Sokszor adok fel utánvéttel csomagot. Amikor a postás hozza a pénzt, akkor általában „elvárja”, hogy csak kerek összeget kelljen nekem ideadni, és az apró az övé legyen. Valószínűleg ez egy íratlan szabály, a nyugdíjasokkal így szokta… engem nem zavar. A minap a szomszéd néninek érkezett pénz, amit a postás nem tudott kézbesíteni, ezért kérte, hogy vegyem át. Összesen 195 forintról volt szó. Adott egy kétszázast, és mondta, hogy nem kell visszajáró, köszöni, és elment. Mosolyogtam, és kicsit megdöbbentem. Apróságnak tűnik 5 Ft, nem az összeg, hanem a gesztus volt a lényeg, ez felerősítette azt, ami már egy ideje motoszkál bennem:
„… ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”
Kritizálni nagyon könnyű…szerintem aki nőnek született, annak még könnyebb, főleg ha még magyar is! Valahogy nem esik nehezére az embernek, hogy elsüssön egy-egy éles megjegyzést…bármire! Nekem is ez jön csípőből, egy pillanatig sem kell megerőltetnem magam!
Nézzük csak meg az internetet! Miket találunk, illetve milyen hangnemet találunk?
- megmondós blogok
- mindenféle szakterületen kritizáslós, „fikázós” blogok
- „jajistenemmostmilesz” károgós blogok, cikkek
- szakma specifikus oldalak, konkurencia szapulós felhanggal
- al- és felpári hangnemben kommentek
Nagyon kell keresni az olyan bejegyzéseket, hozzászólásokat, cikkeket, ahol nem az a fő téma, hogy ki-mit-hol rontott el. Őszintén, én nem nagyon találtam ilyeneket.
Egy közel 600 rajongóval rendelkező Facebook rajongói oldal kezdeményezte, hogy újévkor írják meg a rajongók azokat az élményeiket, amikor megfogadtak valamit, és sikerült. Kettő, azaz 2 darab bejegyzés sikeredett. Ennek persze lehet sok oka, én is gondolkodtam rajta, hogy van-e az életemben olyan kisebb-nagyobb siker, amit megoszthatnék, de nem tudtam ilyennel előrukkolni. Pedig, ha nagyon megkapargatom, akkor voltak ilyenek…
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Arra jutottam, hogy a kis fejem és a szívem is a kritizálós, fikázódós gondolatokkal van tele, amik erősen elnyomják az emberben annak a gondolatnak a kialakulását, hogy:
Ez de jó! Hát sikerült! Örülök a sikerednek! Nézd, milyen jó ez!
..és helyette jönnek a megmondások, amiktől alapvetően nem érzem jobban magam, csak esetleg úgy érzem, hogy valamiféle elégtételt vettem. Nem vagyok pszichológus, fogalmam sincs, hogy az ember miket okozhat magának azzal, ha folyamatosan/vagy főleg a negatív tartományban forognak a gondolatai.
Pár dolgot eldöntöttem:
- Olyan dolgokkal fogok fejben foglalkozni, amik építenek engem, és a környezetemet is.
- Olyan dolgokról fogok beszélni, és írni, amik építenek engem, és a környezetemet is.
- Őszintén megmondom a véleményemet, akkor is, ha nem a legközelebbi barátom az illető (ez lesz a legnehezebb)
- Ha sírnom kell, sírok, ha nevetnem kell, nevetek.
Te mit gondolsz?
Szeretettel,
Vera
7 thoughts on “Amikor a postás ad borravalót”
Comments are closed.
Jó meglátás, sajnos az ember személyisége (Egója) úgy van kódolva, hogy soha semminek nem tud tartósan örülni, ha valami sikerült, öröm ért bennünket, azt gyorsan elfelejti és máris meglibbent előttünk egy új célt, ami után lehet kaparni… Meg kellene tanulni azért hálásnak lenni amink van, nem azért sóvárogni ami nincs, csak épp ez nem olyan egyzerű.. De próbálkozni kell! 🙂
Egyetértek Vera! Előre a pozitív, pillanatot megünneplős úton 🙂
Nagyon jó gondolatok.
Vera! Egyet érdemes még változtatni, jelenbe tenni a mondatokat.
Olyan dolgokkal foglalkozom…
Igazad van, Anikó tényleg már beszélhetünk jelenidőről. Ezeket a gondolatokat kb. 1 hónapja írtam, amikor még csak az elhatározás volt meg.
Értem, hogy miért javasolod a jelenidő használatát, elhatározás, motiváció, pozitív gondolkodás, stb. Nem önámítás valami olyasmit előre kijelenteni, amit még nem tettem meg? Magammal szemben nem érezném tisztességesnek. 🙂
Kedves Vera !
Nagyon klassz dolog egy ilyen elhatározás, hogy ezentúl „csak pozitívan”. Emellett hadd védjem meg az aggódósabb valakiket is. Az van, hogy a bal agyféltekénk hivatott a környezetet állandóan pásztázni, hibát keresni, azért, hogy védekezni tudjunk, ha baj van. A „negativitás” sztem lehet a bal agyunk picit túlzásba vitt működése, és/vagy egy rossz szokás is. (Isten nem véletlenül teremtett két agyféltekét…) Mindemellett persze sokkal szerencsésebb az, aki gyermekkorában megkapta a feltétlen szeretetet, így most jóval erősebb és bodogabb tud lenni. Így felnőttkorban már igen nehéz változtatni. Csak igyekezhetünk. Azt viszont jó, ha tesszük!
Nagyon jó gondolatok… Bár szerintem a radikális változtatások sosem működnek. Ha azt mondom, hogy „holnaptól mindent pozitívan fogok értékelni”, abból nem lesz semmi. Mert egyszerűen nem így működik az emberi természet.
De ezzel nincs is semmi baj! Mindig jobbak, és jobbak akarunk lenni önmagunknál és másoknál is. Ez viszi előre a világot.
Tehát nem kell elnyomni a kritikát, inkább építővé kell változtatni. Hozzá kell tenni gondolatban azt is, hogy hogy lehetne jobban…
Nem?
Kedves Vera!
Én leginkább pozitív blogokat, és honlapokat találok, bízom benne, hogy az enyém is ilyen! Talán azért van, mert a megmondós-nyavalygós hidegen hagy, ha belebotlom, legközelebb biztosan elkerülöm. Egyszerűen nem érint meg, nem pazarlok rá időt.