Mire készülünk a terhesség során? (2. rész: Az anyaságra)

A terhesség hétről-hétre rovatunkat itt találod>>

A Nők Lapja eheti számában két cikk is foglalkozik a párkapcsolatok titkaival. Az egyikben Királymezei Ágnes pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogy a gyerekek mellett is megmaradjanak a közös, kétszemélyes programok a párunkkal: színház, mozi, vagy akár csak egy séta kettesben – hiszen, ahogy írja: „a férfi- és női szerepet ápolni kell, mert ez az igazi motorja a kapcsolatnak.” E gondolatmenet kapcsán folytatjuk cikksorozatunkat >>>>, amelyben azt térképezzük fel, hogy mire kell készülni a terhesség alatt (a szülésen kívül!) Hogyan készüljünk az anyaságra?

Fontos, hogy a terhesség során készüljünk a szülésre, de nem elegendő. Amikor megszületik a baba, új kihívások jelennek meg egy nő előtt:
– a szülés utáni regenerálódás
– az újszülött gondozása és ellátása
– a szoptatás
– a férfi és a nő közötti megváltozott szerepek
– a család összetartása
– végül a munkába való visszatérés,
csak hogy néhányat említsünk. Érdemes ezekre már a szülés előtt felkészülni, amennyire lehetséges.
Szokták mondani, hogy a baba születésével anya (és persze apa, és család is) születik. A várandósság során egy új női szerepünkre, az anyaságra is rá kell hangolódnunk, hiszen a szülőszoba csak a kezdetét fogja jelenteni az új életformának.
Anyának lenni valóban egy új életformát jelent?
Ide kívánkozik Sophia Loren, a mediterrán nők szimbólumának egy találó mondása: “Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.”
(Sophia Loren nem csak ünnepelt díva és hatvan év felett is csinos nő, hanem emellett egy igazi melegszívű olasz „mamma” is,  akinek a család ugyanolyan fontos, mint a karrier, erről itt olvashatsz >>>>)
Kétségtelen, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, mint a szülés előtt. Ugyanakkor mégis, a régi életünkből is sok mindent megtarthatunk.
A Nők Lapja iskolájának pszichológusa, a bevezetőben is idézett Királymezei Ágnes szerint: „Nem szerencsés, ha a gyerek születése után a pár elkezdi anyunak és apunak szólítani egymást, mert ezzel azt jelzik: háttérbe szorult az életükben a férfi- és női szerep. Nagyon fontos, hogy a gyerek mellett is megmaradjanak a közös, kétszemélyes programok: színház, mozi, vagy akár csak egy séta kettesben. Legyenek olyan közös élmények, amelyek a kapcsolatot továbbra is működtetni és táplálni tudják, ahová vissza lehet nyúlni a nehezebb időszakokban. Ha megvannak a közös élmények és tartalmak, kevésbé lesz vonzó az ismeretlen, és kisebb az esélye annak, hogy bármelyikük is kifelé kacsingatna a házasságból. A férfi- és női szerepet ápolni kell, mert ez az igazi motorja a kapcsolatnak.” (A pszichológus további gondolatait a Nők Lapja 33. számában találod.)
Egyetértünk, a baba megszületése után is törekedni kell arra, hogy ne csak anyukának, hanem nőnek is érezhessük magunkat! A párkapcsolat pedig szerintünk is a család alapja – ha az nem működik, akkor a család sem működhet, ezért kulcsfontosságú, hogy valóban óvjuk, ápoljuk, tápláljuk a kapcsolatot gyermekünk apjával. Mindazonáltal néhány kiegészítést szeretnénk tenni ehhez a gondolatmenethez.
Egyrészről, feltétlenül idekívánkozik szerintünk, hogy az sem árt, ha már a baba megszületése ELŐTT is volt ideje, elegendő alkalma a párnak megismerni egymást, összekovácsolódni, igazi társakká válni, és persze utazgatni, közös élményeket szerezni. Ezekhez az emlékekhez is vissza lehet nyúlni a baba megszületése utáni első időkben, amikor az ilyesfajta programok háttérbe szorulnak.
