Már sokadszorra hallom fél füllel valamelyik meseadón, azt a blokkot, amiben gyerekek arról beszélnek, hogy mit változtatnának meg a világon, ha lenne rá lehetőségük. Valahogy így hangzanak a mondataik: eltörölném a dohányzást. Megszüntetném a dugókat a városokban. Eltüntetném az összes betegséget. Tehát feltételes módban fogalmazzák meg ezek a 8-10 év körüli gyerekek, mit tennének, ha erőteljes ráhatásuk lenne a világ jobbítására.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
De miért a feltételes mód?
Te is így gondolkodsz? „Ha sok pénzem és hatalmam lenne, ezt és azt változtatnám meg a világban… De addig sajnos, ez van…”
Ez a blokk, a mesecsatornán, egy üzenet a felnőtteknek: én ezt tenném, de még gyerek vagyok. Mire felnövök, ezt nektek, felnőtteknek már rendbe kellene tennetek. Hát tegyétek!
De kihalljuk ezt az üzenetet, mi felnőttek? Kétlem.
Annyi kifogásunk van az ellen, hogy változtassunk a dolgainkon, pláne a világon, hogy már hallom is, ahogy bekapcsoltak ezek a fejedben:
- Én? Miért pont én?
- Ááá, egy senki vagyok én ilyen nagy feladathoz!
- De hát én csak egy nő vagyok a sok közül!
- Ááá, nekünk, magyaroknak semmi lehetőségünk…
- Válságban? Megőrültél?
- Nincs pénzem ilyesmire!
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy csak te vagy az, aki javítani tud a világon? Igen, te, ott, aki ülsz a géped előtt, és éppen ezt olvasod, és összevontad a szemöldöködet, és ráncolod a homlokodat! Te, aki idejársz a HősNőkre, olvasol, örülsz, hogy van ez az oldal, örülsz, hogy a lányok rendszeresen írnak, és amikor bezárod az ablakot, úgy érzed, az olvasással már megtettél mindent, amit csak lehet, mehet tovább minden, a megszokott kerékvágásban. Majd egyszer jobb lesz minden…
Hát, tévedsz!
MA kell megtenned mindent azért, hogy holnap jobb legyen. A várakozás nem tett. Az olvasás kevés. A bólogatás, egyetértés még nem váltotta meg a világot. Meg is kell tenni azt, amit meg kell tenni!
Te mit változtatsz meg nap, mint nap, a világon?
Mi az, ami nem tetszik, és odalépsz, és megigazítod?
Te is észrevetted, hogy az emberek az utcán mogorvák, kifejezéstelen tekintetűek? És? Tettél valamit azért, hogy ez ne így legyen? Mosolyogva léptél ki ma reggel az ajtón? Ráköszöntél a szembejövőre?
Átadtad a helyed a villamoson pocakos kismamának, vagy a bottal járó nagypapának? Netán a hulla fáradt 8 évesnek, aki 15 kilót cipel az iskolatáskájában?
Segítettél az idős néninek a boltban, leolvasni az árat az akciós májkrémről?
Dobtál egy húszast a hajléktalannak, hogy ha neki nem is, de legalább a mellette didergő kutyának jusson valami az „asztalra”?
Vettél hóvirágot az aluljáróban vacogó nénitől?
Tedd meg! Ezzel jobbá teheted a világot.
Nem fogod holnap megtalálni a rák gyógyszerét, és nem képezheted ki magad holnaputánra agysebésszé. De nem csak a gyógyításban dolgozók váltják meg a világot, nap, mint nap!
Sőt, ők nem váltják meg! Ők „csak” helyreállítják a negatívból a nullára! Mindenki máson múlik az, hogy a nulláról pozitívba mozduljanak el a dolgok.
Nem tudod megállítani egyedül a gleccserek eltűnését, és a földrengésekre sem lehetsz hatással. De ne bújj be a vackodba azzal a gondolattal, hogy semmi jót nem tudsz tenni, mert ez nem igaz!
Tegyél minden nap jót a világgal! Emberekkel, állatokkal, növényekkel. Ez mindannyiunk elsődleges feladata. A jobbító SZÁNDÉK, és a jobbító CSELEKEDET.
Kifogásokat nem fogadunk el! 🙂
Szeretettel,
Rita
Kapcsolódó cikkek:
14 thoughts on “Te mit változtatsz meg a világon?”
