Görögországban élek 8. – görögországi magyarok

Ez alkalommal Anitával beszélgettem el a görögországi életről.

Ha valaki független és kalandvágyó akkor tegye, ha viszont gyerekei vannak akkor nagyon meg kell gondolnia, mit akar bevállalni, és mi az indok, hogy feladja az életét és egy idegen országban a nulláról kezdjen mindent.

Felelőtlennek érzem azt a döntést, aki egy ilyen bizonytalan helyzetbe keveri nem csak saját magát, hanem a családját is és most mindegy, hogy éppen Görögországról van szó, vagy egy másik idegen országról..

Én annak idején, már régen nem éreztem magam jól otthon. Előtte pár évet Ausztriában éltem, egy kicsit bele ízleltem más kultúrába és éreztem, hogy nem fogok Magyarországon maradni. Megtehettem, mert nem voltak kötöttségeim és azt is tudtam, bárhová vet az élet, egy biztos pont mindig megmarad: a családi házunk a kis falumban, szüleimmel, ahová mindig visszamehetek bármikor, bárhonnan…Talán ez adott erőt ahhoz is, hogy ilyen messze elmerészkedjek otthonomtól és egy teljesen új életet kezdjek a görög párom oldalán, a szüleim támogatásával.

13 éve , klasszikus eset vagyok …:-) kijöttem nyaralni a barátnőmmel …és a nyaralásunk utolsó hetét már a férjemmel töltöttem. Szerelem első látásra, pár hónap múlva esküvő, és a lányom is gyorsan megszületett.

Ptolemaida…..hmm….nem tengerparti város, Észak-Nyugat Makedóniában. Igazából nem nagy különbség van a Bükk-fennsíkhoz képest…:-), persze a környező hegyek itt azért magasabbak, vadabbak, mint pl a Askio hegycsúcsa ami 1.700 méter körül van, ide látok az ablakomból…:-))

A város arról is híres hogy kb. 40 éve az ásatások alatt, egy teljesen ép mamut csontvázat találtak, ami a mai napig a város múzeumában megtekinthető.

Gyárváros, innen kapja Görögország 80 százaléka az áramot, a város körül több erőmű is található és viszonylagos jólétet biztosít a környéken lakóknak.

A város maga is új és gyorsan fejlődött, egy évtized alatt, mióta itt élek, épültek középiskolák, főiskolák, uszoda, wellness-center, több park. Α belváros teljesen kicserélődött a sok új épülettől, rengeteg európai neves butikkal, arany üzletekkel, szőrme boltokkal telt meg, egyre másra nőnek ki a bevásárlóközpontok, bár egy pláza azért még várat magára. A válság legjobban az üzletek bezárásában látható, mert sorra lesznek üresek a bérelt butikok és ez év elejére már érezhető itt is a kétségbeesés a városlakók között. Ptolemaida híres az éjszakai életéről, a bárokkal teli utcájáról, a kiemelkedően jó iskoláiról, pezsgő diákéletéről, bár ez is már meginogni látszik a válság óta., napjainkban a drog miatt kerültünk többször is a hírekbe, sajnos

Felütötte a városban a fejét az a dolog is, ami Görögország egyes területein már évek óta jelen van, hogy elfogytak a nők. … A lányok továbbtanulnak, aztán vagy a fővárosban vagy Szalonikiben maradnak, dolgoznak és ott alapítanak családot. A fiúk viszont az erős anyai kötődés miatt is, vagy még nem tudom mi miatt, itt maradnak, ragadnak. Hemzseg esténként a csapatostul mászkáló férfiaktól a belváros…:-)

A városból rengeteg környékbeli látványosságot lehet rövid idő alatt elérni, télen alpesi falut, mackó rezervátumot, termálfürdőket, több látványos és – a magyarok számára ismeretlen – csodaszép várost is, mint pl Kasztóriát, Florinát, Edessát, Kozánit.

Az ételeket nagyon, az új ízeket hamar megszerettem és kipróbáltam

A konyhában, akinek nem jön be a feta, a szuvlaki, a gyros és a recina, egyáltalán a görög kulináris élvezetek, az ne is próbáljon meg itt élni..:-)

Persze a tenger közelségét, a hosszabb nyarat és a gyönyörű tájakat, szigeteket, tengerparti városokat is írhatnám, de nem ezek a legfontosabbak a számomra görög-honi életemben. Inkább az, hogy jól érzem magam a bőrömben, szeretem a munkám, imádom a lányom és az Igazival élek….?.:-)

Igazából az, amit nem szeretek, azt Magyarországon sem szerettem, az emberek türelmetlenségét, rosszindulatát, idegengyűlöletét, hamis ítélőképességét, de ez ugye nem ország sajátosság…

A kezdetektől a férjem üzletébe segítek be, ruhákat tervezünk és varrunk, évek óta én vagyok a helyi színház jelmezkészítője és sok óvodai előadás jelmeztervezője, kivitelezője, díszlet készítője is. Az eredeti szakmámban még nem dolgoztam itt, illetve csak kisebb munkáim voltak, mint lakberendező, de szeretnék visszatérni valamilyen formában imádott munkámhoz is, amit most próbálok megvalósítani valamilyen formában az interneten.

A férjem családja több mint 21 évet Németországban élt és igazából a mai napig nem élik a görögök hagyományos életformáját, ha egyáltalán van ilyen. Nekem életük ugyanolyannak tűnik, mint a szüleimé, dolgoznak a mai napig is, a fiaikat segítik, támogatják, nincsenek nagy összejárások a tágabb rokonsággal, bár látogatják egymást. Vegyes konyhát vezet az anyósom is, hol görög, hol európai ételeket főzve, tőlem is „ellopott” magyaros kajákkal gazdagítva az étrendjüket. Vallásosak, bár nem járnak templomba, egyébként is lazábban és modernebbül fogják fel a görög létet..:-) Szóval ilyen szempontból, könnyebb volt a beilleszkedésem is.

