A néptánc 16 évig volt része az életemnek, egészen addig, míg várandós nem lettem. Heti kétszer, gyerekként iskola, majd később este, munka után, műsorok előtt hétvégén is táncoltunk, próbáltunk, sokat felléptünk, utaztunk. Második családom volt az együttes, rengeteget kaptam: a mozgás örömét, barátokat, közösséget, fegyelmet, kitartást, alkalmazkodást, identitást, közvetetten két diplomát, olyan külföldi tájakat láttam, ahová a tánc nélkül biztosan nem jutottam volna el, és olyan alkotókat ismerhettem meg, akikre méltán lehet büszke minden magyar.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Aztán amikor az a pici élet elkezdett odabenn növekedni, fontosabb volt az ő biztonsága. Előbb vagy utóbb (a nagy pocak miatt) úgyis abba kellett hagyni, én az „előbb”-et választottam. Sírtam, amikor leadtam a nálam lévő fellépő-viseleteket. Biztattak, hogy úgyis visszajövök még, de tudtam, olyan már sosem lesz, mint régen. Mert lesz valaki, lesznek valakik, akik fontosabbak. A család már nem bírná el, hogy az éjjelekbe nyúló próbák után a sok utazással járó fellépésekre is elmenjek. Egy-egy nagyobb műsorba még beugrottam (sőt, ugrom most is, jó érzés, hogy még számítanak rám, ha kisebb feladatokra is). Nem fogom elfelejteni, amikor a fiammal a pocakban léptem színpadra, és azt sem, amikor a lányommal „táncolhattam” azt a bizonyos „anya-lánya” számot.
De ezeket a beugrókat valahogy nem éreztem, érzem elégnek. Mindig ott motoszkált bennem, hogy kellene valamit mozognom (szerencsére mindkét szülés után könnyen visszanyertem az alakom, így nem a súlyfelesleg miatt, inkább magáért a mozgásért éreztem ezt – na jó, egy ötöst szívesen leadnék :)). Sosem jött valahogy mégsem össze, hogy eljárjak konditerembe vagy valamilyen tornára. Vártam…
Aztán néhány hete megtaláltuk egymást. Azóta úgy érzem, kicseréltek. Találtam valamit, ami itt Magyarországon nem annyira ismert még. Szexi és nőies (bár srácok is csinálják), tele van életörömmel, feltölt és jólesően elfáraszt, és egyáltalán nem érzem azt, hogy kényszer lenne a mozgás. Sőt, legszívesebben minden nap szakítanék rá időt, és minden másnap meg is teszem. Zumbázom! 🙂
Mi ez? Egy olyan testedzési forma, amely az aerobikhoz hasonló, de nélkülözi annak hátrányait (pl. a monotonitást). A Zumba latin táncokon, azok alaplépésein alapszik, és ez adja a benne rejlő életörömöt. Ha bővebb információt szeretnél kapni róla, keresd fel a zumba.hu vagy a zumba.com weboldalakat.
Ez a videó talán nyújt egy kis ízelítőt, hány ember szereti a Zumbát:
Itt pedig egy órára kukucskálhatsz be (nézd az oktatót! :))
Nemrég egy angol mesekönyvet találtam a lányomnak, amelynek az a címe: Giraffes Can’t Dance (A zsiráfok nem tudnak táncolni). Egy zsiráfról szól, aki hosszú lábai és nyaka miatt megszégyenítésben részesül az állatok nagy táncos összejövetelén, a Dzsungeltáncon. Aztán ahogy hazafelé kullog, egy tücsök veszi a bátorságot, megszólítja, és megsúgja neki a titkot: „Ha más vagy, egyszerűen csak más zenére van szükséged”. A zsiráfot pedig elvarázsolja a Hold és a tücsök zenéje, és csodálatos táncba kezd, a többi állat pedig ámulva veszi észre, hogy milyen gyönyörűen táncol. Döbbenten kérdezik tőle, hogyan tanulta meg, ő pedig csak ennyit válaszol: „Mindannyian tudunk táncolni, ha megtaláljuk azt a zenét, amit szeretünk”.
Te megtaláltad már a Zumbád? 🙂
Kapcsolódó cikkek:
14 thoughts on “Te megtaláltad már a Zumbád?”
Comments are closed.
Egy a sorsunk Annamari! 🙂
Én a Somogy Táncegyüttesben „éltem” sok évig – aki táncol egy ilyen együttesben, tudja milyen életformát jelent. Én első pocakommal 2 héttel szülés előtt hagytam abba. Akkor már le kellett ülnöm a csingerálás alatt 🙂
4 hónapos volt Palkó fiam, mikor még táncoltam egy számot a Zalai Kamarafesztiválon… aztán lett, aki megtanulta a helyem…
Azóta párszor be-beugrottam én is, legutóbb az együttes 60 éves műsorán táncoltunk mint volt táncosok, a régi bandával – a fiatalok nem értik, miért vagyunk bezsongva annyira 🙂
Én tettem pár kísérletet a rendszeres próbára járásra, de „valami” miatt nem jött össze igazán…
Néha borzasztóan hiányzik – szerecsére nálunk havonta van 1-2 táncház, férjem, sógorom zenészek, a gyerekeink is ebben nőnek fel.
