Most megdolgoztatlak! – Pályázat

18 thoughts on “Most megdolgoztatlak! – Pályázat”

1. A kérdőív eredményei alapján azt szűrtem le, hogy 66%-ban eltérek az átlagtől. Számomra ez azt az üzenetet hordozza magában, hogy nem általánosságokban gondolkodom, ahogy szerintem ez én korosztályom sem. Talán kijelenthetem, hogy mi már nem a boldogságról és az önmegvalósításról álmodozunk, hanem sokkal konkrétabb elképzeléseink vannak. Az idő előrehaladtával, a tapasztalatok gyűjtésével már pontosabban meghatározzuk céljainkat.
   De az is lehet, hogy ez nem korfüggő, és mindenki máskor jut el erre a szintre.
   Persze mondhatnád, hogy egyszerűen csak azért térek el az átlagtól ilyen nagy mértékben, mert el akarok térni és lehet, hogy neked is igazad van.
   De fogadjuk el, hogy akár mindkettő egyszerre is igaz lehet, vagyis pont azért tudom konkrétabban, hogy mit is akarok, mert el akarok térni a nagy átlagtól, akik olyan átfogó dolgokat említenek, mint a tökéletesség, a boldogság, a gazdagság, stb.
   Vannak olyan kérdések a tesztben, amikre egyszerűen nem lehet más választ adni, vagy legalábbis nehéz, mert ki az, aki pontosan meg tudná határozni a boldogság fogalmát? Ki az, aki ki meri jelenteni, hogy AZ. Vagy hol kezdődik és ér véget az anyagi biztonság? Mert minél több pénzem van, annál kevésbé érzem magam biztonságban egyrészt, mert egyre több veszteni valóm van, másrészt egyre többet is akarok belőle. Ha viszont az elért szinthez képest csökken, de még megélek belőle, akkor az most anyagi biztonság?
   Ennek ellenére a teszt elgondolkodtató és még én is képes voltam megírni azt a kért egy oldalt, mert sok olyan gondolatot juttatott eszembe, amin egyébként nem filóztam volna el.
   Így köszönöm neked, hogy lehetővé tetted ezt számomra.

   Az „érzelgős” kitérő után vissza az okfejtéshez.
   A tesztből még azt is leszűrtem, hogy a megfoghatatlan dolgok, mint boldogság, karrier, anyagi biztonság a legtöbb résztvevőnél alakulófélben van.
   De a kézzelfoghatóak, mint család, gyerek, az már létező.
   A kapcsolatok mikor elfogadhatóak? Hát persze, hogy soha, mert a polaritások világában hogyan is lehetnénk tartósan boldogok, vagy élhetnénk szuper kapcsolatban, hiszen minden változik, minden elmúlik és újrakezdődik.
   És a személyes önmegvalósítás a kedvencem. Mert persze, hogy mindenki arra törekszik.
   Én meg úgy gondolom, hogy ezen levél írásakor is épp megvalósítom önmagam. Ez egy folyamat, ami van és kész, ha tetszik, ha nem. Nem kell rá törekedni külön. Erről az jut eszembe, mikor gyerekkoromban rövidre vágattam a hajam. Majd egy idő után úgy döntöttem, hogy nem vágatom tovább. Ezután mindig megkérdezte valaki ismerős, hogy növeszted a hajad? Mondtam: Nem, magától nő. 🙂

   De tény, hogy a teszt kérdéseiből látszik, hogy úgy lett összeállítva, hogy számodra és az oldal sikeres működtetéséhez a továbbiakban olyan infóval szolgáljon, ami előrébb viszi a dolgokat, mint pl. a marketinget.

   Köszönöm mégegyszer és remélem, a leírtak megfelelnek a kívánalmaknak.

   Üdv.: Gabi

2. Meglepődtem a „mi a legfontosabb jelenleg az életedben?” kérdésre adott válaszokon. A többség – velem együtt – az önmegvalósítást, személyes fejlődést tette első helyre. Kicsit vacilláltam a boldogság és e között a válasz között. Arra jutottam, hogy a személyes fejlődésünkben benne van a boldogság is. Ehhez képest viszont a munka, karrier, előrejutás eléggé hátul „kullog”. Következtetésem: egy nő nem feltétlenül a munkája, a karrierje révén képes a kiteljesedésre, önmegvalósításra. Szerintem a válaszok közötti átfedésekből következik az is, hogy az utolsó helyen végzett a tanulás, folyamatos fejlődés. Ezt is tartalmazza a 1. válasz.
   A 2. kérdésre adott legtöbb válasz is összecseng az előző gondolatokkal: háttérbe szorul a családalapítás és a hagyományos női szerep. Ennek oka lehet az, hogy a mai fiatal nők előbb gondolnak önmegvalósításra, és csak utána jöhet a család, de – mert én nem akarok ennyire pesszimista lenni – az is oka lehet, hogy a válaszadók többsége már túl van a családalapításon, és a hagyományos női szerepet remekül össze tudja egyeztetni a karrierjével, sőt ez a szerep még az önmegvalósításba is belefér :-). Remélem, így van.
   A „hősnők” optimizmusát tükrözi, hogy többségük úgy ítéli meg, hogy a boldogságuk alakulófélben van, és ami külön jó, hogy 60 % egészségesnek tartja magát. Nagyon fontos a jókedv, az optimizmus és annak tudata, hogy egészségesek vagyunk. Mindjárt minden sokkal könnyebben megy, és a problémák sem tűnnek olyan nagyoknak.
   Azért, hogy az anyagi biztonsága is sokunknak alakulófélben van, köszönet, köszönet kedves Csapó Ida! Biztos vagyok benne, hogy sok nőtársamnak segítettek Ida hasznos tanácsai, kedves rezgésszint-emelő videói.
   Igen, a gyermeknevelésre és család összetartására vonatkozó válaszok is a korábban leírtakat igazolják: a hősnők szuperül meg tudják oldani a családban ellátandó feladataikat – mert hát többségüknek van családja, gyermeke – az önmegvalósítás a karrier és személyes fejlődés mellett is!!!
   Az, hogy a kapcsolatok minőségére vonatkozóan nem egy „rózsaszín” – minden kapcsolatom szerető, harmonikus – eredmény született, szerintem a válaszadók őszinteségét mutatja. Igenis sokunk életében vannak problémás kapcsolatok, de a legfontosabb, hogy dolgozzunk ezek javításán.
   Tényleg volt 75 évesnél idősebb válaszadó is? Gratulálok neki a hősnőséghez és örülök, hogy egy ilyen aktív, szuper csapat tagja lehetek.

