A magyar kultúrában megszokott dolog, sőt, egyenesen hagyomány a panaszkodás – tartják sokan. És ezért a panaszkodással kapcsolatban valószínűleg két részre oszlik az ország. Az egyik része betegeskedik, szerencsétlenül alakul az élete és ezért természetesen panaszkodik. A másik részét pedig nagyon zavarja a panaszkodás, mert szeretne nyugodtan és boldogan élni, így ha egy panaszkodóval találkozik, akkor egy ideig talán hallgatja, aztán elmenekül előle. Amivel egy újabb okot ad a panaszkodónak a panaszkodásra: „Engemet senki sem hallgat meg!” – fogja mondani. És tulajdonképpen mindkettejüknek igaza van. Mert a panaszkodónak joga lenne arra, hogy meghallgassák (nem feltétlenül az, akinek aktuálisan panaszkodott), a menekülőnek pedig joga lenne a nyugalomhoz, és hogy ne használják lelki szemetesládának.
Hol itt az igazság?
Bevallom, valamikor én is abba a táborba tartoztam, amelyik nem bírja elviselni mások panaszkodását. Azt pedig még kevésbé tudtam kezelni, ha a másik a panaszkodás ellenére nem fogadta el a segítségemet. Mert a cél nélküli panaszkodásnak aztán végképp semmi értelmét nem láttam. Hasonlóan sok HősNőhöz.
És nálam is előfordult olyan „hasznos panaszkodás„, hogy a szomszédasszonyomnak megemlítettem, hogy a lányomnak csak egy kabátja van. Amit ma egy pocsolyában összepiszkolt, így nem tudom mit adok rá holnap. Úgyhogy gondolkodok rajta, hogy varrjak-e neki egy másik kabátot. Csak most nem nagyon akarok a varrásra időt szánni. S erre, láss csodát, kaptunk a szomszédasszonytól egy használt kiskabátot egy családtagja kinőtt ruhái közül. Megérte panaszkodni!
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Viszont amióta tisztába tettem magamban azt, hogy a panaszkodások hátterében mi áll, azóta jobban el tudom fogadni és kezelni a panaszkodókat is.
Mert a panaszkodás mindig valamilyen rossz érzés: félelem, szorongás, stb. eredménye. A rossz érzés pedig a minket érő traumák és az érzékenységünk hatására a test meridiánjaiban fennálló energiadugasztól alakul ki. Ha ezt az energiaáramlási akadályt megszüntetjük, akkor megszűnik a rossz érzés, ha pedig nincs rossz érzés, akkor nincs ok panaszkodni. Persze ennek feltétele, hogy a panaszkodónak igénye legyen rá, hogy az energiadugaszt megszüntessük, és engedje azt megszüntetni. Ha nem engedi, na azt pszichés ellenállásnak hívjuk. Krónikus panaszkodókon és / vagy betegeken szinte mindig jelen van, tipikus megjelenési tünete a negatív énkép és az energiavámpír viselkedés. Az ilyen embernek nemcsak hogy energiadugaszai vannak a meridiánjain, de – mivel annyira érzékeny vagy olyan súlyos traumák érték az életben – az energiaáramlása fordított irányban történik a testében, tulajdonképpen a saját életerejét bojkottálja. Viszont a megfelelő trükkökkel abszolút a helyes irányba terelhető ez a pszichés ellenállás is.
Hát el tudom képzelni, hogy bennünk magyarokban mennyi energiadugasz lehet…
Tehát, ha legközelebb egy notórius panaszkodó emberrel találkozol, jusson eszedbe, amit az előbb írtam…
Te hogy állsz hozzá a panaszkodó emberekhez?
Szeretettel,
Szalkai Titi
10 thoughts on “A panaszkultúra árnyékában”
Comments are closed.
A nagymamám egyszerű de bölcs asszony volt. Gyerekkoromban mindig azt mondta, hogy aki dicsekszik, annak adni kell, aki panaszkodik, attól pedig el kell venni. Akkor nem igazán értettem ezt a dolgot, de ennyi év után már látom az energiát, ami a panaszkodás mögött működik. Aki panaszkodik, az nem hálás. Miért kell hálásnak lenni? Hát azért, mert mindenünk, ami van (vagy ami nincs) azért van (vagy nincs), mert megengedtük, hogy a miénk legyen a végtelen isteni forrásból. Lehet azt mondani, hogy aki olyan full gazdag, milliárdos, azt sem tudja, hogyan szórja szét a pénzét, vajon hálás-e mindazért és vagyon tényleg ő teremtette meg magának? A tanulnivalót mindenképpen, hogy megtanuljon bánni a gazdagságával. Ha nem tanulja meg, elbukik. Ezt tapasztaljuk is a világban.
Tehát a legfontosabb a hála. Mindenért – szó szerint mindenért – mondjunk hálát, amink van, és a hála, mint energia hozzásegít ahhoz, hogy még több legyen. Ne csak anyagiakra gondoljunk, hanem egészségre, barátokra, vagy bármire a világon.
Hogy a magyar nép miért panaszkodik folyton? Talán azért, mert elvesztette kapcsolatát a Forrással, a spiritualitással, és csak a mindennapoknak él. Meg is látszik az országon, hiszen egyre kevesebbünk van… 🙁
Dudus
Nagyon jó a cikk, és kedves Dudus, fantasztikus a hozzászólásod is.
Valóban, panaszkodunk, és igazándiból egy kis figyelmet, szeretetet szeretnénk csak.
Nagy baj ugyanakkor szeritem, ha valaki nem képes panaszkodni. Elveszítheti az ember azokat a különböző nézőpontból érkező tanácsokat, melyek adott esetben kiutat mutathatnak egy megoldhatatlannak látszó helyzetből.
Vigyázat Lányok, a panaszkodás ragadós! Nemrég a lányom figyelmeztetett, hogy csak panaszkodást hall tőlem és az ismerőseimtől. Valóban egymást túllicitálva bizonygattuk, hogy a mi problémánk a másikénál sokkal nagyobb, és még az elemek is összefogtak ellenünk. Azóta próbálom kivonni magam ebből a körből.
Természetesen különbséget kell tenni az örökös nyafogás és az hasznos gondmegosztás között. Amikor itt az ideje, tudni kell segítséget kérni, mert néma gyereknek ugye az anya sem érti a szavát.
Nagyon egyet értek Titivel, hogy vannak olyan személyek, akikbe kár a jó tanács, eszük ágában sincs megfogadni. Az ilyen emberektől, az ún. energia-vámpíroktól pedig meg kell szabadulni!
Egyetértve az előttem szólókkal, hozzáteszem, hogy természetes ha elmenekül az ember attól aki csak panaszkodik, pl a férfiakat, a főnökét stb szidja, de fel nem merül benne hogy valamit ő is elronthatott a kapcsolatában, munkájában.
Ismerek ilyet, élőben, és meg kell mondjam, idegesítő.
(Nyilván nem a súlyos kivédhetetlen dolgokra mondom ezt (betegség, baleset, elmebeteg férj-főnök stb)
Kedves Titi!
Nagyon jó dolog, hogy Te megtanultad ezt a mindennapi életben eredményesen alkalmazni.
Köszönöm e cikkedet erről a témáról, hisz többségben arra törekszünk, megtaláljuk a helyes útját a néha napján „keletkezett dugó mielőbbi kihúzásának”.
Tudom, oldaladon is sok jó írás és tanács olvasható, de ha van még kedved itt megosztani velünk gyakorlati tanácsokat is -már amennyire ezt megvalósítható-, kérlek tedd meg legközelebb.
Biztosan másokat is érdekelne.
Köszönöm ezt is, elindítottad bennem, hogy utána olvasgassak majd e fajta hatékony módszer kivitelezési módjának.
Kellemes 7főt mindenkinek épp itt, a tavasz hajnalán!
