Kik azok az agresszív malackák? Mi a különbség a nyerő csajok és a nyuszik között, akiket megesznek reggelire? A mai videóból többek között ez derül ki. De szó lesz még hátrányos szülő elvekről és méltóságteljes oroszlánokról is.
2010 az Ego kung-fu éve, ahogy azt írtam előző cikkemben.
Most kiderül, hogy mi a franc ez az Ego kung-fu, és miért olyan iszonyatosan nehéz kung-fuzni és magunkat megvédeni olyan helyzetekben, ahol pedig tudjuk, hogy nekünk van igazunk.
Mitől lesz tökös csávó vagy nyerő csaj valaki? Nézd meg a videót és megtudod.
Utána pedig írd meg nekem a véleményedet, azt, hogy melyik típusban ismertél fel magadra, és milyen szituációkba keveredtél mostanában, ahol jó lett volna ha tudsz kung-fuzni.
Ez az első, kísérleti videó (13 perc). Mindenképpen várom a véleményedet, hogy tudjam, érdemes-e folytatni a témát és milyen irányban! Köszönöm!
Lúzer vagy nyerő? Ego kung-fu 1. lecke from egokungfu on Vimeo.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Kapcsolódó cikkek:
37 thoughts on “Lúzer vagy nyerő?”
Comments are closed.
Ahhoz, hogy „nyerő csaj” lehessek csak két pontot kellene elsajátítanom: tudjak nemet mondani, és hogy megfelelően tudjam közölni az igényeimet. A többi pont stimmel 🙂
Viki, jó ez a videó!
„nyerő csaj” egy 10 éves gyerekkel az oldalamon nem szeretnék lenni, de a tartalommal azonosulni tudok. 🙂 Várom a következőket!
Hú, Viki, ez nagyon jó!
A legeslegelején még ki sem mondtad, tudtam, hogy a család, a neveltetés a meghatározó.
Alapjában véve asszertívnek gondolom magam, talán aki ismer, az megerősíti.
Ugyanakkor gyerekként a családon belül akkora nyomásnak voltam kitéve, hogy a mindennapokban nyuszika lettem.
És sajnos ez a nyuszi vonás mindig előjön, ha azokkal kell érintkeznem, akik agresszív játékosok.
Sebaj, már tudok nemet mondani,olykor az igényeimet megfogalmazni.
De nagyon meg tudnak olyankor lepődni!:) Nem térnek magukhoz.
Köszönöm! Ez a video nagyon jó volt! Motiváló és meggondolkoztató. Nagyon várom a következőket.
Gratula a videóhoz!
Sajna abszolúte nyuszika vagyok… De legalább tudom, hogy hol tartok, és hova lehet eljutni!
A belénknevelt „Nem szabad hazudni” mondatot hallva Hamlet jutott eszembe, aki becsülettel harcolt, mégis azért halt meg, mert az ellenfél mérgezett karddal sebezte meg. Ez is a manipuláció egy fajtája, ha ilyen módszerekkel biztosítjuk be a „tuti-győzelmet”, nem??
Viki, ez nagyon jó téma! Érdeklődve várom a folytatást.
Nagyon jó, gratula a témához, várom a következőt. Már az is előre lépés, ha felismerjük magunkat, legalább azon már tudunk változtatni. Ezenkívül ráismerünk a körülöttünk levő emberekre így könnyebb lesz velük dolgozni, mert ha ismerem a tünetet a gyógymódot is megtalálom rá. Ebből a 13percből már sok tünet-megoldást meg lehetett ismerni. Várom a folytatást, segít a túlélésben. Hajrá!!!!!!
Érdekes a téma, én is már hosszabb ideje dolgozom ezeken a „feladatokon”. Jó újból és újból szembesülnek némely gondolattal. Most éppen a „Hallgass a nagyobb tekintélyűre!” fogott meg ismét. Ez erősen átprogramozásra szorul nálam, csak időnként kimegy a fejemből.
Van lehetőség a video anyagát írásban is olvasni? Nekem ez a hangos forma nem annyira jön be. Már sokat foglalkoztam (és foglalkozom most is) ezzel a témával, így ez az előadás túl sok ismétlést tartalmaz számomra, nekem a kiemelt, vázlatosabb „emlékeztető” forma volna hatékonyabb. Másoknak meg biztos ez a módszer jön be jobban 🙂
Kedves Viki!