3. Úgy döntöttem, hogy az előző hozzásszólókkal ellentétben, külön értékelek minden kérdést, majd összegzem.
   Jelenleg a nők életébeb az önmegvalósítás a legfontosabb. Szerintem a boldogság keresése, kutatása egyenértékü ezel. Ha megvalósítottuk önmagunkat, álmainkat, ha jól vagyunk, akkor boldogok is vagyunk. A többi válaszlehetőség is ezt takarja, csak részleteiben.
   A hagyományos női szerep és a családalapítás meglévők a nők életében. Ezért kevésbé fontos. Érdekes, hogy milyen fontos a pénz a nék életében. Számomra ez kevésbé. Azt hiszem a neveltetésem a „hibás”. Nálunk mindig a kapcsolatok voltak az elsők, a pénz kevésbé.
   A boldogságunkat nem tudjuk pontosan meghatározni. Mindenkinek mást jelent. De talán soha nem tudjuk kijelenteni, hogy „Most boldog vagyok”. Az életünknek nagyon sok vetülete van, és lehet, hogy egyik területen elértük a célunkat, de a másik terület még fejlesztés alatt van. Ezért is alakul a legtöbbünknél.
   Annak nagyon megörültem, hogy ilyen egészségesek vagyunk. A nők 60 százaléka egészségesnek mondhatja magát. Szerintem ez nagyon jó. Lehetne több is, persze, de a környezetemben tapasztaltakból nem ezt szűrtem le. Szóval örülök. És az külön öröm, hogy én is ebbe a kategóriába tartozhatom.
   Az anyagiak is a boldogsághoz hasonlóan mindig alakulnak. Többet szeretnénk, hisz jól élni jó.
   Megvalósítani önmagunkat nem kis feladat. Az álmainkat a valóságba ültetni. Nagyon sokan törekszünk erre. Remélem, hogy el is érjük.
   A karrierünk egy fok az önmegvalósítás lépcsőjén.
   A nő a család sója. Senki más nem tudja úgy összefogni a családot, mint egy jó feleség, anya. Ha jól tudunk lavírozni a különböző családtagok kívánságai között, akkor boldog családi életünk lehet. De soha nem szabad elfeledkeznünk a saját életünkről, a saját vágyainkról.
   Nem vagyunk megelédve teljes mértékben a kapcsolatinkkal. De nagy örömmel tölte el, hogy ezt felismertük, felismerjük, és változtatni akarunk rajta.
   A saját fejlődésünk után a Társ megtalálása a legfontosabb. Ha magunkkkal boldogok vagyunk, szeretnénk ezt megosztani valakivel. Hisz egymásnak lettünk teremtve. Kellünk egymás mellé.
   Érdekes beszúrásnak találtam ezt a kérdést. Jó, hogy olvasunk. Bizonyára szakkönyvek is szerepelnek a listán, így könyvből tanulnk boldogok lenni.
   A fiatalabb korosztály, az aktívan dolgozó nők olvassák leginkább a HősNők oldalát. Ennek fényében értehetővé válik az önmegvalósítás vágya, óhaja. De érdekesnek találom, hogy noha családja van a legtöbb nőnek, mégis keresik az igazit. Miért nem hallgatunk azokra a belső hangokra, amik megmondják, hogy kit is kell választanunk? Az önmegvalósításunk első lépcsője ez kéne legyen. A belső figyelmeztetéseket észrevenni, figyelni rájuk.
   Magamról röviden annyit, hogy most végezve az egyetemet, a munkahely keresése a legfontosabb. De a karrierépítés nem szerepel elsődleges célként. Inkább egy boldog párkapcsolatot szeretnék kiépíteni a barátommal. Ha a családban minden renben van, ha kapcsolataink jól működnek, akkor sokkal könnyebb a munkahelyen helyt állni, nem kell magunkkal cipelnünk a terhet. Valahol azt olvastam, hogy a férj, a társ sokkal fontosabb, mint bármi más az életünkben. Ezt igaznak érzem. Ha van kivel megosztanunk mindennapi gondjainkat, bánatunkat, örömünket, akkor minden csak fele olyan nehéz.

4. Egyszerűen fantasztikusakat írtatok lányok!
   Minden készülődőnek üzenem, hogy csak hajrá!

5. Elég megdöbbentőek a teszt egyes részeredményei számomra.

   Nagyon szomorúnak tartom, hogy a család összetartása csak a válaszadók 7 %-ának a legfontosabb. Úgy gondolom egy jól működő, összetartó család sok támogatást nyújthat mind a mostani nőknek, mind a felnövendő nemzedéknek.

