Ida kommentje eszembe juttatott egy sztorit.
Mindig is szerettem magam okos emberekkel körbevenni, az sem volt gond, ha ezek az emberek kimondottan idősebbek voltak nálam, és kimondottan férfiak voltak. Hogy miért? Mert 14-15 évvel ezelőtt nem találtam még olyan nőt, főleg nem a korosztályomból, aki az életre úgy nézett, hogy az ő léte a világban egy magasabb rendű célt szolgál, nem pedig arra született, hogy 70-80 évig csak mások kedvére tegyen…
Nőismerőseim életcélja kimerült abban akkoriban, hogy tisztaság legyen, mindig legyen finom étel az asztalon, mindig legyen vasalt ing, és kiglancolt cipő, és még este el legyen készítve a csemetéknek a másnapi tízórai. Gondolom, érted mire utalok, te is emlékezhetsz erre a jelenségre (a saját életedből is :)).
Tehát, abban az időszakban kénytelen voltam férfiaktól „tanulni”, akik inkább megélték az életet, mint a nők. Baráti összejövetelek, sörözések, reggelig tartó, világmegváltó beszélgetések, esetleg közben egy kis kártyázás. A „minták” vizsgálatának érdekében kénytelen voltam például én is részt venni kártyázásokon. Micsoda áldozat! 😀
Egy ilyen kártyaparti alkalmával az élet értelmére terelődött a szó, és a hajnali időpont ellenére egyre jobban elememben éreztem magamat. Elhangzottak olyan szavak, mint önmegvalósítás, karrier, boldogság – férfiak szájából! – és társaik, de amikor rákérdeztem arra, hogy nekünk, embereknek egyénenként és globálisan mégis mi az értelmünk itt a Földön, akkor halk hümmögés volt a válasz.
Sőt, a kártyaparti után, a reggeli búcsúzkodás közben még azt is megkaptam, hogy ilyen értelemben ne keressem az élet értelmét, mert nem fogom megtalálni soha. Éljem az életet, élvezzem, de ne keressem a magasabb rendű célt, az értelmet.
Valahogy nem nyugtatott meg a válasz, de azt a tanácsot megfogadtam,hogy nem kerestem a naaaagy értelmet görcsösen. Egyébként is fiatal voltam még akkor, biztos voltam benne, hogy néhány év múlva meglesz a válasz, legalább arra a kérdésre, hogy én miért vagyok itt…
Így is lett.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Világ életemben mániákus olvasó voltam, bármilyen szöveg kerül elém, én elolvasom és értelmezem, még azt is, amit az autó visszapillantó tükrében látok! Így aztán megfordult a kezemben néhány könyv az évek folyamán, persze voltak olyan időszakok, amikor szegényesebb volt a felhozatal. Ma már tudom, azok voltak a beérés évei.
Minden könyv, legyen az ezoterikus vagy kalandregény, az épülésemet szolgálta. Ami nem szolgálta, azt nem olvastam el. (Szennyet, rosszul megírt írásokat elveti az agyam azonnal.)
Az érdekes az, hogy amióta tudok olvasni, itt volt előttem a válasz a nagy, értelmet kereső kérdésre, mert világ életemben tudásvággyal voltam tele. Imádok nyomozni, gyökereket, okokat keresni, ismeretlent felfedezni, és saját korlátaimra, tudatlanságomra rádöbbenni, mert ezek által fejlődöm! Amikor egyszer csak rájöttem, hogy az életem legfőbb értelme a tanulás és a fejlődés, akkor kicsit elbizonytalanodtam.
Ennyi? Csak a tanulás? (Nem iskolában, még véletlenül sem!)
A „CSAAAK?” persze onnan eredt, hogy számomra ez annyira természetes volt, mint a lélegzés, vagy az alvás.
Az, hogy valami magasabb rendű, vagy amúgy globálisan mindennek értelmet adó, az még nem jelenti, hogy szükségszerűen bonyolult és elérhetetlen. Sőt, valószínűleg azt jelenti, hogy megvan az már, csak még nincs felismerve.
Mi erről a véleményed? Szoktál ilyeneken elmélkedni, vagy egyszerűen csak TUDOD? 🙂
A felismerésről jut eszembe: holnap, vagy holnapután beszámolok James Redfield: A mennyei prófécia című könyvével kapcsolatos olvasmányélményeimről, de mondhatnám úgy is, hogy kivonatolom a lényeget, hogy te is tudatában lehess, honnan ered ez a mostani vonzás törvénye újhullám. Magyarázom majd kicsit marketingesként is, mert a divathoz annak is van jócskán köze. Nem lesz száraz, nem lesz unalmas, azt megígérem!
Addig is, várom az élet értelmével kapcsolatos véleményedet, élményeidet a hozzászólások között!
17 thoughts on “Az élet értelme”
Comments are closed.