Éppen a fentiekben leírtak miatt, nem különbek a szokásaim sem az otthoniakhoz képest, az ünnepeket itt is szűk családi körben tartjuk meg.

Inkább itt is az ünnepi szokásokról tudnék írni. Amit nagyon szeretünk, az pl a Tiszta Hétfő ünnepe, a böjt első napja, amikor sárkányokat ereget egész Görögország és nagy üstből bablevest mérnek a népnek, vagy a Karneváli felvonulások sora a városokban, amit nem lehet kihagyni, a húsvéti bárány nyárson sütögetése a kertben, vagy a december első hetében feldíszített karácsonyfa mind-mind olyan görög szokás, amit szívesen átvettem. A hétköznapok azonban olyanok, mint egy megszokott magyar családé, reggel irány a suli, a munka, délben hazajövök, főzök, fél háromra ér haza a lányom, aztán a férjem is, 5-ig szieszta, illetve tanulás, rendrakás, aztán 5-kor vissza az üzletbe, illetve a lányom megy a különórákra, angolra, táncra, számítógép ismeretre, este kilenckor zárunk, 11 körülire tolódik a lefekvés ideje. Ebben azt hiszem, követem a görög szokásokat, mert itt pl. nagyon kitolódik a lefekvés ideje. Nyáron éjfél után is nagy élet zajlik az utcákon, a szomszédok kinn ülnek, beszélgetnek a házaik előtt, a gyerekek kint játszanak….de a mi életünkben ez azért túlzás lenne.

A Túrórudi…:-)) …bár pár napja ráakadtam a neten a receptjére és az itteni mizitrából már el is tudtam készíteni ezt is…komolyra fordítva a szót, nem hiányzik semmi, csak a családom, az anyukám, a húgom, s bár naponta tudjuk látni – hallani egymást az internet segítségével és évente majd 2 hónapot is otthon töltünk, az évek múlásával csak mélyül a vágyakozásom utánuk..:-(..

Igazából mi még nem érezzük a saját bőrünkön a létbizonytalanságot, az üzletünk 20 éve van nyitva és bár mára kicserélődött a vevőink köre is, több a javítás és az apróbb munka, még mindig hiszünk a pozitív fordulatban…Naponta látom viszont, hogy a környezetünkben egyre több a válás, nő a munkanélküli ismerősök száma is, és állandósult téma a fizetések csökkenése, a kifizetetlen számlák csúszása, a hitelek miatt elveszített lakások .

Én mindent el tudok képzelni, de nem álmodom bele magam semmibe, mert a lányomtól függ minden, ő hol alapít családot, hol szeretne élni, mert ha itt, akkor én is itt maradok, ha netán Magyarországon, akkor szívesen veszem rá a férjem, hogy menjünk mi is haza, de azt hiszem Amerikába is követném, ha úgy adódna….

Nem tudom e válság meddig tart és még milyen módon tudja befolyásolni a személyes életünket, én csak azt kívánom, hogy találja meg a boldogságát, és rajta áll, hogy hol, én mindenben támogatom, ha úgy adódik és mellette állok, annak se lehetek az útjába, hogy távol messze tőlem próbáljon szerencsét, mert én is ezt tettem. Azért elmesélem neki azokat a tapasztalatokat, nehézségeket amiket én is átéltem, mikor ide költöztem.

Nehéz lenne nem követni a görögök politikai életét, mert a csapból is az folyik, az üzletben is erről beszél mindenki, a szomszédasszonyok is a házban, az árusok a piacon, de én itthon a magyar csatornákat és híreket figyelem inkább.

Hogy szeressék azt, amit láttak Görögországból, kóstolják meg a görög ízeket, menjenek el a szigetekre és nézzék meg a naplementét, kiránduljanak fel az Olimposz csúcsára, fürödjenek a türkizkék tengerben, este hallgassanak buzukit, járják el a szirtákit, igyanak retsinát, nézzék meg a kolostorokat, az athéni Akropoliszt, fedezzenek fel olyan új városokat és helyeket amiket szinte csak a görögök látogatnak, olvassanak a görög mítoszokról és az új görög íróktól, üljenek be egy színházi előadásra, tanuljanak meg pár görög szót és szeressék továbbra is azt a Görögországot, amit a szívükkel látnak, de ami nem feltétlenül ugyanaz mint ami a valóság….. :-))

És amiről még szeretnék írni, az az, hogy mit szeretek a görögben….:-))
Azt, hogy önfeledten tudnak magukon nevetni, pl mikor minap  arról  adtak hírt, hogy egy ismeretlen eredetű űrhajó közeledik a nemtudomhány fényévnyi távolságra még tőlünk, de csillagászok felfedezni vélik, hogy az asztronauták görögök lehetnek, valami erre utalt..:-)) Na egész nap ezen röhögött az egész család…:)
…hogy nem érdekli őket, hány évesek és hol vannak, éppen milyen ruhában, hanem fogják magukat és kicsi, nagy táncol,
…hogy érdeklődőek, mindent megkérdeznek az ember lányától százszor, hogy került ide, miket főz, mi a véleményünk az országukról, hol jobb, itt vagy ott vagy amott…:-))
…hogy nagy átlagban egy pozitív és életszerető nép
…hogy babonásak…:-), mindenben hisznek, a fekete macskában,  a kávézaccban, kártyában, a szemmel verésben,  a bal lábbal kelésben…….és még sorolhatnám…:)

Anita BLOGjai: