A szerelemnek számtalan testi és lelki tünete van, melyeket ha nem keresünk is felfedezzük előbb vagy utóbb magunkon, és mások is észreveszik rajtunk.

Probléma abból adódhat, ha a másik fél tévesen értékeli ezeket a jelzéseket, vagy mi magunk bizonytalanodunk el, amikor ráébredünk, hogy megváltoztak az érzéseink. Azt még nem tudjuk, hogy miben, és csak hozzávetőlegesen tudjuk felidézni, hogy mikor, mi válthatta ki, de ott van a zsigereinkben és nem hagy nyugodni. Erről beszélünk órákon át a barátnőnkkel, erről gondolkodunk munkából jövet, és szerencsés, aki a kínzó gondolatok mellett aludni is tud.

Hosszú kapcsolatokban a lángoló szerelem átalakul tartós szeretetté, a partnerek lehiggadnak, figyelmüket a család fenntartására fordítják, és csak az elmélyült bizalmat érzik, amitől minden nagyon barátságossá válik a kapcsolatban. Tökéletes bizalomban léteznek egymás mellett, gyanú árnyéka nem vetődhet egyikükre sem. A kép idilli, amíg hirtelen fel nem támad a vágy a régi forróság iránt az egyik félben. A legszerencsésebb helyzet, ha mindketten fel tudják ébreszteni a tüzet, a legrosszabb, ha az egyikük félrelép, mert nem ad esélyt az érzéseknek, nem dolgozik rajtuk.

A hosszú kapcsolatok közös jellemzője, hogy minden jó és minden rossz dolgot együtt élnek meg a kapcsolat biztonságos burkában, és képesek egymás számára támaszt és támogatást nyújtani, ha arra van szükség. Ez történhet pozitív és negatív események hatására egyaránt, a kapcsolatot mindenképpen erősíteni fogja.

Az elmélyült szerelem jele, ha a partnerek félszavakból is megértenék egymást, de mégis hagynak időt maguknak beszélgetni, ami nem merül ki a napi események megbeszélésében, hanem mélyebben foglalkozik a témákkal, terveket beszélnek át, aktívan kommunikálnak.

Egyenrangú kapcsolatokban nincs erősebb és gyengébb, de biztonságban lehet elgyengülni, mégsem válik áldozattá egyikük sem. Vitákban és veszekedésekben mindig konszenzusra jutnak, és ha törnek is a tányérok, utána képesek higgadtan átgondolni tetteiket és életüket.

A mély érzéseket kifejezik egymás iránt, akik óvják kapcsolatukat. Mindegy, hogy 5 vagy 20 éve vannak már együtt, egy-egy kedves telefon, e-mail, sms erejéig jelzik társuknak, hogy gondolnak rá. A gesztusoknak jut itt nagy szerep, hiszen milyen jól esik egy rohangálós nap után egy pohár meleg ital, vagy az éjbenyúló munka után reggel az elkészített reggelire ébredni.

Mély szerelemben a társak éreztetik egymással, hogy fontosak, megbecsültek. Ritkán érzi ezt az ember a munkahelyén, otthon minden támogatás ezerszer többet ér és kihat mindenre. Nő és férfi egyaránt szereti különlegesnek és egyedinek érezni magát, és mindenkiben meg is van ez a lehetőség, segítsük hát szerelmünket, hogy kiteljesedhessen.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/

Nem ildomos az expartnerről beszélni a tartós kapcsolatokban, tartsuk meg magunknak, vagy egy kávé mellett vitassuk át a barátnőkkel a múltat, ne vigyük haza, a hitvesi ágyba. A hosszú szerelem titka, hogy a partnereknek mindig eszükbe jut a másik, a nap folyamán, többször is. Csak gondolnak rá, vagy említik is másnak, természetesen jön az érzés, és fantasztikus, hogy van valaki, aki munka végeztével velünk tölti az idejét. Ilyenkor minden korábbi prioritás átszerveződik, és helyreáll a nap harmóniája, minden készen áll a közös jövő tervezésére.

Erdei-Gulyás Gabriella

Légy te is kreatívabb!

