GyöngyhalászatGyöngyhalászat indul! Ego kung-fu kis kitérő: Mi a Te igazgyöngyöd?

„Az igazgyöngy úgy keletkezik, hogy a kagyló nem tud megemészteni egy makacsabb falatot és az ételmaradék nem tud eltávozni a burokból. Ez a falatka aztán ingerelni kezdi az élőlényt, aki saját testnedvével  és a vízből származó apró kristályokkal elkezdi bevonni azt. Így jön létre az igazgyöngy.” (fashion.hu)

A fenti idézetből látható, hogy az igazgyöngy rengeteg kínlódás és szenvedés árán jön létre, egy megemésztetlen probléma köré kristályosodva. Az igazgyöngy eredete tehát nem más, mint egy trauma.

Traumáink sorsa

Mi történik a mi traumáinkkal? Előző cikkemre való hozzászólásaitokból kiderült, hogy mindennapi ego harcaink során számos trauma ér bennünket, családi, üzleti egyaránt. Egyes traumák csak rövid időre árnyékolják be a kedvünket és hamar túltesszük magunkat rajtuk, míg mások akár évekig is bánthatnak bennünket.

Mi történik ezekkel a feldolgozatlan traumákkal? A tüskékkel, amelyek bennünk maradnak, amelyek annyira mélyen bennünk vannak és fájnak, hogy sehogy sem tudjuk se feldolgozni, se elfelejteni őket? A tüskékkel, amelyeket szeretteink döftek belénk, vagy olyanok, akikben megbíztunk és akik fontosak voltak számunkra? A tüskékkel, amelyekkel alaposan betaláltak annak idején?

Ahogy a pszichológusok állítják – a feldolgozatlan trauma időtlen. Ha eléggé megrendítő, és nem kezdünk vele semmit, akkor egész életünkben fájni és bántani fog. A fájdalom elszakad attól a helytől és időtől, amikor keletkezett, hogy ott kísértsen egész végig, „a kertek alatt”. Mivel nem tudunk megszabadulni tőle, ezért elnyomjuk, egy gyulladt gócot teremtve ezzel. Jobb esetben megpróbáljuk kibeszélni magunkból, pszichológusokhoz, terapeutákhoz járunk, hátha az majd elmulasztja.

Ez azonban nem fog magától megtörténni. Ahogy az idézetben szereplő kagylónak, nekünk magunknak kell valamit kezdeni a traumával. Tehetünk úgy, rengeteg beszélgetés és idő eltelte után, mintha elfelejtettük volna becsapva ezzel magunkat és mindenki mást – ekkor keletkezik az említett góc. Ha sok ilyen góc keletkezik, torzul a személyiség, romlik az önértékelés, a károk beláthatatlanok.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Igazgyöngyöt formálni

Az önbecsapáson kívül még egy lehetőségünk van, akárcsak a kagylónak. Ez pedig az, hogy a traumából sok-sok szenvedés és kínlódás árán igazgyöngyöt formálunk.

Az igazgyöngy nem más, minthogy a fájdalomból leckét formálunk magunk számára.

Az igazgyöngy nem bosszúállás, az agresszióhoz nincsen köze.

Az igazgyöngy ritka kincs, nem más, mint a megszenvedett tudás.

Nem futószalagon készül Kínában és nem könyvekből elcsent ötletekből forr ki. Átélt, megszenvedett, mások számára tetsző, prezentálható tapasztalat.

Az igazgyöngyöt átadhatjuk barátainknak, gyermekeinknek, tessék, megszenvedtem érte, használd egészséggel.

Gyöngyhalászat és Ego kung-fu

igazgyöngyÉs hogy mi köze mindehhez az Ego kung-funak? Nagyon egyszerű: a hétköznapi interakció traumákkal jár. Amint valamit akarunk, amint célunk van, rögtön falakba is ütközünk, ez törvényszerű. Erről szól a háború és béke. Fel kell készülnünk a konfliktusokra, nem elszaladni előlük, hanem tisztában lenni azzal, hogy enélkül senki nem lehet se hősnő, de még nyuszika sem.

