Ha feljebb lépnél a szamárlétrán

Gyorsabban vagy lassabban, de minden ambiciózus ember haladni szeretne  felfelé a szamárlétrán. Ez természetes igény, hiszen újabb feladatok, erőpróbák várnak így rá, de nem elhanyagolható szempont a magasabb fizetés és a több hatalom sem. Mivel a férfiak a versenyhelyzetben érzik magukat elemükben, nekik ez a vérükben van.

De mire kell a nőknek odafigyelni, ha előrébb szeretnének jutni?

Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy milyen a jó vezető. Én annyiban egyszerűsítem le a kérdést, hogy vezetőnek – hasonlóan egy élsportolóhoz – vagy születik valaki vagy sem. Velünk született hajlamaink, vérmérsékletünk, személyiségjegyeink életünk végéig elkísérnek.

Tehát már a pólyában eldől, képes vagy-e másokat vezetni, felelősséget vállalni értük, embereket motiválni, lelkesíteni, megdicsérni, elmarasztalni, dönteni nyomás alatt és a sort folytathatnám.

De akkor van-e értelme tanulni, tréningekre járni, vezetői képességeket fejleszteni? Természetesen van. De csak annak, aki kellően motivált. Aki ódzkodik a döntéshozataltól, aki nem tud feladatokat kiosztani, és azokat ellenőrizni, az ne vágyjon ilyen babérokra. Nem az intelligenciaszintünk dönti el, alkalmasak vagyunk-e vezetőnek. Sokkal inkább az emocionális intelligenciánk.

Bevallom, ezért haragszom azokra a tévés vetélkedőkre, ahol a lexikális tudásukkal villognak az emberek. Ha ez csak a hobbijuk, ám legyen, de ne kiáltsuk ki őket hősöknek, mert lehet, hogy egy önéletrajzot sem tudnak megírni.

Egy kliensem, Szilvi példáját említeném, aki közgazdászként színjelessel végzett az egyetemen. Ismerősei segítségével szinte azonnal vezetői állást kapott, igaz egy kisebb cégben. Képtelen volt dönteni, leginkább az embereket érintő kérdésekben. Kit vegyen fel? Mennyi fizetést adjon neki? Milyen hiányosságokért bocsásson el valakit? Nem meglepő, hogy gyorsan egy házasságba menekült. Már a harmadik gyermeke is óvodába jár, de nem siet vissza a munkaerőpiacra. Karrierépítés szempontjából diplomája erodálódott, valószínűleg lelki sebeket is szerzett, önértékelése megcsappant, és így nagyon nehéz lesz visszatalálnia a munka világába. Valószínű, hogy ott követte el a hibát, hogy többet illetve mást látott magában, mint amire képes lett volna.

Minket, lányokat szelídnek, könnyen kezelhetőnek, önfeláldozónak nevelnek. És ilyennek szeretnének felnőttként látni a munkahelyünkön is. Máig nem felejtem el a férfibeosztottjaim arcát, amikor valamilyen kérésükre határozott nemet mondtam. Biztos azt várták, majd magyarázkodni kezdek, nem akarok nekik fájdalmat okozni, ezért húzom-halasztom a döntést, közben megpuhítanak. A válaszom hallatán csak a döbbenetet láttam: egyszerűen nem hitték el, hogy egy női vezető nemet is tud mondani.

Sokan azonban képtelenek erre. Egy másik ügyfelem olyannyira nem tudta kezelni a vezetéssel járó stresszt, hogy osztályvezetői kinevezése után két évvel elérte a tipikus menedzserbetegség: 15 kilót hízott. Ez szörnyen zavarta a 32 éves fiatalasszonyt, de ez eltörpült abbéli gondja mellett, ami lelkileg rárakódott. Maximalistaként nemcsak ő akart mindenkinek megfelelni, de alkalmazottait is csúcsra járatta. Persze egy munkahelyen rengeteg emberi probléma is a felszínre kerül. „Munkaidőm szinte kétharmadában mást sem csináltam, mint lelket ápoltam. Összeroppanok a rám nehezedő lelki tehertől. Nem tudok a szakmai munkámra koncentrálni, pedig a főnököm csak ezt várja el. Az én lelkemet ki fogja ápolni?”

Ugye, ismerős a jelenség Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! című könyvéből? Ott a párkeresés buktatója volt a másnak való azonnali és tökéletes megfelelési vágy, a mindenek feletti önzetlen segítségnyújtás. Mindezek nagyon szép tulajdonságok, csak egyet ne feledj: saját életedért te vagy a felelős. Mit mondanak a repülőgépen a felszállás előtti oktatáson? Vész esetén előbb győződjék meg, hogy az oxigénmaszkja pontosan illeszkedik-e önre. Csak azután forduljon az önnel utazó gyerek vagy idős ember megsegítésére!

Kijózanító tanács. Csak akkor leszel képes másokért tenni bármit is, ha te testileg, lelkileg és szellemileg rendben vagy. Ez nem önzés, hanem a túlélés záloga.