Munka vagy hobbi?

Ettől a mondattól minden szülő haja az égnek áll, ha ezt hallja csemetéje szájából. Pedig dolgozni kell! Muszáj! Mondják a bölcs öregek. „A munka nemesít!” Igen. De mi is a munka?

Fizikai vagy szellemi tevékenység, amit másnak végzel, és amiért minden hónapban pénzt kapsz. Ami vagy elég a megélhetésedhez, vagy nem. Tényleg ez lenne a munka meghatározása? Természetesen a közgazdászok, szociológusok szebbnél szebb fogalmat, magyarázatot tudnak adni a munkára, azonban a lényegen ez nem változtat. Az emberek többségének ez munka. Egy olyan tevékenység, ami kötelező, muszáj, fárasztó, és sokszor még meg sem fizetik.

Minden reggel nézem a facebook bejegyzéseket, ahol egyesek (sőt kettesek is) már vasárnap reggel szenvednek attól, hogy hétfőn munkába kell menni. Ennyire rémes lenne dolgozni?

Ha ez a kép van a munkáról az emberek fejében, és ezt adják át a következő generációnak, akkor nem csoda, ha egyre többet halljuk a gyerekektől, hogy nem akarnak dolgozni. Tartsa el őket a szülő, ők meg élik világukat. Növelik a munkanélküliek táborát, felteszik a hirdetést a weboldalra, hogy munkát keresnek, aztán ha valamelyik munkáltató arra vetemedik, hogy felhívja, és állást kínál neki, az állásinterjú napján már ki van kapcsolva a telefonja, a munkáltató meg hiába várja. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy ő csak alibiből keres munkát, csak a saját lelkiismeretét akarja megnyugtatni, hogy keres ő munkát, csak nem talál.

Munka vagy hobbi?
Munka vagy hobbi?

Pedig a nem dolgozásnak van egy másik formája is. Amikor azt csinálod, amit igazán szeretsz, a hobbidból élsz, és a munkának minden másodpercét élvezed. Amikor a munka már nem is munka a számodra, hanem szórakozás. Alig várod, hogy hétfő legyen, és végre megint dolgoznod kelljen. Amikor pénteken csak nevetsz a „végre péntek” kijelentéseken, és úgy kell hazarugdosni a munkahelyről.

Mindenki ilyen munkára – munkahelyre vágyik. Ehhez csak egy valami kell: bátorság. Felvállalni azt, ami téged boldoggá tesz, ragaszkodni hozzá, tanulni a témában és a végén szakmának választani. Teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, cukrász vagy-e esetleg postás vagy mérnök. Amíg téged boldoggá tesz és szenvedéllyel csinálod, akkor az már nem munka. És akkor kijelentheted, hogy te nem dolgozol!

 

 

One thought on “Nem akarok dolgozni!”

  1. nos igen ebben a cikkben magamra ismertem.. en is sokszor tettem ilyen kijelentest a szuleimnek felelotlenul mert ha belegondolok a ok se biztos hogy szeretnek dolgozni jarni megis mindennap felkelnek es teszik a dolgukat ertunk es miattunk gyerekeikert faradonak…. hogy nekunk mindenunk meglegyen… mi pedig ugy „háláljuk˝ meg hogy rajtuk éloskodunk,,, elég szomoru megis igaz tény ez…

Comments are closed.