Akkor elsőznék. Ismerem az érzést, 21 éves koromig konkrétan megvoltam győződve arról, hogy valahogy én rossz bolygón landolhattam, tehát kb. addig csak azon elmélkedtem, hogy mi a fene az én életemnek az értelme…
A folytonos tanulás (inkább információ szerzésnek hívnám) egyfajta belső felfedezőút, hogy még mi minden érdekel, mi az ami még megint meg tud mozgatni. Biztos ismered azt a bizsergést, amikor egy új témában, vagy új lehetőségekben teljesedsz ki. A lehetőségek korlátlanok, az értelme számomra az, hogy mit tudok belőlük kihozni. Jó téma, várom hogy neked mit mondott a könyv 🙂
Kedves Rita!Az élet értelme, cimszó alatt megadtad a választ:”boldogság!” De mi az? Szerintem sok apró dologból áll.Egy, egy kis vagy nagy feladat sikeres megoldása, olyan feladaté ,mely Magad és Más pozitiv épülésére szolgál.”Hadd hajszoljon a vágy, egy életen át,hadd roskasszon sorba az álmok bora, csak lelkemet ne lássam e vályogpalotát elhagyott oltárként ledölni soha”(Mark Twain).Hetven éven
túl már más értelmet is kapnak a gondolatok, sikerek, kudarcok egyenlegét mérlegeled,/Remélem az irót jól idéztem/
Az életem értelmét én már megtaláltam.Két szép lányunkat becsülettel, szeretetben felneveltük, útjukra bocsátottuk / segítség nélkül / 51 éves korormig tanultam ,de most is tanulok minden nap.Nagyon szeretek olvasni, kézimunkázni / kötés, horgolás, patchwork és egyébb kreatívságok / Jelenleg a számítógép kihívásaival ismerkedem.Korrepetálok.Egyetlen bánatom , amivel nehezen bírkózom meg,hogy létszámleépítés miatt / fiatal főnök elhamarkodott, vagy példát statuálni akaró döntése miatt munkanélküli lettem -36 évi pedagógusi munka után./Biztosam sikerül megoldást találni rá. Turbóra kapcsoltam, nyitott szemmel és füllel járok.Vigyázok az egészségünkre,mert szeretnénk még megérni, hogy unokáink legyenek és lássuk őket felnőni.Köszönöm a lehetőséget, így végiggondolva és leírva is már jobb kedvem lett.
Hmmm. Jó téma….Kb 21 lehettem, amikor csinált nekem a férjem keresztanyja regressziós hipnózist. Ekkor megkaptam a választ az addigi kérdésemre. Boldogság (szerelem) és család az én küldetésem ebben az életben. Láttam magam szegénységben 2 gyerekkel egyedül és láttam magam gazdagon kényszekapcsolatban. Nem voltam boldog. Tanúlság h lehetsz szegény v gazdag, de ha nincs melletted egy társ, akkor mit sem ér az életed. Az ki az, az sem mindegy. Szeresd és legyetek összhangban. Megtalálni egy lelkitársat nem egyszerű és ha rá is leltél, dolgozni kell azon h a változások ellenére is összhangban maradjatok. Jó úton haladok, hisz van egy férjem és 2 gyermekem, de érzem h még sok dolgom van ebben az életben…..
Szia Timi! 🙂
Regressziós hipnózis? Régen nagyon vágytam rá, de végül kimaradt az életemből, amit most már nem bánok, de a kíváncsiságom azért megmaradt 🙂
Kulcsfontosságú dolgot mondtál a végére: még sok dolgod van az életben, bizony, és még milyen sok szép dolog vár rád! Örülök, hogy itt is találkoztunk 🙂
Ibolya, örülök, hogy jobb kedved lett!
Néha elég csak annyi, hogy nem rákészülve hirtelen végiggondolhatunk dolgokat, és megrázhatjuk magunkat, hogy folytassuk a küzdelmet.
Ez a rengeteg elbocsátás már túlmutat az optimizmuson, úgy döntöttem, írok is róla a napokban, mert borzasztó fontos, hogy ilyen helyzetben milyen gondolatokat érlelgetünk magunkban… Ibolya, te jó úton vagy, hiszek benne, hogy sikerül ebből kijönnöd, ezt a kényszerű pihenőt most azért használd ki arra is, hogy végignézel madártávlatból az életeden, visszafelé is, de főként előre felé!
Drukkolok és itt vagyok bármikor!
István!
Nagyon meglepődtem, hogy egy férfi is írt erre az oldalra, és meg kell mondjam, nagyon megmelengetőek a szavaid, mindannyiunk nevében köszönöm szépen! 🙂
Kedves Rita!
Nem hiszek a véletlenekben…az sem az h más sokadszor „találkozunk” kedves minerva 😉 Nagyon sok jó dolgot köszönhetek neked 🙂
A Tragédia,Faust,Ovidius jutott az eszembe.
Tragédia:van-e az életnek értelme.
Faust:mi az élet értelme.
Ovidius:Exitus acta probat /Tettet a vég
igazol/
Ha már egy latin idézet is van,azzal is zárom:
Ignoramus et ignoratimus! /Ismeretlen és
megismerhetetlen./
Kedves Ida!
Egy mondatos különösen megérintett.
„Imádok nyomozni, gyökereket, okokat keresni, ismeretlent felfedezni, és saját korlátaimra, tudatlanságomra rádöbbenni, mert ezek által fejlődöm!”