   Sajnálattal olvastam, hogy a válaszadók közel egyötöde számára a boldogság elérhetetlen álom. Ez szomorú. Azonban felvett néhány kérdést a számomra, kinek mi a boldogság, tudunk-e örülni apró, jó, szép dolgoknak. Vagy csak akkor vagyunk boldogok amikor minden álmunk teljesül.

   Az anyagi biztonság sajnos csak szűk rétegnek adatott meg, ezt nem is vonom kétségben, mivel a jelenlegi gazdasági helyzet ennek nem igazán kedvez és a válaszadók fele 35 évnél fiatalabb. Ez pedig a karierrépítés, családalapítás köre, valamint az anyagi biztonság megteremtéséé.

   Az önmegvalósításnál adott alakuló félben van 71%-a szerintem teljesen rendben van számomra, hisz amikor egy szükségletet kielégítettünk, akkor újabb magasabb rendű szükségletek kerülnek előtérben.

   A karrier építés 59%-a alakuló félben van. Mint az enyém is, hisz kevés olyan terület van ahol az ember nem tud egy újabb magasabb fokozatra lépni.

   Az első kérdésre adott válaszhoz képet pozitív eredmény, hogy a gyereknevelés, családösszetartás jelenleg 47 % számára létező.

   Sajnálom azokat a válaszadókat, akiknek rossz a kapcsolatuk és fogalmuk sincs mit tegyenek. Talán kérjenek külső segítséget.

   Az öt éven belül kérdésre mint a többiek is elég nehezen adtam választ. De úgy gondolom, ha boldogság és egészség van és lesz, akkor ez alapot ad az összes többihez.

   Szomorú hogy ilyen keveset olvasunk. De talán ez is változni fog. Ha más miatt nem azért, mert sokan akik, veled kapcsolatban kerültek változni, változtatni szeretnének és ehhez azért bőven található irodalom a könyvesboltokban és a könyvtárakban.

   Összességében végig tekintve a tesztet úgy vélem sokan keresik a változás, a kiteljesedés útját, sokan már rá is léptek, azonban vannak, akik még nem látják a kiutat, a lehetőséget. Nekik akármilyen formában is, de segíteni kell, hisz mindenkinek szüksége van egy kiegyensúlyozott, jól működő, sikeres, boldog életre. Ami természetesen mindenkinek mást jelent.

6. Sokáig csak néztem az egyre alakuló eredményeket, és néhány kérdés elkezdett kavarogni bennem. A válaszadók igen nagy része a 25-45 éves korosztályba sorolható. Én ezt két részre tudnám bontani.
   Az első a 25-35 ig. Ez az az időszak mikor párra találunk, családot alapítunk, megpróbálunk olyan munkát találni, amiben lehetőségünk lesz majd előre lépni, sikereket elérni, építeni ezáltal magunkat is.
   A másik a 35-45 közt. Optimális esetben már elég nagyok a gyerekek, ahhoz, hogy kicsit több időt tudjuk magunkra szánni. Kedves és megértő a párunk. Boldog a családi élet, megvan az egészséges háttér. Sikeresek vagyunk a munkánkban. Elismer a főnök, a kollegákkal szinte baráti a kapcsolatunk.
   Kétféle időszak és mindkettőre mégis többé kevésbe jellemző, hogy keressük önmagunkat. Először azért, mert meg szeretnénk találni a nekünk ideális utat, később pedig azért, mert még tovább szeretnénk fejlődni, és/vagy biztosak akarunk lenni benne, hogy valóban a nekünk megfelelő helyen vagyunk-e.
   A mai kor nőjének ez teljességgel természetes folyamat. Erre mutat az az eredmény is, hogy a válaszadóknak legfontosabb az önmegvalósítás, és nem a régi bevett hagyományos női szerep.
   „Idomulunk a kor követelményeihez.” Ahogy nagyikáinkat, a nagy általánosságban, még teljességgel boldoggá tette az a tudat, hogy van családjuk, és ez által fontosnak érezték magukat, a mai kor nőinek már sokkal többet jelent az „önmegvalósítás” fogalma. Nyilván mindenkiben más és más fogalmazódik meg, de biztos vagyok benne, hogy a családnál jóval tovább mutat ez az út.
   Nem vitatom, hogy ez egy szükségszerű változás volt. De a nagy fejlődésnek köszönhetően, több lett a rohanó család, vagy a ki sem alakult. (Nyílván adott a gazdasági helyzet is, ami már olyan kérdéseket vet fel, amibe nem szeretnék belemenni.)
   Bízom benne, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, amikor a jó és hasznos dolgokból tanulunk és megtartjuk a régi és jól bevált tudásunkat is mellette.
   A nagy tanulságot én is levontam az általam adott válaszokból, és a bennem felmerülő kérdésekre választ adva, tudom merre tovább. Köszönet érte.

7. Először is bocsi, ha úgy tűnne, hogy bárkit ismételek a gondolataimmal, de szándékosan nem olvastam el, hogy a többiek mit írtak.

   Megdöbbentem, hogy több, mint 220 ember kitöltötte (eddig) a kérdőívet. Egy nemzethez képest ez biztosan nem nagy szám, de az én szememben hihetetlenül örömteljes, hogy ennyien foglalkoznak a lelkükkel, az érzéseikkel és véleményt is nyilvánítanak. Még akkor is, ha név nélkül kellett kitölteni és még akkor is ha úgy gondoljuk, hogy a 21. században a véleménynyilvánítás már egyértelmű dolog. Sajnos nem az, és főleg a saját életünkkel kapcsolatos véleményeket fogalmazzuk meg túl kevésszer.

