Az online hatékonyság az egyik vesszőparipám, amihez szervesen kapcsolódik a számítógépes hatékonyság is. Éppen azon gondolkodtam, miről írjak ezen belül nektek, ami hősnőkhöz és/vagy leendő hősnőkhöz méltó, amikor besétált az ajtómon a téma.
Egy kedves ismerősöm jött hozzám, akinek időnként számítógépes segítséget nyújtok. Korábban gyakran megesett, hogy nagyon alapszintű gondokkal fordult hozzám, bizonytalan volt a tudásában, gyakran összezavarodott, nehezen ismerte ki magát a számítógépen. Még olyan esetre is emlékszem, amikor magába roskadva azt mondta nekem, amikor a Gmail-levelek címkézését mutogattam, hogy ez neki sosem fog menni, ne is próbálkozzunk.. Sőt, történt olyan is, hogy amikor a kiskamasz gyermekeihez fordult segítségért, azok kinevették és azt mondták neki, anya, te még ezt sem tudod??
És ne gondold, hogy digitális hátrányának bármi reális oka volt, egyszerűen „csak” nem kapta meg azt a segítséget, amire szüksége lett volna.
Szóval most ismét meglátogatott és ezúttal nálam hagyta laptopját, hogy kibogozzam, vajon miért nem működik a frissen vásárolt mobil internet rajta. De hogy az elkezdett munkáival addig is tudjon dolgozni az asztali gépén, pendrive-ra másolta a fontosabb fájlokat, könyvtárakat. Figyeltem, hogyan lát neki, majd sikeresen visszafogtam magam, mielőtt szokás szerint megmutattam volna a saját, gyorsabb módszerem.
Ez a pillanat így visszatekintve döntőnek bizonyult.
Nem számára, számomra.
Tanultam tőle, magamról és másokról is. Nem történt semmi egetrengető, de ahogy figyeltem őt, arra jöttem rá, hogy igenis vannak helyzetek, amikor jobb nem segíteni. Nem azért, mert rossz néven vette volna és nem is azért, mert összezavartam volna vele.. Egyszerűen csak hagynom kellett, hogy a saját módszerével másolgassa a tartalmakat, azaz a maga módján haladjon a saját útján. Igazából meg hatékony is volt, ha jobban belegondolok.. csak másképp.
Ahogy ezen elmélkedtem, rájöttem, hogy büszke vagyok rá, mármint erre a hölgyre, aki harmincas évei legvégén jár, nemrégiben kezdte el a hernyóból pillangóvá váló átváltozását..
Sorsa tipikusnak mondható, elnyomó kapcsolatban csúszott sok-sok év alatt végzetesen maga alá, ambícióit kívülről-belülről elnyomta/elnyomták, önmagát, saját magában való hitét és vágyait/terveit szép lassan elveszítette, majd amikor már nem volt lejjebb, elkezdett felfelé menni. Kívülről nézve is nagyon nehéz volt ez a folyamat, de ahol ma tart, szerintem csodával határos.
Csodát mondok, mert még nagyon is élénken el bennem jó pár hónappal ezőtti mélypontja, akkoriban minden apró javulásnak örültünk.. Most pedig itt van, nem ijed meg a gondok láttán, magabiztos(abb), eljár kétféle számítógépes tanfolyamra, ahova évek óta csak szeretett volna, weblapok készítését tanulja éppen alapszinten és mobil internetet vásárol a laptopjára, mert úgy érzi, ez kell neki most..
Büszke vagyok rá, ma ő az én hősnőm.
Ps. Remélem, a rejtett üzenetek átmentek hozzátok!
kép forrása: Desirée Delgado
Kéner Eszter a Guglisagok.hu weboldal tulajdonosa. Célja, hogy minél többen megismerjék és megszeressék a Google különféle szolgáltatásait, ugyanis a Google sokkal több, mint egy kereső. Számtalan olyan alkalmazást kínálnak ingyenesen, melyek segítségével online hatékonyságunkat alaposan felturbózhatjuk. GugliSulijában (és weboldalán) ezekkel kapcsolatban kapnak könnyen érthető útmutatókat, trükköket és praktikákat a nebulók.
Kapcsolódó cikkek:
3 thoughts on “Digitális pillangók, szárnyaljatok!”
Comments are closed.
Nekem most nagyon aktuálisak a szavaid: az utóbbi néhány napban volt rá példa, hogy átestem a ló túloldalára, és már szinte „észt osztottam”, kérés nélkül. Visszafogom magam, épp jókor jött a cikked 🙂
Nagyon tetszik amit írsz, Eszter! Én is mostanában világosodtam meg ezügyben. Hogy nem kell folyton osztanom az észt. Korábban azt hittem, hogy kötelességem elmondani amit én látok, mint külső szemlélő, egy adott ember problémájáról, amennyiben tudom a helyzetre a megoldást. Nekem nehéz volt néha, hallgatni könnyebb lett volna – de ekkor előtérbe hoztam a hősnő(ként értelmezett) énemet – és mondtam… Gyakran néztek rám furcsán, én meg jól nem értettem a dolgot…
Most már tudom, hogy a megoldás amit mondok, az az én megoldásom, és ezt csak kérésre adom elő – esetleg tűzoltás/életmentés esetén. (persze ezt nem kell szó szerint érteni). Cserébe én se várom el, hogy valaki előre csomagolt megoldás készletet kínáljon az én dolgaimra. Azt hiszem mostanában nem olyan hősnőkre van szükség, akik találnak egy nagy igazságot és azzal kiállnak a tűzvonalba. Kell, hogy legyen még valami. Valami, ami megkülönbözteti hősnőt az áldozattól…
Kiváló a cikk, köszönöm én is Estee!
Hajszál pontosan hasonló esetekbe szoktam én is beleesni. 🙂 Én is tanítgatok embereket a számítástechnika rejtelmeire, és bizony mostanában már én is sokszor hagyom, hogy magától jöjjön rá a dolgok nyitjára. Ne vegyük már el a sikerélményét!
És mert már eszembe jut az is, hogy én anno hogyan kezdtem a számítástechnikát! Nekem sem ment elsőre! És mégis nagyon jól belejöttem, szinte már túl jól!