Tetszett a videó. Kíváncsian váram a folytatást, hisz nagyon sok tárgyalásom van, bár eddig még nem volt jellemző, hogy be akartak volna palizni, de már volt rá példa.
– és valóban nem-et mondani a legnehezebb:))
Úgy látom, valóban a hogyan mondjunk NEM-et és a saját igényeink kifejezésre juttatása lesznek a legfontosabb témák, ahogy azt sejtettem.
A tárgyalástechnikába később megyünk bele – az olyan, mint egy sakkjátszma, és ha már olyan, miért ne lennénk nagymesterek? 🙂
Rengeteg új dolog lesz, de sok téma ismétlésnek tűnhet, de a rendszerbe szedés mindig új felismeréseket hozhat – remélem, ez így is lesz veletek is.
Anikó – nagyon könnyű nyuszinak lenni, ha jönnek az agresszív malackák, de én téged inkább nyerő csajnak ismertelek meg, aki nem adja fel, küzd magáért!
Vera – „nyerő csaj” bárki lehet 🙂 még egy nyerő nagyi is!
Orsi – nem csak videók lesznek, hanem előbb-utóbb el fog készülni egy olyan komplett írásos anyag, amilyet Te is szeretnél. De ez inkább az év második felére várható.
hát Viki ! kimondottan tetszett a videód ! gratula nagyon jó kis összefoglaló előadás volt 🙂
én mindhárom csoportba beletartozom…hol a nyuszi eszi meg az oroszlánt, hol az agresszív malacot…vagy fordítva :)annak ellenére, hogy tőlem függ:ki vagyok éppen…a körülöttem lévők még sokszor tudnak „más állatot csinálni belőlem” 🙂
Nagyon szuper a videó!
Született nyusziként elmondhatom, hogy néhány évtizedes munkám van abban, hogy ma már elég gyakran nyerő is tudok lenni, de valóban a legnehezebb dolgom a NEM-et mondással, s az agresszív malackák kezelésével van. Ha előbb lett volna ilyen lehetőségem, lehet, hogy 10-20 év kemény munkát megtakaríthattam volna! 🙂
Nagyon várom a folytatást, s engem a családi kung-fu is nagyon érdekel! 🙂
Nekem is nagyon tetszett a videó, gratula!
Én is szeretnék ezzel a témával foglalkozni, bár kicsit másképpen, energetikai szempontból. Már 70%-ban kész is vagyok egy könyvvel, ami a személyre szabott, agresszió elleni védekezésről szól, olyan tippekkel, amikkel mostanában kísérleteztem és nálam beváltak. Mert én úgy érzem, hogy az energiavámpíroknál sokszor nem elég, hogy megvédjük a napfonatunkat a támadásaiktól. Hanem személyre szabott, biztonságot adó módszer(eke)t kell magunknak kigondolni!
Kedves Titi!
Én biztosan nem fogok elmenni ezoterikus és energetikai témába, szóval azon a téren tiéd a pálya!
Engem a klasszikus pszichológia, emberi játszmák, stb foglalkoztatnak.
Viki, várom a következőt, érdekes, köszönöm!!!
Ez az agresszív kismalac nagyon édes! (Malac-imádó vagyok, úgy mellesleg.)
Mondtad, hogy írjunk példákat, ezért íme:
Most voltam biztosítónál egy késedelmes értesítésből származó panasz miatt. Sajnos, ott hiába voltam a tárgyaláskor „nyerő csaj” üzemmódban, a rendszer úgy van kitalálva, hogy személyesen senki semmiről nem dönthet, mindent egy másik helyszínen lévő misztikus „osztályvezető” egy másik helyszínen lévő szintén misztikus „jogásszal” konzultálva dönt el…
Azért néhány példa, amit „érvként” sorakoztattak fel:
„Higgye el, nálunk még sokkal jobb az ügyintézés, mint máshol. Tudja, máshol mik vannak?”
„Nézze, mi itt az ügyfélszolgálaton két biztosító ügyeit intézzük!”
Visszatérő elem:”Ez technikai probléma, valahol az elektronikus rendszerek nincsenek szinkronban.”