   Az eredmények??? Nem leptek meg! Ha jól belegondolok, ilyesmit vártam olyan emberektől, akik ezt az oldalt olvassák. Mert vagy azért találtak ide, mert már eleve „így” gondolkodtak, ha meg nem, de az oldal olvasói maradtak (mert egyébként miért töltenék ki a kérdőívet), akkor annyi pozitív, önbizalom növelő és gondolkodást formáló cikket és hozzászólást olvashattak, ami akaratlanul is bele kellett, hogy másszon a fejükbe, eszükbe, szívükbe. És ezáltal maguk is egyre inkább „így” gondolkodóvá válnak.

   Mit értek ezalatt, hogy „így”? Amit a válaszok tükröznek. A boldogságra, önmegvalósításra való törekvést a „csak mosok, főzök” hagyományos női szereppel szemben. Azt, hogy a boldogság, az egészség és az anyagi biztonság már vagy létező vagy alakuló félben lévő dolog a válaszadók jelentősen nagy százalékánál. Meglepő? Nekem nem! Hiszen ha az önmegvalósítás 70%-nál alakul kb. 30%-nál létező, akkor ez az összes, az előbb említett területet is húzza magával.
   Az „így” jelenti az elolvasott könyvek mennyiségének nagy számát. Ami főleg azért fontos, mert a csapat fele családos, gyereket nevel, akik mellett olvasni…………..:).
   Jelenti, hogy az 5 éven belüli kérdésnél 50% körüli azok száma, akik pozitívan állnak a jövőhöz, mert megvalósítják önmagukat, megtalálják az igazit vagy boldogabbak lesznek. Ez nekem csúcs!!! Bár lehetnénk reprezentatív minta!! Ha a lakosság fele gondolkodna így……………! El tudjátok képzelni??

   A család és gyereknevelés kérdése volt számomra először kicsit visszás, mert hol itt, hogy ott szerepel a válaszok között. A szívem mélyén vártam volna, hogy minden kérdésnél előkelő helyet foglal el, tekintve, hogy nagyon családcentrikus vagyok. Hiszen mit ér az önmegvalósítás, a siker, a boldogság, az egészség, ha ennek nem része egy gyermek, a család? Mit ér mindez, ha azzal amivé így válunk, nem mutatunk példát a gyerekeinknek, egy következő korosztálynak, akik már lépéselőnyből indulva továbbvihetik ezt a gondolkodást, másoknak adhatják át? De aztán rájöttem, hogy nincs itt semmi gond, csak gondolom (vagy inkább bízom benne), hogy akinek most a karrier vagy az önmegvalósítás a legfontosabb, az azért lehet, mert a család a gyereknevelés vagy még nem létező, vagy már kipipálható feladat. Már amennyire ez valaha is az lehet, hiszen ezek a dolgok amikről beszélünk, mind olyanok, hogy sosincs vége. Minél többet valósítunk meg belőlük, annál többet akarunk még!

   De végül is nekem az egészből a legfontosabb, hogy bár nem tudom, hogy van-e számszerűsítve a kritikus tömeg fogalma, de ha van, ha nincs, nekem ez a sok pozitívan gondolkodó, fejlődő, önmegvalósító nő már eléri azt a határt. Azt kell, hogy mondjam, hogy én akár még 1-2 évvel ezelőtt sem láttam, éreztem, hogy mekkora erő van egy női közösségben. A „sok nő együtt, csak sok pletyka” gondolkodásom (bocsi érte!) már a múlté. Most viszont ha belegondolok, hogy mindazok, akik ezen az oldalon olvasnak, hozzászólnak, kérdőívet kitöltenek, találkoznának……………… hát egészen biztos lenne köze a pletykához, mert akkora energiák mozognának, amikről már mindenkinek „pletykálnia” kellene!

   És most elolvasom, hogy a többiek mit írtak! 🙂

8. A többiek válaszait én is csak átfutottam, de nem olvastam el, hogy csak a saját gondolataimat írjam le.
   Az első kérdésre adott válaszok közül természetes, hogy az önmegvalósítás kapta a legtöbb szavazatot, hiszen akik kitöltötték a kérdőívet, ezért vannak itt. Hogy megvalósítsák önmagukat, hogy erről olvassanak, tanuljanak.
   A második kérdést az első fordítottjának is nézhetnénk, de itt más kategóriák is bekerültek, pl.a „Hagyományos női szerep”, ami rögtön az élre is tört. Szerintem ez nem azt jelenti, hogy a mai nőknek nem fontos a hagyományos női szerep, hanem hogy ezt természetes módon éli minden nő, de emellett a személyes fejlődés, a boldogság megtalálása a mai nők számára a saját fejlődésük alapkérdése. Az a nő, aki törődik a saját fejlődésével, az önmegvalósításával, az a hagyományos női szerepében (családot összetartó, melegséget biztosító nő) biztosan mozog, nem akar onnan mindenáron kitörni.
   Jó dolog, hogy a kérdőívet kitöltők döntő többsége számára a boldogság létező vagy éppen alakulófélben van. Mégsem vagyunk annyira pesszimista nemzet! A nők itt is az élen járnak, remélhetőleg gyermekeiket is erre nevelik.
   Az egészség és anyagi biztonság is döntően pozitív válaszokat kapott, bár az egészség szerencsére „létező „az anyagi biztonság pedig a legtöbbünknél alakulófélben van. Számomra ez is pozitív üzenet.
   Az önmegvalósítás legtöbbünknél alakulófélben van, mint az elején is írtam, ezért vagyunk itt és várjuk Rita induló kurzusát.
   A karrier szerintem korfüggő. Nálam már éppen múlófélben, már nem ez a lényeges az életemben. De egy fiatal, pályája elején járó nő számára igenis fontos. Az önmegvalósítás, az anyagi biztonság megteremtésének lényeges része. Emellett sokan vagyunk, akik szeretik a munkájukat.
   A gyermeknevelés és a család összetartása kérdéskör is korfüggő.
   A kapcsolataim minősége nagyon lényeges kérdés, erre érdemes nagy figyelmet fordítani, és „dolgozni rajta”. Remélem Rita a kurzusodon erről sokat tanulhatunk.
   Az, hogy 5 éven belül megvalósítom önmagam, a személyes fejlődésemre helyezem a hangsúlyt- számomra nagyon fontos. Ahogy látom sokaknak szintén.
   Összességében számomra az szűrődött le, hogy akik kitöltötték a kérdőívet, mindannyian fejlődni, tanulni szeretnének. Mindannyian az életünk jobbításán fáradozunk, és hogy a női önmegvalósítás harmonikusan illeszkedik a család és a karrier mellé.

