észrevevés.

  2. Végre! Végre! Végre!
    Örülök, hogy szóbakerült ez a kérdés. Megmondom őszintén, a környezetem mindig kicsit hülyének néz, ha ezzel a szemlélettel közelítem életem gondjait, történéseit. Sokan vannak, akik az életet véresen komoly küzdelemnek tekintik, amiben harcolni kell a javakért, bele illik fáradni és sajnáltatni trendi magunkat. Pedig mennyivel könnyebb, ha kalandként fogom fel a hétköznapokat. Teszem a dolgomat, de örömmel és kedvvel, hisz így “megtörténnek” a dolgok és nem elszenvedem őket. És persze, mindegyikből tanulhatunk.
    Örülök, hogy más is gondolkodik így.

  3. Csatlakozom Mártihoz! Örülök hogy fölhoztuk ezt a témát! Az életem 18 éves korom körül a feje tetején állt, minden összejött ami csak összejöhetett egyszerrre. Azt sem tudtam hogy kezdjek neki, nagy feladatnak láttam és görcsöltem. Aztán miután már teljesen kikészültem és depressziós lettem. Nagyon lassan és tudatosan elkezdtem észrevenni az apró örömöket. Pár hónapon belül kitisztult minden, és ma hét évvel később, nemcsak hogy mindent szépen lassan megoldottam, hanem nagyon büszke is vagyok magamra,és sokkal színesebben látom a Világot! Megerősített a sok probléma! Ezen kívűl még nagyon sokat haladtam álmaim megvalósítása felé!

  4. Ami a legnagyobb baj, hogy a stressz épp abból fakad, hogy reggeltől estig (sőt, álmunkban is) olyan elvárásokkal nézünk szembe, amelyeknek nem tudunk megfelelni, mert a világ csak az elért eredményeket értékeli, az ilyesmit, amiről Ági ír, nem. Így aztán kudarcnak érezzük az életünket, és ez előbb-utóbb fizikailag is megvisel minket… Úgyhogy az egészségünket is védi, ha észrevesszük a szépséget, a kalandot, a tapasztalatokat az életünkben, és ha oldjuk valahogy a stresszt – zenehallgatás, vezetés, úszás, torna, kinek mi jön be. A tanulás is jó kikapcsolódás, például részt venni Rita vagy Ági tréningjein 🙂

  5. Nagyon örülök, hogy rátaláltam a HősNőkre, már második napja ez tartja bennem a lelket.Jelenleg munka nélkül vagyok, tele adóssággal.És nem éppen fiatal/57/Amint lehetőségem nyílik megrendelem az önbizalom növelő programot.Jó hogy van egy hely, ahol mi nők egymás között lehetünk

Comments are closed.