Kezdődött azzal, hogy a munkaügyi központ kiverte nálam a biztosítékot. Beadtam egy pályázatot vállalkozóvá válás, vagy önfoglalkoztatás segítése, vagy mi címen, mert ebből szerettem volna fedezni majd a világrengető terveink anyagi hátterét. Visszadobták forráshiány miatt. Ezzel persze volt gondom elég, de leginkább a „hogyan” nem tetszett.
- azt írja levélben, hogy megkapjuk a támogatást, menjek be (miért ír ilyet, ha nem biztos? olvass tovább)
- bemegyek, elküld, hogy szerdán jöjjek, bemegyek szerdán és a türelmemet kéri, mert nem tisztázottak a keretek, hazaküld
- megígéri, hogy mindenképpen felhív, akár pozitív, akár negatív a válasz
- az elhangzott határidő után írok emailt, hogy mi van, erre azt válaszolja, hogy múlt héten kiküldte a határozatot, de azt nem, hogy mit tartalmaz a határozat. Nem kaptam meg, felhívom, hogy akkor ez most azt jelenti, hogy nem kapok támogatást? Igen, a kérdéseimre csak annyit mond, hogy „nézze asszonyom (kb. 25 éves), a 2009-es évre 40 000 Ft (fejenként? havonta? negyedévente?)kiadható támogatást kaptunk, ebből önt nem tudom támogatni.”
- dörgedelmes email, a fentiek miatti felháborodásomat taglalva.
- megkapom a határozatot, amiben teljesen más paraméterek szerepelnek, mint amivel én pályáztam, de vastagon szedve ott van, hogy jogorvoslatnak helye nincs.
- Felhívom, nem veszi fel. Még dörgedelmesebb email, a fellelhető összes email címre. Most már kicsit személyeskedve is, hogy a megélhetésünkkel játszik, és mindezt hanyagul és lelkiismeretlenül teszi.
Ezek után eltelt majdnem egy hónap teljes csendben, addigra már én is rendeztem magamban, hogy oké, ennyi. Lépjünk tovább, most akkor máshonnan lesz pénz olyan földhözragadt, piszkos dolgokra, mint a járulékok. Történt viszont az, hogy október 29.-én kaptam egy levelet tőlük, miszerint az előbbi visszautasító határozatot visszavonják, és megnézik, hogy egyéb források bevonásával hogyan tudnak támogatni. Én erre azt gondoltam, hogy:
Peerszeee, most le kellett papírozni, hogy a pattogós-hisztis liba ügyével is foglalkoztak, nehogymár bármit is a szemükre lehessen vetni, hiszen ők megpróbálták…aztán majd küldenek egy másik levelet is, hogy sajnálják, tényleg nem tudnak támogatni.
Aztán vártam. Volt olyan ismerős, aki azt mondta, hogy biztos megkapom majd a pénzt lássam meg…én nem hittem neki. Aztán egyik nap hív egy ismeretlen szám, hogy ő XY (nem az előző elutasítós ügyintéző) a munkaügyi központból, és zavarhat-e. Persze, mondom én. És akkor elmondta, hogy lenne keret, 3 hónapra az eredeti pályázott összeggel/hó, megfelel-e ez így nekem? Háthogyafenébene?! Akkor be kellene fáradni szerződést kötni, decemberben pedig utalják az összeget, egyben.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Azt hiszem a döbbenettől nem tudtam szóhoz jutni, és igazából most sem tudom, hogy mit gondoljak.
– Ennyit számít, ha valaki veri az asztalt?
– Ha nem verem az asztalt, akkor miért nem tudnak normálisan dolgozni?
– Tényleg mindig azt a kereket zsírozzák, amelyik nyikorog? Mindenhol?
– Miért volt most ez az ügyintéző ennyivel normálisabb, mint a másik? Tartott tőlem, vagy tényleg…normális? Miért érdekelte, hogy hogyan megy az üzlet? Tényleg érdekelte?
Én nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni, és nem akarom elhinni, hogy tényleg csak így lehet. Agresszívan, könyökölve, arra számítva, hogy csak akkor történik valami, ha félelmet keltek magam körül.
Azon is elgondolkodtam, hogy vajon hogyan fogunk visszaemlékezni erre az időszakra pár év múlva?! Itt vagyunk valaminek az elején, eddig minden máshogyan történt, mint ahogy gondoltuk. 😀 Voltak nehéz napok, éjszakák, amikor azon gondolkodtam, hogy gyorsan jelentsünk csődöt, mielőtt még nagyobb baj lesz. Voltak jobbak is, amikor pl. Vikit meghívták divatbemutatóra.
Hogy hová jutunk, arról elképzeléseim és vágyaim vannak, de nem tudom. Nevetni fogunk az egészen, vagy fogni a fejünket, hogy hogyan lehettünk ilyen hülyék, vagy éppen a jól megérdemelt nyaralásunkat töltjük valahol, és a férfiak 15 év után újra elmehetnek síelni?
Ki tudja? Te tudod?
