Ha jól belegondolsz, és figyelő állásba helyezkedsz, akkor szinte egy nap alatt rádöbbensz, hogy minden olyan információ, amit csak úgy hagysz, hogy eljusson hozzád, tehát nem te keresed, hanem a szokott csatornákon – TV, rádió, újságok, nagy portálok – áramlik, az tulajdonképpen kizárólag negatív előjelű. Ezek azok az információk, amik rossz érzéseket, sőt, túlságosan erős érzelmi reakciókat váltanak ki bennünk: félelmet, szorongást, aggódást.

Ilyen információk, amik a következőkről szólnak:

  • Gondok, problémák, járványok, betegségek
  • Megoldhatatlan konfliktusok (pl. politika)
  • Háborúk
  • Balesetek
  • Tragédiák
  • Alapvetően rossz hírek

Már szinte hálát adhatunk a semmitmondó, haszontalan infókért is:) (Tudod, pozitív hozzáállás.)

Most nem én szeretnék erről beszélni, hanem szeretném, ha te nyilatkoznál az alábbi néhány kérdés megválaszolásával. Tulajdonképpen arra szeretnék rávilágítani a statisztikai eredményekkel, hogy a HősNők.hu olvasói hogyan viszonyulnak a médiához, a médiából áramló, jórészt negatív érzéseket keltő információkhoz.

Fogjuk ezt fel játéknak! Minden kérdésnél ki kell választanod a rád leginkább jellemző választ, majd meg kell nyomnod a „Küldés” gombot, és akkor látod majd az összes kitöltő által generált statisztikai eredményt. Összesen 4 kérdés/megállapítás van, mindegyiknél meg kell nyomni a „Küldés” gombot. Köszönöm, kezdjük!

[poll id=2] [poll id=3] [poll id=4] [poll id=5]

Köszönöm!

Ha úgy érzed, hogy valami kimaradt, vagy szeretnél még hozzátenni néhány gondolatot, akkor tedd meg kérlek a hozzászólások között!

Határtalan önbizalommal születünk, de kisiskolás korunkra kiveszik belőlünk a saját önbizalmunk növelésének képessége. Most visszaadjuk neked, nézd meg, hogyan!>>

32 thoughts on “Teljesen kizárni a külvilágot?”

  1. …Nagyon jó!A témával kapcsolatban:Egészséges dolog kizárni a külvilág jó részét,illetve “szűrőket “szerelni fel.:)))viszont arra is kell figyelni hogy ezzel egyenes arányba gazdagítsuk a “bel világunkat”!!Mert ha az üres,hiába a zavaró dolgok kizárása,nem lehetünk boldogabbak csak sivárabbak…Információkra pedig szükség van,mert nélkülük nem tudunk el igazolódni…Szerintem tehát elsősorban arra kell figyelni,mit és hogyan emgedünk be a magánszféránkba.

  2. A külvilág úgyis megtalál: ha én nem nézem a tévét nézi más és elmeséli a “fontosabb” rémhíreket”

  3. Két éve nem nézek TV-t,(karácsonykor a gyerekemmel megnéztem egy-két jó gyerekfilmet, de ennyi)be sem kapcsolom. Két éve újságot sem olvasok. Az Interneten szerzem be az információkat, de ott sem olvasok politikáról, gazdaságról, járványokról stb. Az az igazság, hogy ezen a téren nagyon tájékozatlan vagyok, de nem is érdekel. Csak olyan dolgokat olvasok a neten, ami előrébb juttat, nem pedig lehúz.

  4. Én sem nézek TV-t, bár most 2 is van. 🙂 DVD-n nézek vígjátékokat, sorozatokat, filmeket, vagy netezek. A rossz hírek így is eljutnak hozzám a panaszkodó emberektől…

  5. Tudatosan kerülöm a televíziót, pláne a kereskedelmi csatornákat. Nincs egy értelmes műsor, csak a test mutogatása, az agresszió, értelmetlen bohóckodás, színvonal nélkül. A magazinok sem mindig az egészséges önképet sugározzák a hölgyeknek, így aztán nem csoda hogy sok ember elégedetlen önmagával. Jól járnak a plasztikai sebészek és a pszichológusok!