Egyéb hárítás:”Az alkusz/bank/posta/díjbeszedő nem megfelelően dolgozik.” (Ők viszont tökéletesen, persze.)
A gondom csak az volt, hogy ezek mind szép érvek, de nem halad érdemben előrébb az ügyem tőlük. Végül faképnél hagytam az egész biztosítót, visszamenőleg.
Kedves Kovka!
Nagyon köszi a példát, amit írtál – lehetséges, hogy majd sor kerül a kielemzésére. Egyébként – ha valós, ha nem – a „láthatatlan feljebbvaló” bevetése tipikus tárgyalástechnikai trükk, és nagyon jól működik :-)(sajnos ez esetben)
A példáknál maradva:
Tipikus helyzet egy bizottságban, ahol 1-2 nyuszi van a 6-8 malacka mellett (és sajnos nincs oroszlán), hogy a nyuszi véleményét mintha meg sem hallanák. Vagy egy poénnal elütik, aztán az egyik malacka felveti ugyanazt és lelkesen elfogadják.
Ha ilyenkor tényleg van legalább két nyuszi, akkor nekik össze kell fogniuk, és támogatniuk kell egymást. „Ahogy az előbb már Nyuszika1 mondta…”
Persze, ha van ott egy oroszlán, akkor ő is nagy segítség lehet.
A magánéletben pedig úgy csinálnak belőlünk nyuszikát, hogy még hálásnak is kellene lennünk. Hiszen ők csak segíteni akarnak, ők tudják, mi a jó nekünk. Aztán azt vesszük észre, hogy már ezer éve nem hoztunk igazi, saját döntést. Nehogy konfliktusba kerüljünk és nehogy megkockáztassuk, hogy nem szeretnek majd minket.
Kedves Inanna!
Nagyon jól leírtad a nyuszi – malacka helyzetet, várom a további példáidat!!! 🙂
ui: különösen tetszett az a mondat, hogy úgy csinálnak belőlünk nyuszit hogy még mi legyünk hálásak érte!!!
Köszi Viki!
Hja, hagyhattam volna írásbeli panaszt (volt nálam, 2 példányos), mehettem volna PSzÁF-hez, MaBiSz-hoz… De kb. 1000 Ft „károm” volt, így ennyit nem ér az egész… 🙁
Háát, én úgy érzem a házasságom során a férjem akarva-akaratlanul, de módszeresen nyuszikát faragott belőlem.
Most próbálok visszabujkálni a nyerő csajszi (oroszlán) bőrébe!
Mivel sajnos a helyzetemből (házasság) kilépni nem tudok, így nagyon nehéz önmagamhoz visszatalálni.
Egy plüss nyuszi készítő műhelyében élek! Folyton a fejemre csap, ha le akarom vetni a fehér bundácskámat!
Pedig muszáj lenne!
Előttem az élet!
Köszönöm ezt a tanulmányt!
Gabi
Fel a fejjel lányok, ez tényleg tanulható! Én világ életemben nyuszi voltam alapból, de az évek és a munka megtaniított arra, hogy próbáljak meg keményebbnek lenni.. Aztán egyszer megnézték a tárgyalási technikánkat, és az jött ki, makacs és agresszív tárgyalópartner vagyok.. ez annyira vicces volt 🙂 Ez nálam a kompenzálásból fakadt.
Sose leszek vezérürü (állatos példáknál maradva:) és konfrontálni a mai napig utálok – de ha nagyon muszáj, belemegyek. )előbb átgondolom, mi lenne ha elmenekülnék:)
Kedves Mindnyájatok és Viki!
Mint a következő cikkedben írtam, ezek a témák jelenleg nekem igazi gyöngyszemek.
Már egy ideje érlelődik bennem a kérdés, valójában miért is harcoskodunk mi párommal évek óta mint agresszív malacka és oroszlán.
Mindketten iszonyú erős akaratú, konok fejű, makacsul igazához ragaszkodó (de érző) egyének vagyunk.
Ő Oroszlán jegyben én Kosban születtem.
A lányunk 14 éve a Nyilas jegyben (legkisebb makacs).
Mindezt csak azért osztom meg, mert kimondhatatlanul hálás lennék minden tanácsotokért, amivel a saját természetünk traumájából igazgyöngyöt tudnánk teremteni(maradva a másik cikk találó ötleténél).
