Gazdagok legyünk vagy jók? Biztos, hogy csak eme két opció között lehet választani és biztos-e az valójában, hogy e két lehetőség kizárja egymást? Lehet-e gazdagnak ÉS jónak is lenni? Egyáltalán, mit jelent az, hogy gazdagság?
Mikortól számít valaki gazdagnak?
Nyilvánvaló, hogy vannak a gazdagság megítélésének olyan szempontjai, amelyek csak és kizárólag az anyagi helyzetünkben keresendőek. Akármilyen szentimentálisak is vagyunk és akármilyen alacsonyak is az igényeink, nem számíthat gazdagnak, tehetősnek, jómódúnak az az ember, aki bármilyen létfontosságú dolgot nélkülöz. Ha anyagi okokból nincsen saját otthona, nem adottak a modern civilizáció által megkövetelt életfeltételek – nem fűthető minden helyiség, nem záródnak az ablakok, nem szárazak és tiszták a helyiségek, nem jut elég élettér a család minden tagjának, nincs elég élelem vagy tiszta ruha – sajnos, ők a legnagyobb jóindulattal sem mondhatók gazdagnak, ez magától értetődik.
Ha viszont jobban keresünk az átlagnál vagy több vagyonunk van náluk, nem szenvedünk igazából hiányt semmiből, akkor igenis, a szubjektív megítélésünk alapján tarthatjuk magunkat gazdagnak. Sokan úgy gondolják, hogy a gazdag ember fogalma valahol Mészáros Lőrincnél kezdődik, pedig nem. Aki nem nélkülözik és gazdagnak tartja magát, az gazdag.
Hogyan viselkedik egy gazdag ember?
Sajnos, a magyar gazdag vagy inkább „újgazdag” embernek nincsen mintája arra, hogyan kell megfelelően viselkedni ebben a helyzetben. Ugye, a múlt rendszerben papíron mindenki egyenlő volt, ezért a legtöbbünknek nem volt lehetősége mintát hozni erről a szüleinktől. Érdemes ezért olyan gazdag emberekkel, családokkal beszélgetni, akik már a háború előtt is gazdagok voltak. Meg fogunk lepődni! A magyar újgazdag, Gálvölgyi János híres paródiájából ismert „gyúrunk, vazze” stílus akkoriban korántsem volt népszerű vagy elfogadott. A gazdagsághoz járt egy tartás, intelligencia, műveltség, ami nem is hasonlítható a ma tapasztalható átlagos helyzethez.
Hogyan legyünk olyan gazdagok, akiket szeretnek az emberek?
Ha azt szeretnénk, hogy olyan gazdagok vagy olyan gazdag vállalkozók legyünk, akiket szeretnek az emberek, akkor nem kell semmi nagy dologra gondolnunk. Nem kell ehhez igazából semmilyen diploma, képzettség vagy végzettség, egyszerűen csak egy normális mentalitás, egy humánus életszemlélet!
Ne nézzük le a szerencsétlen minimálbéres munkásokat, mert ők is keményen dolgoznak a megélhetésükért, akármennyit is keresnek! Sőt! Ha tehetünk, segítsünk, adjunk, adományozzunk! Nyilván nem kell hagyni, hogy kihasználjanak vagy „kiegyenek a vagyonunkból”, de azért a másik végletbe sem kell esni!
Ha ismerünk szegény családokat vagy meglátjuk egy alapítvány felhívását és megesik rajtuk a szívünk, akkor merjünk bátran adni! Jobban fogjuk érezni magunkat és a környezetünk is jobban fog kedvelni bennünket! Hiszen a jócselekedetektől tényleg jobb emberek is leszünk, ez pedig a testünknek, lelkünknek, szellemünknek is jót tesz! Na és persze, ki tudja, lehet, hogy egy újdonsült szimpatizánsunk lesz éppen a következő elégedett ügyfelünk is egyben?