  6. Kerülöm a TV-t, két okból. Üres időrablónak tartom, ezenkívül folyamatosan manipulálnának vele – ha hagynám. Magam döntöm el, milyen információkat engedek magamhoz közel, amikor kikapcsolódásra vágyom. A tudatos időbeosztás viszont nem erről szól. Inkább az a jellemző, hogy valamin épp dolgozom, s akkor célirányosan kutatok a releváns infók után. A negatív tartalmú, visszahúzó dolgokkal különösen az érzékeny lelkű nőknek kell vigyázniuk. Aki folyton a vállára veszi a világ minden keservét, az egyszerűen képtelen arra a kiegyensúlyozottságra, ami pedig szükséges a boldog pillanatok meglátásához és átéléséhez. Az érzékenység, fogékonyság érték, nem szabad tagadnunk! A megoldás, mint mindenben, itt is a tudatosság: kerülni a negatív dolgokat, kezelni őket melegében, nem keseregni rajtuk. Ami pedig nem a mi felelősségi körünkbe tartozik – azzal kár lelki bíbelődésbe bonyolódni! Megoldás, tovább lépés.

  7. Andi, ehhez mesélek valamit.
    Amióta az eszemet tudtom, horrorfilm rajongó voltam. Thriller, farkasember, darabolós, bármi…
    Azt vettem észre magamon az utóbbi 3-4 évben, hogy egyszerűen nem bírom megnézni ezeket!
    Nem azért, mert taszít a látvány, hanem azért, mert annyira bezavarnak lelkileg. Ha van benne gyerek, meg nő, akkor kész, végem van.

    Úgyhogy nem tudom megmondani, mikor néztem ilyesmit utóljára.
    A másik a Doktor House… Mindig is a rejtélyek miatt szerettem, de mostanában már azok miatt sem bírom nézni, mert mióta télen kórházban voltunk pár napot, már tudom, hogy egy ilyen Doktor House féle szociopatának simán kitekerném a nyakát, ha a gyerekem közelébe menne.
    Bármennyire is zseniális egy orvos, a bánásmód az, amit mi emberek értékelünk.

    Úgyhogy nem csak a médiaszennyet kezdtem el öntudatlanul megszűrni, de már a filmeket is. Ami azért “gond”, mert helyette nem találtam más vizuális élményt még. Hetente egyszer jól esne bámulni a tévét, de nincs mit!

    Egy kedvenc sorozatom van, a Médium, de ez is csak azért, mert mindig van valami személyes fejlődésről szóló üzenete, és valami nagy pozitívum minden részben van, még akkor is, ha esetleg a bűnöst nem sikerül rács mögé dugni 🙂

    Köszönöm, hogy megoszthattam ezt :))))

  8. Rita, erről nekem meg az jut eszembe, hogy persze, korszakaink vannak ebben is. Minden az életszakasztól, helyzettől függ.. a tűrőképesség is, az igényeink is. Amikor egymás után megszülettek a gyerekeim, 6 éven belül hárman:), akkor voltak szappanoperák, amiket végigbambultam a szoptatás félóráiban:) Mert egyszerűen jól esett, s azt, hogy ez miért volt így, azt utólag világosan látom;)
    Az felnőtt “társaság” volt akkor nekem. A Vészhelyzetet nagyon szerettem, főleg a sokféle jellem miatt. Aztán nagybeteg lett a családban… és már én sem élveztem annyira.
    A Te horror-korszakodnak is biztosan megvolt a maga belső, kielégítetlen igénye:)
    Jobb lenne, ha néha tényleg lenne mit bámulni a tv-ben. A DVD-ben jó, hogy azt és akkor nézed, amit választasz, a hátránya, hogy előbb be kell szerezni valahonnan, letörölni a port róluk:), visszaadni stb.
    Én is úgy tapasztalom, ahogy Te: az átélt dolgok meghatározzák, mit viselünk el és azt milyen tálalásban!