Szűkre szabottan próbálom megfogalmazni kérdésem lényegét: mivel Ő a férfi ezért is meg kell hagyjam véleményét,de leginkább, mert Ő igazából asszertív, azaz számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, ámbár híján van az önzetlenségnek.
Ill. mindenben csak a maga feje után megy, de közben nem tapos el másokat, semmi durva!
Egyedül itthon, a 4 fal között működik az, hogy mivel én sérelmekkel küszködtem az utóbbi kb. 15 évben, így dacos, de leginkább agresszív lettem. Az a „majd én megmutatom, hogy úgy is az lesz, amit én szeretnék, mert nekem van igazam”.
Bár a valóságban a végén mindig én dobom be a törülközőt, -mert nem vagyok képes haragszom rádot mindezért játszani,- akkor is látom, ez véres hatalmi harcos dráma, ami semmiképp sem vezet így jóra!
Mi békülni szeretnénk, nyugalomban élni, kiépítettük több szempontból közös életünk, de az ő makacssága nem hagy alább és én viszont nem tudom, hogyan tudom lágy, higgadt fejű énem előhorgászni a vita hevében???
Szükségem van megtalálni bennsőmben mindig a kedves, szelíd nőt, aki alkalmanként egyébként is igazi nyuszi bőrben érzi jól magát és adja, majd kapni szeretné a szeretetet.
Nekem ez a családi kunkg-fu a mi gyakorlatunkban már nem tetszik, nekünk férj-feleség idill szükséges.
Irtó rendesek vagytok, kik végig olvastátok nyavalyámat és ha van ötletetek, még inkább örülök!
Summa:Viki! Ez éves ego-s terveid fantasztikusak, főképp, ha még házasságom is „megmentik”.
Hisz csak éppeszűség és ésszerűség kell nekünk valahogy, nem ?
Úgy látom, rengeteg nyuszi ismert magára az előadás kapcsán 🙂 Én bevallom őszintén, néha malacka is szoktam lenni. Utólag persze megbánom, de akkor már késő – erről még lesz szó az asszertív jogoknál (az oroszlánok jogai). Sokszor vagyok nyuszi is, ez is igaz.
@Kovka: egy nagyon fontos dolgot érintettél a hozzászólásodban, méghozzá azt, hogy nem minden esetben éri meg energiát belefeccölni egy adott szituációba. Ez a tárgyalástechnikánál is nagy hangsúlyt kap majd – annak felmérése, hogy megéri-e vagy sem belemenni egy helyzetbe, konfliktusba.
A családi kung-fu témára is nagy szükség lesz, amint látom, bár azt nem ígérhetem, hogy házasságokat tudnék megmenteni, zsutta… 🙁 Mindenesetre ha egy-két asszertív ego kung-fu technikát tanulsz és alkalmazod, és a másik fél is nyitott a dolgok átgondolására, messzire lehet jutni.
A kommunikációval egy probléma van: két fél kell hozzá, és ha az egyik nem nyitott, akkor aztán kommunikálhatsz napestig…
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, kíváncsian várom az újabb írásokhoz is a véleményeteket, ötleteteket és megtörtént eseteket!
Kedves Zsutta!
Próbáljátok meg mindketten elolvasni Brad Blanton Radikális őszinteség című könyvét.
Ami nekem az írásodból kiderült az az, hogy játszmákat játszotok és amíg ebből nem jöttök ki, addig nem lesz megoldása sem a dolognak.
Azt hiszem, el kellene felejteni a másik cimkézgetését és ezt a hiererchikus felállást.
Nem azzal kellene folyamatosan, foglalkozni, hogy kinek van igaza, ki az erősebb, ki mondja meg a tutit. Ha ezt veszed észre a férjeden, legyen humorérzéked ahhoz, hogy figyelemztesd rá és ha magadon veszed észre, akkor még inkább.
Szeretettel:
Inanna
Sziasztok!
Inana és Viki!
Lehet, hétköznapi szlogennek tűnik, de mivel én nem tudok már 12 éve Szüleimhez, testvéremhez fordulni, hogy ici-picit elbeszélgessek Velük, ha meginog a léc, azt hiszem, nem túlzás, ha azt írom: nem mindennapi szerencsében és kedvességben van Tőletek (és Mindannyiótoktól egyéb hozzászólásokkal) részem!