Comments are closed.
Igen, igen, igen!
Minden napban találd meg a szépet, és minden nap tegyél valamit te is magadért,a jobb emberiségért,a Földért.
Gyűjts szelektíven, ne pazarolj, igyál vizet, egyél hazai gyümölcsöt, vásárolj a termelőtől…Ha mást nem, adj hálát azért,amid van és köszönd meg.
Ezzel jobb kedvre derülsz, ami kisugárzik környezetedre. És visszahat!
Amikor környezettudatosságról van szó például, akkor sokszor említik azt, hogy az unokáinktól kaptuk kölcsön a Földet, stb. Vannak olyan apró dolgok, amiket tényleg bárki megtehet, és a haszon nem az unokáknál fog jelentkezni, hanem akár azonnal. Ilyen a szelektív hulladékgyűjtés, az áramtalanítás éjszakára (kevesebb szemét és villanyszámla). A komposzt gyűjtésével pedig minden nyáron ember magasra nő paradicsom, és októberig tudunk róla enni.
Az is elég hamar megtérül, ha rámosolyogsz valakire, mert valószínű, hogy azonnal vissza is kapod.
Hajrá! Megéri!
A hétvégén egy társaságban éppen erről beszélgettünk egy páran: valaki azon háborgott, hogy miért nem megy el sokkal több ember a világbékemenetre? Az otthon maradók vajon nem akarják a békét?
Mire én azt válaszoltam, hogy úgy érzem, a magam módján nagyon sokat teszek a békéért és a világért. Nem esik jól, amikor valaki azt várja tőlem, valami olyasmit tegyek, amit ő tesz, mert őszerinte ez az egyetlen üdvözítő megoldás.
Tehát -a nélkül, hogy olvastam volna a cikket -, már néhány napja forgatom ezt a gondolatot. Én is egyetértek azzal, hogy azt kell megtennünk, amire saját magunkkal, a saját környezetünkkel kapcsolatban képesek vagyunk, és az épp elegendő.
Hogy én mit teszek? Ahogy járok az utcán, sokszor szíven szúr egy-egy jelenet. Miért kell egy édesanyának odáig eljutnia, hogy síró gyermekét ne magához szorítsa, hanem üvöltsön vele? Milyen terheket cipel, amelyek akkorára növelik benne a feszültséget, hogy csak így tud reagálni? Ilyenkor elönt az együttérzés mindkettőjük iránt. Gondolatban arra kérem az anyukát, hogy bocsásson meg önmagának, a gyermekének, és mindazoknak, akikről úgy érzi, bántották. Nézem őket, igyekszem nyugalmat, szeretetet sugározni feléjük.
Persze, ezt csak akkor tudom megtenni, ha én magam jó állapotban vagyok. Akkor tudok a rohanó, idegeskedő emberek között nyugodt, mosolygós, szeretetteli maradni, ha magammal jóban vagyok. Ezért tudatosan táplálom magam testi, lelki, szellemi örömöket nyújtó élményekkel. Mert csak így tudom „megtartani a teret” azok számára, akikkel találkozom.
De igazából még az utcára sem kell kimennem ahhoz, hogy tegyek valamit a világért. Ha ma megint sikerült úgy találkoznom a kedvesemmel, hogy nem hibáztattam őt semmiért, és egyetlen gondolatát, egyetlen szavát és egyetlen mozdulatát sem akartam megváltozatni, hanem ma is elfogadtam és szerettem őt pontosan olyannak, amilyen, akkor rengeteget tettem.
Úgy érzem, sokat teszek a világért akkor is, amikor nem tartogatom tovább a sérelmeimet, és megbocsátok valakinek, akiről úgy vélem, bántott.
És valahányszor képes vagyok észrevenni, hogy a támadó viselkedés mögött valójában egy szeretetet kérő segélykiáltás rejlik, képes vagyok másként viselkedni és a „támadásra” elfogadással reagálni. Ilyenkor tapintható a változás, ami létrejön.
Ezeket teszem én, a magam csetlő-botló módján.
Úgy örülök, hogy vettétek a lapot 🙂
Krisztina, köszönöm ezt a kifejtést, méltó kiegészítése a cikknek!
Kedves Rita!
Egyet értek az írásoddal, de egyet szeretnék helyesbíteni:
Hóvirágot inkább ne vegyünk az aluljáróban!