9. Bennem a kérdések, és a válaszadás utáni eredmények is elég vegyes érzéseket, és kérdéseket vetettek fel. Tudják-e a HősNők, ismerik-e az egészséges határokat az önmegvalósítás útján. Felismerik-e, hogy, mikor melyik az a pont, és cselekedet, amivel a legtöbbet tehetik Önmagukért, de még nem ártanak másoknak, de legalább azoknak nem ártunk, akik szeretnek minket, akiknek fontosak vagyunk, és akik fontosak a mi számunkra. A nagy önmegvalósításban észrevesszük, mikor bántunk meg számunkra fontos embereket???? És felismerjük azokat a lehető legjobb lépéseket, melyeket a későbbiekben nem fogunk megbánni???
   Bennem a női egyenjogúság és önmegvalósítás érdekében folytatott „harcok” közepette egyre gyakrabban jut eszembe azon ellentmondás, hogy elvárjuk, hogy a „hagyományos női szerepek” egyre nagyobb részét a pasik átvegyék, átvállalják, hogy mi dolgozhassunk, karriert építhessünk, megvalósíthassuk magunkat, közben változatlanul elvárjuk, hogy ők fizessenek a lehető legtöbb alkalommal, kinyissák az ajtót, előre engedjenek, és le- illetve felsegítsék a kabátunkat, stb. De most akkor hogy is van ez az egyenjogúság???? Én úgy tartanám igazságosnak, hogy ha elvárunk bizonyos dolgokat, akkor cserébe mi is alkalmazkodjunk, változzunk, és mondjunk le bizonyos dolgokról. Ez azért nem megy olyan jól nekünk, ahogy látom. Mennyien szóvá is teszik, ha nem engedik őket előre, mi nem sűrűn hívjuk meg a barátunkat vacsorázni, vagy egy italra, vagy moziba. Pedig higgyétek el, jó érzés, főként a pasi reakciója tölthet el még jobb érzéssel. Akarsz valaki lenni??? Így igazán könnyen lehetsz valaki!!!!

   Engem némi aggodalommal tölt el, hogy „Önmagam, az önmegvalósításom, a személyes fejlődésem” 30, míg például a kapcsolataim, csupán 4 százalék körüli. Felveti azt a mindenki által gyakran tapasztalt problémának a kérdését, hogy Én, bármi áron! Vagyis, hogy nem érdekel, vagy csupán kevéssé érdekel kivel mit teszek, az a fontos, hogy én előrejussak, nekem meglegyen, sikerüljön. Nem lehet, hogy túlságosan háttérbe szorítjuk a gyermekeinket, társunkat, szüleinket, testvéreinket, barátainkat (már ha vannak egyáltalán őszinte, igaz barátaink, nem csak vérszívók), kollegáinkat, szomszédokat…stb. Én egyre inkább azt látom, hogy ha többet foglalkoznánk egymással, azokkal akik körül vesznek, egyből szebb, könnyebb, és boldogabb lehetne az élet. A barát, nem csak akkor barát, amikor jól megy a szekér, és eljön vendégségbe, elkísér egy jó buliba, stb, hanem akkor is amikor bajban vagy, és meglátogat a kórházban, felajánlja, hogy odaköltözhetsz pár hétre, míg rendezed a dolgokat. Ha pedig pár hónap szünet után ismét van erőd, időd és lehetőséged hogy felhívd, akkor örömmel szól a telefonba, és eszébe sem jut lecseszni, hogy miért hanyagoltad el, eddig nem is voltál kiváncsi rá, milyen barát vagy te. És ezt a kollegákra, családra, rokonokra, szomszédokra ugyanúgy értem, nem csak a szó szerinti barátokra.

   A válaszadók átlagéletkora 35.28, röpke számításaim szerint. Nem baj, hogy a válaszolóknak 46 százalékának van gyermeke, családja, és fontos is számára, hiszen ezt jelölte be legfontosabbnak, azonban 23 százaléknak nincs gyermeke. Ami talán még aggasztóbb, (számomra mindenképp) hogy 9 %-nál múlófélben van, 9%-nak nincs összetartandó családja, és 2, azaz 2 százalék elérhetetlen álomnak tartja. Szerintem ez azért aggasztó.

   Azért vannak pozitív dolgok is. Jó, hogy a többség nem tartja teljesen reménytelennek a jövőjét anyagiakban, kapcsolatokban, karrierben (bár e téren a nőknek kétségtelenül meg kell dolgozni). Amit nagyon irigylek, és jónak tartok, hogy 60 százalék egészségesnek tartja magát, 27 pedig elérhetőnek. Én 31 évesen túl vagyok egy mélyvénás trombózison, és örökös vérhígító szedésre ítéltek, tehát nem vagyok túl bizakodó.