16 thoughts on “A szerelem jelei sokévi házasság után”

  1. Kedves Gabica!
    Nagyon aktuális most a cikked, hiszen a tartós párkapcsolat egyre ritkább manapság.
    Sokan csak a kezdeti pezsgést tartják szerelemnek, és ezt hajszolják kapcsolatról kapcsolatra.
    Jólesett arról is olvasni, hogy mi van a rózsaszín ködön túl!

  2. Ezt a férfiak is tudják?
    Hogy az igazi kapcsolat jele, ha napközben többször gondolnak a párjukra? Nem várnék el sms-t, de egy simogató gondolatot igen. Mert az is átjön.
    De ilyet nem kapok a férfiaktól. Projekt vagyok mindegyik életében.
    Mit tegyek?

  3. @Zita:
    A kamaszkori pezsgést semmi nem hozza vissza, a kapuzárási pánik sem. Az általad említett sokak számára sokként jelentkezik, ha a párkapcsolat látszólag minden ok nélkül “leül”. A fejetlen kapkodás és a mindenáron megoldani akarás ugyanúgy káros a párkapcsolat jövőjére nézve, mintha semmit nem tesznek.
    Egy kis távolság még senkinek sem ártott meg, ezeket a holt időszakokat remekül ki lehet használni arra, hogy kicsit a hobbinkkal, a tanulmányainkkal, a saját jövőképünkkel foglalkozzunk.
    Az a tapasztalatom, hogy minimális idő telik el egy-egy ilyen langyos időszak alatt, és a hűvösebb fél elkezd közeledni a másikhoz, kíváncsivá teszi, hogy mi foglalja le, mitől lesz boldog, és ő ennek vajon miért nem részese? 🙂
    Ha mindig ezer fokon égnénk, hamar kiégnénk, és ha ezzel a folyamattal tisztában vagyunk már az elején, kevés meglepetés érhet minket, de még így érhet… 🙂

    @Zsutta: Nagyon szívesen. A legjobbakat kívánom! 🙂

    @Zsuzsa: 🙂 Ha a fák nedves levelei égnek, mit szóljanak a szárazak? – hogy párom kedvenc Hofi mondását idézzem.
    Könnyű egy okos, határozott NŐT projektnek tekinteni, hiszen magukhoz mérnek Téged. Ez akár megtiszteltetés is lehet számodra, de nyilván egy NŐ ennél többre vágyik, igazi, odaadó érzelmekre, néha befelé figyelésre, értem ezalatt a kapcsolat mélyére tekintést. Neked nem kell magyarázni, hogy a férfiak máshogyan működnek, mint mi nők, és nincs is ezzel semmi gond, addig, amíg minden összepasszol.
    Úgy gondolom, hogy semeddig nem tart számodra, hogy meglepd ezt a férfit, vagy bárkit, aki projektként tekint Rád valami váratlannal, izgalmassal, egy olyan reakcióval, ami nem válasz a lépéseire… 🙂 😉
    Korábbi beszélgetéseink alapján úgy érzem, hogy erről a témáról is hajnalig tudnánk beszélgetni. 🙂

  4. Lányok üssetek agyon, de nem hiszek abban, hogy megérzem ha rámgondol vki – és hogy ezen mérjem le hogy szeret..?

  5. Sziasztok!

    Nagyon jókor jött a cikk!
    Most tartok abban a szakaszban a kapcsolatomban, hogy 3 hónap után elmúlt a lángolás. De sajnos nem csak elmúlt, hanem elkezdtek idegesíteni a “kedves” tettei, söt, néha már a létezése is idegesít.
    Idegesít, hogy nem szeret olvasni, hogy nem azt a filmtípust kedveli, amit én….
    Korábban, mikor először főzött nekem – igen, főz, tehát meg kellene becsülnöm -, másnap söprögetés közben találtam egy hagymahélyat. Nem bosszankodtam, hogy, na tessék, elpakolni sem tud maga után, szétszór mindent, hanem, hogy van hagymahély. Ha nem lenne velem, nem főzne nekem, nem lenne hagymahély sem. Szerettem a hagymahélyat a földön. Most meg, ha széthagyja a levetett holmiát, falnak megyek. Látszik rajtam, hogy valami baj van, de ha rákérdez nem tudom mit feleljek. Most eljutottam oda, hogy kértem egy kis időt. Megkértem, egy hónapig ne találkozzunk.Nehezen fogadta, már fejben látja is, amint egy hét múlva szakítok vele. De megadta az egy hetet, és türelmes, mert szeret. De én valahogy azt érzem, hogy szeretem.
    Vagy csak azt akarom érezni? Ragaszkodom ahhoz a lángoláshoz ami volt? És vissza akarom kapni? Segítsetek, hogyan lehet visszahozni. Ha nem is azt, amikor minden második percben felhívod, mert hiányzik, vagy nem tudod elengedni, mert úgy érzed meghalsz nélküle. De azt mindenképpen, hogy ne legyen idegesítő, és hogy szeressem ismét a hagymahélyat a földön.

  6. Kati, nagyon nehéz tanácsot adni erre a helyzetre, csak Te tudod eldönteni, hogy mi legyen. Nekem néhány kérdés jutott eszembe az írásodról:

    – Volt már korábban olyan kapcsolatod, amelyik szintén így alakult?
    – Mit keresel a férfiakban, mire vágysz egy kapcsolatban? Érezted már azt, hogy azt kapod, amit szeretnél?
    – Milyen a kapcsolat a szüleid között? Látsz hasonlóságot aközött, ahogy ők élnek, és a Te kapcsolataid között?

    Ha van kedved, válaszold meg magadnak ezeket a kérdéseket, hátha segít valamennyivel közelebb jutni a megoldáshoz.

    Molnár Rita
    http://www.kreativszovegiras.hu

  7. Hát én ugyan nem vagyok egy gyakorlott posztoló itt köztetek, viszont most úgy érzem Kati, hogy válaszolnom kell neked. Nem akarlak kioktatni és nem szeretném, hogy bármit rossz néven vegyél tőlem, csupán elmondom, nálam hogy van ez. én két éve vagyok együtt a párommal, most már jegyességben, és nagyon szeretem őt, de még mindig ki tudok akadni azokon a hagymahéjakon…Nem könnyű vele élni, mert elég rendetlen és kicsit kaotikusan vezeti az itthoni életét, és hidd el nekem is sokszor okoz mérgességet és dühöt ezzel. volt már olyan hogy valamin annyira összekaptunk, úgy felidegesített, hogy muszáj volt a szüleimhez átmennem és valakivel megbeszélnem. azt hittem ezzel elárulom őt és milyen gyerekes vagyok, hogy hazarohanok, de rájöttem, hogy milyen jó, hogy ők vannak nekem és meg tudok beszélni velük olyat, amit a párommal reménytelen. Mások vagyunk. Mindenki más. És ezt meg kell tanulni elfogadni, még ha nehéz is sokszor. Sose lesz egy párkapcsolat örökké lángoló tűz és sose fogod évekig azt érezni, amit legelőször éreztél iránta. De ha igazán szereted őt és úgy érzed, hogy ő is megteszi a tőle telhetőt (hangsúlyozom a tőle telhetőt), akkor próbáld meg elfogadni azt, hogy te most ennyit kaphatsz. De nehéz ebben tanácsot adni, mert neked kell tudnod, hogy neked mi a jó. Mindig ki lehet lépni, mindig tovább lehet menni, de kérni is lehet. megkérni őt, hogy figyeljen kicsit jobban oda, mert neked ezzel okoz örömöt. Az én páromnál két év alatt sikerült elérni azt, hogy legalább a turmixos bödönjét beáztassa, ha használta, és néha rendet rak, a maga módján 🙂 és minden nap panaszkodhatnék ezek miatt, bosszús is vagyok, főleg ha fáradtan érek haza és rám hagyta a szemetét, de én valahogy mégis ezt választottam. és bizom benne, hogy fog még alakulni ő is. Minden nap azon vagyok, hogy alakítsam, hogy nekem jobbá tegyem, úgy ahogy ő is alakított engem, még ha nem tudatosan is tesszük egymással ezt. És sokszor félek mi lehet majd, ha gyerekünk lesz,ha akkor ilyen lesz mint most, hogy fogok megküzdeni vele is és a babával is. Hisz tudom, hogy épp elég fáradt leszek, ahhoz, hogy ne tudjak majd ennyire tolerálni. De én már kipróbáltam milyen nélküle és akkor jöttem rá igazán, hogy az még sokkal ezerszer rosszabb és fájdalmasabb volt mint a hagymahéjak a földön….. és igen…lehet hogy én is csak félek egyedül maradni?? Félek, hogy nem találok majd másikat aki ugyanígy fog szeretni? biztos ezeket is érzem, de azért ezeknél sokkal mélyebb szeretetet is…. azt is tudom, hogy igazi nincs, tökéletes nincs…..szeretet (szándékosan nem szerelmet írtam) és türelem van…..Te tudod meddig tudsz elmenni, mit bírsz, mi jó neked és mit vállalsz. édesanyám mondja mindig, hogy a párkapcsolat egy nagy játszma, állandó alkalmazkodás és ebben azt hiszem igaza lehet…

  8. Látod, Gabi!
    Őszintén írtál és őszintén írnak erről már mások is!
    Erről írtam nemrég!
    Köszönöm még egyszer Neked!
    És mindnyájatoknak!
    Sok boldogságot e néha picit kusza szerelem-szeretet világban, amire szükségünk van és keresgetjük a megtehetőt érte.

  9. Köszönöm a hozzászólásokat.
    Bár,megmondom őszintén, nem vagyok előrébb, pláne a tegnap este után. Talán csak félek belevágni egy kapcsolatba, úgy igazán.
    Rita, A “gyerekszerelmek” időszaka végig a menekülésről szólt. Mihelyt egy fiú túl közel került hozzám, leléceltem. Ilyeneket áltában a férfinemek viselkedésében figyelhetünk meg. Aztán jött egy hosszadalmas 6 évig tartó kapcsolatom, de ez igazán a tiszeletről szólt, mintsem a szerelemről. Ráadásul, mivel idősebb, 2 gyermekkel rendelkező, elvált férfi volt az illető, nem kellett menekülnöm. Se házasodni, se gyereketvállalni nem akart. Igaz, közben volt egy fél év szünet, mert megismertem valakit, és esélyt akartam adni neki, vagy talán magamnak arra, hogy olyan életem legyen,mint más normális embernek. Nem sikerült. Most visszagondolva, nagyjából az volt ott is a gondom, mint jelenleg.
    Végül visszamentem az idősebb férfihoz. De végül mégsem volt elég, amit ő adott. Utána “virágról virágra” szálltam, és nem is vágytam komoly kapcsolatra. Egészen tavaly év végéig.
    A szüleim emlékeim szerint soha nem szerették egymást. Felnőve, mi gyerekek beszéltük őket rá a válásra. Épp időben. Pontosan ő miattuk nem hittem, hogy létezik “örökkön örökké”. Egészen mostanáig.
    De hogy pozitív is legyek:
    Este fél 11 körül belém nyilalt, hogy hiányzik. Áthívtam. A nyakán aludtam el. Ki merem jelenteni hölgyeim: Komoly munka vár rám, de van remény:)

  10. Eddig is tudtam, de most testközelből érezhetem, hogy mennyire törékeny egy házasság/párkapcsolat. A környezetemben több olyan pár is elvált, akiről pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is megtörténhet velük ilyesmi.
    A “boldogító igen” az első döntés, amit bár lila ködben, de azért többnyire tudatosan hoz meg az ember. Talán a legtöbben ott rontják el, hogy azt gondolják, hogy ez a döntés elég egy hosszú, boldog kapcsolathoz. Pedig a neheze csak ezután jön!
    Kellenek a kedves sms-ek, a “gondoltam rád” jelzések, kellenek a tudatos döntések, kompromisszumok. És az, hogy megbeszéljék, hogy merre tekeredjen a wc papír, a fogkrémes tubust hol kell nyomni, és a többi kis hülyeséget. A szakadék mindig egy kicsi repedéssel kezdődik, csak arra még legyintünk!
    A szerelem/érzelem önmagában nem elég a tartós párkapcsolathoz, kell a kitartó, és tudatos munka. Nem a másikon, hanem magamon elsősorban. (el kell döntenem, hogy hisztizek a hagymahéj miatt, vagy nyelek egyet, és kidobom; vagy kedvesen megemlítem, hogy azt ottfelejtette) stb.