Szeretnék én is valami nekem való mozgásformát.
Nem ez a kategória, de minden hátfájós, elgémberedett, „elpuhult” anyukának ajánlom Füzessy Balázs Fitness Yogáját élőben, vagy DVD-n!
Egyszer láttam valami magyar néptáncos próbálkozást – sajnos nem volt túl színvonalas 🙁 Pedig már bennem is megfogalmazódott a gondolat, (elvileg aerobic-edző is vagyok, csak sosem csináltam „hivatalosan”) de nincs rá kapacitásom, pedig látok benne fantáziát. Valaki??
Én a zenés ugri-bugriban nem vagyok annyira otthon, voltak próbálkozások, de hamar kiderült, hogy nem az én világom.
7 éves koromtól érettségiig kosárlabdáztam, utána semmit nem mozogtam (meg is lett az eredménye)
Viszont 3 hete megint kosarazok, és annyira jó! Persze első alkalom után „izomhalál”, de megéri. Visszajött valami a régi lendületből, jó érzés tudni, hogy „még mindig képes vagyok rá”. Azt hiszem most kezdem megérteni, hogy miért annyira fontos a mozgás, bármi is legyen az.
Saját zumbát mindenkinek!
Örülök, hogy a testmozgás a téma!! A lélek sokkal többet meríthet a testből, vagyis a mozgás termelte endorfinből és önbizalomból, mint sokan gondolnánk.. mégis nehezen mozdulunk. Örülök a témának, ami kissé a mániám 🙂
Annyira örülök neki, hogy mostanában divatba jöttek a táncos edzések! Sokáig csak step-aerobik volt mindenhol, de most tele van minden a táncos órákkal. Egyszer egy aerobik-rendezvényen voltam egy argentin lány óráján, aki tangó-aerobikot tartott, na az valami fergeteges volt. Utána pedig volt egy jazztánchoz hasonló órája, azt sem fogom elfelejteni.
Nekem mindenféle sportos szenvedélyem volt, mielőtt megszülettek a gyerekeim: tollaslabda, step-aerobik, konditerem, úszás, társastánc, mindenféle táncházak. Persze ez most már három gyerekkel nem kivitelezhető.
Csak a tollaslabda maradt, a fiammal (ő a legnagyobb) 31 hetes várandósan még csapatbajnokságon játszottam, a középsővel is bírtam kb. eddig, a kicsivel egyáltalán nem. Viszont 10 hetes koruktól újra játszottam, mindig.
De már nagyon vágyom valami táncosra is. Csak kéne még napi plusz 10 óra minimum, hogy az elképzeléseimet sorra megvalósítsam 🙂
De abban egyetértünk, hogy mozgás, különösen, ha szenvedély, öröm is társul hozzá, életünk, jó közérzetünk alapvető tartozéka.
Szanita, ne add fel 🙂 van olyan óra ahova viheted a kisbabát is, háta megoldás lenne?
Pl írtam ilyenről a blogomban, hogy „Áprilisban kismama, baba-mama hastánc tanfolyam indul. Jöhetsz pocakkal, kisgyermekeddel vagy csak egymagad, várlak sok szeretettel!:)”
Kyra: a tangóaerobik tök jó lehet. Én a salsa aeobikot fogom kipróbálni jövő héten, ha igaz 🙂
Hej, lányok, ennek az írásnak épp most van az ideje:) Tavasz, újjászületés.
Én is néptáncoltam, falumbeli nemzetiségi csoportban még általános iskolásként (délszláv). Mai napig meghatározó éményekkel („marekosokkal” együtt készítettünk műsorokat, mentünk minősítőre stb).
Legközelebb az egyetemen táncoltam csoportban, de az nem volt az igazi. Mert ugye itt magyar és erdélyi táncokat tanultunk, amikhez sok közöm nem volt. S bár voltam Csíkban a csoporttal, sosem adta azt az érzést ez a zenei világ, mint a gyökereim. Pedig még Kallós Zoli bácsival is találkoztam.
Aztán évek teltek, múltak, maradz néhány bulis alkalom, de nagyon hiányzik a tánc.Azt is tudom, nekem is a latinos meg balkáni való.
Mostanra jutottam odáig, hogy tudok rá időt szánni, és egy lassabb, spirituális tornára járok heti egyszer, mert nagyon megfogott, ez most pont időben talált rám.