   Szerintem jó lenne jobban ismerni a válaszadókat, pontosabb következtetések levonására, de így is érdemes lenne külön-külön elemezni, értékelni a válaszokat.

10. A kérdőívet nézve, úgy tapasztalom, hogy a fiatalab (25-35 éves) korosztály van többségében.
    Örvendetes, hogy nem a hagyományos női szerepen van a hangsúly,hanem az önmegvalósításon. Konkrét elképzeléseik vannak – amin gondolom – dolgoznak is rengeteget.
    Aki viszont a karriert tartja fontosnak – szerintem párkapcsolati problémákat okozhat, hacsak a másik fél nincs magasabb beosztásban. Igen kevés férfi viseli el, hogy a nő magasabb beosztásban legyen és többet keressen.

    A gyermekvállalás szerintem maximum 35 éves korig ideális, itt pedig a létező gyermeknevelés %-a magasabb, mint a várható (alakuló félben).

    Az anyagi biztonság is érdekes az 57 %-ával a mai munkanélküliségben. Ez is azt jelenti, hogy igen optimisták, ami nagyon jó dolog.
    A boldogság pedig pontosan ezektől függ, mennyire tudják összeegyeztetni a karriert, a családi kapcsolatot, gyermeknevelést stb.
    Az egészség pedig éppen a boldogságtól függ, ha nincs meg az anyagi biztonság, családi összetartás, akkor lelkileg tönkre lehet menni.
    Szerintem ez egy ördögi kör.

    A „Vonzás hatalma” c. könyvben olvastam, hogy a „gondolatnak teremtő ereje van”! Ez így is van, csak nehéz elérni azt a szintet, hogy az ember állandóan pozitívan és örömmel állandóan csak a kitűzött célra koncentráljon. Tehát ez egy hullámvasút.

    Én már az idősebb korosztályba tartozom és sajnos nem látom ilyen jónak a jövőt.

11. Több, mint 200 anonim válaszadó hölgy tesztkérdéseire adott válaszaiból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, azonban a legtöbb pontszámot kapott válaszokból kitűnik, hogy a fiatal, családos középkorúak, önmaguk személyes fejlődését, egzisztenciájuk megalapozását helyezik előtérbe.

    A személyiség érése a 30-as évek idejére kicsúcsosodik, a nők szülés előtt állva, vagy már éppen túl azon, gyermeket nevelve döbbennek rá, hogy az élet tartogat számukra érdekességeket és további kihívásokat.
    Egészségük, kapcsolataik ebben az időszakban viszonylag kiegyensúlyozottak, így teljes erőbedobással tudnak végre önmagukra is koncentrálni, leküzdve a lelkiismeret furdalást, mert merték magukat a család elé helyezni.

    Szintén a személyiségfejlődéssel hozható összefüggésbe, hogy 100 válaszadó jelölte meg, hogy a boldogságérzete új, jobb irányba tart, mint a korábbi életében. Ha ezt összevonjuk a boldogságot jelen állapotként megjelölők válaszaival, kiugróan magas számadatot kapunk arra vonatkozóan, hogy a gyermekvállalás pozitívan, inspirálóan hat a nőkre.
    A napi munka-társ-munka-társ rutint megtöri az én-család-munka irányába való elmozdulás. Kisgyermekes anyaként a nők számtalan kihívással szembesülnek, és olyan dolgok megoldására lesznek képesek, melyet korábban maguk sem hittek volna el magukról. Ez hatalmas önbizalmat ad, szárnyalásra készteti a fantáziát, ezáltal élteti a kreativitást, és sokan rádöbbennek, hogy a vállalkozói szemlélet, melytől annyira tartottak, bizony nem sokban különbözik a gyermeknevelés, a családi élet és a munka összehangolásától.

    Egészségük és erejük teljében vágnak bele az anyagi biztonság megteremtésébe, a pénzügyek menedzselésével komoly előnyre tesznek szert, a gyermeket még nem nevelőkkel szemben. Ez a szemléletmód váltás eredményezi azt, hogy munkájukban is eredményesebbekké válnak, és határozottan haladnak kitűzött céljaik megvalósítása felé.
    Bár a karrier elérését, a saját, fejlődőben lévő vállalkozás sikerét a válaszadók zöme alakuló félben lévőnek titulálta (133 fő), és csak kis hányaduk (29 fő) érzékelte úgy, hogy létező, mindennapi valóságuk, bizakodó vagyok.
    Akik úgy érzik, most jó irányba haladnak, azok bármelyik nap reggelén ébredhetnek úgy, hogy rájönnek, maga az út a cél, és valójában sikeresek.
    Gondoljunk csak arra, hogy milyen urbánus legendák keringenek rólunk a közvetlen környezetünkben, és máris nagyobb lendülettel vetjük bele magunkat a mindennapokba.
    Számomra megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a kisgyermekes anya szerepkörből lassan, óvatosan kilépve, a sikereket (úgy éreztem) még csak ízlelgetve, a külső környezetem már menő vállalkozóként könyvelt el.

    A jól működő családi kapcsolatokat egy nő ösztönösen tudja irányítani, de erre először rá kell ébrednie. Amint ez a felismerés megtörténik, már semmi nem állhat a siker útjába. A felszabaduló idő és energia a személyes fejlődésre, a boldogság elérésére, a kapcsolatok minőségének javítására és a karrier építésére fordítódhat.
    Ezt jelzi az a tény is, hogy a válaszadók markáns része, közel 80 %-uk tudja, érzi, hogy öt éven belül az élete mind magánemberként, mind üzletasszonyként, vagy dolgozó nőként, de jobb irányba fordul, ezáltal elégedettebb életet tud élni, mint jelenleg.
    Mindez nem valósulhatna meg, ha a válaszadó nők nem képeznék magukat folyamatosan, és nem olvasnának folyamatosan pozitív tartalmú könyveket, portálokat, olvasmányokat.