  9. Én azért nézek TV-t, de nagyon megválogatom, hogy mit. Nálam sem rúgnak labdába az erőszakos és véres borzalmak.
    Viszont vannak olyan műsorok, amik mindig a zajláda elé ültetnek, hiába láttam őket huszonháromszor. Pl. Bud Spencer-Terence Hill filmek, illetve a Szívek szállodája sorozat. 🙂

  10. Megprobalok tudatosan TV-t nezni, ha lehet akkor a hirmusorokat csak az idojarasjelentesre korlatozom, habar a Parom mindig megnezi a “helyi hiradot” (csak azt), itt minden hetkoznap van ilyen adas reggel es esti idopontban is. Nem szeretem a politikat, mindig csatornat cserelek ha van ra lehetosegem. Szeretem a vigjatekokat mindig jo kedvre deritenek es musical-eket, szappanoperat nem nezek, erdekes hogy nem szeretem a horror es az akcio filmeket a tul sok ver es agresszio miatt, viszont a CSI-t (csak a Miami tul verengzos nekem), az NCSI-t es a The Mentalist ha tehetem mert szamomra nagyon erdekes ahogy osszeall a mult, es segit abban mikent is lehet figyelni a jelekre mar elorejelezve is 🙂

  11. Kedves Rita!

    Dr.House margójára:
    A doktor úr valóban meglehetôsen modortalan – olykor kimondottan bunkó – de azért mielôtt kitekernéd a nyakát, picit tekints a túloldalra is. Gondolok itt a 15 !!! éves cicababa-modellt alakító leánykára, aki sorban lefeküdt a tanáraival a jobb jegy érdekében, sôt a saját apját is leitatta és elcsábította, csakhogy annak lelkifurdalása legyen és mindent megengedjen neki utána. Vagy gondolok pl. arra a fiatalasszopnyra, aki évekig étverte a gyermek után sóvárgó férjét és elszabotálta a fogamzást, vagy a másik pasas, aki az aggódó férjet játsza, miközben megcsalta feleségét és ráragasztotta a trippert – és még sorolhatnám. Szóval, ha kicsit megvakarjuk, szinte mindig kiderül, hogy nem ok nélkül olyan kemény az emberekhez, amilyen. Rendkívüli emberismeretéhez még annál is erôsebb intuíciós képesség párosul – a kettô együtt a Nagyság Àtka.
    De nem ragozom tovább, mert még azt hiszed, védôbeszédet tartok mellette.
    Viszont a témában olvastam egy igen tartalmas elemzést a Mindennapi Pszichológia c. új folyóirat elsô számában – érdemes elolvasni.
    A fent említett folyóiratot pedig jó szívvel ajánlom minden HôsNôk olvasótársamnak.

    Szeretettel: Mirrrcike
    P/S: a folyóiratnak van Hírlevele is, a gugliban könnyû megtalálni

  12. Rita, én csak annyit tennék még hozzá a kérdéseidhez, hogy az újságokra mikor rákérdeztél….nekem egy felsorolás hiányzott. Én National Georgaphic, Geo-t, IPM-et, Látképet szoktam venni. Ez szerintem egyik felsorolásban sincs benne….pedig ezek értékes újságok, én azt gondolom. És a női magazinok sem az igazi pozitív magazinok közé sorolható szerintem. Mindegyik újság a fogyókúráról szól….mindegyik ír róla…

    mennem kell….

  13. Lili, valóban, a tényleg jó újságokat kihagytam felsorolásból, bevallom, szándékosan 😉

    A cikkben végig a negatívumokról beszéltem, és arra szerettem volna rávilágítani, hogy amikor látszólag általános információt akarunk beszerezni a tágabb környezetünkből, akkor elönt minket a szenny.

  14. Mirrcike!
    Sosem elemeztem így Dr. House kvalitását, természetesen igazad van. Nagyon szerettem a sorozatot. Újabban megint bele-bele nézegetek, mert szeretem, nincs mese.

    De amikor az ember érintetté válik, és belülről fakadó érzelmei vannak az alapszituációval kapcsolatban, akkor időlegesen kiábrándulhat az addig kedvelt témákból – esetünkben sorozatokból.

    Nyilván ez oldódik egy idő után, mint ahogy bennem is.

  15. Gyakorlatilag azóta nem nézek tévét. mióta az első gyermekünk megszületett, közel három és fél éve. Először nem volt időnk rá, utána meg valahogy igényünk se. Viszont a férjemmel elkezdtünk elképesztően sokat olvasni, a gyerekeknek is, magunknak is. Néha ráhangolódom, hogy nézzek valamit, de akkor biztos, hogy semmi nézhetőt nem találok.
    Persze nekem is vannak olyan filmek, amelyek ha felkerülnek valamelyik csatorna műsorára, ugyanazzal az élvezettel tudom megnézni ötvenedjére is. Ilyen pl. az Abigél, az Elfújta a szél, vagy a Mamma Mia.

