Államcsíny?

Az este Papandreu nem jelentette be a várt lemondását, hanem köszöni szépen, viszi tovább a megkezdett munkát. Teheti ezt úgy, hogy az utána megtartott szavazáson megkapta  bizalmi szavazatokat. Persze a válság gondjainkat ez korántsem oldja meg, sőt. Most egy új, koalíciós kormányt akarnak összeverbuválni, amelynek sikerül cirkuszmentesen majd elfogadtatni az újabb megszorításokat, melyek elfogadása a feltétele annak, hogy megkapjuk a 6. részletet. Ha nem sikerül, decemberben kiürül az államkassza, szerbusz fizetés, szerbusz nyugdíj.

A múlt héten nem írtam arról, de az újságok eleget, hogy egyik szép reggelen Papandreu lecserélte az egész katonai vezérkart. Nagyon bűzlött az egész és persze különféle teóriákat lehetett itt ott olvasni a politikai blogokban. Ma azonban Jan Quatremer, a „Liberation” Brüsszeli tudósítója, aki a Cannes-i G20-k találkozóját fedezte, érdekes dolgot elcsiripelt a twitteren (Papandréou, lors du diner mercredi, a notamment justifié son référendum par le risque d’un coup d’Etat. Pas moins… #G20). Azt írta, P. elnök a szerdai Merkozy találkozón azt állította, azért jelentette be a népszavazást mert egy előre betervezett államcsínyt akart elkerülni.

Persze ez nagy port kavart fel és van aki hiszi van aki nem. A „Daily Mail” és a „Telegraph” latolgatja annak lehetőségét, hogy a hír valóban igaz. A ” Handelsblatt” újság a múlt hónapban ideküldött egy csapat újságírót, akik egy 22 oldalas dedikációt írtak az országban uralkodó helyzetről. Ők beletekintettek mindenbe és sokkal általánosabb képet kaptak a helyzetről, mint amit talán mi magunk kaphatunk, akik itt behúzódtunk a mikrokoszmoszunkba.
Gabor Steingart főszerkesztő írja, amit mi is tudunk már, hogy a görög gazdaság megmentésére irányuló erőfeszítések tulajdonképpen a bankok megmentésére irányuló erőfeszítések a görög munkavállalók kárára, akik a munkahelyek, bérek és életminőség teljes leromlásával fognak ezért fizetni. Sajnos az egyetlen dolog amit ezzel el fognak érni, az adósság további növekedése és még szörnyűbb megszorítások bevezetése. Azt írja, ha ő görög lenne, azok közé tartozna, aki szkeptikusan állna a dolgokhoz és szorongana. Figyelemmel kísérném a katonai mechanizmust, mely az országot 1974-ig vezette (katonai junta) és amelyik egy visszacsapás lehetőségére várhat. Sok országban láttuk már, dr. Sokk a demokrácia ellensége – mondja.

Most én azon gondolkodom mi lenne a legjobb: katonai junta, fizetésképtelenség és a drachmába dőlés, kiomlás az eurozónából vagy éhezés az euró megtartásának a  reményében? Mert más változat NINCS!

Dugjam be a fülem, kapcsoljak le mindent, hogy ne is vegyem észre amikor valami bekövetkezik? Vagy vegyem meg esetleg a jegyünket Ausztráliába, amíg még tehetem?