Belekezdtem ma egy építő jellegű kapcsolat építési „technikába” és hasznos,őszinte,de megértő, segítőkész tanácsaitok csak még inkább kezet nyújtanak ahhoz, hogy tudjam, feljődnünk, tennünk kell azért sokat, ha szeretni és szeretve lenni akarunk!
Mindannyiótoknak kellemes délutánt! És bocs, hogy előhozakodtam mindnyájunkat érintő napi gonddal, s úgy tűnhet, részese vagyok, aztán meg síránkozom.
Tudjátok, nagy igazságok kapuját nyitogatja azzal az állításával Viki, hogy mind2 félnek nyitottan partnernek kell lennie.
S bár vádolni semmiképp sem akarom férjem, ugye, tudjuk, ha süllyed e kényes témájú hajó, akkor 1 férfi büszkeségből, egoja miatt kevésbé ismeri be a hibákat, néz szembe generáló okokkal.
Én elemzem és kiutat keresek, míg Ő úgymond várja, elüljön a vihar.
Ez a nő dolga volna?
u.i.: A könyvet természetesen fellelem!
Kedves Zsutta!
Köszönöm a leveled!
Addig is, amíg a könyvet be tudod szerezni, jó szívvel tudom ajánlani Pál Feri atya előadásait. http://www.palferi.hu
Talán érdemes a hanganyagok közül a 2007-es évaddal kezdeni. 🙂
Ha a párod hajlandó arra, hogy elolvasson egy ilyen könyvet, vagy meghallgasson néhány előadást, az már annak a jele, hogy ő is hajlandó tenni a változásért és már ezt is nagyon-nagyon meg kell becsülni.
Sok sikert!
Inanna
Kedves Inana!
A hétvégén megnézzük ajánlott Pál atyát és majd írok oldaladra, rendben?
Köszönöm szépen, igen, néha egy külső forrást jobban szeretnek a férfiak, mintha az én megszokott szavaimmal
nyilvánítom ki álláspontom, az már uncsi.
Kellemes és tartalmas Hétvégét Mindenkinek!
Sziasztok!
Egyetértek Vikivel: „A kommunikációval egy probléma van: két fél kell hozzá, és ha az egyik nem nyitott, akkor aztán kommunikálhatsz napestig…”
Ami nem jelenti azt, hogy ha valaki nem tud/akar kommunikálni akkor vége..
Sok férfi nem olyan kibeszélős, mint mi nők. De attól még lehet 100 évig együttélni vele.
Azt hiszem, tévedés azt gondolni, hogy a férfiak nem akarnak, vagy tudnak kommunikálni. Minden tettükkel, apró mozdulatukkal, gesztusaikkal kommunikálnak. Csak ha nem azt fejezik ki, amit mi „hallani” szeretnénk, akkor nem értjük meg ezeket az apró jeleket.
Kedves Zsutta, remélem, nem bántalak meg, de azt érzem nálad – amit egyébként saját magamon is tapasztaltam, tapasztalok -, hogy te is azt várod a férjedtől, hogy végre elfogadja a te nézőpontodat. Értsen már meg végre! Talán, ha mástól hallja, akkor majd felfogja, mert én hiába mondom neki.
Nem egy könyvet adtam én is a férjem kezébe. Olyanokat, amik szerintem nagyon jól leírták az én érzéseimet, az én helyzetemet. Mintha csak rólam írták volna. Volt olyan, amit el is olvasott. És nehogy azt gondoljátok, hogy bármivel is közelebb léptünk a megoldáshoz. Mintha másik könyvet olvasott volna. Ő egyetlen egy részletet emelt ki belőle, amit én észre sem vettem és ami abszolút őt igazolta, nem engem.
Hasonló történt akkor is, amikor párterápiára mentünk.
Nem lehet azt várni a másiktól, hogy a mi bőrünkbe bujjon. Azt lehet csak várni, hogy akarja ő is a változást.
Azt hiszem, írok majd erről egy külön posztot. Izgalmas és remélem, tanulságos lesz. És valószínűleg megértitek majd, hogy miért inkognitóban teszem.
Szerintem sokaknak segíthetsz vele Inana, ha nem ma, akkor holnap!