Ha viszont megtörténik a traumát okozó konfliktus, ne akarjuk szőnyeg alá söpörni, elfelejteni. Dehogy is! A trauma érték! Nézegessük, elemezgessük, beszéljük ki, még ha fáj is. Vitassuk meg itt. Formáljunk belőle igazgyöngyöt. Tehát: gyöngyhalászat indul!

  • Neked mi az igazgyöngyöd?
  • Hogyan formálta át a trauma és annak sikeres feldolgozása az életed?
  • Milyen jó származott számodra egy adott traumából?
  • Hogyan birkóztál meg vele, milyen nagyszerű eredményekre sarkallt?

A sorozat előzményei:

  1. 2010 az Ego kung-fu éve
  2. Lúzer vagy nyerő?

A kis kitérő után legközelebb az oroszlánok jogaival, azaz az asszertív jogokkal foglalkozunk.

Ego kung-fu

Csatlakozz! 🙂

A gazdagság receptje

19 thoughts on “A Te igazgyöngyöd”

  1. Viki! Ez a hasonlat csúcs!
    Nekem akkor már egész gyöngysoromnak kéne lennie.:) Na, ideje elkezdeni fűzögetni a többi Hősnő segítségével (ld. belső fórum meg a közelben lakók:))
    Ja, és köszi az előzőnél a válaszod.

  2. Anikó, köszönöm, hogy tetszik a hasonlat.
    Gyöngy csak abból a traumából lesz, amit pozitív erővé/tapasztalattá tudtál formálni magadban. Ez valahol egy szemléletváltást is magában foglal az adott problémával kapcsolatban. Iszonyat nehéz folyamat, rengeteg munkával, de megéri.

  3. Szerintem is fantasztikus hasonlat, itt ámuldoztam, hogy milyen egyszerű, és mégis milyen nagyszerű, és mennyire jól rátapintottál erre Viki!
    Nincs mese: csak gondokon, bajokon keresztül tudunk megerősödni, ritka az, hogy valaki egészen egyszerűen hősnőnek születik 🙂

  4. Nagyon tetszik a hasonlat. Nekem is van egy ilyen igazgyöngyöm.
    Harmadik gyermekem autista. Amikor megtudtam a diagnózist, fogalmam sem volt, hogy mi ez egyáltalán és nem is világosított fel senki. Egyedül maradtunk mi hárman: a fiam, a diagnózis és én.
    Nagyon gyorsan rájöttem, hogy rajtam kivül senki sem fogja ezt a helyzetet megoldani, csak én tudom egyedül. Elkezdtem keresgélni, mindent elolvasni, amit csak meg lehetett szerezni akkoriban (1993-ban). Minden idegszálammal a gyermekem felé fordultam, és az ő nézőpontjából kezdtem nézni a világot. Így teljesen mást láttam, mint addig. Mindent megtettem érte, és ma 19 évesen egy kedves, tele szeretettel, helyzetével megelégedett, autista fiatalember.
    Ő és a miatta elolvasott rengeteg könyv teljesen átformálta az életemet. Teljesen más ember lettem.
    A mai napig állandóan tanulok autista fiamtól.
    Ha az akkori traumát negatívan kezelem, tragédiaként élem meg, akkor ma a gyermekem egy pszichiátriai osztályon vegetálna, én pedig a depresszió mélységeiben barangolhatnék.
    Igaz, hogy nem könnyű egy autistával együttélni, de lehet ebből a helyzetből a lehető legjobbat is kihozni.

  5. Szívet melengető ez az írás! Szinte érzem a magas rezgésszintet!

    Zsuzsanna, irigylésre méltó, ahogyan az autista fiadat kezelted.