  16. Én sem nézek tv-t, de nem gondolom hogy a számítógép előtt ülni órákat, az nagyon pozítív lenne, nagyon el lehet kalandozni, és arról senki nem szólt, hogy ez is okozhat függőséget, ami káros is lehet.

  17. Egyre kevesebbet nézek Tv-t, szívesebben olvasgatok – az teljesen kikapcsol – vagy hallgatok zenét. Az utóbbi hetekben megfigyeltem, hogy gyakran a rádiót is kikapcsolom 5 perc után, ha kicsit lármásabb szám szól vagy olyan, ami nem tetszik. Lehet, hogy most “befeléfigyelős” időszakom van, mert jobban szeretem a csendet, vagy ha valami lágyabb, harmonikusabb zene szól.

  18. Ajánom mindenkinek szeretettel a Comedy Central adót. Arra a kis lazításra pont tökéletes… :))

    Ok, ott is van pár kfejezetten bárgyú sorozat, de nagyon sok olyan is van, ami vicces, és lélekemelő, pl a Dokik. A Beugró meg már kulturális élménynek is mondható!

    Mostanában amúgy a TV a Micimackó, a Minimax, és a magyar népmesék tulajdonává lépett elő. És ez így nagyon jó! :))

    u.i.: az említett csatronákhoz semmi közöm, természetesen, egyszerűen csak megfogtak… 🙂

  19. Az eredeti kérdésfelvetéshez jutott eszembe egy gondolat…

    Van egy ismerős család, 3 testvér mindhárman kb 40 évesek, és 10-20 között gyerekeik vannak. A “mennyire zárjuk ki a külvilágot a gyerek életéből” kérdésben három teljesen különböző módszert követnek, érdekes volt figyelni a végeredményt!

    Nem akarok sokat mesélni, úgyhogy csak a végeredmény: a két szélsőség (mindent lehet, és semmit nem lehet) elég látványos csődöt mondott. Ami egész jónak tűnik, az a harmadik: leszedték a durvább csatornákat, a gyerkek kaptak napi x órát, amikor TVzhettek, és utána beszélgettek arról, amiket láttak.

    Egyrészt maguktól se nagyon volt a fiataloknak kedvük olyat nézi, ami nem nekik való, másrészt még 10-12 évesen el is mondták, ami fura volt, és át tudták beszélni…

    Szóval én ebből megpróbáltam magamnak szabályt generálni, és nem is rossz 🙂 A TV egy betervezett pihenés, és csak annyit nézek, amit utána van időm átgondolni. Na nem mindig, csak néha… De érdekes :))

  20. Tv-ben csak a Travel Channel Globetrekker című műsorát nézem, nyomtatott sajtóból pedig kizárólag az Elle magazint szoktam megvenni. Nekem szükségem van arra, hogy jó minőségű sajtót a kezemben tarthassak, még ha a neten hozzá is jutnék ugyanezekhez az infókhoz.

  21. Szeretek tévézni. Hosszú évekig egyáltalán nem néztem tévét, de most, hogy kiválaszthatom, milyen téma érdekel, hát ez egy valóságos Kánaán. A tévéből tudom, hogy milyen csodálatos mesterségek léteznek, hogy milyen kiemelkedő formatervezőink, kézműveseink, építészeink vannak, az utazós csatornák megmutatják a világ távoli szegleteit – és nem úgy, ahogy turistaként látnám – a főzős műsorban látottakat kipróbálhatom, és megtudhatom, hogy mitől nézhet ki az ember sok évvel fiatalabbnak. Kerülöm a szikés jeleneteket, az üres locsogást és a joghurtos reklámot 🙂 Szóval, szerintem lehet válogatni.