S közben keresem én is a lehetőséget valami pörgősre, amiben kiélhetem magam. Ez a Zumba tetszik:)
Köszi
Jé, és azt nem is mondtam, egy időben jártam utcai futásokra, kb10 éve, a 10 km-t – ha jól emlékszem – kétszer teljesítettem, kisebb távokat többször.
Még sosem láttam ilyet, de nagyon tetszik ez a zumba. 🙂
Én nemrég találtam rá egy hastánc tanfolyamra, nem tudom mennyire lesz hosszú távú, de egyelőre tetszik.
Valami mozgás mindig kell, bár versenyszerűen soha nem űztem semmilyen sportot, kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig sportoltam valamit. Egész kicsi koromban tornával kezdtem, majd baletteztem kb. 5 évet 10 éves koromig. Aztán kipróbáltam a kosarazást, de azt csak két hétig bírtam, nem szerettem. Tájfutásban is kipróbáltam magam, de mikor tél lett abbahagytam. Az aerobikot elég sokáig bírtam, bár azt inkább nyáron hagytam abba. Latin és klasszikus táncokat is tanultam, amíg volt hozzá partnerem. Egyik munkahelyemen pedig az egyik női focicsapatban voltam benne.
Ezen kívül úszok, amikor csak vizet látok… órákig ki sem lehet csalogatni. A túrázást nem nevezném kimondottan sportnak, bár van, aki azt is sportnak tekinti… ez is végigkísérte az egész életemet.
Talán egyszer a zumbát is kipróbálom.
Jópofa… ahogy nézem, a szamba elemeire épül, isteni a zene… én Magyarországon még nem hallottam róla, de biztosan el fog terjedni, erre mindig lesz igény.
A szamba csak egyik eleme, merengue, salsa, cumbria meg sok más táncelem van még (mindegyikhez más-más zene tartozik, és pont ez a jó benne, ezért sem monoton). 🙂 Próbáljátok ki! 😉
Kedves Annamária!!!…igen, én kb. két hete találtam rá a Zumbára, mint oly sokan az RTL Klub fókusz műsorának köszönhetően..előzőleg még sohasem hallottam erről…
…igen, gondoltam ez kell az én „elpuhult” hátfájós testemnek..Az hiszem, hogy a 24. órában vagyok, hogy kezdjek valami mozgást, így 59. évem felé közeledvén..Fiatlabb koromban sokat úsztam, de az utóbbi évtizedekben sajnos aktív-rendszeres tesmozgást nem végeztem….., és ennek „meg is van az eredménye” 🙂 Két hétig csak a Net-t bújtam és kerestem a Zumba-val kapcsolatos infókat… , Megnéztem, letöltöttem kismillió videó klippet, latin zenét, stb….A múlt héten elmentem egy nyílt Zumba órára,… klassz volt, jó hangulat, meg minden… de csak akkor fogom tudni folytatni, ha egy kicsit edzésbe hozom magam, mert így elsőre igencsak fárasztó volt számomra…De a ZUMBA volt az első olyan mozgásforma ( az úszás után), ami azonnal, és igazán felkeltette a figyelmemet,és ráépbresztett arra, hogy MOZOGNI KELL !!,ha nem akarok öregségemre „lenyomorodni” és eltespdedni…. Egyelőre egy kis „térdizületi nyavajámat” még orvosoni, kell, hiszen a zumba igencsak igénybe veszi az üzületeket…Tudom, hogy létezik az un. Zumba Gold, ami kimondottam az idősebb, 50-n felüli korosztály igényehihez,és egészségi állapotához lett kifejlesztve, egyelőre ilyenre még nem bukkantam Magyarországon..
akik nálunk, mármint Magyarországon Zumbát oktatnak azok a Zumba basic,(alap) ill. a Zumbatonic (gyerekenek szánt mozgás forma) kurzust végezték el…..Addig itthon, fejemen a fülhalgatóval, „ugrabugrálok” a jó kis latin muzsikákra., ill. egy kis tornára fogok benevezni a helyi művelődési házban….De a Zumba szerintem mindenkit magával ragad, aki szeret táncolni, szereti a latin ritmusokat…MINDENKINEK ajánlani tudom, hogy „ízlelje” meg, próbálja ki….. mert „egy kis mozgás senkinek sem árt..”. Jó Zumbázást kívánok mindenkinek…
Kedves Webnagyi, nagyon örülök! Ilyen hozzáállással nem is fog menni az eltespedés! 😉 Valóban gyerekcipőben jár még itthon a Zumba, de hátha hamarosan lesz majd a Gold verzió is. Addig meg lehet próbálkozni otthon, meg a „hagyományos” Zumba órákon – szerintem nem haragszik meg az oktató, ha ki-ki annyit mozog, amennyit bír! 🙂