    Hogy nekem mi a legnagyobb igazgyöngyöm? Hogy a szüleim már a születésem előtt is hol összeköltöztek, hogy szét. Hogy 3 éves koromban végleg elváltak óriási gyűlölködés közepette. Hogy egész gyerekkoromat érzelmi zsarolások garmadájában egyensúlyozva töltöttem el. Hogy 20 évig nem volt kapcsolatom az apámmal, és hogy az ő génjeit tiszta szívemből gyűlöltem magamban. Hogy nem tudtam, nem élhettem át, milyen egy harmonikus, támogató család. Azt sem, hogy hogyan kell egy férfival jó kapcsolatban lenni. De azért sikerült megtanulnom, barátoktól, könyvekből… És a férjemmel már teljesen máshogyan bánok, mint az anyám apámmal. A lányomat teljesen máshogyan szeretem, ahogy otthon engemet “szerettek”.

    Ide illik egy saját készítésű gyöngyszem:

    Kötéltánc

    Húznak innen is, onnan is.
    Inog alattam a borotvapenge.
    Szűk balettcipőm tapadni szeretne,
    Szoknyám suhogva felrepít.

    De csak csúszkálok középen.
    Egyensúlyom a csend, s a bölcs fegyverek.
    Ha rám ordít az oroszlán, leesek,
    Majd visszamászok merészen

    És lépek újra rendületlen.
    Az alagút vége tán csak délibáb.
    Ha igen, majd kirúgom az oldalát,
    De amit lehetett, megtettem.

    Copyright Szalkai Titi,
    Ráckeresztúr, 2001. augusztus 22.

  6. Sziasztok!
    2007-ben írtam egy verset:

    Igazgyöngy

    Mint ezersugarú égi fény,
    szívből jövő e költemény,
    mint az igazgyöngy.
    Ó, szemembe szökken a könny…

    Igazgyöngy, kincset ér,
    amelyet másra nem cserél,
    szíve mélyén tovább él,
    kinek szívem valamit ér.

    Igazgyöngy, mély-puha ágyban,
    tenger mélyén, leányruhában.
    Roppan a kagyló, nehéz a súly,
    s az igazgyöngy elgurul…

    Végtelen, hűvös óceán mélye,
    sodródik a gyöngy, mélyre, mélyre…
    Majd egy nagy hullám hátán
    utazik, nem látván
    hova…

    Nem látod?

    Partot ért már,
    ott csillog a homokban!
    Reád vár!
    Tartod kincsként a karodban…

    Íme, az igazgyöngy!
    Tovatűnik minden könny.
    Az emlék örökre megmarad,
    a tenger ismét magával ragad

    Gurul, gurul…
    El nem tűnik már váratlanul.

    Suttogja:

    Az igazgyöngy én vagyok,
    holdsugaras csöndben,
    tengerparti szélben
    engem dobáltak a hullámok…

    Baják Zsuzsanna (Susy Berg)

  7. Zsuzsanna, minden elismerésem a tiéd. Érdekelne, hogy hol találtál segítséget, honnan merítettél erőt, amikor úgy érezted, ezt nem bírod, ez túl sok? Mik azok a leckék, amiket megtanultál, mit adott neked az, hogy más szemmel – a fiad szemével – is nézed a világot?

    Titi, pont most olvastam Rácz Zsuzsától a Nesze neked Terézanyut, amelynek a középpontjában a problematikus apa – lánya viszony van. Ajánlom figyelmedbe, nagyon megrázó! Érdekelne, hogy hogyan lehet elszakadni a családi mintáktól, mit teszel, ha felfedezed magadon, hogy “na most pont úgy viselkedem, mint annak idején anyu”?

    A verseket is nagyon köszönöm – a végén tényleg egy gyöngysor válik az írásból és a rá érkező hozzászólásokból. A kommentjeitek nekem is nagyon sokat adnak, köszönöm!