„…de – mivel annyira érzékeny vagy olyan súlyos traumák érték az életben – az energiaáramlása fordított irányban történik a testében, tulajdonképpen a saját életerejét bojkottálja. Viszont a megfelelő trükkökkel abszolút a helyes irányba terelhető ez a pszichés ellenállás is.”
Ha lehetséges, akár egy új cikkben, vagy itt, hozzászólásként, de kérlek, beszélj ezekről a „megfelelő trükkökről”!
Nagyon aktuális a dolog, én is maholnap 30 éves fejjel szembesültem azzal, hogy bizony azért tartok ott, ahol tartok, mert elszabotáltam a saját életemet, s ez ilyen felborult energetikával jár. (Pszichológiai reverzió jelenségeként hallottam róla.)
Örülök, hogy végre tudom, mi a baj, mert így végre tudok dolgozni a kijavításán! Ehhez pedig nagy segítség lenne, ha Tőled is hallhatnék még róla!
Köszönöm!
Köszönöm a sok szuper hozzászólást!
Dudus: „aki dicsekszik, annak adni kell, aki panaszkodik, attól pedig el kell venni”. Ez nagyon érdekes hozzáállás, megjegyeztem. 🙂 Segíthet, mégpedig szerintem azért, mert a panaszkodó sokkot kap, és ezáltal megfordul az energiaáramlása a normál irányba. Bár nem tartom kíméletesnek. Amúgy pedig támogatom azt, hogy célszerű hálásnak lenni, mert hálás állapotban nem csak a hiányosságainkat hangoztatjuk, hanem az erényeinket is…
Marcsi,
Jó lenne abban is túllicitálni egymást, hogy ki miért mennyire hálás, nem? 😀
Amúgy én most úgy vélem, hogy mások vég nélküli panaszkodásának negatív hatása ellen is lehet védekezni, nem feltétlenül kell megszabadulni az illetőtől… Többnyire itt rontjuk el a kapcsolatainkat, hogy nem védekezünk ellene.
Hajni,
Lesz még szó bőven az energiadugók oldásáról… 🙂 És a pszichés ellenállás az tulajdonképpen a pszichológiai reverzió, csak közérthetőbben megfogalmazva.
Biztosan ti is hallottátok már, hogy azt a szófordulatot, hogy sírva vígad a magyar (nem újkeletű dolog ugyebár). Múltkor hallottam Mérő Lászlótól, hogy a magyarok panaszkodás és búslakodás közben vannak legtöbbet FLOW-ban.
Az viszont egy jó érzés (annak, akik panaszkodik, mert annak, aki hallgatja, annak rossz). Na, erről a viszonylagos jó érzésről leszokni nehéz lesz.. 😉
Várjuk a praktikákat Titi, ez nagyon jó téma!
M e g h í v ó
Ezúton hívjuk meg Önt a Budapest XIV. kerület Hősök terére, azaz március 8-án egy napra, a Hős Nők Terére. A Seres Mária vezette Civil Mozgalom a nőnapon 10-órai gyülekezéssel 14.30-tól Guinness-rekord kísérletet szervez a Nők egyidejű felköszöntésére 17.30 ig.
Minden csoport legkisebb egysége a család, a családokat irányító és összetartó családfő mindenhol a Nő az anya. Köszöntsük kellő tisztelettel, és egy világrekord kísérlettel a számunkra legdrágábbat, a nőt! Színvonalas műsor kíséretében tiszteljük meg szeretteinket.
A fellépők között van: Kádár Mónika műsorvezető, Leblanc Győző és Tóth Éva énekesek, Szabó Julianna előadóművész, Omnia Drum Német dobművész, a rendezvényen mindenki örökbe fogadhat egy kutyust, vagy cicát, amit a Felelős Állattartók Szövetsége szervez. A rendezvényen valamennyi írott és elektronikus Média képviselteti magát.
Mint felköszöntött, vagy mint felköszöntő csatlakozzon hozzánk.
Civil Mozgalom