Csikós Vera
http://mirta.hu
Kapcsolódó cikkek:
8 thoughts on “Kalandjaim azzal a bizonyos állami támogatással”
Comments are closed.
igen Vera…csapkodni kell az asztalt…és sok-sok igazságért kiáltó levelet kell írni !!!
sajnos nagyon sokan a hivatali székükben lekezelnek minket…és a telefonon megbeszélt dolgokért senki nem vállal aztán felelősséget (vagy csak nagyon kevesen)
az én szomorú tapasztalatom, hogy harcolni kell…bár emberileg is meg kell szólítani a címzettet :)mert az érzésekre azért lehet hatni…
én pl…2 év levelezés után arra kényszerültem, h írjak az apeh elnökének…mert folyamatosan semmibe vettek telefonon…levélben…(azt találtam írni az elnöknek: „hát hova lett az emberség a Maga nagy hivatalából…?”—erre megkaptam azt a lehetőséget hogy újra tárgyalják az ügyemet…nem tudom mi lesz a végeredmény de legalább más emberek más szemmel –reményeim szerint–mást itélnek…
Jaj… ez azért durva! Remélem a más emberekkel jobban szót tudsz majd érteni!
Azt tudni kell, hogy a bürokráciának az a dolga, hogy bürokratikus legyen. Ez egy elvárás. Egy minőségi mutató ;).
A versenyszférában mások az elvárások és a minőségi mutatók. Hatékonyabban is működik, az fix.
Igazából nekem nem is a bürokráciával van gondom, mert én egész nagy birkatürelemmel tudok várni, meg egyik ablaktól a másikig menni, meg szerdán visszajönni…Nekem a gépezetben ragadt emberrel van gondom… állami hivatal ide vagy oda, sok ember megélhetésének a mindenható urai (pl. a munkanélkülieknek, akik nem akarnak vállalkozni), és sokszor nem a megfelelő hozzáállással teszik a dolgukat. De most már eleget negatívkodtam, csendben legyek!
Hat igen, mindenhol az az altalanos, hogy az „atlagossal” nem foglalkoznak, csak es kizarolag a kirivo esetekkel – barhol is eljel a foldon – ha igazad van, ha nem – viszont kiallsz magadert akkor mindig minden esetben elered a celodat 😉 csak hat az ido ami kerdeses ebben az esetben (mint mindig). Szamomra az volt a legolcsobb es a mai napig is a legkifizetodobb „informacio” mindig keresd az illeto fonoket – minden esetben bejott, igaz voltak elegge kellemetlen helyzetek is amit ugy utolag erzekeltem, meghat sosem voltam a turelmemrol hires – viszont megerte, a celomat elertem. Nekem elegge nagy problemam volt a mobiltelefon szolgaltatoval es hat az uzletben amikor az ott dolgozo fonokevel akartam beszelni mivel a nyelv akkoriban megment annyira, azt mondta o a fonok es kilehet menni az ajton. En kimentem az elso rendorig es kozoltem segitsegre van szuksegem mivel diszkriminaltak es visszajott velem az uzletbe – rogton elokerult a boltvezeto, ez rogton mindent el is inteztek, es a rendor is elvegezte a hivatalos procedurat – mivel „erdekes modon” o megertette az angolomat – es hat a torveny ugy szol, ha te nem erted meg az angolomat akkor neked kell a tolmacsot biztositani, szamomra ez volt a legjobb es legertekesebb informacio, valoban van ilyen torveny 😉
Az itt a nagy baj, hogy már nem csak a támogatásért kell az asztalt verni, hanem már azért is, hogy a normális személyi adataimhoz hozzájussak, történt velem az elmúlt hónapokban, hogy ellopták a személyi okmányaimat, és a születésem szerinti anyakönyvi hivatalnál valami „homokszem” kerülhetett a gépezetbe, mert egyszerűen nem hajlandók az eddigi születési dátumommal kiadni egy új anyakönyvi kivonatot. Náluk átíródott… Hiába küldöm meg 1951-tól az összes rendelkezésemre álló okmányt, náluk a születési dátumom az most más.
Na most ilyen helyen mi lehet ott még egyéb ügyekben, jobb nem belegondolni. Most menjek én is csapkodni? Nem megyek, nem a stílusom, de megérdemelnék…
Kis hazánkban sajnos elég nagy kerékkötő a bürokrácia. Számtalan konkrét esetet tudnék felsorakoztatni jómagam is, de legyen elég annyi, hogy
1/ a bürökráciában ne keressük a józan észt, vagy az ésszerűséget
2, Mindent iktatnak és minden levelet megválaszolnak. Ezért csak és kizárólag írásban intézzük az ügyeket!
3, A határozat formai kelléke, hogy „jogorvoslatnak helye nincs”. Egy ízben pl.kérés nélkül kaptam 10 eFT-ot a helyi önkormányzattól, mikor gyermekem született. Erre is azt írták, hogy „határozat-jogorvoslatnak helye nincs” …:-))Nem vagyok jogász, nem tudom mit jelent ez, biztos lehet „fellebezni” valahanyadik fokon vagy valami más procedúrát igénybe venni.
Én a versenyszférára is azt mondanám, hogy reklamálni kezdjünk „magasan”. Az ügyünket nem fogja megoldani egy ügyintéző, akinek nincs kompetenciája dönteni, csak utasításokat hajt végre. És ha az első levél lepattan a fő-főnökről, jöhet a második a gazdasági racionalitásra vagy valami ilyesmire hivatkozva.
Hát lányok, ez az én lelkemtől annyira távol áll! De látom, hogy van és lesz is olyan, hogy egyszerűen kell..különben nekem meg a családnak csorbulnak az érdekei.
Az azért, hogy a hivatal kitalálja, hogy nem akkor születtél amikor, egy „cseppet” súlyos!