12. Meglepődtem, hogy a hagyományos női szerep és a családalapítás a legkevésbé fontos a többségnek. (Én is ezeket jelöltem be, csak egészen biztos, hogy a többségtől eltérő indokkal, mivel én lélekben nem is érzem nőnek magam. De azért érdekelnek a hölgyek! :-)) A családalapítás sem tartozik a túl fontos dolgok közé, 23%-nak nincs még gyereke, a többiek pedig már túl vannak a családalapításon. A többség össze is tartja a családot, ami örvendetes tény.
    A többség számára a boldogság a legfontosabb, és szintén a többség számára alakul is a boldogság. De mi az, hogy boldogság? Számomra egy-egy olyan röpke pillanat, esetleg pár óra, amikor úgy érzem, minden jó úgy, ahogy van. Aztán belelóg a kezem a bilibe, de mégis csodálatosak az ilyen pillanatok! Ha van mit enni, és az egészséggel sincsenek problémák, akkor létezhetnek ilyen pillanatok minden különösebb nagy események nélkül is. Tetszik, hogy a legfontosabb dolgok között szerepel a pénz is. Igen, fontos! Van egy határ, ami alatt élvezhetetlenné válik az élet. Ha mondjuk az ember már 1 hete nem evett semmit, akkor hiába veszi körül bármilyen szerető légkör, mert csak a rohadt éhség és a világ gyűlölete az egyetlen, amit olyankor érezni lehet. Szóval tetszik, hogy nem képmutatóak a hölgyek, hát hogy a fenébe ne lenne fontos a pénz.
    Viszont elszomorító, hogy a tanulás, a folyamatos fejlődés az utolsó helyen végzett a legfontosabb dolgok versenyében. Én most itt nem úgy értelmezem a tanulás szót, hogy valami rohadt könyv fölött görnyedni, és a hányingerrel küszködve bemagolni valamit, ami egyáltalán nem érdekel minket. Mert ugye az általános iskolában (=agymosoda) ez volt a tanulás definíciója. (Vagy én jártam rossz helyre.) Itt most úgy értem a tanulást, hogy új ismeretek megszerzése a világról, a saját kíváncsiságunk által hajtva. Vagy éppen azért, mert ezáltal juthatunk előbbre a munkahelyünkön. (Bár az előbbre jutás nem végzett előkelő helyen, így már értem, hogy a tanulás miért kullog a sor végén.) Én hiszek a lélekvándorlásban, és úgy gondolom, az egyik fontos feladatunk, hogy minél fejlettebb legyen a lelkünk. A fejlődés is egyfajta tanulás útján érhető el, persze nem agyatlan magolásra gondolok, hanem inkább a látókör szélesítésére, összefüggések felismerésére, önálló gondolkodásra. Ebben az értelemben pedig számomra az egyik legfontosabb a fejlődés. A boldogságot szerintem fölösleges is beírni a sorba, mert ha valakinek megvan az egészség, a pénz és a család, akkor már csak azon múlik a boldogság, hogy elég fejlett-e! Mert sajnos vannak, akik a legjobb körülmények között sem tudnak örülni semminek, mert buták, unatkoznak, nem tudnak mit kezdeni magukkal, ugyanazokat a hibákat követik el folyton (pl. párválasztásnál), és nem tanulnak belőle. (Az is tanulás, ha kétszer nem lépünk ugyanabba a sz**ba!) Egy gyenge közepes anyagi helyzetben, megfelelő fejlettségi szint mellett már egész jól is érezheti magát az ember.
    Érdekelne, vajon az az alakuló önmegvalósítás mit is jelent a válaszadók 71%-a számára. Mivel csak 1% gondolja, hogy vezető beosztásba kerül 5 éven belül, nyilván nem szakmai jellegű önmegvalósításra gondolnak. Talán valamilyen művészetben szeretnének kiteljesedni? Ez nagyon helyes, csodás hobbi valamilyen művészeti ágban alkotni valamit. (Én verseket írok például és egy könyvnek is nekifogtam.) Tulajdonképpen bele szeretnék kötni az önmegvalósítás szóba. Én már vagyok! Meg vagyok valósulva. 🙂 Igaz, hogy női testben „valósultam meg”, de akkor nyilván ezzel van feladatom. (Hogy átalakítsam, vagy hogy elviseljem, azt még nem tudom. Fejlődnöm kell még, hogy erre rájöjjek! 🙂 ) Az életfeladat pedig nem más, mint amire az ember nagyon erős késztetést érez. Tehát akkor ez lenne az önmegvalósítás! Inkább tervek, vágyak megvalósításának kéne nevezni a dolgot.
    Én csak úgy tudok viszonyulni, mint egy egyén. Sosem éreztem magam semmilyen közösség tagjának,(a családomat kivéve) nem tudtam beilleszkedni sehová, de valahogy nem is nagyon bántott a dolog, magányos farkas vagyok. :))) Én mint egyén, úgy viszonyulok az eredményekhez, ahogy azt a fentiekben leírtam. Szerintem ezek az eredmények nem általában a nők véleményét reprezentálják, hanem egy egészséges, optimista, művelt, majdnem boldog, jó anyagi helyzetű rétegét. És sajnos nem hiszem, hogy ez lenne a nagy többség 2009-ben Magyarországon. Bízzunk benne, hogy egyszer az lesz! 🙂

13. Kedves Rita!

    Elgondolkoztam… Lehet, hogy cinikusnak tűnök, mégis egy fikció:
    Szerintem, ha az utcáról találomra kiválasztanánk kb. 200-250 Nőt, nagyon nem ezek az eredmények jönnének ki. Az első kérdésre a fiatalok között előkelő helyen szerepelnének olyanok, mint pasizás, haverok, bulizás, ruhák (15-25). Egy korosztállyal idősebben elsősorban a pénz, a karrier nyerne, 30 fölött pedig gyereknevelés, a család összetartása. Már ha egyáltalán válaszolnának, és ha egyáltalán mind tisztában lennének azzal, hogy mi a legfontosabb számukra.