  8. Amíg munkavállalóként dolgoztam, mindig szenvedtem. Az adott munkakörben voltak ötleteim, tele voltam tervekkel, de mindig meg volt kötve a kezem, hiszen csak egy beosztott voltam. A főnökömnek pedig nem feltétlen volt szimpatikus minden ötlet. Ez mindig frusztráló volt, néha megalázó is. Ezek az élmények nagyon mély nyomot hagytak bennem. Azt hiszem, hogy most, kicsit kívülről látva az egészet, ezek az élmények juttattak el odáig, hogy van egy saját vállalkozásunk, és teljesen más szögből közelítjük meg a megélhetés kérdését.

  9. Kovka, köszönöm! 🙂

    Viki, köszönöm neked is, akkor majd megnézem azt a Terézanyut.
    “Hogy hogyan lehet elszakadni a családi mintáktól?”
    Először is ezoterikus, pszichológia gyerekpszichológiai könyveket olvasgattam és gyakoroltam. Ranschburg Jenő a kedvencem, de John Bradshaw, Susan Forward és Vida Ági írásai is sokat segítettek. Meg önbizalom növelő szuggesztiókat mondogattam magamnak.
    És persze tanultam a szüleimet kezelni, határokat szabni nekik. Dacára annak a parancsnak, amit te is említettél, hogy az utunkban áll az érdekérvényesítésben: hogy belénk vésték: “Ne feleselj!” Hát én nem feleselek, hanem például gondolatban felveszem a sündisznójelmezemet, ha szekálnak.

    “Mit teszel, ha felfedezed magadon, hogy “na most pont úgy viselkedem, mint annak idején anyu”?”
    Ilyenkor mindig van az emberben egyfajta belső feszültség, negatív érzés, amit jó megtanulni észrevenni és levezetni. A gyerek kihagyásával. Én régebben verset írtam ilyenkor (a jó öreg megboldogult ellentmondásos Faludy György sokszor nyomdafestéket nem tűrő stílusában) vagy párnát püföltem, vagy házimunkáztam, mostanában pedig EFT-vel rákopogtatok.
    Dióhéjban ennyi.

  10. Önző módon most (még) nem olvastam el az előttem szólók sorait, ne haragudjatok!
    Nekem a cikked már önmagában egy igazgyöngy, mert jelenlegi traumámra valószínűleg oly jól alkalmazható gyógyírt adtál, amiből máris a gyöngy (mint megoldás) kezembe került!
    Szerintem fantasztikus ötletbe “burkolva” fogalmaztad meg e témát, mint kagyló a gyöngyöt és gyöngy a gócot!
    Köszönöm szépen!
    s most visszatérek Mindnyájatok soraihoz. Minden alkalommal segítetek és ez nagyon jó érzés!

  11. Köszönöm mégegyszer a sok visszajelzést, az őszinteséget. Számomra a legnagyobb dolog az, hogy rengeteget tanultam tőletek és tényleg igazi hősnőkkel is találkozom itt, gondolok itt például Zsuzsannára és Titire.

    Amikor elkezdtem a cikksorozatot, nem gondoltam volna, hogy én is ennyit kapok általa.

    Kíváncsian várom a következő írásokra is majd a véleményeteket!

  12. Ide illik ez a vers is (aki nem vallásos, az helyettesítse be Istent a saját “beszélgetőpartnerével”):

    Kő az úton
    (M. Feesche)

    Gondolod, kerül életed útjába
    egyetlen gátoló kő is hiába?
    Lehet otromba, lehet kicsike,
    hidd el, ahol van, ott kell lennie.
    De nem azért, hogy visszatartson téged,
    se, hogy lohassza kedved, merészséged.
    Jóságos kéz utadba azért tette,
    hogy te megállj mellette,
    nézd meg a követ, aztán kezdj el
    beszélni róla Isteneddel.
    Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
    küld azzal az akadállyal neked.
    S ha lelked Istennel találkozott,
    utadban minden kő áldást hozott.

Comments are closed.