Gondolkodtál már a másokba vetett bizalom és az önbizalom közötti kapcsolaton?
Eszedbe jutott már valaha, hogy a másokba vetett túlzott bizalom lehetséges, hogy az önbizalmad hiányára utal?
Vagy épp ellenkezőleg? Aki másokban bízni tud az önmagában, is, hiszen „ki mint vet, úgy arat”?
Na, vizsgáljuk csak meg ezt közelebbről!
Mikor bízunk meg másokban?
- Ha kedvesek hozzánk?
- Ha figyelnek ránk?
- Ha segítenek nekünk?
- Ha nyitottak felénk?
Vagy esetleg akkor, ha őszinték hozzánk?
Mit sem ér a kedvesség, a figyelem, a segítség, a nyitottság, ha nem őszinteségre alapul.
Senkinek nincs szükséges hazug kedvességre, figyelemre, segítségre és nyitottságra, sőt, még hazug szeretetre sem.
Amire szükségünk van másoktól, és ami az irántuk érzett bizalmunkat növeli, az az őszinteség.
Hiszen a bizalmat elveszíteni is akkor szoktuk, amikor kiderül valami turpisság, valami nem tiszta, esetleg hátsó szándék, vagy egyszerűen csak bezavar a képbe egy fél füllel meghallott információ. Amikor kiderül a másikról, hogy nem őszinte. Amikor kiderül a kapcsolatról, hogy nem az őszinteségre alapul.
Egy időben én félelmetesen őszinte voltam, sőt, mai napig azt tartják rólam, hogy „Hát, ha valaki őszinte, az a Rita!”. Pedig elhiheted, hogy én magam nagyon sokszor érzem azt, hogy a békesség kedvéért inkább elhallgatom a színtiszta véleményemet, vagy legalábbis kivárom az alkalmas pillanatot, ha már nem lehet elkerülni…
Őszintének lenni nem egyszerű, még az ellenségeinkhez sem, hiszen – mint ahogy már a kritikával kapcsolatos bejegyzésben is írtam – lehetséges, hogy nincs jogunk a kíméletlen őszinteséggel mások lelkébe belegázolni. És micsoda csoda ez a magyar nyelv! Kíméletlen őszinteség… Máris ott a negatív felhang. Ezek szerint őszinteség és őszinteség között is lehet óriási különbség.
Tehát eddig kifejtettük azt, hogy a másokba vetett bizalmunk tulajdonképpen az őszinteségre alapul. Persze ezen kívül még csomó minden más hozzájárul, erről fogunk majd még beszélni természetesen.
Ezek alapján mi a helyzet az önbizalommal?
Mi is az önbizalom?
Hit, sőt bizonyosság, atekintetben, hogy: „Képes vagyok rá.”
Az önbizalmat ne keverd össze a megnyilvánulási formáival, amik lehetnek:
- Határozottság
- Céltudatosság
- Pozitív kisugárzás
- Magabiztosság
- Lendületesség, stb.
A megnyilvánulási formák azok jelei az önbizalomnak, de nem kizárólag a megnyilvánulásban merül ki az önbizalom.
Az önbizalom legfőbb forrása, a legegyszerűbb megfogalmazásban:
A pozitív visszacsatolások buzgó gyűjtögetése.
Kezdünk már közeledni az őszinteséghez szerinted? Mert szerintem igen.
Mi értelme az olyan pozitív visszacsatolásnak, ami nem őszinte? Hazugságra nem lehet önbizalmat alapozni, mint ahogy bizalmat sem. A pozitív visszacsatolás jöhet eredményekből, emberektől, legfőképp pedig önmagunktól, és még sok egyéb másból/mástól. Bármilyen csatornán folyik is be a pozitívum, fontos, hogy őszinte legyen.
Így aztán, ha a bizalom minőségét őszinteségben mérjük, akkor az önbizalom minőségét is mérhetjük őszinteségben :).
Hogyan működhet ez a gyakorlatban?
Például, képzeljük el, hogy nagy dohányos, nagy ivós, 220 kilós, és kb. ennyi vérnyomással is rendelkező, nagyszájú nő vagyok.
Odaállok a tükör elé, és simán a saját arcomba mondom, hogy: Tökéletes a tested Rita!
Mert van bennem annyi lendület, hogy ezt megtegyem.
Ugyanakkor a tudatalattim meg felvinnyog kínjában, és rémülten kapja szeme elé a kezét, mert a látvány és a mondanivaló baromira nem fedi egymást. De nem kell ehhez a tudatalattim vinnyogása, tudom én azt a tudatommal is…
Hamis, hazug, önáltató pozitív üzenetekkel is lehet élni. Sőt, még jól is érezhetjük magunkat ilyesmitől. De ezek a hazugságok, önbecsapások soha nem vezetnek igazi önbizalom növekedéshez.
Mint ahogy igazi bizalom sem épülhet ki másokkal, ha folyamatosan csak becsapnak, átvernek, szépítenek, kegyes hazugsággal szédítenek.
Az önbizalom kérdése ezért nehéz dolog: a divatos önismereti könyvek néha kissé tévútra visznek. Nem elég ugyanis kijelenteni azt, amire vágyunk, jelen időben, azt teljes egészében el is kell hitetnünk önmagunkkal. Úgyhogy ön-őszinteségre fel, mert a saját bizalmad a magad irányába csak így fog kialakulni!
Holnap adok egy másik támpontot a pozitív visszacsatolás szükségessége mellé, ami szintén az önbizalmat növeli. Olyan pofon egyszerű, hogy csak pislogsz majd :).
Iratkozz fel a Lelki állóképesség kurzusra, ha további, önbizalom növelő cikkeket és írásokat szeretnél kapni.