Pontosan erre érdemes „kihasználni” azt az időt is, ha egy párnál valamilyen okból késik a gyermekáldás: az aggodalom és a türelmetlenség helyett célszerű lenne arra koncentrálni, hogy a felek megerősítsék a kapcsolatukat, az egymás iránti elkötelezettséget, hiszen a gólyára történő várakozás hónapjai alatt még annyi mindent lehet szabadon együtt csinálni, és ha a pár megtapasztalja az igazi összetartozás, az egység élményét, abból is remekül lehet később táplálkozni.
kismamatitkok
Fotó: Paján Anita
Másrészt azonban a fenti idézetet szeretnénk kiegészíteni azzal is, hogy – habár nem vitatott, hogy fontos a kettesben eltöltött idő is – azért arra vigyázni kell, hogy mindeközben ne legyenek olyan elvárásaink, hogy az életünk ugyanúgy folytatódhasson, mint a baba nélkül, a gyerek aludja át az éjszakát, és legyen el jól magában, ne sírjon, és rá lehessen hagyni másra… A kis csecsemő igényeit figyelembe kell venni és kielégíteni, hiszen az első években az ősbizalom kialakulását mi szülők segíthetjük elő vagy akadályozhatjuk meg.
(Arról, hogy mi kell a kisbabának, hogy számára boldog legyen a kezdet, azaz az első évei zavartalanul telhessenek, és érzelmi biztonságban fejlődhessen, ide kattintva olvashatsz.>>>
Gyermeknevelés személyre szabva című népszerű cikkünket pedig ide kattintva olvashatod el, ebben a kötődés elméletről van szó.>>>>)
Gyerekkel az élet megváltozik, és itt lehetne sorolni a közhelyszerű megállapításokat, de csak egy nézőpont-váltást javasolunk: minden életszakaszunkban van egy preferencia-sorrendünk, és a fiatal felnőttkorban ennek a listának az élén még a szabadság élménye, a tapasztalatszerzés, a párkapcsolat kialakítása jár, míg, amikor eljön a fészekrakás kora, akkor a család kerül előtérbe, a kicsi babáról való gondoskodás. Ebből a nézőpontból vizsgálva nem lemondás az, hogy nem tudunk elmenni egy buliba – egyszerűen most másról szól az élet. Persze az az életszakasz sem tart örökké…
Visszakanyarodva a fenti idézetre tehát: szerintünk is alapvető, hogy anyaként képesek legyünk egyensúlyozni azon a képzeletbeli határvonalon, amikor még egyik szerepünk sem megy a másik rovására, azaz odaadó anyák tudunk lenni úgy, hogy közben nem veszítjük el saját magunkat, és nem veszítünk nőiességünkből sem.
(Kattints ide az ingyenes, online Szupermami tanfolyamhoz, amelyből kiderül, hogyan lehetsz egyszerre odaadó anya és kívánatos nő>>>>)
De szerintünk azt már előre át kell gondolni, hogy ha megszületik a baba, lesz-e egyáltalán segítségünk? Hogyan fogjuk megszervezni a hétköznapokat, és lesz-e módunk arra, hogy néha valaki másra hagyjuk a babát? Ha nincs nagymama, vagy még dolgozik, vagy valamiért nem tudjuk rábízni a babát, akkor már előre ezzel kell számolnunk, illetve erre kell majd valami megoldást találnunk. (Mi tudunk is erre egy konkrét megoldást, ha érdekel, akkor kattints ide>>>>)
De a legfontosabb szerintünk mégiscsak az, hogy már előre számoljunk azzal, hogy egy édesanya az első időszakban olyan szoros összefonódásban van az újszülöttel, hogy az első hetek-hónapok biztosan őróla fognak szólni, és ez így is van rendjén. Mint ahogy az is, hogy idővel az anya visszatalál, vissza kell találnia önmagához is. A baba cseperedik, csecsemőből kisded lesz, aki már másféle bánásmódot igényel, és aki egyre önállóbb, így az anya lassan újra megengedhet magának olyan dolgokat, amelyek nem a babáról, hanem őróla szólnak (a férjjel kettesben töltött program, vásárlás, barátnőzés, hobbi, sport, vagy éppen munka.) Néha az anyukák lelkiismeret-furdalást éreznek az efféle kikapcsolódás miatt, pedig ez egyáltalán nem csökkenti az anya értékét. Sőt! Tudni kell elfogadni is, nem csak mindig adni. És egyébként is, nem kell tökéletes anyának lenni. Csak „elég jó” anyának.

Kapcsolódó cikkeink:

Nőnek lenni, anyává válni >>>>

Mire készülünk a terhesség során? (1. rész: Felkészülés a szoptatásra 5 lépésben) >>>>

 

Kezdő anyukák oldala

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/