    Az összes többi válasz is teljesen más lenne. Szerintem a boldogság, az egészség, az anyagi biztonság, az önmegvalósítás, a karrier elérhetetlen álomként szerepelne a többség gondolataiban. Nem is azért, mert tényleg így van – rengetegen mászkálnak negatív beállítottsággal, és persze így meg is teremtik maguknak ezt az eredményt. Utána pedig csodálkoznak, és panaszkodnak.

    A válaszadók többsége valószínűleg nem nagyon olvasna könyvet, és fogalma se lenne, hogy mi lesz vele öt év múlva.

    De nem az utcán vagyunk, és nem tetszőlegesen lettek kiválasztva a válaszadók, hanem a HősNők olvasóiról van szó.

    Valamiért úgy érzem, hogy amikor megszületett a HősNők.hu, a célcsoport valahogy így lett meghatározva: Olyan, 25 és 40 év közötti nők, akiknek fontos az önmegvalósítás, a személyes kiteljesedés, és a nőiességük minél teljesebb megélése. Akik már elindultak az úton, felismerték a lelki szükségleteiket, és tesznek is a megvalósítás érdekében.

    Jól érzem?

    Avagy: Azok a MODERN NŐK, akiknek INSPIRÁCIÓRA van szükségük! 🙂

    És az eredmények nekem azt mutatják, hogy jól sikerült ezt közvetíteni! Mondhatni pengeéles volt a pozícionálás! Ezek a Nők (KÖZTÜK ÉN, legalábbis én így gondolkozom magamról) azok, akikből a leghűségesebb, legaktívabb olvasói gárda összeállt. És ezek a Nők, akik válaszoltak a kérdésekre.

    Mint egyén úgy érzem, jó ide jönni, és itt olvasni. Nekem szól a blog, rám lett pozícionálva. 🙂 Ez most egyértelművé vált, mert az összes válaszom az első kettő közé került. Kivéve a korom. Ilyen fiatalok, mint én csak heten vagyunk! 🙂

    De nem csak a kérdőív miatt érzem úgy, hogy nekem szól. Tudom, hogy ha elolvasok egy bejegyzést, valószínűleg bólogatva, egyetértve fogom befejezni. Tudom, hogy új gondolataim lesznek, hogy előfordulhat, hogy egész nap kérdések járhatnak a fejemben az itt olvasottak miatt.

    Ráadásul, ha mondjuk, kommentként írok valamit, tudom, hogy hasonló gondolkodású Nők olvassák. Most még biztosabb vagyok ebben. És ha hasonló gondolkodású, ráadásul ilyen élénk, inspirációra vágyó Nőket összezárnak, abból kitűnő közösség lehet. És nem mindegy, hogy hol van az ember lánya, van ahol nem lehet együtt gondolkozni. Egész egyszerűen azért nem, mert mást jelentenek a szavak. Előfordulhat, hogy egy másik blogon, ahol inkább az anyaság a téma, egy olyan megszólalásért, hogy valakinek az önmegvalósítás az első, komplett boszorkányüldözés jár. Merthogy miért nem a gyerek, meg a család. És a nőnek igenis a tűzhely mellett, és talán az ágyban van a helye.

    Tehát büszke vagyok, hogy ide tartozhatok, sok olvasott, modern, önmagával lelkileg is megfelelően törődő, az önmegvalósítás felé haladó Nő közé. Így lehet fejlődni, erőt, lelkesedést kapni. És én kaptam is, és remélem, ez után is fogok!

14. Készítettem egy elemzést diagramokkal, de nem tudom egészben idemásolni (a diagramok nem jelennek meg), ezért közvetlen küldöm Ritának.

15. Kedves Rita!
    Maadadiné néven küldtem el e-mailban a pályázatomat. Kaptam Tőled egy automatikus válaszlevelet, persze ez nem oldotta meg a problémát. Remélem a sorsolásban én is részt fogok venni!

16. Marcsi, megérkezett, köszönöm! Természetesen részt veszel!

17. Kedves Rita, errol lemaradtam – mivel nem jonnek a leveleid, megprobaltam megegyszer feliratkozni (termeszetesen ugyanazokkal az adatokkal amivel eloszor) nem sikerult – tehat nem vagyok leiratkozva, ennek ellenere nem kaptam levelet Toled augusztusban 🙁 most mit csinaljak? Susana

18. Susana, megnéztelek, tényleg itt vagy a listán még mindig.
    Nézd meg kérlek az e-mail fiókod beállításait és spam – levélszemét – mappáját, hátha ott landolnak a leveleim. Természetesen nem azért, mert spamek, hanem azért, mert bár a google spamszűrője szinte tökéletesnek mondható, de csak-csak átbillen néha a túl szigorú üzemmódba… Sajnos.

    Közben én utánaérdeklődöm a hírlevélkiküldőm szolgáltatójánál is, hátha ott volt valami fennakadás, de kérlek nézd meg addig te is a beállításokat a postafiókodban!

Comments are closed.