    @Lilakávé: Én nem ütlek agyon, én sem érzem meg, ha valaki rám gondol. Viszont biztos, hogy van különbség ha az Ember úgy megy haza, hogy feje egész nap az ügyfelekkel meg a munkával van tele. Vagy nap közben eszébe jutottál néha-néha, és pozitív dolgokat osztott meg a környezetével Veled kapcsolatban. A második esetben hazaérvén valószínűleg kisebb kényszert fog érezni, hogy az aznapi termelési adatokat, és a vészívó főnöke kellemetlenkedéseit zúdítsa rád az ajtón belépve. Inkább megölel, nem?

  11. Visszaigazolásaitok arról, hogy a párommal nem vagyunk fekete bárányok, mert voltak komoly megpróbáltatásaink, nagyon megnyugtat.
    Lux Elvirától azt tanultam, 20, 30, 40 év után is lehet újra azt tartani fontosnak, amit annak idején is ketten akartak együtt véghez vinni.
    S bár a mai kor hoz új “divatot” partnerkapcsolatok mondjuk úgy: működéséről, én nem bánom, ha kissé maradiak vagyunk ezzel kapcsolatban és fontos volt a saját berkeinken belül maradva felépíteni pergedező (álom)várunk falát.
    Ehhez ketten kellettünk, közös elképzelésekkel, sok beszélgetéssel, türelemmel, de bízunk abban mindketten, most sem volt hiába a közös folytatás.
    Egyre bölcsebben éljük meg viharainkat és ezáltal jobban bízunk a másikban is, hogy partner.
    Mindnyájatoknak apróbb bosszúság utáni kellemes békülős boldog perceket!
    S mindezek után folytatható a tervek békés megvalósítása új, nagy lendülettel gyerekek, munka, ház, lakás, kutya, ..körül.

  12. Vera, azt is meg lehet próbálni, hogy elfogadom, hogy a másiknak nem annyira igénye a napközbeni kapcsolattartás, megbeszélés, mint nekem, a nőnek.. mert ő más, férfiből van, nem olyan mint én. Valahol olvastam hogy hiba a férfitől azt várni, hogy a barátnőnk legyen.
    A szeretetet máshogy fejezi ki talán – oda szerettem volna kilyukadni, hogy attól hogy nem ír smst meg hív fel, még lehet hogy szeret:)
    ld szeretetnyelvek.

  13. Hú, de érdekeseket írtok!
    Csajok… én kétszer égettem meg magamat, bár amikor éppen nyakig voltam benne, valahogy nem tűnt olyan rossznak. De utólag visszanézve már fogtam a fejem. Ezek után fogtam egy üres jegyzettömböt – megnyitottam – és elkezdtem írni, hogy milyen férfira vágyom. Külső-belső értékek egyaránt (pl. bennevolt az is, hogy legyen hosszabb a lába az enyémnél 😀 úgy öszességében). És benne volt az is, hogy úgy adja tudtomra a szeretetét, ahogy az NEKEM jó! (És én is tudjam a szeretetemet úgy a tudtára adni folyamatosan, ahogy neki jó.)
    Amikor rátaláltam, csak ki kellett pipálgatni a listán lévő dolgokat.
    Ha nem OLYAN, aki hozzánk passzol – és akihez mi passzolhatnánk -, akkor az egy örök küzdelem. Szerintem van elég harc az életben, ne csináljuk már, hogy a családi fészket is erre alapozzuk!
    Sosem késő megkeresni az igazit! Csak épp tudni kell legalább azt, hogy milyen ő…
    (És azt is, hogy milyen NEM.)

  14. Rita, ezen egy csomót gondolkodtam, amit írtál. Kell hogy passzoljon, ez így van, és van egy pont a kompromisszumokban is, ami már nem élhető.
    De ez a jegyzettömb.. ez nem olyan miny valami vizsgakövetelmény?.. te örülnél ha a párod nak lenne egy ilyen füzete, és nézné hogy megfelelsz-e?
    Nem hiszek a tökéletes kapcsolatbna, a tökéletes párban.. Sokszor azt látom hogy aki a tökéletest keresi, sokszor vált és ritkán elégedett. Lehet hoyg rosszul látom persze.

Comments are closed.