A párkapcsolatokon dolgozni kell?

Lehet, hogy lassan már rám lehet ütni a „megelőzésmániás” bélyegét, de vállalom: kiver a víz, mikor arról hallok, hogy a párkapcsolatokon keményen kell dolgozni. Ugyanis van olyan szituáció, léteznek olyan lelki fejlettségi szintek, mikor nem kell dolgozni a párkapcsolaton, mert az, úgy, ahogy van, tökéletes mindkét fél és a kis család számára.

Nemrég a lányom panaszkodott, hogy neki nincs új kabátja, mások meg roskadásig vásárolják maguknak a drágábbnál drágább ruhákat. Csak néztem rá, és nem értettem. Oké, nekünk nőknek hullámzó néha a kedélyállapotunk, de meglepett ez a szólam, mert előtte 5 perccel még egészen másról beszéltünk. Mint kiderült, közben MSN-en újságolta valaki a legújabb ruha-szerzeményét.

Valahogy ez jutott eszembe, ahogy itt duzzogott: Édesem, emlékszel még, amikor csak ketten voltunk, dugig macskákkal, és ránk akart omlani a ház? Akkor valahogy nem ezek voltak a problémáid, igaz? Most valóban ez a legnagyobb gondod? Akkora, hogy ideállsz, duzzogsz, dühöngsz?

Most rajta volt a döbbent nézés sora…

Fél perc múlva ezt mondta: Igazad van.. Ha jól belegondolok, nekünk semmi problémánk nincs. De ez hogy lehet anya? Az összes barátnőm, hiába kapják meg, amit csak kiejtenek a szájukon, mégis mindig panaszkodnak a szüleikre. Nálunk mi másabb, mint másoknál?

Ezt válaszoltam: Az, hogy nálunk nincsenek a kapcsolatokban feszültségek. Semmi! Nincs semmi gondunk, nézeteltérésünk egymással.

Na, ezzel feladtam a leckét a 16 évesemnek, de ez a színtiszta igazság.

Most nehogy azt hidd, hogy egész álló nap nyaljuk-faljuk egymást a férjemmel. Egyáltalán. Nem kell kompenzálnunk semmit :).

De nem kell a párkapcsolatunkon sem dolgoznunk, hogy az jó legyen! A kiindulási pont az, hogy az jó. Minden más ebből tud csak táplálkozni. Amikor jól alapozunk, utána nem kell azon dolgozni, hogy az az alap biztosan álljon. Nem kell aláaknázi, persze, de nem kell állandóan falazgatni, toldozgatni, foltozgatni, hogy biztos maradjon. AZ biztos.

Tudom, okos vagyok így, túl egy váláson, egy nem nekem való 4 éves kapcsolaton, futó kalandokon, az „igazit” megtalálva. Sokkal bonyolultabb ez annál, mintsem, hogy beleférjen egy blogbejegyzésbe. De szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy a jó kapcsolatok fenntartásán nem kell dolgozni. Arra kell figyelni – megelőzés! -, hogy ne rontsuk el, hogy ne romoljon el, de ha „állásában megromlik”, az is egy intő jel ám…

A párkapcsolatokon akkor kell sokat dolgozni, amikor a két fél kétfelé húzza a szekeret. Ilyenkor kerül sor apró és nagyobb összetűzésekre, kompromisszum keresésekre, nagy összeborulásokra. Ha ügyesek a felek. Ha nem ügyesek, akkor csak az összetűzések, viták, haragszomrád marad. Minden kapcsolat, ami ilyenekkel van megtűzdelve, azt jelenti, hogy nem tartoznak egymáshoz a felek.

Rossz erre rádöbbenni? Naná. De arra még rosszabb, hogy ezt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy felőröljük magunkat a megjátszásban, és ez vár még ránk 25-30 évig.

Akkor mi a megoldás? Hogyan lehet jó alapot csinálni a kapcsolatunknak?

Azt mondják, mi nők választunk. Hát semmi más dolgunk nincs, mint jól választani. Olyat, akivel egy felé lehet húzni a szekeret. Akivel egy az értékrendünk. Akivel közösek a nagy volumenű terveink, és tudunk a másik életcéljával is azonosulni, és ő is tud a miénkkel. Minden más kevésbé fontos. Hogy közben megtörténik egy-két veszekedés? Hogy közben vitatkozunk? Az nem ingathatja meg a biztos alapot. Az alapot csak totális értékrend változás, vagy más irányába való tekingetés ingathatja meg. De ez már egy másik bejegyzés témája.

Ui.: Ha létezik jó tanács nők számára, ami egyszerű, azonnal használható, és működik, akkor az ez: NE AGYALJ! Nem kell annyit gondolkodni azon, amin nem kell annyit gondolkodni. 🙂 Ennyire egyszerű.