  22. Egyáltalán nem nézek tv-t. Hamarabb azt mondtam azért, mert a férjem tipikus férfi lévén távkapcsolóval a kezében néz tv-t, ráadásul kapcsolgat is, tehát aminek az elejét nézi nem biztos, hogy a végét is. Átbeszélés reménytelen. De aztán arra kellett rájönnöm, hogy azokon a heteken, amikor ő éjszakás én egyáltalán be sem kapcsolom a tv, tehát nem ő az oka, engem nem érdekel.
    Ami a kérdésekből, nem úgy jött le nekem, női magazinokat megveszem, azt szeretem, de híreket neten olvasok, bár legújabban az egész hírvilág a h1n1-ről szól, aminek hatására minden 5 percben másbelé befolyásolják a véleményedet az oltással kapcsolatban.
    Most legújabban azon agyalok, mi van ha rosszul döntöttünk, igaz ezen még lehetne változtatni, de mit higgyünk a médiának?
    Lassan inkább már ez sem kellene, de valahonnan meg a fontosabb dolgokat csak fel kell szedni.

  23. Abszulút se tévét, se újságot, se híreket nem nézek.
    Ha valamit ki akarok nyomozni, egy bizonyos témában – pl. H1N1 -, akkor nem akkor kezdek el vele foglalkozni, amikor már tetőzik az információ-cunami ezzel kapcsolatban – szeptembertől kezdve -, hanem már akkor utána járok, amikor még csak 3-4 hír van róla az egész neten (H1N1 esetében ez már májusban megtörtént nálam).

    A döntéseimet nem a friss hírek támogatják, hanem azok a háttérinformációk, amik NEM arról a hírről szólnak, és amik sosem szerepelnek sem a híradóban, sem az újságokban.

    Ha valaki most akar a H1N1-körüli hisztériáról korrekt tájékoztatást, akkor jobb, ha belenyugszik: csak stresszt, gondot, bajt, sőt, betegséget akaszt a saját nyakába.

    A legnezebb távol maradni a dolgoktól. És ezt nem lehet úgy elérni, hogy fél szemünket a sajtón tartjuk.

    Hetente egyszer végigfutom az inforadio.hu főoldalát. Borzadva zárom be, anélkül, hogy egyetlen cikket is elolvasnék.
    Amikor teljesen kívülmarad a mocsok a napi információhalmazomból, akkor mellbevágóan durvának tűnnek még a főcímek is, még a viszonylag kevésbé bulváros infórádión is…

  24. Sajnos képtelen vagyok kizárni az életemből a Tv-t, mert rettenetesen nyitott vagyok minden infó-ra, leginkább a politikával, gazdasággal kapcsolatban. Teljesen kétségbe vagyok esve az ország, a társadalom állapota miatt, nem tudom kizárni a gondolataimból ezeket a dolgokat. Borzadva látom a Tv egyéb műsorait, ahol a folyamatos szenny ömlik ( ezeket nem nézem )csak olyan szinten pillantok bele, hogy lássam, még mindig ugyanazt a csontot rágják-e, csak más irányból?!!!
    Ha szórakozni szeretnék, akkor az ismeretterjesztő csatornákat, AXN-t, Duna Tv-t kísérem figyelemmel.
    Tudom, hogy a média a politikával kapcsolatban is folyamatosan hazudik, mégis figyelem, annyira rettenetesen vágyok rá, hogy végre valami pozitív változás jöjjön, hogy lássam, mégis van fény az alagút alagút végén!
    A rendszerváltás i8dején voltam 22 éves, pont akkor született a fiam. Nagyon boldog voltam és reményekkel teli. Mára mindent elvettek tőlem. Felneveltem a fiamat egy élhetetlen világra. Nem tudom elmondani mit érzek…mindenesetre, ha húsz évvel ezelőtt tudom, amit ma tudok, nem vállaltam volna gyermeket.
    Már nem szeretek tükörbe nézni, mert amit látok nem tetszik. Az az arc nem akarok én lenne!
    Szinte ijesztően szomorú.

  25. Sziasztok!Én szelektálok…..a régi filmeket szívesen nézem a fiatal felnőtt gyerekeimmel együtt,mivel ezekben még fellelhetőek az igazi emberi értékek…mint egymás tisztelete,tolerancia,becsületes hozzáállás.A média?Aki nyitott szemmel jár-kel a világban,az tudja,látja,mi a fontos és mi nem.Amin tudok változtatni,mert tőlem függ…azt megteszem,amin nem,azt elfogadom,de nem azonosulok vele,törlöm az agyamból.
    Mitől lett ilyen a világ?Mitőlünk,emberektől!!Azt tapasztalom,mindenki várja a CSODÁT,a változást anélkül,hogy Ő,az EGYÉN akarna változni!! Aki a mindennapok “szürkeségében”megleli az aprócska csodáit-mert igenis vannak!!-az maga körül is fényt áraszt és adja a változást.És ugyebár sok kicsi sokra megy!