Kapcsolódó cikkek:
6 thoughts on “Bizalom vs. önbizalom. Mi közük egymáshoz?”
Comments are closed.
Elég sokszor dolgoztam angolokkal és amerikaiakkal, különféle környezetben. Mindig lenyűgözött, milyen tapintatosan tudják megmondani a legkellemetlenebb dolgokat is.
Egyszer Londonban egy pub-ban ebédeltem. Bejött, vagy inkább betántorgott a környék részegese, mindenkihez odament, és összevissza szövegelt. A „közönsége” nem fordult el, nem vágott arcokat, nem vihogott, csak néztek rá. Előkerült a tulaj, gyengéden karonfogta, és nyugodtan beszélt hozzá: „George, most nem alkalmas, majd legközelebb”, valami ilyesmit mondott, és udvariasan kikísérte az utcára.
Na, ezért vágyom én Angliába… 🙂
Volt „szerencsém” olyan lakótárssal élni, akinek lételeme volt az őszinteség, de abszolút nem volt pozitív csaj. Kegyetlenül őszinte, semmi tapintatosság. Ilyen ember lehet, hogy tud bizalmat építeni magának
de önbizalmat inkább csak rombolni tudott. Szerincsére kevés időt töltöttem vele, mert épp azért akartam akkor lakótársat, hogy ne legyek annyira otthonülő. Be is jött, és most esik le, hogy „vonzás-törvényszerű” volt az eset. Ha más célból kerestem volna lakótársat, akkor lehet, hogy már férjnél lennék? 😀
Hétvégén megint elkaptam egy menyasszonyi csokrot. Ez már a harmadik. 🙂
A fogyással kapcsolatban rájöttem, hogy bízni kell abban, hogy jól azaz sokkal jobban fogom érezni magunkat vékonyan, és meg kell fogalmazni, hogy miért, és akkor el tudom képzelni, és el is kell. Én sosem fogyózom, de szeretnék fogyni, viszont jól érzem magam a bőrömben így is, tehát tehát addig nem fog menni, amig nem vágyom elég erősen a vékonyabb énemre, amiről most már megfogalmaztam, hogy több önbizalmat fog adni a munkámhoz. Azt tudom, hogy képes vagyok rá, már csak be kell bizonyítani magamnak, és akkor jöhet a sok pozitív, őszinte külső visszacsatolás is! 🙂
Puszi nektek!
bocs a királyi többes miatt: „jól fogom érezni magunkat” 🙂
Helló!
Nagyon tetszett 😉
Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy van a dolognak egy másik oldala is: hiszen semmi sem fekete és fehér. 🙂 Vagyis 220 kilós ronda nőként tényleg nem mondhatja az ember leánya, hogy gyönyörű.
De valami mást megtehet: MEGKERESHETI MAGÁBAN AZT, AMI GYÖNYÖRŰ, ami igazán jó! Biztos vagyok benne, hogy van ilyen. Vagy kívül, vagy belül. Itt valóban őszintének kell lenni.
És ha megvan az a terület, amiben valóban jó, akkor onnantól kezdve AHHOZ gyűjteni kell a pozitív visszacsatolásokat, és az összes többire úgy tekinteni, minde FEJLESZTENDŐ TERÜLET, amit fel kell húzni arra a szintre, ahol a jó tulajdonság van.
Pl 220 kilós iszákos hölgyünknek gyönyörű hangja van. Erre fel tudja építeni azt a gondolatot, hogy szeretem magam, csodálatosnak tartom magam, mert szép a hangom. És amikor már megszerette magát, akkor szembesülni fog azzal a vággyal, hogy bármit megtenne, hogy elég szép legyen kívülről is a szép hangjához.
És máris nem azért fog fogyni, mert „ronda, és nem szeretne az lenni”, hanem mert csodálatos, és ennél többet érdemel. BELSŐ MOTIVÁCIÓ lett a külső motivációból.
ERRŐL MIT GONDOLTOK?
Szeretni kell önmagunkat, mert Csodanők vagyunk. 😉 mindannyian!!!
Puszi!!!
Zsú
http://www.csodano.hu
Nem tudom miért, de azt mondja a program hogy ezt már egyszer elküldtem. Én nem látom, ha mégis, sorry…
Nagyon tetszett 😉
Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy van a dolognak egy másik oldala is: hiszen semmi sem fekete és fehér. 🙂 Vagyis 220 kilós ronda nőként tényleg nem mondhatja az ember leánya, hogy gyönyörű.
De valami mást megtehet: MEGKERESHETI MAGÁBAN AZT, AMI GYÖNYÖRŰ, ami igazán jó! Biztos vagyok benne, hogy van ilyen. Vagy kívül, vagy belül. Itt valóban őszintének kell lenni.
És ha megvan az a terület, amiben valóban jó, akkor onnantól kezdve AHHOZ gyűjteni kell a pozitív visszacsatolásokat, és az összes többire úgy tekinteni, minde FEJLESZTENDŐ TERÜLET, amit fel kell húzni arra a szintre, ahol a jó tulajdonság van.
Pl 220 kilós iszákos hölgyünknek gyönyörű hangja van. Erre fel tudja építeni azt a gondolatot, hogy szeretem magam, csodálatosnak tartom magam, mert szép a hangom. És amikor már megszerette magát, akkor szembesülni fog azzal a vággyal, hogy bármit megtenne, hogy elég szép legyen kívülről is a szép hangjához.
És máris nem azért fog fogyni, mert „ronda, és nem szeretne az lenni”, hanem mert csodálatos, és ennél többet érdemel. BELSŐ MOTIVÁCIÓ lett a külső motivációból.
ERRŐL MIT GONDOLTOK?
Szeretni kell önmagunkat, mert Csodanők vagyunk. 😉 mindannyian!!!
Zsú
http://www.csodano.hu