Mindenkinek kívánom, legyen nagyon boldog, tudja megoldani a nézeteltéréseiket és azok ne legyenek nagyok!
Tiszta szívből és őszintén!
Lányok, Asszonyok, Csajok !
Legyetek, ügyesek, okosak, szerencsések , boldogok!
Ám, sajna, vannak nehezebb kapcsolatok, amiknek talán szépen, barátságban be kellene fejeződniük?
De, mi sem ezt az utat választjuk, hanem keresgélünk megoldások közt, tanuljuk egymást, vannak apróbb-nagyobb kanálcsörgéseink, majd valamiért mégis nyugtázzuk, mégis úgy jó, ha együtt maradt a Család!?!?
Mikor megnyugszanak a kedélyek, szebbnek látszik minden, örülsz, s sírsz, tombolsz, ha újra felüti fejét a gondok sűrűségéből fakadó egymásra mutogatás.
Nem szeretünk erről beszélni!!??!!
Pedig, bevallom, kíváncsi volnék, vannak -e még ilyen „haszontalankodó ” párok, mint mi, akik se veled-se nélküledben élünk újra meg újra tovább.
S hogy jobb-e ez a választás? Nem tudjuk meg sosem talán.
Bár Ritától és néhányatoktól olvastam már, hogy érdemtelen 1 határ után kínozni egymást, talán a párkapcsolat érzelmi szálainak helyes kiboncolása az egyik legnehezebb vállalkozás.
Kinek eredményekben teljesen sikeredett ez hosszú évek után, annak gratula és én várom receptjével válaszát.
Talán megleltem a választ saját kérdéseimre.
Leginkább; miért kerül, jut idáig egy kapcsolat és hogyan mászhat ki belőle a pár.
Mi a folyamat? Egyszerű képlet! Minden haszonló cipőben járónál ez a beidegződött rossz hozzáállás negatív eseményekre – azaz: pl.: nálunk; hirtelen szülők komoly betegségeiből fájdalmas szenvedés és halál-ill. pont ellenkezőleg,hirtelen „elmenetel”.
Majd a hozott gének által a betegség engem is megbélyegzett, így orvosok sora.
Munkahely elvesztés, nehéz terhesség, műtétek, elköltözés falura anyagiak miatt, közben vállalkozás kezdés és reménykedés. Persze, mindemellett semmi kikapcsolódási és feltöltődési, regenerálódási lehetőség. Belül mardosod magad a bajok miatt, kívülre jót kell mutass, majd egy napon jelez belül a szervezeted, Ő hulla lassan.
A férjem roppant igyekvő, lelkiismeretesen családjáért gondoskodó, ám nem lelkiző, érzelmeit kikapcsoltan, gépként éppen jelenlegi bajokat megoldó típus, ki mára érzi, megfáradt, kiégett, elnyűtt,….
A kötelezettségeket ma is mind sorra elvégezzük, de már nem tudunk egymáshoz türelemmel szólni, csak a feladatsorok képe villódzik továbbra is előttünk és maradék cseppnyi energiánkat emészti.
Ez tipikus példa, tudom.
Ha Bármelyikőtök időben megérzi ennek szelét, ne érjetek el idáig.
Idejében álljatok sarkatokra és huss, mielőtt egymás torkának esnétek, keressetek magatoknak és együtt örömforrásokat, melyeket meg is éltek. Nem elég tervezgetni, meg kell valósítani, ez lehet az aranyszabály. Ti tudjátok, kinek, mi ad feltöltődést, szerez örömet, egyeztetve azt mindenki érezheti pár napra jól magát a megszokott helytől és bajtól kissé eltávolodva.
Mi is terveztünk ezt-azt, hogy kellene, jó volna! Ám, sosem váltak valóra!! Itt a bibi!
Nincs szabi, stb…..okok miatt.
Nekünk maradt mára egy utolsó esély, hogy ha partner a párom, kilépjen a malomkerékből. Nagyon nehéz kicibálni!
Igyekszem, szorítsatok nekem, h sikerüljön és jó helyen keresgéljek, meglátásom, ötletem a valódi okokat megtalálva eredményt érhessen.
Nektek is apróbb és nagyobb pihenőidőszakot kívánok közösen szeretteitekkel!
Szeretettel: Zsutta.