Képzeld el, hogy fejlett a világ. Bolygókat hódít meg az emberiség, halálos betegségek ellen készülnek gyógyszerek…
És ekkor a semmiből minden ember és fecske kővé változik.
Majd 3700 évvel később felébredsz, mint az első tudós, és elhatározod, hogy újraépíted az emberiséget, sőt túl is szárnyalod a korábbihoz képest…
A végén elmondom miről is van szó.
A mi korunknak vagy generációnknak az a baja, hogy nincs baja. Mondta ezt nem is olyan régen egy ismert kritikus. Sokáig nem értettem egyet vele, de most, hogy találkoztam ezzel a dologgal szinte minden megfordult bennem.
Annak idején háborúk voltak, éhínségek, a fél világot letaroló vírusok és betegségek. Igaz, ezek halványan még most is jelen vannak, de közel sem úgy, mint régen.
Az ember fejlődni akar. Kutatni, felismerni, alkotni. Ez az egyik motor, ami bennünk dolgozik. Ennek a kíváncsiságnak, kutatásnak köszönhetően jött létre az elektromosság, a kerék, a gyógyszerek. Hogy csak néhányat soroljak fel.
És most képzeld el mindennek a fordítottját. A fejlett világ közepén egy ismeretlen eredetű, anyagú sugár beborítja a Földet és a benne élő összes embert és fecskét kővé változtatja.
A történet szerint 3700 évvel később valamilyen módon kitörik a kőbörtönéből főhősünk, aki nem más, mint egy szemtelenül fiatal tudós, aki legalább 300-as IQ-val rendelkezik.
Mégis mi lenne, ha nem is ez, de egy ehhez hasonló dolog menne végbe a valóságban is? Teszem azt, a világon sehol sem lenne többé áram. Se szél segítségével, se semmivel. Vajon mit tennénk?
Amiért a hatalmába kerített ez a dolog, az az arculcsapás érzése. Hogy mennyire alapvetőnek is vesszük a melegvizet, az áramot, azt, hogy tető van a fejünk felett, és hogy minden étel szinte karnyújtásnyira van.
A történetben ez a nyughatatlan tudós eltökéli, hogy minden embert feltámaszt kőbörtönéből és újjáépíti az emberiséget a tudomány nevében.
Sikerül is neki a természetben található anyagok kombinációjával kifejleszteni a „csodaszert” ami nem más, mint a denevér guanóból készülő: salétromsav. (És még egy hozzávaló.)
Tudósunk ennek köszönhetően feléleszti barátját, és együtt vágnak bele a mindennapokba.
Hamar rájönnek, hogy újabb embereket kell feléleszteni. Választásuk váratlanul (vagy nem is annyira váratlanul) egy fiúra esik, akinek akkora ereje van, hogy puszta kézzel megmenti a két barátot a feléjük rohanó oroszlántól.
Így már hárman folytatják útjukat. Megtalálták a vadászatért felelős embert, van már munkaerő is és van szellemi erő is.
Elmondják az új tagnak, hogy a teljes emberiség felélesztése a cél.
A kereszt ekkor következik be. És Tőled is megkérdezem kedves olvasó:
Ha hatalmadban állna, hogy minden kővé dermedt embert felélessz, felélesztenéd azokat is, akik rosszak? Akik gyilkosok? Akik gonoszok?
A csapat egyik tagja (nevezetesen az oroszlángyilkos hős) eltökélten vallja, hogy csak a tisztaszívű, jólelkű fiatalokat kell feléleszteni, és az öreg generációnak, a rosszaknak nincs miért feléledniük. Egy olyan világot szeretne, ahol senki sem akar birtokolni semmit, és mindig minden közös. Kvázi új világot akar felépíteni, de saját belátása szerint, hogy kik a jólelkűek és kik nem. Mindezt ránézésre, hiszen mindenki kővé van dermedve.
Kényes elgondolás, és rémesen aktuális. Gondoljunk csak bele a rengeteg áruházi lövöldözésbe, ahol azért sérültek meg emberek, mert épp más a bőrszínük vagy épp másban hisznek.
Rémesen aktuális elgondolás. Egy tiszta, tökéletes, makulátlan világ, benne a tökéletes emberekkel.
Így megkezdődik a szellemi, később a fizikai harc, a „kiválasztásos felélesztés” és az „élesszünk fel mindenkit elv” között.
De nem csak ennyiről van szó. Valójában a tökéletesség és a tökéletlenség harca veszi kezdetét.
Hogyan is tudnánk megtagadni az emberi természetünket? Ki akarna tökéletes világban élni? Ki akar tökéletes lenni? Ki az, aki tökéletes? Mit jelent a tökéletesség, hibátlanság?
Ezek a kérdések bújnak meg a szereplőink mögött.
Ha ezek után érdekel téged, hogy hogyan lehet kagylóból kalcium-karbonátot nyerni, szextánst (mint az első iránytű vagy GPS) készíteni, bronzból tükröt, vagy épp puskaport vagy rament , vagy hogy egy év alatt hogyan lehetséges áramot fejleszteni… Akkor két szavam van hozzád:
Dr. Stone.
Nézz bele, gondolkodj el.
Hogy miért áll hozzám annyira közel ez az egész?
Mert kicsi korom óta régi vágyam az, hogy visszamenjünk oda, ahol még nem voltak pénzek, hatalmi játszmák, amikor a Földön majdnem megegyező fejlődési szint volt.
De mivel az ember kutatni akar és alkotni, mindig előre fogunk menni.
Az élet gyakori csavarintása tud lenni, amikor tudod, érzed, hogy “rossz” korba születtél. Ilyenkor egy dolgot tehetsz: próbálkozz, próbálkozz és megtalálod a módját, hogy megtaláld a mai korban a Te korodat! 😊
Zsófi