Újév a fogadkozások ideje, ami közhely, de igaz. Saját tapasztalatom, többévnyi megfigyelést alapul véve, egyáltalán nem tudományos alapokon, hogy a környezetemben élők az újévi fogadalmaikat csak legfeljebb márciussal bezárólag tartják be.
Emiatt többször felvetettem már, hogy teljesen felesleges a fogadalmak kitalálásán stresszelniük, bontsák le inkább havi vagy negyedéves szintekre a céljaikat és minden periódusban csak azzal foglalkozzanak, hogy sikerült-e elérniük azt a részcélt. Úgy tűnik, hogy működik a dolog, mert a szót megfogadók közül egyik így szokott le a cigarettáról, a másik meg a csajozásról, egy harmadik meg arról, hogy fogadkozzon.
Nem lenne hiteles a dolog, ha én magam fogadkoznék január hajnalhasadtával, de nem is teszek így, már ötödik éve. Amiért megfogadtam, hogy január elsején nem fogadok meg semmit, az a nászutamon történt apró nüansz volt.
Tologattam a cigarettáról való leszokást, lévén tüdőm már teljesen kikészült tőle. Sikerült is negyedévekre abbahagyni, aztán újra kezdtem. Nem híztam meg, igaz, nem is rágcsáltam semmit helyette, ellenben eleinte megittam annyi pohár vizet, hogy a víztorony kapacitása veszélybe került. Ezen a napon, amikor végleg letettem a cigarettát, történt valami…
Ott álltunk a szoboszlói peronon, nagyon nem vártuk a vonatot, elvégre nászutunk végéhez ért, és ugyan ki akarna a nászútjáról hazasietni… Elszáguldott mellettünk egy IC, és az utolsó szál mentolos cigim felét magával vitte. Ott álltam, lobogó hajjal, a tavaszi szélben, fiatal uram kacér mosolygása közepette, és felvont szemöldökkel néztem a félbetört karriertől lógó bűzrudamat.
Azon vacilláltam, hogy mit tegyek vele? Ha meggyújtom, borzalmasan rossz íze lesz, ha kidobom, ez az utolsó szál volt a dobozból. A vonat hamarosan odaér, én pedig lemaradok róla, ha elmegyek újat venni.
Úgy alakult, hogy a friss férjem tanácsára bevágtam a kukába, a doboza mellé a félbehagyott cigit, és úgy döntöttem, hogy elég volt belőle. Nem akarok függeni 20 szál dohányrúdtól, mérgezni vele a testemet, kábítani a lelkemet azzal, hogy az segít át a nehéz dolgokon… Sosem segített semmin, illetve a gyógyszer gyártók nyilván örültek volna, ha folytatom.
Azóta családunkban új divat jár, újév napján nincs fogadalom, csak az utolsó és az első napokban az előző év minden téren való összegzése, és új célok kijelölése az új évre, a tapasztalatok tükrében.
Te fogadkozol még? Segít valamit?
Erdei-Gulyás Gabriella
Life coach
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Kapcsolódó cikkek:
3 thoughts on “Újévi fogadalmak”
Comments are closed.
Fogadkozni nem szoktam, de mostanában tanultam valamit. Ha döntést kell hozni, vagy elhatározom magam, akkor a döntést úgy kell megfogalmazni, hogy az ne menekülés legyen valami elől: „leszokom, lefogyok, abbahagyom”. Sokkal inkább törekvés valami felé, pl egészséges leszek, és…kinek mi. Ez erősebb motiváció, mintha a „fogadalomban” már eleve benne van a lemondás, és az az érzés, hogy az előttem álló, nyilvánvalóan nehéz út tele lesz sanyarú dolgokkal. Meg a lépéseket is könnyebb megtervezni.
Boldogat és eredményeset mindenkinek!
Fogadkozás ÚjÉvkor nincs… Inkább egyfajta szimbólumként élem meg, és inkább magamat figyelem, elfogadó igyekszem lenni magammal, mert az elfogadás talaján lehet igazán változni. És nagy-nagy türelem is kell bizonyos szokásaim elhagyásához, de elképesztően kitartó vagyok – soha nem adom fel, hogy ááá, erről úgysem tudok leszokni. És jókat nevetek magamon, amikor például kiírtam valamiről egy cetlire sok-sok évvel ezelőtt, hogy milyen határidőre hagyom abba, és azóta is megvan 🙂
Erős és mély érzelmek esetén sokkal könnyebb váltás. És ahogy Gabi példájában is elhangzott van, hogy egyik pillantról a másikra jön egyfajta megvilágosodás ;-), és simán megy aztán az egész. Na, ehhez kell türelem – sajátmagunkkal szemben is.
Ida *** szeretettel
Én sosem fogadkoztam – eddig. Idén először tettem újévi fogadalmakat. De ez is inkább annak köszönhető, hogy pont most értem el oda, hogy el kell döntenem, végig csinálom-e amiket elkezdtem, vagy ahhoz a bizony 90%-hoz fogok tartozni, ahova valónak sosem éreztem magam.
Nehéz lesz betartanom, mert – ráfogom ikrek mivoltomra, és szangvinikus jellememre – szeretek nagyot tervezni, világgá is kürtölni első lendületből, ami vagy kitart a végéig, vagy nem. Most viszont muszáj lesz megcsinálnom – túl sokan tudnak róla! Ezzel biztosítom be magam – sértené a hiúságom, ha feladnám, mások szeme láttára! 🙂