  26. Kár, hogy nem volt benne az a válaszlehetőség, hogy azért nézem x alkalommal a híradót, mert más nézi a családból. Magamtól tudatosan elkapcsolom olyankor a tévét. Ha esetleg kiváncsi vagyok az időjárásra akkor időnként végig kell néznem.
    Tudatosan választom meg a műsorokat, az agresszív filmeket kifejezetten kerülöm. Sokat vagyok egyedül így sokszor a deko tv megy háttér zajként.

  27. Közel két éve teljesen tudatosan kizárom az életemből a médiát az összes médiumot ideértve,az Internetet is csak erős szűrővel használom. Mindezt úgy, hogy médiában és reklám iparban is dolgoztam. Saját jólétem érdekében tettem ezt, mert ahogy többen említitek, olyan ezekkel a “marketing eszközökkel” érintkezni, mintha leereszkednénk a “pokolba”. Tudatosan programoznak minket lehetőség szerint mindenfajta negatív programmal, hogy gerjesszék a félelmet, a szorongást, a fájdalmat. Ebből van elég így is. Az a baj, hogy hihetetlenül erős energiával tör be a tudatalattinkba, amit le nyomnak a torkunkon, és ha akarjuk, ha nem, befolyásol bennünket. A tudatosság, a tudatos választás ezért is nagyon fontos. A https://www.hosnok.hu azért is lett többek között a kedvencem, mert itt azon dolgozok mindenki, hogy új programokat írjon és ezzel egy új valóságot teremtsen. Úgy gondolom ez most óriási lehetőség, és abban is hiszek, hogy képes minden egyes ember átírni ezeket a negatív programokat, együtt meg csodákra vagyunk képesek.:) Zsuzsi, én azt látom, hogy egyre többen vagyunk, akik akarnak változni, fejlődni, és élhetőbb világot teremteni. Hisz Te is ilyen vagy, meg akik itt vannak a hosnokon…:)) és hatunk a többi emberre:))

  28. Fontos a tudatos választás és fontos, hogy az első érzelemhullám után helyre kerüljenek a dolgok, legyen szó egy horror filmről vagy éppen a forint aktuális árfolyamáról. Nekem pl. jó érzés egy krimit végigizgulni, de nem jó érzés utána a sötét lakásban kimenni wc-re. Szerintem nagyon fontos megtanulni és megtanítani a gyerekeinknek is, hogyan válasszuk szét az információ áradatból az igazságot. Mindenki ismeri már azt a tézist, hogy az ember az érzelmein keresztül manipulálható legjobban, a politikusok és a média szakemberei (no meg a marketingesek) alaposan ki is használják ezt. Iszonyú nehéz fenntartani az egyensúlyt a manipuláció miatt a józan megfontolás és a túlzott szkepticizmus között. Szerintem nem az a megoldás, hogy struccként a fejünket dugjuk a homokba, nem nézünk tévét, nem hallgatunk rádiót és nem olvasunk sehol híreket. Jobb ötletnek tartom, ha az első megrázkódtatás után megkérdezzük önmagunkat, mennyire érint ez most bennünket, jól esik-e felháborodni valamin. A dolgokat súlyozni kell, szerintem.
    És még egy gondolat. Nagyon-nagyon jó francia krimiket lehet kifogni a Duna tévén időnként. Sokkal jobbak, mint az amerikai társaik, pedig itt általában nem folyik vér, sőt néha még az áldozatról is csak beszélnek, mégis olyan feszültséget tudnak kelteni, hogy az ember lánya leragad a tévé elé.

  29. “Nemes, szép élethez nem kell nagy cselekedet, csupán tiszta sziv és sok-sok szeretet ” /Ez az én mottom. / Pázmány Péter-től /

  30. Javaslom, hogy az “életmód, párkapcsolat” és a “horoszkóp” címke kerüljenek külön pont alá. Nekem nincs szükségem a horoszkópra, de nagyon érdekel a másik két téma. Ha bejelölném, hamis adat jönne ki a statisztikában.

Comments are closed.