A hóvirág 2005 óta fokozottan védett növény, mert eladás céljából gyújtötték, szedték mindenhonnan, korlátok nélkül. Ez a pusztítás a kihalás szélére sodorta az állományt.
1 szál hóvirág eszmei értéke 10000 Ft, leszedése ennyi büntetést von maga után.
Jelen pillanatban semmi úgymomd „hasznos” dolgot nem tudok mondani, de ha már nem szaporítom az agresszív emberek csoportját, békében vagyok magammal,szívom magamba a tavasz csodálatos üzenetét, próbálom másoknak átadni a kert a természet szeretetét talán már teszek ezzel valamit.
Sziasztok Lányok! Minden szavatokkal teljes mértékben egyet értek!Visszaigazolást kaptam a saját elveim helyességére.A cikkről és a hozzászólásokról Ghandi jutott eszembe, aki bebizonyította, hogy apró dolgokkal, makacs kitartással a világot is át lehet formálni. Rajtunk múlik!
A magam kis egyszerű módján annyit tudok tenni, hogy szeretettel, tisztelettel, türelemmel, odafigyeléssel igyekszem bánni mindenkivel.
Mindig örömmel tölt el, ha egy mogorva vagy fásult ember arcára mosolyt tudok csalni.
Az utcát járva többször előfordul, hogy ránézek a szembejövőre, és ennyit gondolok magamban: „legyél áldott”. Amikor pedig kisgyereket és édesanyát látok együtt, széles mosolyra húzódó szájjal teszem ugyanezt: „legyetek áldottak, teljék egymásban sok örömötök!”.
Kórház környékén lakom, s van az utcának egy lezárt szakasza, ahol rendszeresen megsimogatom a hatalmas, békés platánfákat. Sokszor irigylem a csöndjüket 🙂
Múlt héten írtam egy olyan listát, hogy: Akikért minden nap imádkozom. Miért?
Felírtam rá a szüleimet, testvéremet, barátaimat, a volt kedveseimet, és igen, azokat is, akik valaha bántottak. Majd mindenkihez leírtam pár szót, hogy mi mindenért vagyok hálás nekik, mi mindent tanultam tőlük, majd, hogy mi minden jót kívánok nekik az életükre.
Nagyon jó érzés, örömmel ajánlom Nektek is ezt a „lelki gyakorlatot”!!
Amikor épp a napi gondjai miatt kezdene szomorkodni az ember, jó érzés visszaolvasgatni, és így emelni a rezgésszintet!
Én azzal teszem jobbá a világot, hogy lelkesítem az embereket, hogy azt tegyék, amit szívesen tesznek, és azt bátorsággal, szenvedéllyel, örömmel tegyék. Ettől több elégedett ember lesz, több mosoly, több nyugalom, és még béke is. 🙂
Mindenkinek azt kell adnia, amit szívesen ad, és azt, amiben a legjobb. Én például nem vagyok tüntetős típus. Vagy tüntetek az életemmel, vagy sehogy.
Például arról sem esett szó, hogy elég az is, ha csak mindenkihez van egy kedves szavunk nap mint nap. Nagyon sokat számít pl, hogy a közértben a pénztárossal tisztelettel és barátsággal beszélünk-e, rámosolygunk-e, és kívánjuk neki igaz szívvel, hogy legyen nagyon jó napja. Óriási ereje van. 😉 Nem kellenek nagy dolgok…előbb jussunk el odáig, hogy a kicsiket őszintén megtegyünk minden nap. Addig – szubjektíven! – a többi nem más, mint álszentség és arrogancia.
Én változtam… és azóta a világ is jobb lett körülöttem. 🙂
Ez nagyon tetszett! a cikk és a hozzászólások is.
Eszembe jutott rólatok, hogy valaki azt mondta nekem egyszer, figyeljem meg, hogy a kis dolgok sokszor a legnagyobbak.
Szép és jó, amiket írsz, kivéve a hóvirágos egy mondat. Sokba kerül az az csokor a néninek is, meg annak is, aki megveszi.
Kivéve, ha a néni hoz igazolást arról, hogy rendelkezik termesztői engedéllyel, amire kevés esélyt látok.
afene… le mertem írni a hóvirágot? 😀 remélem, azért még nem büntetnek 🙂
most már így hagyom, hogy többen is reagáltatok rá, természetesen a nénitől nem szabad HÓvirágot venni! 🙂