Erre én így rezonálok:
Lenyűgöz, ha valaki szereti azt, amit csinál.
Ha megvizsgálom, hogy az életemben mikor voltam boldog, akkor főképpen olyan pillanatok jutnak eszembe, amikor valami „fontosra” rájöttem. Ez a „fontos” illeszkedett más fontos gondolatokhoz. Amikor alkalmaztam e felfedezéseket, akkor az rendszerint újabb felismerésekhez vezetett el. A megismerésnek ezt a fokról fokra való haladását élvezem. Olykor, amikor ömlesztve érkezik a feladat, és az info, akkor stresszes dolog a megismerés, főképpen azért, mert nem jut idő a feldolgozásra, de ha túljutok ezen, akkor építő a kihívás.
Engem a „megoldás” tölt el örömmel, de maga a folyamat is, amikor felé haladok. Szerintem tele van az életünk olyan talányokkal, feszültségekkel, aminek „megoldása” igazi katarzist jelent. Ezek a feladatok naponta szembejönnek velünk. A mi lehetőségünk, hogy „megoldjuk” a csomót. Nem feltétlenül „nagy” dolgokra gondolok… Hát ezek jutottak eszembe , kedves Ida.
További jó nyomozást kívánok Neked!
Attila
Attila, ezeket konkrétan én mondtam, de szerintem Ida pont így gondolkodik, mint én 🙂 Nem hiába találtunk így egymásra 🙂
Olyan jó dolgokat fogalmazol meg, hogy csak ámulok!
Néha én is azt veszem észre, hogy apróságoknak tűnő dolgoból derül ki, hogy micsoda óriási jelentőséggel bírnak. Például mikor egy-egy információ foszlány, ki tudja miért, felkelti az érdeklődésünket, és ezáltal akár valami szuper jó, ismeretlen, új dolog is születhet 🙂
Mint ez az oldal is, de ezt majd hamarosan elmesélem részletesen! 🙂
Szép estét!
Tényleg! Most jobban megnéztem. Akkor én most valami plágium-félét csináltam. Bocsánat, hogy másnak tulajdonítottam a Te gondolataidat, de látom…nincs harag, mert rokon lelkek vagytok.
Van egy mondás: „Hasonló hasonlónak örvend.” Sokszor tapasztalom, hogy egy jó ötlet megvalósítása után megszületik a következő, szinte maga után vonja a vele rokon gondolatot. Így épülnek fel a jó dolgok. (Sajnos a rosszak ugyanúgy.)
Szép napot!
Igen, ismerem az érzést.
Egyik napról a másikra: „holnap már nem kell bejönnöd.”
kb 7-8 hónappal később úgy éreztem, ezt volt a legjobb dolog az életembem, ami történhetett. Ha nem történt volna, sosem találkozhattam volna a HősNőkkel, és most is ott ülnék és napi 10-11 órát dolgoznék zombiként a főnök céljaiért, és csupán a fizumnak örülnék.
Most a pénzem kevesebb, még ki is raboltak múltkor, de belül sokkal több vagyok, lettem, leszek. 🙂 Azt fogom csinálni, amit szeretek, így szeretni fogom azt, amit csinálok. 🙂
Duplán szerencsés vagyok, mert nem a válság miatt küldtek el, hanem még jóval előtte.
Remélem, hogy mindenki megtalálja önmagát, aki hasonlóan járt, és azok is, akitől mostanában szabadultak meg.
Majdnem mindenben van jó és rossz dolog is, ha a jót megtalálod benne, akkor még örülni is tudsz neki – ha akarsz. Számomra kinyílt a világ, egy csomó mindent megismertem, amire esélyem se lehetett volna. Örülök, hogy kirúgtak.
Örömre születtünk erre a világra. 🙂
Rita, meghallgattam a Mennyei prófécia 1-2-t, egy szuszra. Nagyon tetszett! 🙂
Sosem jutott eszembe fiatalkoromban, hogy ilyesmin töprengjek.
Csak egy rögeszmém volt : jót tenni ezzel a szerencsétlen emberiséggel. Tanítani és ápolni.
Persze ez valóban értelmet ad az életnek.
Boldognak lenni itt a földön — ez magában cél ? Rettenetes önzésnek tartom, ha csak sajátmagunkra korlátozzuk, amikor millió boldogtalan és nyomorult emberen kell és lehet segíteni.
Kati, gondold végig, milyen hatással van egy boldog ember a környezetére…
Aztán gondold végig azt is, hogy milyen hatással van egy boldogtalan ember a környezetére…
Hasonlítsd össze a kettőt… Máris látszik, hogy a boldogság és a saját életünk értelmének megtalálása nem, hogy nem önző dolog, hanem kimondottan a köz érdekét tekintve is üdvös!
Véleményem szerint nagyon kevés igazán boldog ember létezik. Sajnos. Aki meg boldog, azzal meg nem tudnak mit kezdeni, csak áskálódni ellene…vagy agyalni, h. biztosan csak mutatja, hogy boldog, biztosan csak álca…