Az idő mindent megold?

Dereng még valakinek a magyar órákról Pató Pál úr alakja? A majdnem lyukasra koptatott ruhákban pompázó, málló vakolatú házban lakó, mindenre „Ej, ráérünk arra még!” – felkiáltással válaszoló agglegény nem siet el semmit. Pontosabban: nem csinál semmit. Úgy gondolja, az idő majd mindent megold.

Petőfi ugyan felmenti őt a vers utolsó soraiban, de ez nem túl vigasztaló : „De ez nem az ő hibája; / Ő magyarnak születék, / S hazájában ősi jelszó: / „Ej, ráérünk arra még!”  Ha mi ennél tartalmasabb életre vágyunk, akkor nem érdemes a fenti szlogen jegyében leélni az életünket.

Miért is gondoljuk, hogy ha elég türelmesek vagyunk, minden megoldódik?  Az egyik ok, hogy azt hisszük, hogy nem tehetünk semmit a változásért. A legtöbben úgy érezzük, hogy a külső körülmények áldozatai vagyunk, vagy valaki a közvetlen környezetünkben keseríti meg az életünket, tart sakkban minket. Eszünkbe sem jut, hogy mi magunk mentünk bele ezekbe a szituációkba, és ugyanígy ki is tudunk jönni belőlük!

Hogy is volt a majommal, aki benyúlt a szűk nyíláson a banánért? Elkapták, mert nem tudta kihúzni az öklét! Csak akkor menekülhetett volna, ha ott hagyja a gyümölcsöt! Ha elengedi, már szabad lehetne, egész pálmafákat leszüretelhetett volna… Az igaz, hogy fontosabbnak tűnik adott pillanatban valami kézzelfogható dolog, mint a jövő bizonytalan ígérete, de akik viszik valamire, azok pont arra képesek, hogy távlatban gondolkodjanak. Ők már felismerték, hogy az idő akkor is telik, ha nem csinálunk semmit, és hiába várunk, eredményeink sem lesznek, maximum egy fonnyadt banánunk!

De mit tegyünk mi, hogy ne járjunk úgy, mint a makacs majom? Először is magunkra fordítsuk a figyelmünket! Reggel, mikor még ki sem nyitottuk a szemünket, gondoljunk arra, hogy csodálatos napunk lesz, és minden rendben fog menni. Beszéljük meg azt is, hogy mi az az egy (!) feladat, amit ha ma megtettem, akkor megígérem magamnak, hogy elégedett leszek, nem stresszelem magam, hogy „ma sem jutottam semmire”!

Ha napközben mégis rosszra fordulnak a dolgok, baj bajt követ, üljünk le egy percre, vagy ha még ez sem lehetséges, hunyjuk be a szemünket, lélegezzünk mélyeket, és képzeljük el, hogy ezzel elhagyjuk ezt a „negatív hullámot”, amibe belekerültünk.

A pozitív gondolatok mellett tovább emelhetjük a rezgésszintünket azzal is, ha nem hagyjuk, hogy a hírek és felszínes műsorok idegesítsenek vagy butítsanak, hanem megválogatjuk, hogy milyen zenei és szöveges információkat juttatunk az agyunkba.

Az internet uralta világban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a levegőn lenni, a zöldbe kimenni, mozogni! A hangulatunk, az egészségünk, az egész életminőségünk teljesen más, ha használjuk a testünket, ha kapcsolatban vagyunk a természettel!

Mikor már egész jól boldogulunk magunkkal, észre fogjuk venni, hogy a környezetünkben élők is kedvesebbek lesznek, kevesebb konfliktusunk és egyre több szép pillanatunk lesz velük. Ha hagytuk – amúgy patópálosan – ellaposodni vagy elmérgesedni bizonyos emberekkel a viszonyunkat, most itt az ideje helyrehozni a kapcsolatainkat!

A legfontosabb, hogy magunkban megbocsássunk a másiknak. Fogadjuk el, hogy az ő szintjén, az ő tudásával, abban a szituációban azt tette, amit tett. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek következmények rá nézve, vagy, hogy újra megtörténhet az, ami nekünk fájó vagy ártalmas, csak annyit jelent, hogy mi nem cipeljük tovább ennek a terhét, és tisztábban tudjuk látni és kommunikálni, hogy hol vannak a határok, és mit szeretnénk az adott embertől.

Ahogyan egyre több dolog tisztul ki körülöttünk, egyre jobban látjuk, hogy az oldódik meg, amit mi megoldunk, az idő nem old meg semmit helyettünk! Minden elmúlik, elpusztul egyszer, de ez nem kifogás; a nekünk adatott idővel magunk felé kell elszámolnunk, hogy mit is tettünk vele?

A kissé elcsépelt, és nem is túl magyaros „proaktív” kifejezés jellemzi legjobban azt a hozzáállást, ami a sikeres emberek, az anti-patópálok sajátja. Működtesd az életed, használd az időd! Nézz szembe a múlttal, használd ki a jelent, a jövődet pedig alakítsd olyanná, amilyenné te szeretnéd! Engedd el a banánt, irány a pálmaliget!